Music 101 - 2

Szóval ott tartottunk, hogy elkezdtél zenélni. Egyedül, zenekarban, hangszeren, komputeren "megnyomok egy gombot és kész a zene, ilyet én is tudok", vason, olajoshordón. Megírtad életed első etno-klezmer-jazz-grindcore szerzeményeit és most ott vagy, hogy vannak még kérdéseid, de baromira lelkes vagy. Hajt az öröm, meg a kezdeti siker és tök jó az egész, aztán.. Aztán rájössz, hogy ha jobbat akarsz, akkor beleütközöl olyan problémákba, amiket nem tudsz elkerülni.

1. Zeh mastering. A rémálom. The horror, the horror... A mastering az egy olyan dolog, amire vannak szakemberek több milliós felszereléssel, hangmérnöki végzettséggel (diplomával), sok tudással és főállású foglalkoztatottsággal és neked, mint zenésznek tulajdonképpen nem is nagyon kell törődnöd vele... "NOT!" Ha neked nincsen ilyen végzettséged vagy több, esetleg még annál is több pénzed, hogy megfizess egy ilyen szakembert, akkor bizony welcome on the szopóroller. Szóval mi is a mastering? A legegyszerűbben megfogalmazva, mindenféle wiki, youtube linket mellőzve: A mastering azért kell, hogy a zenéd ne szóljon szarul, ellenben jól. Persze ennél jóval bonyolultabb a helyzet. Ott van a kompresszor, limiter, equalizer, loudness maximizer, sztereokép hangoló, ilyesmik. Ezeknek a használatát legalább olyan szinten meg kell tanulnod, hogy tudd melyik mit és nagyjából hogyan csinálja és miért kell használni. Aztán ott van az a fogalom, hogy 0db. Itt sem akarok belemenni a technikai dolgokba, az a te feladatod. A maximum 0 decibeles határ az kb, olyasmi mint a 0 celsius fok. Van alatta is, de képzeld el, hogy az ember mondjuk csak a 0 fokot vagy az alatta lévő tartományokat bírná. Ez egy olyan hangkimeneti szint, amit a CD-k miatt sem léphetsz át. A masteringnek 0 db-n kell maradnia maximum, különben bejön az overclipping. Ezt a legegyszerűbben hangtorzulásnak hívhatjuk, amikor már olyan magas a kimenő jel ereje, hogy csak torz módon tud megszólalni. Elnagyoltan, lebutítva ez a 0 db. Majd meglátod milyen kibaszott nehéz betartani. Iszonyatosan nagy a csábítás, hogy az ember feltolja a hangerőt, túltömörítse a zenét. A hangerő nőni fog, de minél több a tömörítés, a dinamika annál többet fog veszíteni. Pedig a magas hangerő függőséget okoz. A nyolcvanas évek óta 20 decibelt nőtt az átlagos mastering szintek értéke. Ez baromi sok. Google meg youtube it, loudness war, overcompressing sound, remastered vs original sound. És akkor megtudod mivel is lehet eladni a mostani sok szart. Mert ez is a lényege és emiatt is olyan fontos a mastering. Hiába csinálsz jó zenét, ha az nem úgy szólal meg, nincsenek ott a basszusok, nem vág oda a magas vagy csak egyszerűen nincs benne erő. A mastering az olyan, mint a filmnél az utómunkálatok. A filmforgatás lehet 2 hónap, az utómunka meg akár egy év is. Magad uram, ha szolgád nincs és sokan vagyunk ezzel. A masteringgel kikerülhetetlen szopás, amit csak folyamatos tanulás és trial and error módszerrel tudsz megismerni. A mastering a kompromisszumokról (kellene, hogy) szól. A zenéd legyen minél hangosabb, erőteljesebb, de a dinamika ne sérüljön annyira, hogy a zene veszítsen jelentéséből. Egy lassúzós, andalgós zenét is meg lehet úgy keverni, hogy szétcsapjanak a mélyek... Hallgass sok zenét azoktól az előadóktól, akikhez hasonló a stílusod (cigány-polka-techno egy kis italoval fűszerezve), nézzed grafikusan is, hogy néznek ki a dalaik és próbáld meg azt a hangzást belőni magadnak. Próbáld, mert nem fogod elsőnek. Türelem, érzékeny fül és rohadt sok türelem kell hozzá. Meg idő. Amit türelmesen végigdolgozol. Meg türe... Meg jó technika, hangfalak, füles és a többi. Sajnos a pénzedet sem kíméli a mastering. A klasszikus történet szerint a mastering a zene befejezése után kezdődik. De vannak, akik megvárják az egész album befejezését, az egységes hangzás miatt. Vannak, akik már úgy írják a zenét, hogy csatornánként limiterrel, kompresszorral, EQ-val finomítják a hangzást. Rajtad áll, mit és hogyan használsz. Tapasztalások, egyéni megszokások. Többet nem is írok a témáról, mert már hányingerem van tőle. Tanulni folyamat, gyakorolni, próbálkozni vagy elmenni sok pénzzel stúdióba és le van tudva a probléma.

2. No akkor zenélsz, masteringelsz és kifogysz az ihletből, ötletekből. Még a legjobbakkal is megesik. meditálhatsz, jógázhatsz, bulizhatsz, de inkább lopj! Akarom mondani vegyél ihletet más előadóktól. Szóval én lopás alatt azt értem, hogy bármilyen zene megihlethet. Ha valamire nincs ötlet, ihlet, akkor és egyébként is, hallgass annyi zenét amennyit csak tudsz. Néha elég egy hang, hangulat, refrén, basszus és jön az ötlet. Építsd be a zenédbe, remixeld a világot és a valóságot, értelmezd újra, de akár el is lophatod. Nincs új a nap alatt, minden újnak kikiáltott dolgot már megcsináltak egyszer, Japánban biztos az tuti. Vagy máshol. Ez az egész bejegyzés kicsit ismét "you don't say" szagú, de sokszor elfelejti az ember az alkotói válság közepén, hogy bizony a legjobban úgy lehet megéhezni, ha eszik közben az ember. Hallgass mocskos sok zenét a stílusodban és azon kívül is, mert minden egyes dal, hang meg tud ihletni.

3. A harmadik tanácsom pedig az lenne, hogy ne csak hallgasd, de csináld is azokat a stílusokat, amik nem a fő profilodba tartoznak. Miért? Stílusgyakorlat, új technikák megszerzése, a régi, alapstílusod újraértelmezése. Legyen egy célod. Én márpedig egy gagyi eurotrance számot akarok, 5 perces kiállással, Ibiza riffekkel. Próbáld meg, nem is olyan könnyű... Nem az a tanácsom, hogy minél eklektikusabb legyél, azt rád bízom. Én az eklektikusságra szavazok. Hanem, hogy néha stílusgyakorlatként próbálj meg teljesen szokatlant és eltérőt csinálni, mint eddig. Válassz bármilyen stílust, jót fog tenni a változatosság! Meglátod az első dal után, hogy tökre ugyanúgy és ugyanazt csináltad, hiába vagy metál zenész, de te hip hopot akartál. A gondolatiság és technikák, a mögöttes tudás ugyanaz. A zenén érzed majd, hogy semmivel sem másabb, mint amit eddig csináltál. Meg kell tanulnod megváltoztatni a berögzült dolgokat, amik már rutinszerűen mennek és kisujjból kirázod őket. Az izmok is hozzászoknak az állandó terheléshez, ha ugyanúgy dolgoztatják őket. Változtass mindig a munkafolyamatokon, a zeneszerzési rutinokon. És akkor veszed észre, hogy amit te a saját stílusodnak, hangzásodnak, védjegyednek gondoltál az valójában rutinszerű kliséhalmaz, amit te szartál magad alá. Unalmas leszel még magadnak is. Ez a folyamat vége, emiatt kezdj el másfajta stílusokban is alkotni, hogy meghalld igazán önmagad zenéjét.

4. Majd amikor kialakul a kellő kritikai érzék, a kritikus fül, a készség, hogy ne legyél önmagad kliséhalmaza, a technikás és egész jól szóló mastering, amikor szép lassan kiveszik belőled az a szűz fül és naiv lelkesedés, amit az első zenéid születésekor éreztél. Na akkor van az, amikor azt érzi az ember, hogy "óbazmeg, se időm, se pénzem, se energiám, meg mi faszom már, hogy ennyi meló van vele". És így látod, hogy a 17 éves valaki olyan dnb-t túr, annyira érzi, annyira profi, aztán mutatja mivel csinálta, te meg dobnád ki az ablakon a teljes felszerelésedet. RAGE! Ilyenkor fogsz szembesülni azzal, hogy valaki mindig "jobb" lesz nálad. Valaki mindig jobban fogja csinálni. Ennyi, fogadd el, lépj túl rajta, próbáljon meg ösztönözni. Most ez így leírva nem dráma, de előbb utóbb... Az lesz. Az vigasztaljon, hogy más meg ugyanígy hallgathatja a te zenédet. Oda vissza működik. De te emlékeztesd magad arra, hogy magadnak csinálod, te vagy a legnagyobb rajongód és egyben kritikusod is.