A külföldi turisták imádják Budapestet. Persze ők nem tudják azt, amit mi. Ettől függetlenül imádják megnézni, megérinteni, felfedezni. De csak kevesen vannak oly' szerencsések vagy inkább balszerencsések, hogy a sors keze egy átlagos szombat éjszakán az éjszakai hatosra veti őket.
Mert bizony az éjszakai hatos nem egyszerű. Ma már 906-os lett a neve, de ezzel senki sem törődik, mindenki ugyanarra a partybusz járatra gondol. Ha felszállsz nincs kiszállás, megy a pörgés, amíg bírod. Az éjszakai város olvasztótégelye az az átkozott busz, amit egyszerre imád és gyűlöl mindenki. Móricztól a Moszkváig járja be a várost és szedi áldozatait. De még is milyen ez az éjszakai hatos?
Felszállsz, hallod, hogy üvöltenek. Egy félig részeg egyetemista csoport bulizik már megint valamilyen alibi okból, tök mindegy, csak ihassanak. Néhány erasmusos külföldi is üvölt, megpróbálják túlharsogni egymást, persze ezt csak úgy érhetik el, hogy a busz végeiből üvöltöznek egymásnak. A nyugati környékén szállnak fel a party arcok, beekizve, pörögve a szemét bankos zenéjükre. Később jönnek a nehézfiúk, akiket jobb elkerülni, persze ez teljességgel lehetetlen a kétszeresen fullon levő buszon. Aztán persze ott vannak a magányos részegek, akik már alig állnak a lábukon (és a te lábadon) és folyamatosan hányingerrel küzdenek, persze vagy az arcodba böfögnek vagy a nyakadba hánynak, egyre megy. Jön egy csoport, éppen legény búcsút tartanak, közös éneklés a buszon, a hangulat forrósodik. És az elengedhetetlen állandó bútordarabok, a rajbácsik, a csöves bácsik, aki vagy magukat összehányva bóbiskolnak vagy részegen hőbörögve próbálják jobb belátásra bírni "ezt az istentelenül mulató fiatalságot".
Az éjszakai hatos jó, az éjszakai hatos vicces, az éjszakai hatos különleges, az éjszakai hatos maga a pokol. Inkább gyalogolj...
Mert bizony az éjszakai hatos nem egyszerű. Ma már 906-os lett a neve, de ezzel senki sem törődik, mindenki ugyanarra a partybusz járatra gondol. Ha felszállsz nincs kiszállás, megy a pörgés, amíg bírod. Az éjszakai város olvasztótégelye az az átkozott busz, amit egyszerre imád és gyűlöl mindenki. Móricztól a Moszkváig járja be a várost és szedi áldozatait. De még is milyen ez az éjszakai hatos?
Felszállsz, hallod, hogy üvöltenek. Egy félig részeg egyetemista csoport bulizik már megint valamilyen alibi okból, tök mindegy, csak ihassanak. Néhány erasmusos külföldi is üvölt, megpróbálják túlharsogni egymást, persze ezt csak úgy érhetik el, hogy a busz végeiből üvöltöznek egymásnak. A nyugati környékén szállnak fel a party arcok, beekizve, pörögve a szemét bankos zenéjükre. Később jönnek a nehézfiúk, akiket jobb elkerülni, persze ez teljességgel lehetetlen a kétszeresen fullon levő buszon. Aztán persze ott vannak a magányos részegek, akik már alig állnak a lábukon (és a te lábadon) és folyamatosan hányingerrel küzdenek, persze vagy az arcodba böfögnek vagy a nyakadba hánynak, egyre megy. Jön egy csoport, éppen legény búcsút tartanak, közös éneklés a buszon, a hangulat forrósodik. És az elengedhetetlen állandó bútordarabok, a rajbácsik, a csöves bácsik, aki vagy magukat összehányva bóbiskolnak vagy részegen hőbörögve próbálják jobb belátásra bírni "ezt az istentelenül mulató fiatalságot".
Az éjszakai hatos jó, az éjszakai hatos vicces, az éjszakai hatos különleges, az éjszakai hatos maga a pokol. Inkább gyalogolj...
1 megjegyzés:
Lehet, hogy minden bejegyzésedet kissé másnaposan kellene írnod! :) Az utóbbi és ez volt eddig a legjobb!
(és nem is szoktam fejfájásra panaszkodni! :))
Megjegyzés küldése