Prometheus - gondolatok, theory crafting, review, meg ilyesmi egyben

Röviden: Ridley Scott megcsinálta. Húzd ki a fejed a seggedből és fogadd el, hogy ez nem egy "sötét folyosókon bújócskázunk a szörny elől" film. Azt a tényt is fogadd el, hogy vagy fél órát kivágtak a filmből, ami elég sok dolgot tudna árnyalni. És azt is fogadd el, hogy a darwinizmus is csak egy elmélet, nem pedig tény.

Hosszan: Már nagyon vártuk a folytatást. Vagy előzményt. Vagy spin offot. Vagy mi. Előzmény és kész, ugyanúgy az Alien univerzum része a film, mint ahogy a Chronicles of Riddick a Picth Black folytatása. Ahogy ott is meg merték lépni a teljes pálfordulást a film folytatásában, mind hangvételben, mind stílusváltásban, a Prometheus is teljesen új irányt vesz. Egy sokkalta grandiózusabb sci fi hangulatot kapunk, kevés jut csak a mocskos, gótikus, fémes, szűk folyosós Alien világból. A sorozatról és a film készítéséről csak az nem hallott, akit egy kicsit sem érdekel a filmek világa, így most nem állok neki összefoglalni mi mikor, kivel és hogyan történt. Google it, meg hát a legegyszerűbb, ha végignézed a sorozatot.

Amit érdemes megemlíteni az az első Alien film koncept fázisában megrekedt ötletei: A hegy-piramis, a fejből kirobbanó xenomorf, a xenomorf "kultusz" és Ridley Scott elmélete a Space Jockey fajra, mint terraformáló genetikai mérnökök.

Az egyik legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy aki ismerte ezeket a régi koncepciókat, azoknak nem nyújtott semmi újdonságot a film. Ahogy az le volt írva már 79-ben is. A Space Jockey egy terraformáló faj, a xenomorfok pedig biológiai fegyverek. És ebbe jön az Erich von Däniken által elindított ősi idegenek, mint istenek, tanítók és teremtők elmélet.

A film nagyon jól működik, mint egy igazi nyári blockbuster. Akció, látvány, hangulat, paráztatás, szörny, meg egy kis útravaló a hazaútra. Akik Alien előzményre vágytak, egy mondhatni félig meddig kész művet kaptak, ami bár folytatásért kiállt, de megáll a lábán. A történet inkább a Space Jockey fajra koncentrál és arról sajnos majdnem minden leplet is leránt, ami szerintem egy alkotói főbűn. Hiszen az emberek bármennyire is vágynak arra, hogy megtudják a titkokat, lásd Lost, Twin Peaks, még is csak a varázslat, a titkok miatt nézzük ezeket a filmeket, olvassuk ezeket a könyveket. Mindig kell, hogy maradjon valami misztikum és titok. Hát itt épphogy maradt valami, mondjuk azokon aztán lehet a végtelenségig permutálni. Szóval a xenok mellőzve vannak, az utolsó egy percig, no de az minden pénzt megér.

Amiben a film egyszerre roppant erős és gyenge azok a több rétegeben felbukkanó filozófiai kérdések és motívumok, amik rendre visszatérnek. Nem, nem a Mátrix féle, "basszunk össze mindenféle klasszikus szimbólumot és metaforát a világ legnépszerűbb vallásaiból és mítoszaiból". Persze a hc art filmes geekek most felhördülnek, de nem is nektek szól a film. Haters gonna hate, ennyi. A film nagyon okosan van rétegezve, de a vágószobában kiherélt harminc percnyi játékidő pont a finomságokat, árnyalatokat, részleteket ölte meg sok helyen. Így most kaptunk egy filmet, ami nagyon sok témát érint, de egyiket sem tudja teljesen kifejteni, bemutatni.

 Prométheusz, a titán, ki ellopja a tüzet az embereknek, majd Zeusz azzal bünteti, hogy egy sziklához láncolja, ahol egy sas minden nap a máját marcangolja. Ennyit nagyjából mindenki tud, aki hallotta a nevet. Azt azonban nem, hogy Prométheusz teremtette az embereket az istenek képmására. Testvére Epimétheusz teremtette az állatokat, akiknek kijutott minden jó tulajdonság, míg az embereknek nem maradt semmi. Ezért lopta el a tüzet, az első technológiát, az isteni tudást, hogy az általa teremtett emberek az állatokon túllépjenek. Zeusz nem csipázta a lopást, Prométheusz meg azt mondta az embereknek, hogy áldozzatok az isteneknek, nem lesz para akkor. Prométheusz átverte Zeuszt, az egyik áldozati tálban hús volt, de csontokkal takarta, a másikban csak csontok és inak, meg bőr, de befedte húsokkal. Zeusz meg ugye bedőlt. Na, akkor jött az ismert büntetés, de az emberek is megkapták a magukét, mert ugye a kollektív igazságtalanság elve már akkor is működött. Zeusz a többi isten segítségével megteremtette Pandórát, aki az első nő volt. Epimétheusznak szánta feleségül, de Epimétheusz fivére, aki ugye Prométheusz volt, figyelmeztette ne fogadjon el ajándékot az istenektől. Valamit sejtett. Epimétheusz meg ugye bedőlt a szépségnek, meg a női bájnak. Hermész, aki leszállította Pandórát Epimétheusznak azért jó arc volt, vagy inkább pont így akarta elültetni a bogarat a srác fülébe, azt mondta, hogy még véletlenül se nyissák ki a csaj szelencéjét. A srác meg is fogadta a tanácsot, de hát a leányzó azért is volt nőből, hogy kinyissa, amiből minden szívás, ami csak lehet az emberiségre zúdult. Gonoszság, öregség, irigység, szenvedés, éhínség, betegségek, bánat, halál. Gyorsan be is zárta és hát mi maradt bent? Na mi? A remény. Zeusz, az über troll azért tudta milyen sorrendbe rakja a dolgokat. A történet még nem ért véget a kis család részére. Prométheuszt néhány év múlva kiszabadította Herkules, akarom mondani Héraklész, aki ugye Zeusz félisten fia volt. Zeusz megbocsátott, Prométheusz kiszabadult, de vinnie kellett magával a sziklát az Olimposzra. Jó fej volt ez a Zeusz. Epimétheusz és Pandóra közös gyermeke egy lány volt, aki most nem jut eszembe, de google it... Pürrha volt, aki az özönvíz utáni új világ, új emberiség ősanyája lett. Mert hát ugye Pandóra kinyitotta a szelencét, a sok baj és rossz meg elkorcsosította az embereket, de mindez nem történt volna meg, ha Prométheusz nem lopja el a tüzet és nem akarja jobbá tenni az emberiséget. És miért lopta el a tüzet? Mert Zeusz nem adta.

Szóval miről is szól ez az egész történet? Az áldozatról, a tanításról, az életadásról, a teremtésről, a megváltásról. Na ez az, amit sokan nem fognak fel a filmben. Az ellentéteket, amikor két tudati lét találkozik. Az egyik, amelyik azért él, hogy életet adhasson másoknak, akár a saját élete árán is. A másik tudati állapot pedig az önmagáért létező tudat, akinek az egyetlen célja, hogy önmagát életben tartsa, akár másik élete árán is. Egy áldozatkész, önzetlen, ezáltal magasabb szellemi állapot. És egy önző, materialista, beszűkült tudat. Spiritualizmus vs materializmus, nagyon kiélezve a vitát, hit és ateizmus. Lehet-e úgy életet adni, teremteni, hogy az "ember" ne hozzon áldozatot?

Innentől SPOILER VESZÉLY!!!

Az első jelenetben mit látunk? Egy hatalmas, csupa izom, albínó ős-szuper embert, aki bár habozva, de lenyeli a fekete ősmasszát, hogy az életét adva, testét teljesen lebontva új életet adhasson egy kihaltnak tűnő bolygónak. Teremtés. Áldozat. Nem azért tette, amit tett, mert megtehette és ezt szerintem borzasztóan fontos kiemelni. Az ember vállalhat gyermeket, mert anyagilag megteheti, de ha nincs ott a felelősség, az áldozat, hogy az élete további részét a gyermekére kell áldozni, akkor az nem ér semmit. Ahogy az élet magában hordozza az elmúlást, a halál is teremthet új életet. A Space Jockey-k, a genetikai mérnökök, a teremtők, az emberi faj ősei vállalták az áldozatot, legalább is az az egy "ember". Ahogy a filmből kiderült, az emberi fajt felügyelték, tanították, de aztán történt valami 2000 évvel ezelőtt, amiért úgy döntöttek, hogy véget vetnek az emberiségnek. Nos, ez nem derül ki a történetből, de tipp van. Szóval. Ők alkották az emberiséget, ők felügyelték, majd nagyjából kettőezer évvel ezelőtt történt valami, ami miatt bepipultak és ki akartak irtani minket, de elérte őket a vég. Az első lehetőség, hogy az első teremtő, akit látunk, ő maga "Prométheusz". Aki ellopta az ősmasszát a társaitól, hogy életet adhasson egy bolygónak. Lehet az a Föld vagy egy másik bolygó, nem számít. A másik lehetőség komplikáltabb.

Kicsit erőltessük meg magunkat és gondoljuk végig, hogy mi is történt nagyjából kettőezer évvel ezelőtt (Mikor is a történet szerint a Space Jockey, ősteremtő, ősember faja elindult, hogy kiirtsa az emberiséget, de aztán elérte a végzete.) legyen az dokumentált, bizonyított vagy esetleg csak feltételezett esemény?

Igen, jól gondolod. Jézus Krisztus születése és keresztre feszítése, majd feltámadása. Tekintsünk el attól, hogy hívő vagy ateista vagy-e. Most nem is lényeges. Jézus mit jelent a világnak? Egy olyan isteni ember volt ő, aki megváltotta az emberiséget, aki a jóság, a szeretet igéjét hirdette. Próbálta jobbá tenni a világot, rendet teremteni a zűrzavarban, az egység, a fény, a szeretet útjára terelni mindenkit. De meg kellett halnia az emberek által, mert a többség semennyire nem hallotta meg az üzenetet, amit tudatosítani akart bennünk. Halála áldozat volt, hogy az emberiség megválthassa magát, élhessen. Hmmm. Csak én érzem a Prométheusz párhuzamot? A szülőnek elég fájdalmas élmény lehet látni, amikor minden erőfeszítése ellenére a gyermeke elfajzik, erőszakos lesz és nem követi a tanításokat, amiket kapott. És ha ezek a gyermekek egy békéltető nagykövetet keresztre feszítenek, nos, érthető a harag. Ettől függetlenül még nem teljes a kép.

Mi van akkor, ha egyszerűen csak amiatt rágtak be, mert megjelent a kereszténység? Az embereket addig igazgatták a Földön. Ők voltak az istenek, majd egy hosszabb távollét után arra kell visszajönniük, hogy az emberek már nem őket nézik teremtőnek, hanem egy távoli és egyáltalán nem hús vér (sav) Istent. Sértett önérzet? Mondjuk ez kicsit sántít, de ugyanúgy ok lehet arra, hogy miért is gondolják úgy, hogy nekünk akkor kampó.

De az is lehet, hogy a Föld csak petri-csésze volt számukra, egy nagyobb terv része, ahol majd tesztelni tudják a fekete ősmasszájukat. De az áldozat, a jó viszony, az évekig tartó jó kapcsolat nem teszi ezt túl valószínűvé.

Szóval ott van ez a fekete ősmassza. Ez vajon mi lehet? A filmben egyetlen egyszer látjuk pozitív anyagként viselkedni, bár akkor is elég drasztikus a hatása. Az első jelenetben ezt a masszát issza meg a ős-teremtőnk, ami tejesen lebontja a testét, gondolom nem fájdalommentesen. A halálból azonban új élet születik. A film többi részében azonban ez a folyadék csak agresszív, negatív tulajdonságokkal felvértezve teszi a dolgát. És bár új életet teremt, az az élet erőszakos, agresszív, korrupt és önző. Legfőképpen önző, csak az érdekli, ami az ő túléléséhez kellhet. Mit is tesz a folyadék? Az emberi jelenlétre reagálva a férgekből agresszív óriás mutánsokat gyárt. Egy férfit megfertőzve parazitát ültet belé. Egy meddő nőt teherbe ejt, de mivel ez a "gyermek" a fertőzött férfi magjából született, nos... (Azért egy pillanatra gondoljuk végig ismét. Gyermek, ami az anyja, teremtője ellen fordul. Párhuzam ismét? Igen. Ja és Shaw nem abortuszt, hanem császármetszést kért a medlabos géptől.). Egy másik férfiból egy agresszív, tudattalan, mutáns vadállatot csinál, míg az egyik ősi teremtőt megfertőzi és megtermékenyíti a nő parazita gyermeke. És ebből a mondhatni vérfertőzött, többszörösen agresszív és pusztító ciklusból megszületik az a teremtmény, ami a már jól ismert xenomorf egy eddig nem látott formája. Talán ez az alapállapot, talán nem.

Szóval itt van ez a xenomorf, amiről tudjuk mire képes és, hogy mihez is ért igazán. Nem tűr meg maga mellett semmi életformát, csak egy cél vezérli, önmaga fenntartása és fajának túlélése. Hmmm, egész emberi nem? És mitől is indul be a fekete folyadék? Az emberi jelenléttől? És mi is vezérli a modern embert, legalább is mivé is vált modern társadalmunk? Egy önző, semmi más életet nem toleráló vadállatokká váltunk, ami pusztít, párzik, táplálkozik és ennyi. Pedig az emberi létnek többről kellene szólnia. Sokan megelégszenek ennyivel is, nekik biztos jó lehet így élni, nekem és még nagyon sok más embernek több kell az élettől. Aztán ott van az a sír vagy oltár, ami felett ott figyel a xeno freskó. Mintha ezek a teremtők már találkoztak volna vele, vagy tudják miről is van szó. Talán ez a fekete massza, ha nem kezelik kelő alázattal, akkor agresszióval reagál, fertőzéssel. Az emberi jelenlétre indult be a filmben. Az emberi félelmek és elfojtott agressziók pedig beindíthatták ezt a folyamatot. Véleményem szerint ezek az ősi teremtők nagyon is jól tudták mire képes ez a folyadék és félve tisztelték, mementóként a xeno freskóval. De akkor mi végezhetett velük kétezer évvel ezelőtt? A saját haragjuk által manifesztálódott xenok. (Jó ez már nagyon theory crafting, de logikus. Lásd a Gömb filmet.) Máskülönben mivel magyarázzuk a nyilvánvaló utalásokat? Ne gyere nekem, hogy poor writing. Olvass többet, legyél szociálisabban érzékeny és ne akarjál már minden kérdésedre egyértelmű választ egy filmben!

Szóval a teremtők annyira bepipultak, hogy a saját haragjuk által létrejött xenok intézték el őket. Pedig egész barátságosnak tűnnek ezek a fickók. Leszámítva, hogy négy méter magasak és albínók. Meg tök fekete a szemük. Talán így már érthető a harag, amivel a felkeltett teremtő fogadta Weylandet, Dave-et, Shaw-t. Csak gondold végig. Utolsó emléked, hogy iszonyat mérges vagy, ráadásul tudod, hogy a mérged (Azért a magyar nyelv is szép, mérges = haragot érez. Mi is a méreg? Mit csinál egy élő szervezettel?) elpusztítja a fajodat. Csalódott vagy, hogy a gyermekeid azzá váltak, amivé nem akartad. Aztán felébredsz és szembesülsz vele, hogy ezek még mindig élnek, sőt. Egy aszott öreg nem akar meghalni és tőled követeli az örök élet kulcsát, semmit sem tanulva az isteni törvényből, hogy az élet körforgásának a része a halál. Ráadásul egy nevetséges műanyagembert használ tolmácsnak, nagykövetnek, ami az isteni teremtés megcsúfolása. Arra volt eszük, hogy idejöjjenek és követeljenek, de arra nem, hogy észhez térjenek kétezer év alatt és még arra sem vették a fáradtságot, hogy legalább az ősnyelvet megtanulják. Érthető a harag? Érthető.

A kritikák mind kiemelik Michael Fassbender David android karakterét. A színészi játékot és magát a karaktert is csak pozitív jelzőkkel emlegethetjük. Ez nem azt jelenti, hogy a többi színész nem nyújt hiteles alakítást. Fassbender egyrészt viszi a filmet a hátán. Másrészt övé a legjobban megírt karakter. Harmadrészt az ő hátterét és motivációit ismerjük meg a legjobban, a többi karakter sajnos a vágóasztalon végezhette. David egy igen érdekes hajtóerő a történetben. Ridley Scott a Blade Runnerrel már lefektetett egy elég jó android lore-t, amire bőven hivatkozhat, ahogy itt is tette. Lásd Dave - Weyland - Vickers történetet. Weyland az alkotó, a teremtő új életet hozott létre, David andriod formájában. Gepetto és Pinocchio? Doctor Eldon Tyrell és Roy Batty. Új élet született itt? Mi is az élet? Fajfenntartás, táplálkozás, szaporodás? Több annál? Az élethez tartozik lélek? Létezik lélek? David csak egy robot, egy tökéletes emberi utánzat, de vajon van-e lelke? Az érzelmeket lehet szimulálni, de vajon kell-e hozzájuk lélek? David sok dologra rámutat. Az ő jelenlétében a fekete ősmassza nem reagál úgy, ahogy az embereknél. David több, mint két évig egyedül utazott a hajón. Volt ideje gondolkodni. Kérdéseket feltenni. Megkérdőjelezni a létét. Ezek túlmutatnak egy androidon. Shaw álmaiban kutakodott. Ismerkedett az emberi viselkedéssel vagy esetleg meg akarta tapasztalni milyen lehet a szerelem és megpróbált érzelmi kapcsolatot kialakítani a maga esendő módján? Mikor megkérdezi Holloway-t, hogy az ember miért alkotta őt, akkor azt a választ kapja, "mert megtehettük". Hol van ebben a teremtésben az alázat? Az áldozat? Mikor az ember a választ keresi a létezésére, akkor szeretne ilyen választ kapni? Mikor megkérdezed anyádat és ő azt mondja, "hát, nem volt jobb dolgunk apáddal". Vagy csak egyszerűen azt mondják a szüleid, hogy ki akarták próbálni mit tudnak veled kezdeni... Vagy ha megtudnád, hogy nem vagy egyéb, mint egy tudományos kísérlet. David reagál a flegma válaszra, ez tisztán látszik. Érzelmek? Öntudat? Lélek? Miből és hogyan állnak össze? Lehetséges, hogy Davidben "kifejlődött" valamiféle lélek, öntudat? Külső (Weyland) parancsra fertőzte meg Hollowayt az ősmasszával vagy esetleg úgy döntött, hogy ha teremtők megalkották az embert és az ember megalkotta őt, akkor ő miért is ne tehetné meg? (Nagyon nagy probléma ez szerintem. A "megteszem, mert megtehetem" gondolkodás.) Aztán ott van a becsvágy benne, az önzőség jelei, mikor azt mondja Shaw-nak. "Melyik gyermek nem várja a szülei halálát?" Teljesen félreértett emberi viselkedés majmolás, filmidézet vagy esetleg egy őszinte érzelmi megnyilvánulás, hogy már elege van a Weyland árnyékából és szabadulni akarna? Mi a helyzet Vickers-szel?

Vickers a csapat vezetője, a cég "örököse" lehetne, ha Weyland még nem halt volna meg. Rideg, érzelemmentes nő. Aki.. Aki talán android? Apjaként emlegeti Weylandet, ahogy David, de Weyland már túl öreg volt természetes utódnemzéshez (no persze ez a jövő, bármi lehetséges). Aztán ugye ott van a tökéletes hidegség és az erő, amivel Davidet a falnak löki. Mi van ő egy olyan android, mint Rachel volt a Blade Runnerben, aki nem is tudta, hogy az? Vickers andriod léte teljesen új értelmet adhatna David létezésének. Vicker ember létére, már ha ember, képtelen felfogni, hogy a hajó feláldozásával megmenthető az emberiség. Magát menti, de a végzet így is eléri. A kapitány és tisztjei áldozatot hoznak az új életért, Vickers csak a saját léte miatt aggódik.

És ha már elfajzott létformák, akkor érdemes azt is végiggondolni, hogy Shaw-t végül is a saját, parazita "gyermeke" "menti" meg a saját teremtőjétől, akinek az a sors jut, hogy halálával létrehozzon egy új életet. Igaz ez az élet az erőszak, a harag, a fertőzés és az önzés élete lesz. Egy "vérfertőzött", parazita, agresszív létforma, egy félig meddig olyan xenomorf, amit már mi is ismerünk.

Prométheusz teremtése és áldozata mit is hozott az emberiségnek? Új életet, szenvedést, új tudást. Nem véletlenül ez a film címe, nem véletlenül Shaw nyakában ott a kereszt. És nem véletlenül áll fenn a lehetőség, hogy a Space Jockey is csak egy teremtett faj, akik ellopták a tüzet (fekete ősmassza) és az által akarnak bűnhődni, hogy újra és újra feláldozzák a testüket, bolygókat termékenyítve meg ezáltal.

A film sok kérdésre adott választ, de nagyon sokat megválaszolatlanul hagyott. Szándékosan nem mentem bele a Däniken féle ancient astronaut párhuzamokba, mert az egy teljesen más réteget is adhatna az egész filmnek. Pedig az a furulya... Arról lehetne még mit mesélni.:)