Csináljuk a fesztivált

Csináljuk a fesztivált idén is. Szinte nincs a nyárnak egy olyan hónapja (mit hónapja! hete, napja!), amikor ne lenne valami fesztivál, nagyobb buli, az egész héten nyitvatartó klubbokról és rezidens bulikról nem is szólva. Régen is sok fesztivál volt, de most, ami van az már botrány. Iszonyat a bőség, ember legyen a talpán, aki kettőnél több fesztivált képes zsebből fizetni.
Magamat egy olyan embernek tartom, aki imád bulizni. Egy olyan embernek, aki zene és tánc nélkül szépen lassan megmakkan. Furcsa mód ez a harmadik nyaram, amikor is egyetlen egy fesztiválon sem voltam. Az még hagyján, de még bulizni sem voltam. Leszámítva kettő eléggé félresikerült estet a balatoni éjszakában, de ezt inkább ne firtassuk.
Tíz évig voltam a Sziget fesztivál rendszeres látogatója, minden évben megvolt a hetijegyem, a műsorfüzetem, a gondosan összeválogatott programtervezetem, amiben aztán nem volt helye egy perc pihenőnek sem. Aztán elegem lett. Elegem lett abból, hogy kibaszott drága a hetijegy, elegem lett, hogy alig találok magyar embert, elegem lett a porból, a mocsokból. Elegem lett a divatmajmokból, az igazi prosztódiszkós Sterbinszkyn nevelkedett szutykokból, a vizezett sörből, elegem lett az egész kibaszott fesztiválból. Persze idén is képesek voltak majdnem rávenni, hogy kimenjek, mert ezek a rohadékok képesek volták elhozni a Faith No More-t, meg a The Crystal Methodot, szóval bekaphatják..
Szóval ott tartottunk, hogy elegem lett az egész fesztiválosdiból, Szigetből, Voltból, Kottából, meg minden szarból. Mindig vágytam vissza, a családias hangulatra, az igazán ütős koncertekre, a korlátozás nélküli hangerőre, a pormentes dühöngőre.

Aztán egyik nap eszembe jutott A fesztivál. Amin ott voltam, meg még néhány más "Kiválasztott", aki 2004 nyarán úgy gondolta, hogy kifizet 12'000 forintot (!!!) kettő napért, csak azért, hogy bulizhasson. Ez volt a GluGlu. Szerintem, ha te ott voltál és ezt olvasod szinte biztos, hogy egyetértesz velem abban, hogy abban a fesztiválban minden ott volt, ami egy igazán jó bulihoz kell.

A fesztivál kitűzött célja az volt, hogy egy olyan elektronikus zenei felhozatalt nyújtson, amit eddig még nem láthattunk itthon. Számtalan fellépő, akkor volt először itt kis hazánkban, számtalan világsztár. Csekk a hivatalos oldalt, ami valamiféle oknál fogva még öt év után is működik! GluGlu fesztivál

Csak megmosolygom a BalatonSound fesztivált, mert az igaz, hogy nekik is nagyszerű a felhozataluk, de ezt semmi sem verhette sem akkor sem most. Mondom, úgy nézd a fellépőket, hogy a külföldiek 80%-a akkor volt először itton! Freq Nasty, Groove Armada, Chemical Brothers, Plump Dj's, Hybrid, Banco de Gaia (mint dj már volt előtte itthon, de nem a zenekarával), Dub Pistols. És számtalan hazai zenekar és dj, a scene legjobbjai akkor és most.

A fesztivál előre megjósolhatóan óriási bukta lett anyagilag, sok hazai fellépő csak hónapokkal (évekkel? talán soha) később kapta meg a pénzét. Minket meg "lehúztak" 12'000 forinttal, kettő napra. 2004-et írunk, szóval nézz csak utána, hogy ez annó mennyi volt. Megmondom, kurva sok. Sokan emiatt nem mentek el, pedig, aki kicsit is ért az elektronikus muzsikához az tudja, hogy egy ilyen leosztás, ami akkor volt megért minden pénzt. És (figyelem fesztiválszervezők!) ezért a pénzért minőséget!, kultúrált szórkozást!, tisztaságot kaptunk. Hmmm, fesztivál, ahol nem kell az eldobott söröspoharakban mászkálnod? Hogy lehet ilyen?! Hát képzeld, a megfelelően elhelyezett kukák, a rendszeres szemételszállítás megoldotta a problémát. A rendszeres pedig nem naponta kétszert jelent.

Én megkaptam mindent, amire csak vágyhattam.

1. Jó zenék. Minőségi előadás. Csekk.
2. Külföldi különlegességek először itthon. Csekk.
3. Családias hangulat. Csekk.
4. Szabadjára engedett hangerő, mindenféle korlátozás nélkül. Csekk. Nem, nem sátorban voltunk, mint a heringek, hanem a szabadban. És így megmondom neked, hogy azóta sem hallottam olyan minőségű hangot, ami ott volt. Se szabadtéren, sem pedig zárt klubban. Igen, tényleg annyira jó volt.
5. Szabadtéri buli, festői környezetben. Csekk.
6. Értelmes after/before programok. Csekk. Hát, ha a mogyoródi Aquaparkban van, akkor hogy a túróban ne lenne jó a program? Egész nap vízben pancsolás, csúszdázás, bikinis lányokat sasolás, kell ennél több?:)

Bárhogy is nézem, bármennyire is volt méregdrága a fesztivál, megkaptuk azt, ami pénzünkért járt. Teljes idejű koncert programokat, minőségi hang és fénytechnikát, színvolnalas környezetet, egész napos élményfürdőt. A medencéket éjjel is lehetett használni, a csúszdákat nem. Képzeld ezt el a Szigeten. Másnapra egy medence a Szigeten már rég tele lenne szarva, hugyozva, hányva, nem kevés mennyiségű sárral, ondóval és vérrel elkeverve a masszát.
Hiába, az a pénz, amit akkor ezért a fesztiválért elkértek megszűrte a közönséget és tényleg csak az jött el, aki tudja értékelni a zenét, a kultúrált szórakozást. Ott is volt részeg ember, ott is voltak pózerek, ott is voltak külföldiek, ott is volt, aki csak bámult és nem tudta mi van. Nem ez a lényeg.
A mentalitás, az a lényeg. A Szigetre számtalan minőségi előadót meghívnak, de az egész hely egy prosztó búcsú a nagy faluban, bóvlival, céllövöldével, lángossal, meg kőrhintával. Ott nem volt ez, és aki esetleg prosztóként érkezett oda, az is tapasztalat valami újat, hogy másképp is lehet mulatni, mint arconpörögve hányni.

A kutyával aludtam

Tizenkettő óra. 12 óra. 720 perc. Számolj el 43200-ig. Annyira nem is tűnik soknak. Hát az, ha az ember tizenkét órát dolgozik éjszakai műszakban. Tegnap éjjel is így volt. Én, mint a humble employee megtettem, amit megkövetelt a szerződésem, bringára ültem és hazaindultam, hogy megreggelizzek, megfürödjek majd aludjak egy jót, hogy aztán ismét itt ülhessek és blogot írhassak az éjszaka közepén.

Egyszerű, de nagyszerű kis tervem sajnos azonban nem várt akadályokba ütközött. Fáradtan és mondhatni morózusan érkeztem meg reggel hatra a házunkhoz. Kinyitom a kertajtót, az a kurva bringa meg már megint majdnem eldőlt, mert szar a kitámasztója. Betolom a cangát a tornácra, persze hely az alig van, mert ugye mindent a tornácon kell tartani. Asztal, padok, műanyag székek, tüzelő, kiskosár, nagykosár, talicska tele fűrészporral, meg persze még kettő bringa. Ja és Gréti kutya, az egyetlen női egyed, aki feltétel nélkül tud szeretni. Na jó, talán még az anyám, az aki ilyen képességekkel bírhat. Kitámasztom a verdát, előkapom a kulcsot, behelyezem a zárba és elfordítom. elfordítanám, de nem megy. Nem baj, az ajtóval néha trükközni kell. Fogom a kilincset, felémhúzom az ajtót, fordítanám, de nem megy. Nézem a kulcsot, jó az. Mivel csak kettő kulcs kell, és az egyik meg van jelölve, tuti, hogy ez lesz az. Próbálkozok, aztán ismét, semmi. Na mondom, vagy beszart a zár, vagy benthagyták a kulcsot a zárban. Az utolsót tartottam valószínűnek. Mert ugye a zárban bent kell hagyni a kulcsot, mert kicsit sem vagyunk paranoiásak, mert tuti beámasznak a kertkapun, tuti kinyitják az ajtót és tuti megölnek, megerőszakolnak, feldarabolnak az éjszaka közepén minket, mert valami iszonyat micsoda gettóban lakunk. (Ez irónia akar lenni.)

Szóval ott álltam az ajtó előtt, majd leültem az egyik padra és rágyújtottam, hogy ne kelljen annyit káromkodnom. Elkezdtem gondolkodni. Kint van a csengő, becsöngetek, felbaszom az egész házat (mert ugye nem csak én, meg a barátnőm, hanem az egész család, meg barátnőm anyjának a szülei és nővére is ott lakik) és kurva jó lesz. Mindenki egész nap ingerült lesz és majd jól utálni fognak, amig el nem mondom, hogy ki lettem zárva és akkor majd a bűnöst fogják utálni, aki kizárt engem. Hmmm, nem tűnt rossz tervnek, de aztán rájöttem, hogy nem működik a kapucsengőnk. Akkor csöngessek be a nagyszülőkhöz? De nekik meg nincsen kulcsuk hozzánk és akkor tuti telefonálnak, hogy engedjenek be. Na akkor én is tudnék telefonálni. Elő is vettem a mobilt, hívom a barátnőmet először. Persze három telefonja van és miért is ne halkítaná le az összeset? Jó, akkor hívom az otthoni számot, felbaszom a házat, leszarom, engedjenek be, fáradt vagyok. Csöngetek, felveszik, álmos női hang, barátnőm édesanyja. Mondom tessék már beengedni, kizártak. Mondja mindjárt jön és beenged. Oks. Várok. Várok... Semmi.

Na bazmeg, nekem ennyi. Elkezdem rángatni az ajtót, hátha meghallják a szöszölést, matatást, nyikorgást. Semmi. Márt alig álltam a lábamon, mondom leszarom. Bringát kivettem a helyéről, talicskát arrább toltam, műanyagszéket kitessékeltem, a kertiszékeket félrerugdostam és fogtam a kifeszíthető függőágyat, a napozóágy matracát egy sárga tehén alakú párnát és nyugovóra tértem. Gréti kutya odabújt hozzám, na ő legalább tudja milyen érzés kint lenni a hidegben.

Nagyjából egy óra múlva a mobilom ébreszt, barátnőm hív, hogy mi a turó van. Mondom kizártatok. Fél perc múlva kattan a zár, álmos fej bukkan ki a szunyogháló mögül, én meg nagy nehezen kikászálódok a rögtönzött ágyamból. Még szerencse, hogy fincsi reggelivel várt különben tényleg mérges lettem volna. A végén minden jó, ha a vége jó, megkajáltam, megfürödtem és aludtam egy egész jót. Persze ébredés után kiderült néhány dolog.

1. A kapucsengő már meg lett szerelve. Tök jó, több hete nem működött, most meg jó, de erről nem tudtam, mert sosem voltam otthon, amikor használatban volt.
2. Az otthoni telefonszám rossz volt, kettő számjegy össze lett cserélve, persze barátnőm adta meg a számot. Amit szintén sosem hívtam még, mert még sosem volt alkalom, ami miatt hívhattam volna újdonsült családomat.
3. A kulcs, ami bent lett hagyva a zárban az barátnőm hugáé volt, de az édesanyja azt mondta ő hagyta bent a zárban és egyébként is miért nem dörömböltem az ajtón... Hát mert talán azért, mert nem akartam mindenkit felbaszni és ha elkezdek dörömbölni - amúgy orkosan - akkor félő, hogy bebaszom az ajtót (volt rá már példa) és abból semmi közös hasznunk nem lenne, csak az, hogy én bejutok a házba.

Tanulság. Nehéz az élet a nőkkel.