Sör, dal, bárd

Volt egy szöveges kalandjáték még a számítógépes játékok hőskorában, ami lehengerlő humorral és egy nagyképű, pofátlan bárddal hódította meg a kalandozni vágyók szívét. Ez volt a The Bard's Tale. Húsz év kellet a történet felélesztéshez. Sajnos ez is egy tipikusan olyan játék lett, ami baromi jól sikerült, de szinte senki sem játszott vele. Aki meg igen az oda meg vissza van tőle. Maga a játék okkal nem lett siker, sajnos elég primitív és még nehéz is hack and slash lett, de van néhány hatalmas pozitívuma, amit ma oly' hiányol mindenki. Humor, báj, hangulat, fordulatos történet, hangulat, humor, idióta párbeszédek, egy tenyérbemászó bárd, aki osztja az észt, humor és hangulat. Említettem már, hogy van benne humor? A történetben olyan szinten osztják, szivatják a bárdot, hogy az már példátlan. Még a mesélő is állandóan kotázza a nyomorultat az állandó beszólásaival. Persze bárdunk tökös gyerek, nem kell őt félteni. Visszaoszt mindenkit, olyan fricskák röpködnek a játékban, hogy néha majdnem lefordultam székről, mert annyira röhögtem. Szóval ez a játék erősen a történetre, a poénokra, a hangulatra épít, a többi részén meg túl lehet lépni, mert megéri.
No és persze a dalok. Mit érne egy játék, amiben egy bárd a főszereplő dalok, énekek, regék nélkül? Fantasztikus dallamok kísérik végig bárdunk csetléséit botlásait. Külön jó hír, hogy a rajongók szerencsére addig nyavajogtak, hogy a készítők teljesen ingyenesen letölthetővé tették az egész játék zenéjét, köztük minden idők legjobban sikerült kocsmai himnuszát, Charlie Mops ópuszát, a "Beer, beer, beer"-t!

...

Mi van? Ja, hogy nem ismered? Igazság szerint én is megijedtem volna magamtól, mert szinte orgazmikus örömhullámok futottam rajtam végig. Mindegy, aki ismeri, az már úgy is rákattintott a letöltésre. Aki meg nem, annak itt egy youtube videó a játékból, ahol elhangzik a fent már magasztalt dal, mindenki számára, aki szereti (élteti, imádja, fogyasztja) a SÖRT! Figyelitek a karaoke megoldást? Ha meg akarnád tanulni a szöveget, akkor itt a dalszöveg. Dalra!

"Beer Beer Beer

A long time ago, way back in history,
when all there was to drink was nothing but cups of tea.
Along came a man by the name of Charlie Mops,
and he invented a wonderful drink and he made it out of hops.

Hey!

He must have been an admiral a sultan or a king,
and to his praises we shall always sing.
Look what he has done for us he's filled us up with cheer!
Lord bless Charlie Mops, the man who invented beer beer beer, tiddly beer beer beer.

The Drunken Rat, the Aiken Drum, the Trowies Pub as well,
one thing you can be sure of, its Charlie's beer they sell.
So all ye lads a lasses at eleven O'clock ye stop
for five short seconds, remember Charlie Mops.
One, two, three, four, five...

Hey!

He must have been an admiral a sultan or a king,
and to his praises we shall always sing.
Look what he has done for us he's filled us up with cheer!
Lord bless Charlie Mops, the man who invented beer beer beer, tiddly beer beer beer.

A barrel of malt, A bushel of hops, you stir it around with a stick,
The kind of lubrication to make your engine tick.
Forty pints of wallop a day will keep away the quacks.
It's only eight pence ha'penny and one and six in tax
One, two, three, four, five...

Hey!

He must have been an admiral a sultan or a king,
and to his praises we shall always sing.
Look what he has done for us he's filled us up with cheer!
Lord bless Charlie Mops, the man who invented beer beer beer, tiddly beer beer beer, tiddly beer beer beer,

The Lord bless Charlie Mops!"

LINK:

The Bard's Tale official site

The Bard's Tale soundtrack

u.i.: A készítők nem sajnálták a humort a játék honlapjáról sem. Várd meg, amig betölti a kocsmai jelenetet, majd a karakterekre kattintva elérhetsz menüpontokat. A jobboldalon áll egy szőke bögyös pincérnő, akinél próbálkozzál... Háromszor... Aztán meglátod!:D

"Így mulattok ti" - Karinthy Frigyes után szabadon

Markáns véleményem van a hazai party "kultúráról", mulatozási szokásokról. Most nem írom le, mert nem, ha érdekel kérdezd meg. A lényeg, hogy nem vagyok jó véleménnyel róla. Úgy látszik nem vagyok egyedül a véleményemmel. Egy dolgon azért gondolkodjunk el. Lehet, hogy ezek az arcok, ezek az elkapott pillanatok, ezek a kábítószerrel és alkohollal ködösített tekintetek lehet, hogy borzasztóak, leszánalmasozzuk őket, magunkat meg ismét jobbnak gondoljuk, de azért egy kicsit nézzünk már magunkba, mert biztos volt nem egy alkalom, hogy egy jobban sikerült bulin rólunk is lehetett volna ilyen vagy ilyenebb képet csinálni.
Szemezgess bőven és nevess magadon, ha esetleg találsz egy képet, amit nem akartál volna.
Aki meg még soha nem csapta magát széjjel az nem tud élni. Na nem mondom, hogy állandóan, de évente egyszer igazán megengedheti magának az ember, hogy így nézzen ki. Szóval ne ragaszkodj görcsösen mindenféle mondvacsinált erkölcsi pátoszba, nem leszel se szar alak, se pedig menőbb, ha egyszer kétszer szétütöd magad egy jó kis bulin.

De azért ennyire talán mégse ne..

LINK:

Party Retard

Tvnet Meztelen ADSL

Amikor hozzánk is végre bekötötték az internetet, akkor a Tvnet szolgáltatót választottuk. Olcsó, helyi, korrekt feltételek, szóval ideálisnak tűnt. Aztán néhány hónap alatt kimutatták a foguk fehérjéjét, így szerződés szegés miatt szépen felbontottuk velük a kapcsolatot és elküldtük őket a picsába. (Csak így finoman.) Nem akarom felsorolni mit meg nem engedtek maguknak, de egész komolyan megnyugtatok mindenkit, baromira botrányos volt, ahogy ők "szolgáltatták" nekünk az internet. (Csak így napirajzosan.) Váltottunk a Vivanetre és hoppá, azóta is működik, ha bármi baj van korrektül megoldják, minden okés velük.

De most nem is a Vivanet ajnározásáról, hanem a szánalmas Tvnet baromságairól lesz szó. Tegnap subbás fórumozgatásom közben találtam egy linket, amit minden embernek ajánlok. Jó példa a teljesen elbaszott marketingre, arra, hogy mennyire egyszerű alapigazság az, hogy "a szex és erőszak mindent el tud adni". Hát tessék kérem kattintani és beugrik a Tvnet Meztelen ADSL akciójának a honlapja. Első kattintásra, mintha egy rossz pornó gála honlapja fogadna minket, de itt még ne álljunk meg! Kattintsuk be, hogy már elmúltunk 18 évesek (14 felett is bátran lehet..), majd válasszunk nemi beállítottságunknak (vagy kíváncsiságunknak) megfelelő partnert, aki majd elkalauzol minket.. Hová? Hát nem oda.
Mivelhogy férfi lennék azért egyértelmű, hogy a szőke hölgyre kattintottam, de azt már rögtön leszögezem, hogy nagy hiba volt már az első oldalon kivillantani egy fél mellett. Miért nem maradhatott volna az takarva? Hát nem az a lényeg, hogy majd szépen levetkőznek nekünk? Nem árultam el semmit sem, úgy is kitaláltad volna. Igen, bejön szépen a néni és elmondja nekünk, hogy most szeretne minket meggyőzni (nagyjából ez úgy hangzik a szájából, "na most kapaszkodj meg kisapám!"). Fogja a köntösét, ledobja, leül a kikészített székbe és elkezd mesélni. Ha sokáig nem kattintunk semmire, akkor elkezd hümmögni, icegni, ficegni, biztos vár valamire.. Igazság szerint nem nagyon tud érthetően beszélni a kedves kishölgy, nem ártott volna egy utószinkron, de a titkárnős szemüvege, na az nagyon tuti, egyből beindítja a férfi fantáziákat.
De, mivel egy újságíró legyen tájékozott így rákattintottam a férfi kísérőre is. Bejön egy nagydarab, jóképű, tribáltetkós fickó, majd ledobja nekünk a törölközőjét. Sok nő arra várna, hogy kivillanjon a fallosz, a hímtag (Persze, most jön az a szöveg, hogy nektek ez nem fontos, meg az érzelmek, bla, bla.), de egy cseles mozdulattal hátat fordít nekünk és sehol egy fasz. A hölgynél legalább lehetett látni valamicskét, de itt semmit. Hol van az egyenlőség elve? Több oka lehet ennek. Lehet azért mert a Tvnet azért mégsem olyan kemény, mint ahogy próbálja beállítani magát, de az is lehet hogy nincs is mit megmutatni vagy ha van hát az is olyan szánalmasan apró, hogy inkább röhögőgörcsöt kapnánk. Ez már örök titok marad. Egyébként a srác sem tud beszélni rendesen, állandóan elharapja az "l" betűket (ádéese', szó'gá'tatás, stb..). Ő is hümmög, meg izeg mozog, ha nem csinálunk semmit, a forgatókönyv ugyanaz.
Hová lehet ezt fülledt erotikát fokozni? A pontot az ire egy rövid reklámfilm teszi fel, amit szintén érdemes megnézni. A kisfilm dögös, fülledt, heves, izgató... Akarna lenni, de egy szánalmas ripacskodás az egész. Erről a párról szól, amint hevesen nekiállnak fúrni egy jó nagyot, aztán jön a fordulat, de inkább nem mondom, nézzétek csak meg, szánalmas.
Szóval ennyit erről.

LINK:

Tvnet Meztelen ADSL

Tvnet Meztelen ADSL reklámfilm

61.

Tegnap nem írtam, most egy kicsit visszavettem a sebességből. Most nem lesz játék, meg zene, meg shit, csak ilyen zanzás izé, aminek semmi értéke nincsen, mondhatni egy tipikus blogbejegyzés. Arra meg ugye senki sem mutat érdeklődést. Azért a következő bejegyzést olvasd el, mert van benne egy minimális hírérték.
Készülget néhány jobban sikerült írásnak az angol nyelvű változata, hogy ha már Ugandából is nézik a blogomat, akkor értsék is miről hadoválok ezen az egzotikus magyar nyelven. Szóval, ha van esetleg angolul tudó külföldi (vagy tök mindegy, lehet magyarul nem tudó itt élő ember, aki beszél angolul) ismerősöd, akinek majd megmutatnád az itt lévő cuccokat, akkor üzenem, készülgetnek a fordítások. Kedvenc nővérem unatkozik Angliában így elhatározta, hogy fordítgat nekem. Ilyen ajánlatot meg miért utasítsak vissza?
A hétvége jól telt, köszönöm, hogy kérdezed, péntek este atomra sörözés, néhány magát értelmiséginek feltüntetni akaró egyénnel, egy kedves barátommal inkább prolinak tüntettük fel magunkat, még is csak kellemesebb így a társaság. Persze nem lehetett kibírni 4,5 liter sör nélkül, de hát ez van, nem tagadom, szeretem a sört. Pláne, ha sok van belőle. Szombat este meg ilyen ipari móka volt, sok kedves emberrel, engem gyalázatos módon való leitatással (pedig én tiltakoztam vagy fél percig, de lehet, hogy sokat mondok), jó sok ugri bugri zenével, zseniálisan zseniális vagy éppen idióta fellépőkkel.
Játék fronton ma láttam négy újdonságot, egyik a hamarosan érkező Beowulf adaptáció. Semmi extra, ilyen megyek oszt kettévágom berzerker módra hentelős ökörség, néhány egész jó megoldással. A másik kettő közül az egyik a szarráhájpolt Crysis, ami nagyon élvezetes, nagyon szép, nagyon hangulatos, de igazság szerint semmi extra. Ellenben a pc-re most megjelent Gears of War minden hype és rosszindulatú kritika ellenére tényleg kurva jó. Igazság ebben sincs semmi extra, mindent láttunk már, ismerős játékmenet, ismerős hangulatok és érzések, de azt rohadt jó csomagolásban tálalták nekünk, hogy attól mindenki lefossa a bokáját. Semmi más dolgunk nincsen, mint lőni, lőni, lőni. Néha újratölteni, néha fedezékről fedezékre kúszni, mászni, ugrani, közben lőni, aztán felszedni az elhullott muníciót, majd menni és lőni, lőni, lőni. Eskü, Max Payne óta nem volt ekkora flessem akciójátékokban, tényleg ne várjon az ember ettől semmi extrát, de azt nagyon. Kb, mint anno a Halo.
A negyedik darab számomra csúfosan leszerepelt, pedig nem is játszottam vele sokat. Ez lenne a régi nagy kedvenc, az Unreal Tournament 3. része. Nem fejteném ki részletesen a véleményemet, inkább csak felsorolom. Pozitív: Grafika, látvány, zene, hangok, fizika, egységes design, ami nagyon erőteljes, sok aprócska ötlet. Negatív: Sok régi dolgok teljes elhagyása, néhány régi dolog visszahozatala, de azokból is a feleslegesek. Assault nuku (ismét...), kevés pálya, néhol iszonyatosan eltúlzott effektorgia, egyes fegyverek használhatatlanok.
Szóval nagyon látszik az egészen, hogy a készítők rágyúrtak a Gears of Warra, ezt meg bagóért csinálták, néhány új ötletet belenyomtak, de az egészet egy nagy összecsapott valami. Ez volt az UT2K3-nál is, aztán jött egy 2K4, ami mindent helyre hozott. Vajon ez lesz most ismét? Vajon ismét bétateszterek vagyunk?
Ha már játék. Anno nem tudtam vele játszani, de most végre magam is kipróbálhatom a Far Cry-t. Hát mit ne mondjak, néhol igazán nagyon kellemes. Persze, mondhatjuk, hogy már eljárt felette az idő, hiszen van vagy három éves játék (lehet kettő, nem tudom) és az már fúj, rossz, elavult, ettől függetlenül elég kellemes pillanatokat szerzett nekem. Majd meglátjuk, hogy a vége főcím után is ezt fogom majd róla gondolni.
Egy kis iwiw-ezés után találtam valami olyasmit, amitől azt hittem leborulok a székről. Akit érdekel hazán legnagyobb ribanc leltára az erre fáradjon kérem. Több szót nem is érdemel. (Csak egy kósza gondolat. Tényleg ennyi ribanc és strici van ebben az országban, ebben a világban? Vagy még annál is több, mint amennyit én soknak gondolok. Félek megtudni a választ.)

The Casio Samples & Trinity's Breakfast

1998 környékén alakult a The Casio Samples. Bárhogy is nézzük az egyetlen albumuk, ami itthon megjelent mérföldkő volt a hazai electro scene-ben, mivel hogy itthon nincs electro scene, amit meg így hívnak az meg konkrétan nem electro zene (hanem tech-house vagy tech-trance). Szóval iszonyat nagy album volt a Cutting Age, ha valahol látod vedd meg, töltsd le, szerezd meg, mert jó lesz neked. Sajnos a zenekar úgy ahogy van megszűnt, ma már szinte semmi infót nem találni róluk, kivéve egy nem hivatalos oldalt. Öröm az ürömben, hogy a myspace-en megtalálható a sok eddig kiadatlan daluk közül az egyik nagy kedvencünk, a Polar! "Polar, Polar, black and white. Changing pictures side by side." Ehh.
A Trinity's Breakfast tulajdonképpen a a Casio Samples utódzenekara, továbbgondolása, hangzásban nem sokban tér el. Kevésbé electrosabb, zeneileg inkább inkább new wave, electro pop, nem annyira hideg és kimért, mint a Casio. Persze a dallamok, a technikás megoldások, a retro hangzások egy az egyben a Casio Samples zenei világát mutatják. Valahogy így szólhatna most az a zenei project, ha még létezne, de hé. Ez csak egy név, semmi más! A legnagyszerűbb az egészben, hogy a Trinity's Breakfast - Everything your body needs debütáló promó albumát teljes ingyen letölthetitek! Szóval tessék csak rárabolni és hallgatni ezt a jófajta muzsikát, ami a régi rajongóknak egyenesen megváltás lesz!

LINK:

The Casio Samples @ MySpace

Trinity's Breakfast @ MySpace

Trinity's Breakfast - Everything your body needs promo album free download

BRUSHY MUZAK FREE DOWNLOAD - Freedom Fighters

Ismét Brushy zene, ismét ingyen, csak nektek, csak most, csak tőlem, csak mert hihetetlen rendes, aranyos és kedves vagyok. Persze vannak emberek, akiknek még ingyen sem kell a zeném, de ezen az aprócska dolgon lépjünk is túl gyorsan.
Szóval itt van a Freedom Fighters a készülő Iron Six játékból, amiben majd jól szét lehet lőni a másik tankját, harckocsiját.
Amikor elkezdtem írni a zenét mindenféle tankok, monstrumok, fémszörnyetegek jártak az agyamban, amik megállíthatatlanul mennek előre és pusztítanak, amit csak érnek. Aztán jönnek a terminátorok, meg az orkok, meg a robotzsaru is és mindenki meghal, meg három felé robban szét, szóval így ja... Hasonlóan vidám és pozitív hangulatú zenét sikerült írnom, a készítők legnagyobb megelégedésére. Eredetileg drum and bassnek terveztem a számot, de aztán fokozatosan lassítottam le breakbeat tempóra, majd lett belőle ez a menetelős, industrial zavargás. A technikázást minimumra vettem, csak arra koncentráltam, hogy üssön, vágjon, törjön a zene. Úgy írtam meg a zenét, hogy direkt szöveget is terveztem rá, remélem hamarosan sikerül kiegészíteni néhány ütős "rapbetéttel" (mennyire szánalmas kifejezés, mintha a Hip Hop Boys születne újjá... brr)

Szóval fogadjátok szeretettel tőlem a Freedom Fighters-t, hallgassátok, kritizáljátok, fikázzátok.

LINK:

Brushy - Freedom Fighters

(Offkórsz. A letöltött mp3-at hallgathatod, megmutathatod a barátaidnak, kiírhatod cd-re, odaadhatod anyádnak, buliban is lejátszhatod, de ha ellopod és pénzt keresel vele valamilyen úton módon, akkor megtalállak és úgy megb*szlak, hogy három hétig a sz*r is a szádon jön ki. Érthető voltam?)

Frank Abagnale beszél az életéről

Frank Abagnale élete a legtöbb ember számára a Catch me if you can (Kapj el, ha tudsz) filmből lehet ismerős. Egy 16 éves srácról, Frankről szól, aki a szülei válása miatt teljesen összezavarodva elmenekül otthonról és csak szélhámosként tud boldogulni. És ő lesz az élet császára. Több, mint két évig tartott az ámokfutása, mire az FBI-nak és a francia rendőrségnek sikerült elkapnia. Több millió dollárt vert el, mindezt a jó beszélőkéjének és a hamis csekkjeinek köszönhette. Az FBI négy év után kihozta a börtönből azzal a feltétellel, hogy a maradék nyolc évet nekik dolgozva fogja letölteni. Így lett hát a világ egyik legismertebb rablójából pandur. Több, mint harminc éve dolgozik (dolgozott) az FBI-nak és más nagy vállalatoknak, mint tanácsadó, a világ bankjainak, cégeinek 70%-a az ő általa kidolgozott hamisíthatatlan (persze..) csekkjeit, kártyáit, azonosítóit használja.
A lényeg a lényeg, a film nem rossz alkotás, az életrajzi könyvet nem olvastam, de azt hiszem ennél hitelesebb forrást nem is lehetne találni, mint magát Frank Abagnalet, hogy elmesélje ifjonti ámokfutását. A végére persze kapunk egy csöpögős és érzelgős monológot a családról, meg apaságról (mondjuk tökre igaza van..), de azt már úgy sem kell megnézni.

The Elder Scrolls 4: Oblivion - ahogy én láttam

A játék tavaly jelent meg, hihetetlen nagy hype és még annál is nagyobb elvárások előzték meg. Az Elder Scrolls sorozat elérkezett a negyedik részéhez, a rajongók pedig izgatottan várták, hogy miben fog ez többet nyújtani, mint a Morrowind, ami szintén hatalmas siker volt, szintén tele hibákkal. Az előzetes képek és videók mindenki állát sikeresen leejtették, az óvatosabbak azonban vártak, amíg meg nem jelenik a teljes verzió és csak akkor törtek pálcát felette. A játék mivel tavalyi, ezért mondhatni már teljesen lefutott, bár nemrég jelent meg a game of the year kiadás, ami az eddig kiadott kettő kiegészítőt tartalmazza (a mini addonokat sajnos nem), írásom akár így akár még aktuális is lehet.

A Bethesdás fejlesztőknek kettő mottójuk van. 1. Olyan játékot szerettek volna készíteni, amivel ők is és mások is szívesen játszanak, ahogy mondják: "A jó játékokat nem készítik, hanem játsszák." 2. Olyan nyitott játékmenetet akartak, mint még eddig soha. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ennek a kettő kritériumnak sikerült mindenben eleget tenniük.


Az Elder Scrolls világa egy klasszikus fantasy világ, az Oblivinban ez határozottan érződik is. A világ történelme és háttere hihetetlenül részletesen kidolgozott, számtalan könyv található a játékban, amiket elolvasva szinte mindenről nyerhetünk valamiféle háttérinformációt, ami segít még jobban elmélyülni az eseményekben, a világban. Az információk lenyűgöző mennyiségben és minőségben vannak tálalva, így ez egy külön plusz pont a készítőknek, hogy ennyire aprólékosan és gazdagon tálalták a játékot. A játék látványvilága egészen egyedi. Klasszikus fantasy elemekből építkezik (torzított középkori látványvilág), de - ez a Morrowindben jobban érzékelhető volt - számtalan olyan vizuális elem is bekerült a játékba, ami inkább az ókor sajátossága volt. E kettő stílus keveredése teljesen harmonikus és organikus világképet ad a játékosnak.


A helyszín most is a képzelt világ, Tamriel, azon belül is a legfőbb tartomány Cyrodil. Cyrodil óriási, a látvány pedig lenyűgözően részletes és élethű. Hatalmas hegyek, sűrű erdők, gazdag növényvilág, az időjárás állandóan változik, a nappalok és éjszakák gyönyörűek. Minden egyes tárgy, helyszín, szereplő fantasztikusan részletesen van kidolgozva. Ahogy belépünk egy erdőbe szinte egyből megcsap a virágok, fák illata, szinte érezni a nedvességet és dohosságot az elveszett romok mélyén, ha előveszünk egy kardot szinte tapintani lehet rajta a vésett motívumokat. Hihetetlenül gyönyörű a játék, amit sajnos a karakteranimációk lerontanak egy kissé. Ezek lehettek volna jobbak is, de az összkép szinte majdnem tökéletes. A látótávolság is jelentősen megnőtt a Morrowindhez képest. Képzeld el, hogy ott állsz a főváros kapuja előtt. Jobbra tekintesz és látod a hatalmas hegyeket északra, amint túl már Skyrim tartománya húzódik. Nyakadba veszed a lábad és meg sem állsz a hegycsúcsokig. A hegyről lenézve láthatod a messzi távolban a fővárost, ahonnan elindultál és még mindig van hová menned. Hát ilyen ez a játék és ilyen a grafikája.


A szerepjátékok mind rendelkeznek egyéni rendszerrel, az itteni verzió is tökéletesen játszható volt, egy apróságot kivéve. A lényeg, hogy tíz képesség közül kell választanunk magunknak kettő elsődleges képességet (erő, intelligencia, szerencse, stb.), míg a számtalan képzettség közül is kell választanunk hét elsődleges képzettséget. Szintet csak úgy tudunk lépni és ezáltal a képességeink is csak úgy tudnak fejlődni, ha az elsődleges képzettségeinket használjuk, tehát jól meg kell gondolnunk mit és hogyan akarunk játszani. Minden képzettséghez tartozik egy képesség (pl, a blade - penge az az erőhöz tartozik). Tehát minél többet használjuk a választott képzettséget, annál valószínűbb, hogy szintlépéskor jelentősen fog növekedni a hozzá tartozó képesség. Ez a rendszer rákényszeríti a játékost arra, hogy tényleg maximálisan arra koncentráljon, amit választott, ha szintet akar lépni. A hiba (nem is hiba, inkább játéktervezői ballépés) a rendszerben, hogy ha mi szintet lépünk, akkor az ellenfelek is szintet lépnek velünk. Ez egyrészt biztosítja az állandó kihívást, de a realitásoknak így sajnos annyi. Persze számtalan mod született már ennek a problémának az orvoslására, ebből pedig a Bethesda levonhatja a tanulságokat, ezt többet ne. Képzeljük el, hogy egy patkány első szinten is könnyű ellenfél, egy nehézpáncélos birodalmi légiós pedig szinte legyőzhetetlen akadály lehet számunkra. A későbbiekben sem fog ez változni, de ők is egyre erősebbek lesznek, és ha úgy lépünk szintet, hogy a képességeink kevés szorzót kapnak, akkor megette a fene az egészet, mert a játék túl nehézzé válik (Szerény személyemnek így is le kellett vennie kicsit a nehézségi fokozatot a kezdeti lépéseknél). A képzettségek is egyszerűsödtek, sokat összevontak, néhányat kihagytak, most már csak elsődleges és másodlagos képzettségeink vannak. Ez valakinek nem tetszhet, valaki örül, hogy egy kicsit egyszerűsödött és megszabadultunk a fölösleges képzettségektől.
Számtalan fajból választhatunk magunknak megfelelőt, amiknek mind vannak hátrányaik és előnyeik, illetve itt is szerepelnek a csilagjegyek, amik további hátrányokat és előnyöket adnak. A karakterünk kinézetét mi magunk alkothatjuk meg, így hamarosan rájöhetünk, hogy a kombinációs lehetőségek szinte végtelen tárháza nyílik meg előttünk. Erre a játékra aztán tényleg igaz az állítás, úgy játszuk, ahogy akarjuk.


A hangokra és zenére nem lehet panaszunk, minden úgy szól, ahogyan annak szólnia kell, a szinronszínészek nagyon jó munkát végeztek. Minden párbeszéd szinronizált, ráadásul az ajakmozgások is rendben vannak. Az egyetlen probléma az, hogy nagyon kevés szinkronszínészt alkalmaztak, például a nordoknak és az orkoknak ugyanaz a férfi szinkronhangja. Ugyanez a helyzet e kettő faj női képviselőinél is. A játékban hihetetlenül sok szöveg van, de a párbeszédek még így is csak öt max hat mondatosak. Nagyon ritkán van lehetőségünk beleavatkozni a párbeszédekbe, pedig pont ez lenne a lényeg egy szerepjátékban. Ez itt sajnos nem így működik. Baloldalt láthatjuk a témákat, rákattintunk és végighallgatjuk az illető monológját (ami legtöbbször kettő három mondat) és ennyi. Sajnos ez van az esetek 90%-ában. Egyszerre sok és változatos a párbeszéd rendszer, ugyanakkor pedig kevés és egyhangú, mindezt azért mert mindent szinkronizáltak. Valamit valamiért. A beszédrendszerbe beültettek egy minijátékot, így már nem csak kattintgatunk, mint a Morrowindben, hanem trükköznünk kell, hogyan is akarjuk lekenyerezni a beszélgetőpartnerünket.
A zene ismét Jeremy Soule, aki ismét fantasztikus munkát végzett. Nagyzenekari művei csodálatos dallamokkal operálnak, ha harcolunk, ha a városban, ha a szabadban, ha pedig a labirintusok mélyén vagyunk mind más dallam csendül fel. Igazi aláfestő ambient zenék ezek, emlékezetes dallamokkal, de egy percig sem tolakodnak az előtérbe, elvonva így a játékos figyelmét. Mindvégig diszkréten és visszafogottan szólnak a háttérben. A menüben és legfőképp az intróban felcsendülő monumentális főtéma pedig olyan szinten megadja az alaphangulatot, amire eddig csak nagyon kevés menü és intrózene volt képes. A zenék nem teljesen újak, sok feldolgozás van a Morrowindből, ez leginkább a főtémán hallható. Egy szónak is száz a vége, számomra a zenei és hangaláfestés tökéletes, a szinkronok mennyiségével és a leegyszerűsített párbeszédekkel azonban nem vagyok megelégedve.

Mint már azt említettem a Morrowind sok hibától szenvedett, ezt igyekeztek itt kijavítani. A harc most már nem csak kattintgatás, hanem dinamikus, adrenalin ölő, üsd vág nem apád, életre halálra küzdelmek, ahol minden egyes mozdulatnak meg van a helye, a kapkodás pedig gyors halhoz vezet. A lopakodás rendszer és a zárfeltörés is át lett alakítva. A sötétben való sunnyogásért a Thief játékokon dolgozó egyik designer volt a felelős, ami azt hiszen garancia volt mindenki számára, amikor még készült a játék. A végső rendszer bár nem épp úgy sikerült, ahogy azt elképzeltük, így is nagyon élvezetes lett. A zárfeltörés egy külön kis minijáték lett, sokaknak ez a kedvenc szórakozásuk az egész játékban. A sötétben való lopakodás, tolvajlás, zsebmetszés tehát igen erős lett, így a tolvajok, kémek, fejvadászok mekkája az Oblivion. A mágiarendszer is átalakult, erősebbek lettek a varázslók és varázslataik. Persze most is van lehetőségünk saját varázstárgyak és fegyverek készítésére, de ezt csak úgy tehetjük meg, ha belépünk a mágusok céhébe, illetve tagságot nyerünk a mágusok egyetemére, mert a Morrowindből idevonatkozó enchant képességet eltörölték. Ez sokaknak nagy szívfájdalmat okozott, de a játék számtalan mennyiségű varázstárgyat kínál, amiből tuti, hogy talál mindenki magának valót.

Történet szempontjából jobban teljesít az Oblivion, mint a Morrowind, bizonyos szempontból. Egy játéknak, legyen az bármennyire is nyitott, bármennyire is a melléküldetések adják ki az egész 80%-át, annak a maradék 20%-nak olyannak kell lenni, hogy az az egyszeri játékos, aki csak a főcselekményre kíváncsi egy teljes és maximálisan élvezhető, a játék minden aspektusából ízelítőt adó történetet vigyen végig. Itt is sajnos vannak gondok. A történet rövidebb és sajnos sokkalta kevesebb élményt ad, mint a Morrowind főtörténete. Igaz, a narrációra jobban figyeltek, a cselekmények néhol felpörögnek, néhol lelassulnak, de mindvégig úgy érezzük, hogy egy epikus történet főszereplői vagyunk. A nagyszerű hangulatot néhol sikeresen lerombolja egy kettő fantáziátlan küldetés. A kettő nagy kiegészítő közül csak a Shivering Isles tudta azt nyújtani történet szempontjából, amit elvárt volna az ember. Van abban minden, amit csak várhat az ember egy ilyen komplex játékból. Sajnos tehát a főtörténet, legyen az néhol bármennyire is izgalmas és fordulatos, legtöbbször fantáziátlan küldetésekkel van tele, egy kettő unalmas üresjárat is befigyel és sajnos elég rövidke is. Ellenpéldának leginkább a GTA sorozatot említeném, ami bár nem szerepjáték, filozófiájában elég közel egymáshoz a kettő alkotás. Ott ha csak a főtörténetre koncentrált a játékos, akkor megkapta maradéktalanul azt az élményt, amit elvárt volna a játéktól. A helyzet ettől függetlenül nem ilyen egyértelmű. Ha az ember belefog a melléküldetésekbe, beáll a céhekbe, akkor sokszor olyan szintű minőségi ötletekkel és megvalósítással találkozik, hogy csak elismerően tud csettinteni. Jó példa erre a legutolsó küldetés, amit el kell végeznünk a tolvajok céhében. Ennyire izgalmas, hosszú és összetett feladattal már nagyon rég nem találkoztam. És ez csak egy példa, mert az Oblivion dúskál az állandó fordulatokkal, meglepetésekkel teli mellékküldetésekben. Szóval ezt nem értem, hogy akkor miért is nem tudtak volna ennyi figyelmet szentelni a főtörténet szálaira?

A játék maradék 80%-áról már ejtettem néhány szót. Ha akarunk, akkor csatlakozhatunk céhekhez, hogy küldetéseket végrehajtva egyre magasabbra másszunk a ranglétrán, míg el nem érjük a céhvezetői posztot. Ha akarjuk akkor járhatjuk a vadont és felfedezőútra indulva barlangokat, elhagyatott bányákat, ősi elf, illetve régi várromokat foszthatunk ki és tisztíthatunk meg bandítáktól, élőhalottaktól, szörnyektől. Amig a főküldetés tart, addig számtalan kapu nyílik meg az oblivionra. Ez a hely tulajdonképpen Tamriel világának pokoli létsíkja, ahol démonok és mindenféle jóságok tanyáznak. Ezeken átlépve, majd a démonokon végigharcolva magunkat bezárhatjuk a kapukat. A városokban, a falvakban számtalan ember vár minket mindenféle apró cseprő üggyel, küldetéssel, amit mi örömmel elvállalhatunk. Számos daedra herceg, hercegnő (ők tulajdonképpen a daedra faj vezető, kisebb isteni hatalommal rendelkező démon urai, űrnői) szentélye vár minket a vadonban eldugva, hogy felajánlhassuk nekik a szolgálatainkat. Szóval melléküldetésekből nem lesz hiány, arra megyünk, amerre csak a kedvünk tartja és azt csinálunk, amit akarunk.
Egy a probléma ezekkel a mellékküldetésekkel. Hogy kevés van belőlük. Nem, nem magamnak mondok ellent, aki most játszik először ezzel a sorozattal, annak tényleg nagyon sok tennivalója lesz, ha végig akarja magát küzdeni az egész játékon. Nem, a problémám azzal van, hogy velem együtt sokan mások is játszottak az előző résszel. Amiben aztán tényleg nagyon sok melléküldetés volt. Kezdve azzal, hogy tíz frakcióhoz csatlakozhattunk. Harcosok, mágusok, tolvajok céhe, Morag Tong birodalmi fejvadász klán, a birodalmi légió, a Templom, a három nagy ház: Telvanni, Hlaalu, Redoran és a birodalmi "kultusz". Ez bárhogy is számolom tíz frakció, míg itt csak öt található, a három nagycéh (harcosok, mágusok, tolvajok), a Sötét Testvériség bérgyilkos klán és az Aréna, ahol kedvünkre gladiátorkodhatunk. És nem csak a frakció száma feleződött, de utánanéztem és durván az elvégezendő feladatok száma is. Az is nagy szívfájdalmam, hogy az előléptetésekhez már nem szükséges, hogy bizonyos képességeink minimumon legyenek. Míg mondjuk a Morrowindben elég sokat kellett fejlődni és nagyon magas értékeknek kellett lenni, hogy én legyek a mágusok céhének vezére, itt szinte nulla varázstudással is én lettem a legfőbb mágus. A küldetések számának drasztikus csökkenést megértem, hiszen itt jön közbe ismét a szinkron, amit gondolom nem kevés idő volt így sem felvenni, az előfeltételek eltörlését is megértem, hiszen ez a játék már nagyban épített a konzolos rétegekre, akiknek (ami szerintem marhaság) egyszerűbb és könnyebben játszható játékot akartak készíteni.

A mesterséges intelligenciáról nagyon szépeket és jókat meséltek, majdnem el is hittem őket. A játék mesterséges intelligenciája jó, de nem mondanám olyan forradalminak, amennyire a fejlesztők ez beállították nekünk. A Morrowind egyik nagy hibája az volt, hogy az emberek (vagy bármely más fajhoz tartozó személyek) egész nap csak egy helyben álltak, nem csináltak semmit, élettelen kirakati bábuk voltak. Most éjjel alszanak, reggel elmennek dolgozni, néha leülnek és kajálnak, sétálnak, beszélgetnek egymással, végzik a napi rutinjukat, amiket néha megtör egy kettő kisebb esemény. A készítők mindenféle anekdótákat meséltek, hogy micsoda meglepetések érték őket, az egyik karakter ezt csinálta, a másik meg ezt, így lett szomorú, így lett éhes. Pl. az egyik város kapujában strázsáló őr, amikor éhes lett, fogta az íját és az éppen arra járó szarvast szépen levadászta, hogy kielégítse étvágyát.
Sajnos ezek a finomságok nem jönnek át a játékban. A szereplők sokkalta, de sokkalta élőbbek, mint a Morrowindben, mindenkinek saját neve van, sokan ismerik egymást, vannak családi, baráti, szerelmi kapcsolatok, de még mindig sok aprócska kis illúzió hiányzik a történetből, amit bár mi is tudunk, hogy illúzió, de jól esne látni szemeinknek. A másik nagy szerepjátéksorozatot a Gothicot hoznám fel ellenpéldának. Ha beléptél egy házba hivatlanul, akkor kardot rántottak rád és jó hangosan felszólítottak, hogy húzzuk el a belünket. Itt csak mondják nekünk, hogy nem kéne erre kószálnunk. A Gothicban az emberek szórakozni is jártak, iszogatni, kajálni a kocsmában, a kovács püfölte a vasat, élezte a pengéket, a kikötői munkások pakoltak, fát vágtak, kalapáltak, a bányászok csákányoztak, a táborokban húst sütöttek serpenyőben, a katonák gyakorlatoztak az udvarokon, a parasztok kapálták a földeket, vigyáztak a birkákra és a többi, és a többi. Néhány nem éppen hosszú animációs fázis nagyon sokat tett volna a játék hangulatának. A felsoroltakat például itt is szivesen láttam volna, megtoldva még néhány dologgal. Kocsmában sört csapolnak, halászok pecáznak van éppen kishajóról halat fognak hálókkal (Van egy hatalmas folyó és csak egy halásszal találkoztam a játékban!), a vadászok kijárnak az erdőkbe, a megfogott állatokat megnyúzzák, a templomokban imádkoznának az emberek, a kocsmákban megy az éneklés, danolászás, a kastélyokban bálok vannak, zenével, tánccal (Mekkorákat lehetne így vámpírkodni!), az utcákon mulatságosok, vásárok, bizonyos dátumokkor ünnepek. Vagy olyan dolgok, mint háziállatok (van kutya, meg ló...), farmok, semleges élővilág (ami nem ugrik neked egyből, persze itt vannak őzek, de csak azok, sehol egy nyúl, madár, bármi). Szóval annyi, de annyi kis aprósággal lehetett volna feldobni a játékot, ami szerintem tényleg nem lett volna akkora hatalmas plusszmunka, hogy emiatt késsen még hónapokat a játék.

Ennyivel még nincs vége a történetnek. A Bethesda ismét közzétette a játék szerkesztőprogramját, így bárki, aki egy kicsit is érez magában kreativitást nekiállhat és olyanná formálhatja a világot, amilyenné ő szeretné. Csinálhat új helyszíneket, küldetéseket, fegyvereket, bármibe belenyúlhat, bármit módosíthat. Számtalan, több száz, ha nem több ezer mod várja a mostani játékosokat, amik mind élvezetesebbé teszik a játékot. Így, aki már úgy érzi, hogy végleg befejezte a kalandozásokat az se csüggedjen. Ez a PC-s verzió legnagyobb előnye a konzolokkal szemben, itt a történet sosem ér véget.

A gépigényról csak néhány szót. A hivatalos oldalon írtak tökéletesen megfelelnek a valóságnak, ha az ajánlott konfigurációd van. 3GHz-es processzor, 1 giga ram, egy Radeon x800-as kártya már vígan elviszi a játékot maximum beállításokkal. Ezalatt is tökéletesen játszható, nagyon sok lehetőség van a játék grafikájának finomhangolására, így akinek gyengébb teljesítményű gépe van, az sem fog benne csalódni.

A játék tehát elég mély és aprólékos, igazi értékeit azonban csak azoknak a játékosoknak mutatja meg, akik 100%-ra akarják megcsinálni. A hibát itt követte el a Bethesda. Hiszen azt mondták, hogy most nagyon figyelnek a konzolos rétegre (szinte elsődleges platformként emlegették az xbox360-at), így egy egyszerűbb, jobban játszható játékot akarnak nyújtani a közönségnek. Ez igaz is, de ha valaki csak a főtörténetre koncentrál, akkor a játék egy átlagos szerepjáték, hatalmas és gyönyörű világgal, pörgő csatákkal, élvezetes sunnyogással, igazi mágusokkal. Valódi mélységei csak akkor tárulnak fel, ha olyan játékosok játszanak vele, akik hajlandóak minden egyes apró szögletét felfedezni. Az Oblivion mondhatni olyan akár egy kék, sárga és piros színű festmény. A három alapszínnel lett festve, de ha egyre közelebbről kezdjük el nézni, akkor a színek elkezdenek keveredni, míg nem azt vesszük észre, hogy egy iszonyatosan részletes alkotás van előttünk. De, ha csak felületesen vizsgáljuk, akkor nem nyújt színte semmit újat. A Bethesda bármennyire is szerette volna megnyerni a nagyobb rétegeket, ha nem figyel olda legközelebb az egyszeri játékosokra, akkor legközelebb lehet, hogy keserű csalódás lesz a vége.

LINK:

The Elder Scrolls.com

Az Amen Break története

AMEN BREAK - Zenerajongóknak, dzsungelharcosoknak, hip hoppereknek, breakbeat droidoknak, meg úgy az elektronikus zene híveinek, a "zupport ze unzerground" mozgalom tagjainak ajánlanám a következő kis videót. Semmi sem történik a 18 percben, de feltétlen érdemes végighallgatni azt a (nem is olyan rövid) történetet, amit megtudhatunk az Amen Break-ről. A születéséről, a hatásáról, a jelenről. Röviden összefoglalva. 1969-ben a The Winstons nevezetű soul/funk/rythm and blues zenekar kiadott egy single-t Color Me Father címmel, aminek a B oldalán volt egy instrumentális dal, az Amen Brother. Ennek a dalnak, nagyjából a közepénél van egy dobszóló, ami hát elég jól sikerült. Az akkori funk zenészek már elég sokat kísérleteztek a ritmusokkal, érdemes meghallgatni néhány régi lemezt, meglepő dolgokat hallhat rajtuk az ember. Visszatérve a témára, ez a dobszóló elég sok hip hop zenekart megihletett és a samplerek elterjedésével (sampler: nagyon egyszerűen - egy olyan kütyü, amivel külső forrásból fel tudsz venni bármit és azt tudod alakítani a te szád íze szerint) egyre többször használták fel a dalaikhoz, majd a jungle és a drum and bass (ami tulajdonképpen a hip hop angol és jamaicai újraértelmezése volt) elterjedésével még nagyobb szerepet kapott. Mondhatni szinte, hogy a kezdeti jungle zene szinte csak erre az egy loopra épült. A lényeg a lényeg, ha nincs Amen Break, az elektronikus zene ma nem tartana ott, ahol, megszámlálhatatlan, hogy mennyi helyen használták (és máig is használják) fel ezt a rövid kis hangmintát. A The Winstons zenekar tagjai teljesen lecserélődtek, lehet, hogy nem is tudnak az egészről, lehet, hogy csak tesznek rá, de az is lehet, hogy a körmüket rágják idegességükben. A lényeg, ha már annyi helyen felhasználták ezt a ritmust, ekkora lendületet adott a zenének és mondhatjuk bátran, hogy az egyetemes kultúrának, akkor ez már közkincs, küzdtulajdon, kulturális örökség. Igen ám. De jönnek a cégek, jönnek a multik, jönnek a zenészek, akik nem tisztelik az elődök munkáját és jönnek a jogok is...

Érdemes végignézni (hallgatni) figyelmesen ezt a történetet, mert van benne nem kevés tanulság.

3 Link

GONE WITH THE BLASTWAVE - Nem új, ellenben régi oldal, frissíteni is basznak már egy ideje, de mindenképpen megtekintésre ajánlott, ha:
1. Szereted a fekete humort. A nagyon fekete, nagyon infantilis favicceket.
2. Fallout, Mad Max, és a többi, szóval poszt apokalipszis fetisizmusod van.
3. Szereted az igényesen megrajzolt képregényeket.
4. Szereted az igényesen megrajzolt, egyéni stílussal rendelkező, ingyenes képregényeket.

CREATURES IN MY HEAD - Egy beteg, de annál zseniálisabb rajzoló agyament teremtményeinek ad otthont ez az oldal. Ronda, csúf, torz, visszataszító, de ugyanakkor kedves, bájos, gyámoltalan, naiv és végtelenül szerethető kis képzeletbeli mumusok várják az ide kattintó egyéneket. Garantáltan nem lesz tőlük rémálmod, de az is tuti, hogy nem egy lesz, ahol felsóhajtasz majd és azt mondod "De éééédi!" vagy éppen elfog a röhögő görcs.

VISUAL ACUOSTICS - Vizuális akusztika. Vizuális zene, zenefestészet, kísérlet. A lényeg. Az egeret mozgatva, egyes hangszereket ki be kapcsolgatva zenélsz, hangokat festesz. Nem nagy durranás, de érdemes kipróbálni. Eljön még az idő, amikor nem csak a cyberspaceben fogjuk rakosgatni magunk előtt a teret, hanem majd magunk körül látjuk a zenét és azt pakolgatjuk, csavarjuk, rajzoljuk magunk elé. Csak győzzem kivárni, a mostani módszer kezd már rohadt fárasztó lenni.

LINK:

Gone with the blastwave

Creatures on my head

Visual Acoustics

The Fountain

Nagyon nehezen szántam rá magamat, hogy írjak erről a filmről, mert nem vagyok könnyű helyzetben. Mert ugye, amit imádunk, ami iránt elfogultak vagyunk, azt nehezen lehet objektívan bemutatni másoknak. Azért én megpróbálom.

Darren Aronofsky a fiatal rendező generáció egyik leginkább hype-olt tagja. Egyesek már a legnagyobbakkal együtt emlegetik, pedig még csak hat filmen van túl, abból is csak három ismert a szélesebb rétegek számára. Sikerei a fekete fehér parafilmmel, a Pi-vel kezdődtek. Sokan ekkor egyből párhuzamot vontak David Lynchel és a Radírfejjel. Misztikus látomása sokakat megidézett, a film méltán lett világszerte underground kult film, ha értitek az ellentmondást. Következő alkotásával még nagyobbat kaszált, a Rekviem egy álomért kétségtelenül zseniális darab lett, de nekem ettől függetlenül még mindig csak üres frázisokkal teli film, amiből hiányzik az igazi magvas mondanivaló. Aztán hat év szünet és számtalan küzdelem után, a beígért büdzsé felével, a forgatás leállításával majd újraindításával, az eredeti színészek (Brad Pitt és Cate Blanchet) kilépésével végre megszülethetett az igazi remekmű, ami bár szinte mindenhonnan ki lett tagadva, tagadhatatlanul a legjobb filmek közé tartozik, amit valaha is alkottak.


The Fountain. A kút, a forrás. Három idősík, három történet, három pár párhuzamos története kétezer évet felölelően, küzdelem a megváltoztathatatlan ellen, a halál ellen. A film erről szól, a küzdelemről, a szerelemről, az életről, a halálról, a reményről, a hitről. Nehéz és nem egyszerű a történet, vannak benne bőven fordulatok, az idősíkok állandó váltakozása erős figyelmet követel meg a nézőtől és nem is biztos, hogy elsőre megértjük az egészet, a miérteket, a hogyanokat. Bár ez is egy tipikus Aronofsky film, amikre szinte kivétel nélkül mind azt mondják: "Nem érteni, érezni kell." És ha átérzed a történetet, ha megérintenek téged is az érzelmek, akkor érteni fogod miről is szól.


Mint, ahogy azt már említettem, az eredetileg tervezett páros (Brad Pitt és Cate Blanchet) kilépett a forgatás elkezdése előtt, de sikerült leszerződtetni a zseniális Hugh Jackmant és az elbővülő Rachel Weiszt. Azt tudtam, hogy remek színészek mindketten, de erre a lehengerlő alakításra nem voltam felkészülve egyiküktől sem. Hugh Jackman igazi férfi, a szó legtisztább értelmében. Küzd a hitéért, a szerelméért, áldozatokat hoz, gyarló módon többször is hibázik. Ugyanolyan hiteles konkvisztádorként, mint tudósként vagy űrutazóként. A három karakter bár jelentősen eltér egymástól, tetteik oka azonos, megmenteni szerelmüket a haláltól. Rachel Weisz alakítja Izabella királynőt, illetve Izit, akire ugyanúgy igaz, amit Hugh Jackmanről mondtam, csak női vonatkozásban. Ő a nő, jobban mondva, a Nő. A maga visszafogott erejével, végtelen szeretetével és szerelmével. Erőt, hitet, szerelmet, szeretetet ad a férfinak és ebből nyeri ő is az erejét. Ő az, aki érzi, mikor hagyja el az élet, de nem fél, mert már tudja azt, amit a férfi nem. A halál nem vég, hanem egy új kezdet.

Többet közt ez is a film mondanivalója, de ennél sokkal komplexebb a történet, számtalan olvasata van az eseményeknek, több szinten értelmezhető minden szál, és maga az egész komplett alkotás.

A film technikaileg tökéletes. A világítás, a fények minden idősíkban mások, a díszletek nagyszerűek, a látvány pedig lehengerlő. Aronofsky a lehető legkevesebb számítógépes effektet szerette volna használni a filmjében, így az űrben játszódó történetszál háttere nem cgi, hanem különleges mikró kamerákkal lefilmezett kémiai folyamatok látványa! Hihetetlen dimenziókat tár elénk a látvány, a maketteket, a kémiai folyamatok, a kevéske számítógépes grafika, a fények olyan szinten lehengerlik a nézőt, hogy legtöbbször ez is az oka, amiért hatásvadászattal vádolják meg Aronofsky-t. (Véleményem szerint az előző filmjénél, a Rekviem egy álomért-nál, ez igaz is volt, itt nem.) Ha a látvány tökéletes, akkor a zenére nincs szó.


Clint Mansell zenéje érzelmes, megható, félelmetes, törékeny, lehengerlő, szomorú, reményt adó. Klasszikus hangszerek keverednek elektronikus hangzásokkal. A zene ugyanúgy időtlen, mint a látvány, tökéletes aláfestése a történetnek és az érzelmeknek.

Nem tagadom, az előző filmjei bár nem voltak rosszak, de ez a történet nálam mindent vitt. Nem vagyok egy könnyen meghatódó tipus, utoljára talán a szallagavatómon "sírtam", de akkor is csak egy kicsit lett homályos a szemem. Persze érzékeny ember lévén sok minden megérint, egy jó film, zene, könyv gyakran tud kiváltani belőlem erős érzelmeket. Ennél a filmnél azonban zokogtam. A film felénél már bőgtem, bevallom férfiasan. Mert ez csodálatos alkotás, amit bár úgy, ahogy van szinte minden fesztiválról kitagadtak (Pedig 2006 magasan legjobb filmje.), nálunk meg sem jelent, csak dvd-n. Köszönhető mindezt a filmvilág irigységének és Aronofsky néhány nyilvános keresetlen szavának. Ettől függetlenül ez a film él és most már örök marad, bárhogy is nézzük.

Nem tudok mást mondani, csak hogy nézd meg ezt a filmet, lehetőleg egyedül, sörözés, haverok, kizárva. Azt nem mondom, hogy nem fogsz benne csalódni, mert nem egyszerű a történet, nem lehet csak úgy megnézni, hogy leülök a tévé elé és akkor uccu neki. Aki nem érzi a szeretetet, szerelmet, a hitet, aki egyszer sem érezte magát egy apró pontnak a végtelenben, aki egyszer sem érezte Istent a szívében, az valószínűleg nem is fogja szeretni a filmet.

LINK:

The Fountain hivatalos oldal

The Fountain @ imdb.com

iWiW üzenőfal

Régen sem volt a színvonal az egekben, de most aztán.. A legdurvább, hogy az iWiW olyan embereket is odacsalt a gépek és az internet elé, akiknek fingjuk sincs, hogy is működik az egész. És itt most nem technikai vonatkozásokban tessék gondolkodni.
Az ember miért olvasná az iWiW üzenőfalat? Hogy közérdekű információkat szerezzen, ami nagyjából mindenkinek szólhat így vagy úgy. Valakinek kell munka, segítség, lesz egy baromi jó buli, amit szerveztünk, gyertek el, stb. Szóval sokkalta jobban használható "hirdetésre", mint az iWiW ide vonatkozó fórumai.

Még az olyan üzenetek is simán beleférnek, hogy "bocsi, egy hétig külföldön leszek, nem vagyok elérhető" vagy "találtunk kettő kiskutyát, nálam lehet érdeklődni örökbefogadás céljából". Ha van iwiw meghívód, okés, azt is kürtöld szét a világban. Vicceket linkelni is okés, menjen csak, ha tényleg jó. Semmi baj nem lenne ezekkel az üzenetekkel, hiszen erre találták ki ezt az egész rendszert. Persze mindent csak mértékkel.

De. Amikor azt olvasom, hogy "XD" és ennyi, akkó' azt így hogy? Vagy, hogy "mennyire bebasztunk a tegnap este:)", örülök, hogy jól szórakoztatok, de ha már engem nem hívtatok meg, akkor nem tudom élvezni a másnaposságodat. Vagy "Beidézek egy dalszöveget, mert ez annyira, de annyira, áááhhh!", amit ha nem ismersz, akkor k*rvára meg vagy lőve és semmit sem ér zene nélkül. Mindezt persze egymás után háromszor, mert három dalnak is megtaláltad a dalszövegét. Gratulálok, örülök, hogy van még egy aktív felhasználója valamelyik lyrics oldalnak.

Az a kedvencem, amikor elkezdenek chatelni az üzenőfalon. Van msn, van yahoo, van skype, van google, van myspace, van icq, van miranda, van irc és még sorolhatnám hány ingyenes messenger program áll rendelkezésre, sőt van belső levelezési rendszere az iwiwnek! A millió e-mail szolgáltatóról meg nem is beszélve, bárhol létrehozhattok levelezési listát! Minden adott, hogy ott beszéljétek meg a dolgaitokat, hogy ott beszéljétek meg azt, amit egyébként is elintéztek msn-en, csak olyan hülyék vagytok, hogy nem bírtok leállni és telefossátok az üzenőfalat a szemetetekkel!

Ha továbbküldesz egy levelet, ami már a 16. század óta úton van és maga Julianus írta a saját vérével, akkor kérlek, most szakítsd meg a láncot! Őszintén érdekel miféle orbitális katasztrófa fogja érni az emberiséget, de legfőképp engem, mert már annyi ilyen szarságot kaptam és nem küldtem tovább, hogy Damoklész kardja tuti lesújt rám. Arra sem ártana figyelni, hogy a továbbküldött információk előbb utóbb elévülnek. Emlékeztek arra a sok kutya kölyökre, akiket lehet, hogy még örökbe akarnak fogadni egyesek, mert a levél még mindig terjed? Már akkoriban annyi ideig ment a levél, hogy szerintem már rég felnőttek azok a dögök, ha nem valami menhelyen végezték azóta (szegények).

Ha ismét kapsz olyan értesítést, hogy van egy új vírus - ami e-mailben terjed és ha megnyitod, akkor kampó - a teendők a következők. 1. Használj gmailt freemail helyett! 2. Ne nyiss meg minden szart! Tudom, nagy a kísértés, de megkérdezném. Az igazi papír leveleket is kibontod, ha látod, hogy ez baromira nem neked szól? (Nem, nem akarom tudni! Papapa...) 3. Használj megbízható antivírus programot, sok ingyenes verzió van a neten, bizony! És lehet őket frissíteni is, szinte óráról órára! 4. Használj tűzfalat! Lásd 3. pont! 5. Használd ezeket körültekintően! Ha nem érted őket, akkor se búsulj, sok magyar fordítás áll rendelkezésedre! 6. Mindig készíts biztonsági másolatokat a legfontosabb adataidról, munkáidról! Ha betartod ezt a hat szabályt, akkor nem kell állandóan továbbküldözgetned a sok vírus reportot! Vagy ha ennyire el akarod küldeni, akkor küldjed inkább azoknak a programozóknak, akik ezeket az antivir programokat csinálják, segítsd a munkájukat!

Az iskoládban/munkahelyeden/közértben/bankban/postán van üzenőfal? Igen? Mit látsz rajta? Szoktál rá vicceket, dalszövegeket, "továbbküldős" leveleket ragasztani? Ha igen, akkor kérlek jelentkezz nálam egy irgalmatlan erősségű nyakasra.

Ha van egy baromi jó vicced, videód, buli tipped, akkor osszad meg másokkal! De inkább indíts egy blogot, oda azt rakhatsz ki, amit akarsz és ha jól csinálod még olvasni is fognak néhányan. Most úgy tűnhet, hogy az én értelmezésemben csak egy porosz beállítottságú üzenőfal működhet helyesen. És nem.

Most pedig szúrópróbaszerűen jöjjön néhány bejegyzés a közelmúltból:

Figyelem! Új vírus a láthatáron!
Ha egy olyan E-mailt kapsz azzal a címmel, hogy "Élet szép".pps
semmiképp se nyisd ki...!!!
Sőt azonnal töröld ki!!!
Ez egy új vírus ami szombat óta van jelen. Ezt a figyelmeztetést
v alaki közvetlenül a Microsoft-tól és a Norton-tól kapta. Az Aol már
próbálta kitörölni, letíltani, de az antivírus szoftverek
képtelenek elpusztítani...!!!!
Ha kinyitod mindent elveszíthetsz a PC-dről, és a küldő személynek
hozzáférése lesz a nevedhez, e-mailjaidhez, jelszavaidhoz.
Tedd ki az üzenő faladra, hogy mindtöbben értesülhessenek a veszél

Mit mondtam a vírusokról?!

Porseszkám!
Tessék meggyógyulni gyorsba, mert indul a rákendról mindjárt!

valaki adjon már végre vért ennek a 29. hétre született kisfiúnak, különben még hat év múlva is olvasgathatjuk ezt a beírást. kösz.

Végre egy értelmes fricska.

Dd Hajrá Pisti!!! Ollózta legalább? Ibrahimovic csere volt?

Meccset otthon, kocsmában, stadionban, fórumon, chat-en, de nem itt!

BRAZIL!!!! Azt nekem is küld el plíííz!!!köcce

Attesz,Erna,Csééé!!
Látom ti is ott voltatok Studioban N.W-n

Ilyenkor kell levelet írni a másiknak.

Exnek:

This is the end you know
Lady, the plans we had went all wrong
We ain't nothing but fight and shout and tears

We got to a point I can't stand
I've had it to the limit; I can't be your man
I ain't more than a minute away from walking

We can't cry the pain away
We can't find a need to stay
I slowly realized there's nothing on our side

Out of my life, Out of my mind
Out of the tears that we can?t deny
We need to swallow all our pride
And leave this mess behind
Out of my head, Out of my bed
Out of the dreams we had, they're bad
Tell them it's me who made you sad
Tell them the fairytale gone bad

Another night and I bleed
They all make mistakes and so did we
But we did something we can never turn back right

Find a new one to fool
Leave and don't look back. I won't follow
We have nothing left. It's the end of our time

We can't cry the pain away
We can't find a need to stay
There's no more rabbits in my hat to make things right

Out of my life, Out of my mind
Out of the tears we can?t deny
We need to swallow all our pride
And leave *THIS mess behind
Out of my head, Out of my bed
Out of the dreams we had, they're bad
Tell them it's me who made you sad
Tell them the fairytale gone bad

Senkit sem érdekel, hogy szakítottatok, ilyen formában legalább is tuti. Add elő neki élőben, úgy erősebbet döf a tőr, így csak szánalmas!

Ennyit erről. Gyerekek, csak egy kicsit használjátok már arra azt a rohadt üzenőfalat, amire való! Köszönöm!

4játék

GL TRON - 1982-ben megszületett egy olyan film, aminek máig érezni a hatását szerte a világban. Azóta, hogy először láttam a Tront, azóta akarok játszani azokkal a játékokkal, amivel Clut is próbára tették. Emlékeztek arra a motoros versenyre? Téged is beszippantott a cyberspace? Akkor próbáld ki ezt. Igaz még nem teljes, igaz bugos, igaz még mindig kalapálják, de működik és nagyon nagy móka! Ingyenes alternatíva a Tron 2.0 helyett, ha csak a motorversenyt akarod játszani.

LINK:

Gl Tron official site

CLOUD - A Flow-val egy időben mutatták be, mindkettő nagy siker lett és bár a koncepciók eléggé eltérnek egymástól, a két játék sok közös vonást hordoz magában. A lehető legegyszerűbb játékmenetre való törekvés, innovatív megoldások és ötletek, hangulat a köbön, zene a csúcson. Személy szerint nekem a Cloud annyira nem jött be, mint a Flow, de ez nem azt jelenti, hogy nem lenne jó játék! Egy kisfiú visszaemlékezéseit élhetjük át ismét, akit - legalább is az én értelmezésem szerint - bezártak egy olyan házba, ahol minden fehér, vannak ápolók, napi foglalkozások, meg kényelmes hosszú ujjú zubbonyok. Szóval az nem derül ki, hogy a srác csak flesselte-e a dolgokat vagy csak meg van makkanva, de nem is ez a lényeg, hanem a felhők közti repkedés. Mint mondtam, nekem ez annyira nem jött be, mert néhol egy kicsit nehézkes a játékmenet, de néhány percre tökéletes kikapcsolódás tud lenni a Cloud.

LINK:

Cloud oficial site

THE MISSILE GAME - Na ez, ami nagyon üt. Igazi flash marhaság, a legaddiktívabb fajtából, tényleg igazuk volt azoknak, akik figyelmeztetőleg kiírták ezt fucd-re. Mit is kell csinálnod? Egy rakétát kell belső nézetben végigvezetned egy alagúton, amiben mindenféle forgó tárcsák vannak. Ha nekiütközöl egy tárcsának, akkor kampó, kezdheted újra. Persze a tárcsákon vannak lukak, vájatok, ahol átférhetsz a rakétával (Gondoljuk inkább egy lázadó X-Wingnek, akkor sokkalta nagyobb a fless!), de nehogy azt hidd, hogy könnyű dolgod lesz, mert a sebesség egyre jobban pörög fel, a tárcsák egyre gyorsabban forognak, te meg majdnem behánysz a szédítő perspektívától! Szóval nagyon baró kis játék ez, de csak óvatosan!

LINK:

The Missile game @ fucd.com

SQUARES 2 - Hasonlóan minimál játékmenet, hasonlóan nagy rákattanás. Mit is kell csinálni? Van egy négyzeted, ezt irányítod az egereddel, hogy felszedegesd a fekete négyzeteket, amik jobbról, balról, felülről, alulról jönnek. Jönnek piros négyzetek is, amikhez ha hozzáérsz, akkor vége a meneteknek. Minnél több négyzetet szedsz fel, annál nagyobb lesz a tiéd, így nehezebbé válik a manőverezés. A négyzetek sebessége előbb utóbb itt is felgyorsul, a végén már úgy cikáznak, hogy az ember úgy érzi, mintha egy nyolc sávos kereszteződés közepén rekedt volna. Vannak fekete körök, amik bizonyos ideig bónuszokat adnak. +1000 pont, sérthetetlenség, időlassítás, kicsi négyzet, nagy négyzet
Időközben rájöttem, hogy teljesen tévesen használtam a kocka szót, hiszen azt a 3d-s testre használjuk, ezek meg négyzetek. Ica néni, a volt matektanárom most nem örülne, ha ezt olvasná... De gyors voltam és kijavítottam minden kocka szót négyzetre, észre sem vetted, hogy hibáztam, mi?
Majd elfelejtettem! Az egész nem is lenne nagy cucc a zene nélkül, ami egy loop összesen kettő verzióban! És ráadásul Daft Punk!

LINK:

Squares 2 @ albinoblacksheep.com

3 mese

Három mese, kettő ötlet. Régi cuccok, de imádnivalóak és miért lenne ciki régi cuccokkat nézni? Egyesek szerint az, szerintem nem.
Az első szösszenetben egy kiwit láthatunk, ahogy küzd, erőlködik, hajt, hogy elérje célját, ami.. Majd kiderül, egy álom valósul meg a szemeink előtt. A másik kettő egy ötletre épül, animátor vs animáció, az első és a második rész. Aki nem ismerné őket (Van ilyen?), azoknak csak annyit, hogy egy véget nem érő küzdelmet láthatunk a rajzoló és az életre kelt pálcikaember közt. Mára ezek a filmek kult státuszban élik napjaikat. Fegyverek: ikonok, rajzolt eszközök, vírusírtó. A helyszín: maga a desktop teljes valójában.

Kiwi!



Animator vs Animation 1.



Animator vs Animation 2.