London Elektricity - Just One Second

Itt a karácsony, mindenkinek boldogat, szépet, valaki a családdal van, van aki a párjával vagy a barátaival. Én meg egyedül vagyok, meg egyébként is megyek éjszakai műszakba dolgozni, mert az jó lesz nekem...:( (Ezt a szomorú smiley fejet úgy képzeljétek el, mint egy istentelenül megvert kutya szomorú ábrázatát!)

No nem, baj csak pozitívan! Úgy voltam vele, hogy karácsonyra legyen már egy poszt és meg is volt miről akartam írni, amivel ráadásul több legyet is tudok egy csapásra leütni.

Szóval az én karácsonyi ajándékom a London Elektricity - Just One Second dala. Aki ismerné őket az elismerően bólogat, aki meg nem, annak annyit, hogy a zenekar a világ no1. drum and bass zenekara. Nekik a drum and bass csak egy váz volt, amire felépítették a hihetetlenül érzelmes, szívbemarkoló, néhol vidám, néhol szomorkás, néhol jazzes, néhol funkos, néhol soulos zenei világukat.

A Just One Second különösen kedves dal, tele van gyönyörű képekkel és színekkel, ötletes és kellemes zenei megoldásokkal. A dal szép, lélekemelő, az ember több lesz tőle, de frankón. :) Készült neki egy hihetetlenül jól sikerült remixe, azt linkelem be legelőször. Miért is? Talán azért, mert a remix jobban sikerült, mint az eredeti dal! Hihetetlenül mély és éteri, annyira epikus, hogy a magamfajta dnb rajongó is egyetért velem, hogy ez az év, és talán az egész évtized legszebb drum and bass dala. De én megkockáztatnám "Az évtized legszebb dala" titulust is neki.

Szóval halgassátok, hallgassátok!

Még annyit a végére, hogy már régebben is, de mostanában is megkaptam, hogy obszcén vagyok. Az, mert ez az én kis szemétdombom. Pont. Egyébként meg nem vagyok az. Pont. Ezt bizonyítandó itt a dal szövege, lefordítva, átdolgozva, megtartva az eredeti szellemiségét. Régebben is csináltam ilyet, most egy picit be vagyok rozsdásodva, néhol picit sutának tűnik, de szerintem jó lett. Legalább is nem rossz ahhoz képest, hogy mennyire obszcén tudok lenni néha ;)

A reggeli levegőben gyönyörű a város.
A napfelkelte illata, mint puha bársony,
mert ilyenkor talán minden tiszta és világos.

Hiszem, hogy a leggyönyörűbb te vagy,
nem tagadom, arcomra van írva.
Mikor felnővén vártad a nyarat,

aztán mikor végre eljött az a nap,
kerested megrészegülten, tántorogva.
Hirtelen elillant, a múló pillanat.

Az idő bárcsak megállna nyugodtan.
Akár egy filmben lennénk.
Azt a jelenetet néznénk egész nap,
rólad és rólam egy festményt.

Az örökkévalóságban csak fuvallat az élet,
fogd hát meg kezem és most az egyszer repülj vélem,
mert a pillanatnak hamarosan úgy is vége.

Ha ez a pillanat az életed lenne,
Te mit tennél?
Ha ez a pillanat az életed lenne,
Én szeretnélek téged.
Ha ez a pillanat az életed lenne,
Szeretnél te engem?

Ha ez a pillanat az életem lenne,
Én szeretném a helyedben.
Ha ez a pillanat az életem lenne,
Én szeretnélek téged.
Ha ez a pillanat az életem lenne,
akkor boldogan halnék meg.

Nem kell tisztán látnom,
mert ma minden világos.
A kémények teteje fehéren izzik,
mikor végleg eltűnök én is.