PPK - Pár Perc Krumpli

A budapesti - szinte már elviselhetetlen - életet csak néhány kevés dolog szépíti meg. Egyike a legmegbecsültebb helyeknek a Pár Perc Krumpli "konyhája".
Még két éve akadtam rá a helyre, ami tőlünk kb három percre van. Minden nap elsétáltam ott, de csak év után tűnt fel, hogy van ez a hely. Nem, nem én voltam hülye, hanem a Ráday utca az. Havonta nyílnak és zárnak be a kávézók, bárok, csak tudnám minek. Szóval elég kevés az állandó hely a Rádayban, szerencsénkre a PPK ilyen. Jah, igen, szóval ott tartottam, hogy mire rátaláltam a helyre, akkor már egy éve működött. Benyitottam és nagyjából meg is kellett állnom, mert hely az nincsen, direkt azért is van a kis ablak, hogy kiadják a mannát. Egyből egy nagydarab, tagbaszakadt, mély, dörmögő hangú srác fogadott vidáman "Miben segíthetek mester?". Volt idő, amikor mindenki mesternek szólított, ma már örülök, ha visszaköszönnek. Valahogy így kezdődött a szerelem.

Őőőő, nem, nem kell semmiféle férfi szerelemre gondolni, csak egy rosszul használt írói fogásra.. ehh, mindegy.

Szóval magam sem tudom mennyit kajáltam ott, de az tuti, hogy nagyban segítettem felfuttatni a helyet. Persze, aki egyszer már evett ott és visszajáró vendég az szintén ezt mondja, mert egyszerűen lehetetlen betelni a finom krumpesszel és a többi kajával. Miért is szeretjük ennyien ezt a helyet? Kézenfekvő a válasz. Mert jó a kaja. Mert friss, mert gyorsak, mert helyben sütik, mert természetes alapanyagokból van, mert barátságos, mert az árak is jók, ha összevetjük az adag méretével, amit kapsz.
Az egész utcán evős, sétálós krumpli ötlete Hollandiából (vagy Belgiumból, sztem részletkérdés) indult. Kérsz egy adagot, aztán séta közben elmajszolgatod. Van ennél jobb, azoknak, akik imádják a sült krumplit? Az étlapon persze nem csak krumpesz van, de ez adja az étlap gerincét. Ezerféle mártással, sajttal, fűszerekkel is kérheted. Vannak sültek, saláták, hamburgerek, szendvicsek. Szóval minden, ami egy büféhez kell. Persze, ha meghalljuk ezt a szót, hogy büfé, akkor egyből valami pályaudvari prosztó kajálda jut eszünkbe és ez nem is baj, mert az kövessen meg engem először, aki még soha életében nem evett egy igazán jót utazás, buli, suli, munka előtt, után egy igazán jót valamelyik büfében.
Ezeket a nosztalgikus érzéseket adja vissza a PPK, amikor kaja közben jókat tudsz beszélni a büféssel vagy teljesen véletlenül összefutsz a barátaiddal, akik szintén odajöttek enni egy jót.
Régen volt a nagydarab srác, akiről már meséltem. A nevére sajnos nem emlékszem helyesen, hülyeséget nem akarok leírni, de szerintem Gergő. (Bocsi, ha tévednék, gyarló vagyok.) Nagyon kedves volt mindig és ha nagy adagot kértem a krumpliból, akkor kirakott elém egy családnak való teljes vacsorát. Volt egy szőke lány is még ott, aki néha mostanában is felbukkan. Vele is jókat beszélgettem, ő lenne Emese. Aztán később jött Orsi, ő az a fekete hajú lány, vele is ha talákozik az ember az utcán, akkor mindig lehet neki köszönni, mint egy jó szomszédnak.

Szóval emiatt a trió miatt szerettem meg igazán helyet, de aztán lecserélődtek az arcok, jöttek újak, akikkel igazság szerint semmi baj nincsen, de ma már csak eszem nálunk, a beszélgetést megtartom a barátaimnak. De ettől függetlenül nekem a PPK úgy marad meg a szívemben, ahogy azt megismertem. (Jajj, de érzelgős lett.)

Szóval irány a Ráday, kérjél egy nagy krumplit, fokhagymás majonézzel, sajttal, fűszeres sóval és egyél egy jót, amikor csak akarsz!

LINK:

PPK - Pár Perc Krumpli