Avagy az Utazás a Föld középpontja felé. Verne Gyula regényéből szabadon, 3d-ben a moziban. Az élmény megért minden pénzt.Bővebben. Szinte a mozgókép feltalálása óta voltak gondolatok és próbálkozások a 3d-s film megteremtéséhez. A technika bár még mindig új, már 20 éve is készültek olyan kísérleti filmek, videó klippek, amik a 3d-s technikát alkalmazták. Technikailag semmit nem tudok róla, olvassatok utána, én most kevés vagyok ahhoz, hogy elmagyarázzam. Lényeg a lényeg, hogy ezt a filmet mondhatjuk az első igazi 3d-s mozifilmnek. Mert hiába az ilyen olyan 3d-s természetfilm, a mozit nem ezért találták ki, a mozi nem erről szól. A mozi akció, dráma, szerelem, lövöldözés, űrhajó, dinoszaurusz. Érdekes, hogy a hang mióta 3d, a kép meg még mindig megmaradt az "unalmas" második dimenzióban. Reméljük ez a film új löketet ad a mozinak.
A teremben ülve ismét elfogott egy rég elfeledett érzés. Az érzés, amikor még csak kisfiú voltam és a mozi még különleges alkalom volt. Amikor szinte remegve vártad a pillanatot, hogy végre kialudjanak a lámpák és elkezdődjön a film! A teremben a szokásosnál is nagyobb volt a hangzavar és az erőltett röhögcsélés. Szerintem sokan voltak úgy, mint én. Szegény retro-futuro designnal megvert 3d-s szemüvegen vezették le a gyenge poénokat. Visszaszámlálás, szemüvegeket felkapjuk, majd jönnek a 3d-s trailerek, hogy szokjuk a látványt. Elsőre kicsit többre számítottam, a film végeztével azonban minden várakozásomat felülmúlta a látvány. Aki még sosem látott 3d-s filmet annak talán a legegyszerűbben egy hasonlattal tudnám elmagyarázni mire is számíthat. Emlékszel még az olyan mesekönyvekre amiben a képek egymáson feküdtek, egymást rétegezték? A képek képek voltak, sík elemek, de egyesek kiugrottak, mások a háttérben maradtak. Valami ilyesmire kell itt is gondolni, csak dinamikus mozgóképen, eszméletlen jó látványvilággal megdobva. Az első öt percben Brendan Fraser rögtön a kamerába köp fogmosás közben, az élmény leírhatatlan ahogy megpróbálsz elhajolni a nyálas fogkrémhab elől. És ez csak a kezdetet. Húsevő növények, sziklák, óriási, fa méretű gombák, földalatti tenger, dzsungel, egy kihagyhatatlan t-rex és az abszolút kedvenc: hullámvasút a föld alatt, belső nézetből.
A film maga? Trevor Anderson és az unokaöccse Sean elindulnak megkeresni Trevor fivérét, Max-et, aki már majdnem tíz éve eltűnt. Az egyetlen nyom, ami a nyomára vezethet az maga Jule Verne regénye és az abban található személyes jegyzetek. Csatlakozik hozzájuk Hannah, a csinos túraegér nő és a kaland kész is. Senki se keressen semmi komolyat a filmben. A hangulat és a látvány visz mindent. A poénok néha ütnek, sőt én még azt mondom, hogy a színészek is hozzák a popcorn mozi szintet. Látszik, hogy az egész előadás és élmény a technikának van alárendelve. Ezt már megszokhattuk, hiszen, amikor a cgi meghódította a filmvilágot a helyzet akkor is fordított volt.
Érdemes megnézni az új élmény miatt, reméljük egy új korszak nyílik a mozi történetében. Egyre több filmet néznék én is ezzel a technikával megtámogatva és persze néhány klasszikus is megérdemelne egy új premiert 3d köntösben. Star Wars, Indiana Jones, Jurassic Park és a többiek. Ha legbelül még mindig kalandor vagy, aki titkon még mindig is hitt abban, amit leírt Verne vagy akár Conan Doyle az Elveszett Világban, ha téged el lehet varázsolni egy földalatti dzsungel látképével, ha még mindig megborzongsz a t-rex lépteinek robajára, akkor ez a film a tiéd.
A teremben ülve ismét elfogott egy rég elfeledett érzés. Az érzés, amikor még csak kisfiú voltam és a mozi még különleges alkalom volt. Amikor szinte remegve vártad a pillanatot, hogy végre kialudjanak a lámpák és elkezdődjön a film! A teremben a szokásosnál is nagyobb volt a hangzavar és az erőltett röhögcsélés. Szerintem sokan voltak úgy, mint én. Szegény retro-futuro designnal megvert 3d-s szemüvegen vezették le a gyenge poénokat. Visszaszámlálás, szemüvegeket felkapjuk, majd jönnek a 3d-s trailerek, hogy szokjuk a látványt. Elsőre kicsit többre számítottam, a film végeztével azonban minden várakozásomat felülmúlta a látvány. Aki még sosem látott 3d-s filmet annak talán a legegyszerűbben egy hasonlattal tudnám elmagyarázni mire is számíthat. Emlékszel még az olyan mesekönyvekre amiben a képek egymáson feküdtek, egymást rétegezték? A képek képek voltak, sík elemek, de egyesek kiugrottak, mások a háttérben maradtak. Valami ilyesmire kell itt is gondolni, csak dinamikus mozgóképen, eszméletlen jó látványvilággal megdobva. Az első öt percben Brendan Fraser rögtön a kamerába köp fogmosás közben, az élmény leírhatatlan ahogy megpróbálsz elhajolni a nyálas fogkrémhab elől. És ez csak a kezdetet. Húsevő növények, sziklák, óriási, fa méretű gombák, földalatti tenger, dzsungel, egy kihagyhatatlan t-rex és az abszolút kedvenc: hullámvasút a föld alatt, belső nézetből.
A film maga? Trevor Anderson és az unokaöccse Sean elindulnak megkeresni Trevor fivérét, Max-et, aki már majdnem tíz éve eltűnt. Az egyetlen nyom, ami a nyomára vezethet az maga Jule Verne regénye és az abban található személyes jegyzetek. Csatlakozik hozzájuk Hannah, a csinos túraegér nő és a kaland kész is. Senki se keressen semmi komolyat a filmben. A hangulat és a látvány visz mindent. A poénok néha ütnek, sőt én még azt mondom, hogy a színészek is hozzák a popcorn mozi szintet. Látszik, hogy az egész előadás és élmény a technikának van alárendelve. Ezt már megszokhattuk, hiszen, amikor a cgi meghódította a filmvilágot a helyzet akkor is fordított volt.
Érdemes megnézni az új élmény miatt, reméljük egy új korszak nyílik a mozi történetében. Egyre több filmet néznék én is ezzel a technikával megtámogatva és persze néhány klasszikus is megérdemelne egy új premiert 3d köntösben. Star Wars, Indiana Jones, Jurassic Park és a többiek. Ha legbelül még mindig kalandor vagy, aki titkon még mindig is hitt abban, amit leírt Verne vagy akár Conan Doyle az Elveszett Világban, ha téged el lehet varázsolni egy földalatti dzsungel látképével, ha még mindig megborzongsz a t-rex lépteinek robajára, akkor ez a film a tiéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése