Dáptep

Mi a bajom a "dápteppel"?

Szubjektíven és röviden: el lett szarva az egész.

Hosszan és objektíven, szubjektív véleménnyel kiegészítve:

A történet ott kezdődött, hogy egy cimborám mutatott egy dubstep mixet még... hát a fene se tudja, de olyan 2005 nyara volt. Kísérletibb, sötétebb, progresszívabb hangzása volt, mint a most uralkodó brostep gagyinak, meg is fogott a zene. Húsz percig, aztán meguntam. Végighallgattuk a mixet, de már akkor érezhetően volt az alapvetően nagyon szűkös zenei keretek közt mozgó stíluson, hogy túl komolyan veszi magát és képtelen kitörni a saját maga által felállított stílusbeli megkötésein. Azt azért szögezzük le, minden zenei stílus és azon belül a különböző vadhajtások önmaguk korlátai által definiálják magukat, tehát egy ambient drum and bass sosem fog több lenni, mint ami. Egy grind metál is megmarad annak, ami. A lényeg, a játszótér, amit magának kijelöl a stílus, a zenészek és a színtér. És ez már akkor hallatszott, hogy nem bővelkedik. Hiába a néhol dubosabb dub hangzás, hiába a technosabb, techesebb hatás, a zene nem volt képtelen semmi izgalmasat nyújtani. Pillanatok alatt kiismerhető volt. Nem fogok dubstep történelmet előadni, google it. A stílus nevében ott vannak a gyökerek. A dub ösztönös, effektes, szétzilált megoldásai, a 2 step ostobasága és korlátolt, buta hangzása keveredett a londoni underground sötét, kormos, indusztriális olvasztótégelyével. Na meg egy kis grime. Nagyszerű indítás. Persze a zene, mint művészeti forma ízlés és szubjektív nézőpontok kérdése. Tetszik, nem tetszik. Nem is nagyon beszélhetünk másról, csak egyéni ízlésekről. Akkor meg mi faszt kötekedek, menjek vissza anyámba, mondod magadban egyszeri dáptep rajongó. Nos a probléma nem is a korlátolt megoldásoktól szenvedő, önmagát ismétlő és önmagát magyarázó, császármetszéssel világra erőszakolt stílus létezésében van, hanem a jelenséggel, ami azt kíséri.

Ha nagyon modoros akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy bezzeg az én időmben még nem volt internet, facebook, meg "zenekészítő program". Amin csak meg kell nyomni az entert és kész is a zene, mondja az egyszeri metál hallgató, akinek a techno = Scooter. Szóval ez talán ez első olyan stílus, a 21. században, ami a népszerűségét a facebook generációnak köszönheti igazán. A fiatalokén, akiknek már természetes a pc, internet, akiknek nem újdonság a chat, a twitter, a webcam faszverés, a warez, a zenekészítés otthon, öt perc alatt. Ez a generáció egyrészt a szárnyai alá vette és elkezdte ontani magából a mocskot. Persze, az csak jó, ha esélyt kap az ismeretlen tehetség, de youtube-on tízből nyolc videó a "music making" tutorialok közt arról szól, hogyan kell wooble basst készíteni öt perc alatt. Ez formaiság, nem zeneiség. Nincs mögötte semmiféle mögöttes tapasztalás, tanulás, csak szimplán begyakorolt technikák, amik egy idő után annyi fáradalmat sem jelentenek, mint megírni egy sms-t. Panelekből nem zenét, hanem stílusgyakorlatokat fogsz írni. Persze a befektetett munka nem mindig arányos a minőséggel, ezt aláírom, de nézzük már meg mennyi önjelölt "pr0" producer lepte a csatornákat, akik egész életükben nem csináltak semmit, csak wooble basst, meg egy felezett 140 bpm-es faék egyszerűségű loopnak nem nevezhető buta lépegetést. És ő producer, zenei guru, lényeg hogy gecire "drop the bass" meg legyen iszonyat "sick".

Aztán ott vannak a kullogók. Pánczél Gábor írt még a Freee magazinban róluk, ajánlom a cikket, valahol fent van online, google it. Ő használta ezt a kifejezést ezekre a.. kullogókra. A félig meddig tehetséges producerek, akik ideje órája ott vannak a scene-ben, majd amikor jön egy új lehetőség, azonnal meglovagolják. Számról számra, albumról albumra, évről évre váltogatják a stílust, hangzást, amiben "alkotnak", de valójában sosem tesznek semmit sem a scene-ért, egyszerűen csak kullancsként szívják a vérét. Ők azok legtöbbször, akik a bevált megoldásokat alkalmazzák, sosem mernek újítani, csak gecire felpörgetik a sebességet, iszonyatosan széttorzítják a basszusokat, lebutítják a dallamokat, ha az egyik számban másfél perces a kiállás, na akkor ők öt percesre húzzák ki. És így tovább. Az ilyenek miatt lett egy időben a drum and bass bulikból eki zabáló 14 évesekkel teli óvoda, a trance bulikból hard trance baszakodás, a technoból gabba, a breakből bigbeat (ami legalább képes tud lenni 2 órán keresztül szórakoztató lenni) és nem is folytatom. Jumpstep, gabba, hard trance, epic trance, getto house, anthem break és a többi. Tudunk minden stílusból mondani egy olyan undorító népszerűségnek örvendő vadhajtást, ami csak a gagyi, csak a pörgetés, csak az egymásra srófolásról szól, minél gyorsabb, keményebb, erőszakosabb, durvább, pörgetősebb, minél, minél több és több legyen, míg az egész úgy dől össze, mint a rohadt nád. Hatásvadászat, katarzis, tartalom, fantázia nélkül.

Ilyenkor az eredeti stílus visszakúszik az undergroundba és éli tovább életét, esetleg visszaszerzi népszerűségét. Dáptep kb most tart a népszerűsége csúcsán. A bulikon szigorúan óvodás társaság, a régi fanok már kihaltak, a kőkemény fanok meg néznek a háromnegyedes nadrágos, kapucnis tinire, hogy te figyelj, nem kéne neked otthon, szüleiddel.

Zárójelben megkérdezhetjük magunktól, hogy tényleg kell-e hozzáadott tartalom, érték a zenéhez vagy inkább definiáljuk az egészet úgy, mint egymás után rakott, egymáshoz harmonizáló, random hangok ütemes gyűjteményének? Mert ez is a zene, ez a zene.

Aztán ott figyel a zeneipar. Igen, az ipar, ami a legnagyobb kullogó mind közül. Akik, ha meglátják, hogy valami sikeres (vagy, ha nem, akkor bazmeglemélytorkozzák neked, ha akarod, ha nem), akkor felkapják és addig hype-olják, amíg meg nem ölik az egészet. Ha rajongó voltál, akkor baszhatod, mert kinyírják a kedvenc előadóidat, akik előbb utóbb eladják magukat. Mert mindenki kurva csak meg kell találni az összeget, amiért hajlandó lefeküdni. Ha nem voltál rajongó, akkor is baszhatod, mert azzá akarnak tenni és mindenhonnan azt fogod kapni, kiszorítva a kedvenc előadóidat, stílusaidat. Olyan helyeken fog felbukkanni, ahol nem várod és nem is akarod hallani. És ha eddig nem is, de meg fogod utálni azt a stílust. Aztán egy réteg megint visszafordul az undergroundba, kiutat keresve.

Akik persze próbálnak a lehető legtávolabb kerülni, attól amivé lett a stílusuk. Próbálják az új utakat, kísérleteznek és ilyenkor jönnek ki olyan zenék, amik valójában semmi újdonságot nem tartalmaznak és még a régi iskolát sem képviselik, hanem a mainstream által széterőszakolt romokból akarnak valami újat összerakni. És ez az erőltetett, izzadtságszagú, görcsös megújulás nevetséges próbálkozásokat fog szülni, értékelhetetlen, vállalhatatlan zenékkel, amikre persze hevesen bólogat az undergroundra éhes "tömeg", mert ez új, nem olyan, mint az agyonjátszott szar és underground és különben is jobb, mert új. Meg ismét elitnek érezheti magát a hallgató és előadó. Ismét különlegesnek. Meg udergroundnak. De bazmeg.. Vegyük már észre, hogy kínos, nagyon.

Aztán a stílus már alig tudja letörölni magáról a múltat. Mert hiába nem dubstep a brostep. Hiába próbálják magyarázni a régi fanok, hogy ne keverjük a kettőt, szerinted az átlag zenehallgatót ezt érdekelni fogja? Neki ugyanúgy techno marad a Scooter, meg a Dj Bobo és még távolabb fog kerülni a "drogos, narkós, kábítószeres gépzenétől" és ugyanúgy az fog megmaradni a fejében, hogy ez a stílus mennyire rossz. Persze az underground célja nem az, hogy az MR1 hallgató Juli nénit meggyőzze, de sok mást megtudna, az arra fogékonyakat is, ha a nem basznák szét a stílust az önjelölt producerek és a zeneipar.

Mert ez történik, történt a dubsteppel is. A pr0 producerek ontották, ontják a híg fost, az ipar 300%-ra kapcsolva erőlteti, amíg lehet, míg az underground próbál visszafordulni és új dolgokat létrehozni. És azt hiszik, hogy feltalálják a spanyolviaszt, olyan új stílusokat alkotnak, amik már évek óta léteznek. Bitch please. Attól még, hogy elnevezed XY musicnak, attól még az létezett. Szintén nem nevezek meg itt sem semmi konkrétat.

Szóval volt egy stílus. Ami vicces volt. Egy nagyon rövid ideig. De semmi extra. Véleményem szerint. Majd a facebook generáció és az ipar kinyírta, a maradék meg ment vissza undergroundba. És ott próbál valami újat kotyvasztani. A birka meg ott "tombol" a 70 bpmre felezett ritmusokon. Gratulálok mindenkinek!

Az szvsz jogát fenntartom!