Sexy

Predator Mickey

Dáptep

Mi a bajom a "dápteppel"?

Szubjektíven és röviden: el lett szarva az egész.

Hosszan és objektíven, szubjektív véleménnyel kiegészítve:

A történet ott kezdődött, hogy egy cimborám mutatott egy dubstep mixet még... hát a fene se tudja, de olyan 2005 nyara volt. Kísérletibb, sötétebb, progresszívabb hangzása volt, mint a most uralkodó brostep gagyinak, meg is fogott a zene. Húsz percig, aztán meguntam. Végighallgattuk a mixet, de már akkor érezhetően volt az alapvetően nagyon szűkös zenei keretek közt mozgó stíluson, hogy túl komolyan veszi magát és képtelen kitörni a saját maga által felállított stílusbeli megkötésein. Azt azért szögezzük le, minden zenei stílus és azon belül a különböző vadhajtások önmaguk korlátai által definiálják magukat, tehát egy ambient drum and bass sosem fog több lenni, mint ami. Egy grind metál is megmarad annak, ami. A lényeg, a játszótér, amit magának kijelöl a stílus, a zenészek és a színtér. És ez már akkor hallatszott, hogy nem bővelkedik. Hiába a néhol dubosabb dub hangzás, hiába a technosabb, techesebb hatás, a zene nem volt képtelen semmi izgalmasat nyújtani. Pillanatok alatt kiismerhető volt. Nem fogok dubstep történelmet előadni, google it. A stílus nevében ott vannak a gyökerek. A dub ösztönös, effektes, szétzilált megoldásai, a 2 step ostobasága és korlátolt, buta hangzása keveredett a londoni underground sötét, kormos, indusztriális olvasztótégelyével. Na meg egy kis grime. Nagyszerű indítás. Persze a zene, mint művészeti forma ízlés és szubjektív nézőpontok kérdése. Tetszik, nem tetszik. Nem is nagyon beszélhetünk másról, csak egyéni ízlésekről. Akkor meg mi faszt kötekedek, menjek vissza anyámba, mondod magadban egyszeri dáptep rajongó. Nos a probléma nem is a korlátolt megoldásoktól szenvedő, önmagát ismétlő és önmagát magyarázó, császármetszéssel világra erőszakolt stílus létezésében van, hanem a jelenséggel, ami azt kíséri.

Ha nagyon modoros akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy bezzeg az én időmben még nem volt internet, facebook, meg "zenekészítő program". Amin csak meg kell nyomni az entert és kész is a zene, mondja az egyszeri metál hallgató, akinek a techno = Scooter. Szóval ez talán ez első olyan stílus, a 21. században, ami a népszerűségét a facebook generációnak köszönheti igazán. A fiatalokén, akiknek már természetes a pc, internet, akiknek nem újdonság a chat, a twitter, a webcam faszverés, a warez, a zenekészítés otthon, öt perc alatt. Ez a generáció egyrészt a szárnyai alá vette és elkezdte ontani magából a mocskot. Persze, az csak jó, ha esélyt kap az ismeretlen tehetség, de youtube-on tízből nyolc videó a "music making" tutorialok közt arról szól, hogyan kell wooble basst készíteni öt perc alatt. Ez formaiság, nem zeneiség. Nincs mögötte semmiféle mögöttes tapasztalás, tanulás, csak szimplán begyakorolt technikák, amik egy idő után annyi fáradalmat sem jelentenek, mint megírni egy sms-t. Panelekből nem zenét, hanem stílusgyakorlatokat fogsz írni. Persze a befektetett munka nem mindig arányos a minőséggel, ezt aláírom, de nézzük már meg mennyi önjelölt "pr0" producer lepte a csatornákat, akik egész életükben nem csináltak semmit, csak wooble basst, meg egy felezett 140 bpm-es faék egyszerűségű loopnak nem nevezhető buta lépegetést. És ő producer, zenei guru, lényeg hogy gecire "drop the bass" meg legyen iszonyat "sick".

Aztán ott vannak a kullogók. Pánczél Gábor írt még a Freee magazinban róluk, ajánlom a cikket, valahol fent van online, google it. Ő használta ezt a kifejezést ezekre a.. kullogókra. A félig meddig tehetséges producerek, akik ideje órája ott vannak a scene-ben, majd amikor jön egy új lehetőség, azonnal meglovagolják. Számról számra, albumról albumra, évről évre váltogatják a stílust, hangzást, amiben "alkotnak", de valójában sosem tesznek semmit sem a scene-ért, egyszerűen csak kullancsként szívják a vérét. Ők azok legtöbbször, akik a bevált megoldásokat alkalmazzák, sosem mernek újítani, csak gecire felpörgetik a sebességet, iszonyatosan széttorzítják a basszusokat, lebutítják a dallamokat, ha az egyik számban másfél perces a kiállás, na akkor ők öt percesre húzzák ki. És így tovább. Az ilyenek miatt lett egy időben a drum and bass bulikból eki zabáló 14 évesekkel teli óvoda, a trance bulikból hard trance baszakodás, a technoból gabba, a breakből bigbeat (ami legalább képes tud lenni 2 órán keresztül szórakoztató lenni) és nem is folytatom. Jumpstep, gabba, hard trance, epic trance, getto house, anthem break és a többi. Tudunk minden stílusból mondani egy olyan undorító népszerűségnek örvendő vadhajtást, ami csak a gagyi, csak a pörgetés, csak az egymásra srófolásról szól, minél gyorsabb, keményebb, erőszakosabb, durvább, pörgetősebb, minél, minél több és több legyen, míg az egész úgy dől össze, mint a rohadt nád. Hatásvadászat, katarzis, tartalom, fantázia nélkül.

Ilyenkor az eredeti stílus visszakúszik az undergroundba és éli tovább életét, esetleg visszaszerzi népszerűségét. Dáptep kb most tart a népszerűsége csúcsán. A bulikon szigorúan óvodás társaság, a régi fanok már kihaltak, a kőkemény fanok meg néznek a háromnegyedes nadrágos, kapucnis tinire, hogy te figyelj, nem kéne neked otthon, szüleiddel.

Zárójelben megkérdezhetjük magunktól, hogy tényleg kell-e hozzáadott tartalom, érték a zenéhez vagy inkább definiáljuk az egészet úgy, mint egymás után rakott, egymáshoz harmonizáló, random hangok ütemes gyűjteményének? Mert ez is a zene, ez a zene.

Aztán ott figyel a zeneipar. Igen, az ipar, ami a legnagyobb kullogó mind közül. Akik, ha meglátják, hogy valami sikeres (vagy, ha nem, akkor bazmeglemélytorkozzák neked, ha akarod, ha nem), akkor felkapják és addig hype-olják, amíg meg nem ölik az egészet. Ha rajongó voltál, akkor baszhatod, mert kinyírják a kedvenc előadóidat, akik előbb utóbb eladják magukat. Mert mindenki kurva csak meg kell találni az összeget, amiért hajlandó lefeküdni. Ha nem voltál rajongó, akkor is baszhatod, mert azzá akarnak tenni és mindenhonnan azt fogod kapni, kiszorítva a kedvenc előadóidat, stílusaidat. Olyan helyeken fog felbukkanni, ahol nem várod és nem is akarod hallani. És ha eddig nem is, de meg fogod utálni azt a stílust. Aztán egy réteg megint visszafordul az undergroundba, kiutat keresve.

Akik persze próbálnak a lehető legtávolabb kerülni, attól amivé lett a stílusuk. Próbálják az új utakat, kísérleteznek és ilyenkor jönnek ki olyan zenék, amik valójában semmi újdonságot nem tartalmaznak és még a régi iskolát sem képviselik, hanem a mainstream által széterőszakolt romokból akarnak valami újat összerakni. És ez az erőltetett, izzadtságszagú, görcsös megújulás nevetséges próbálkozásokat fog szülni, értékelhetetlen, vállalhatatlan zenékkel, amikre persze hevesen bólogat az undergroundra éhes "tömeg", mert ez új, nem olyan, mint az agyonjátszott szar és underground és különben is jobb, mert új. Meg ismét elitnek érezheti magát a hallgató és előadó. Ismét különlegesnek. Meg udergroundnak. De bazmeg.. Vegyük már észre, hogy kínos, nagyon.

Aztán a stílus már alig tudja letörölni magáról a múltat. Mert hiába nem dubstep a brostep. Hiába próbálják magyarázni a régi fanok, hogy ne keverjük a kettőt, szerinted az átlag zenehallgatót ezt érdekelni fogja? Neki ugyanúgy techno marad a Scooter, meg a Dj Bobo és még távolabb fog kerülni a "drogos, narkós, kábítószeres gépzenétől" és ugyanúgy az fog megmaradni a fejében, hogy ez a stílus mennyire rossz. Persze az underground célja nem az, hogy az MR1 hallgató Juli nénit meggyőzze, de sok mást megtudna, az arra fogékonyakat is, ha a nem basznák szét a stílust az önjelölt producerek és a zeneipar.

Mert ez történik, történt a dubsteppel is. A pr0 producerek ontották, ontják a híg fost, az ipar 300%-ra kapcsolva erőlteti, amíg lehet, míg az underground próbál visszafordulni és új dolgokat létrehozni. És azt hiszik, hogy feltalálják a spanyolviaszt, olyan új stílusokat alkotnak, amik már évek óta léteznek. Bitch please. Attól még, hogy elnevezed XY musicnak, attól még az létezett. Szintén nem nevezek meg itt sem semmi konkrétat.

Szóval volt egy stílus. Ami vicces volt. Egy nagyon rövid ideig. De semmi extra. Véleményem szerint. Majd a facebook generáció és az ipar kinyírta, a maradék meg ment vissza undergroundba. És ott próbál valami újat kotyvasztani. A birka meg ott "tombol" a 70 bpmre felezett ritmusokon. Gratulálok mindenkinek!

Az szvsz jogát fenntartom!

VA Breakbeat

Indie Game: The Movie

Finally!

"Follow the creation of the games Super Meat Boy, Braid and FEZ through this Sundance award-winning feature documentary. Critic’s Pick of the New York Times and declared a “Must See” by Ain’t It Cool News. Watch the full theatrical cut in 1080p HD.

After almost two years of painstaking work, designer Edmund McMillen and programmer Tommy Refenes await the release of their first major game for Xbox, Super Meat Boy—the adventures of a skinless boy in search of his girlfriend, who is made of bandages. At PAX, a major video-game expo, developer Phil Fish unveils his highly anticipated, four-years-in-the-making FEZ. Jonathan Blow considers beginning a new game after creating Braid, one of the highest-rated games of all time.

First-time filmmaking duo Lisanne Pajot and James Swirsky capture the emotional journey of these developers as they sacrifice money, health and sanity to realize their lifelong dreams of sharing their games with the world. Four developers, three games, and one ultimate goal— to express oneself through a video game."

via Steam

The first movie you can buy on Steam, ain't it cool?:) I really, really hope this movie will make some people think about what is to be a passionate gamer and what so exciting about video games. Not just the pew-pew, the frags and the explosions but the interactive art form where you are part of the happenings. Geek is the new sexy, accept it!

Indie Game: The Movie official site

Indie Game: The Movie @ Steam

Concord Dawn - Air Chrysalis

A new Concord Dawn LP will be released on June 25th. The best news is it will be free for anyone to download.

"a gift back to a music scene that has given so much enjoyment over the last 15 years"

Two tracks are already available to download "Heartburn" and "Electrocute"

Concord Dawn official site

Concord Dawn @ Soundcloud

VA from Hungary

Made a little mixtape. Just a little taste from the talented Hungarian musicians. Traditional folk music mixed with the world wide known Béla Bartók, hard hitting breakbeat tracks from Ludmilla and Beta and Flak.su and the biggest ska orchestra, the Pannonian Allstars Ska Orchestra shows how to mix traditional ska with strong pepper while the Carbonfools cooks some poisoned goulash! Enjoy and don't forget to search for other artist!

Imma chargin' ma key!

 

Csak én látom a krokodilcsipeszes párhuzamot a kettő közt?

A billentyűzet + egér kombó már kezd unalmas lenni. Neural interface halántékba, esetleg wifi kapcsolattal, szemmozgást érzékelő szemüveg, benne ott figyelne a HUD vagy csak a kinect féle bohóckodást egy kicsit felnőttebbé fejleszteni, mondjuk holnapra.

Vader @ Saigon

Agan Harahap látja, amit én is látok.

Super Hero @ Flickr

Mokele-mbembe

Van ez a mindig visszatérő mokele mbembe. Mindenki maga dönti el, hogy létezhet-e ilyen, de egy dolgot vegyünk már figyelembe. Azt kijelenteni, hogy ilyen úgy sem élhet, hiszen az ember elől, hogy tud elbújni egy ekkora állat a modern technika korában.

BITCH PLEASE!

A Kongó medence nagy. Nagy. NAGY. Egy Németország és Franciaország méretű területről beszélünk nagyjából, amit ember alig, mondhatni semennyire nem lak. Járművek által járhatatlan, ember nem húzza sokáig, a hajózható folyóvíz elenyésző. Nem, nem azt mondom, hogy létezik, hanem azt, hogy nem utasíts el semmit sem élből, mert az esetleg a kényelmes komfortzónádat baszogatja.

Digital Sun

Prog house aka "trance", like trance as it should be.

Midgard vs Earth

FYI! Tolkien történeteit a világunk egy elfeledett időszakának pótlására szánta, nagyjából időszámításunk előtt olyan 6000 BC. Ez egészen addig nem is tűnik fel, amíg rá nem pillant egy ilyen térképre az egyszeri fantasy - ancient times geek (gyk: én). Azért a Mordor = Kárpát medence, khm...

Where On Earth Was Middle-earth?

Reboot

Visszatekintve a blog régebbi tartalmára.. OMFG.. Gondoltam törlöm az egészet és újrakezdünk mindent, de végül marad az egész csak néhány vállalhatatlan poszt került porlasztásra. Visszagondolva akkor ki voltam. Arcom az volt, meg véleményem, meg önálló gondolataim, meg terveim, meg tehetségem és energiám. A helyzet most is ugyanez, kivéve azt a nem elhanyagolható apróságot, hogy nem egy pofon és elhasalás ébresztett rá, hogy az ember lehet büszke, de akkor mutasson is fel valami értéket, no és persze ne légvárakat építtessen az ember, hanem próbáljon kis lépésenként, kemény munkával, kitartóan megdolgozni a sikerekért.

Teljes másképp éltem. Még otthon, a családdal a fővárosban, munka nélkül, barátokkal lógva, bulizva, szétcsapatva, mmo függőségben és ön sajnálatban, meg egy olyan kapcsolatban, aminek fél úton kellett volna kimondani a végét. Most egy kis falu határában lévő zsák faluban, multi cégnél három műszakban az IT szektor rosszabbik végén, macskával, játékmackókkal, kerttel, régi barátok és azóta széthullott család nélkül, egy olyan társ mellett, akiért majdnem mindent. Ja és még mindig mmo függő vagyok. Marcangolás még akad, önbizalom növekszik. Mármint igazi, nem amit a külvilágnak mutat az ember. Az ego módszeres tiprása és tudatos kikapcsolása nap, mint nap magam és a közjó érdekében. Szóval igen, próbálok valami jót is tenni magammal, az életemmel és a környezetemmel. Először inkább magammal.

Fejben van is ilyen kis "to do list"

1. Sort your fucking life out!
2. ???
3. Profit!

Tervek vannak, no nem légvárak. Még mindig azt hiszem, hogy tudok zenélni, van már második album is, de még rágom, emésztem, felöklendezem, majd újra lenyelem és emésztem. Nem akarom újra elkövetni azokat a hibákat, amiket az elsőnél. Most majd lesznek újak. Terv, hogy higher level quality, legalább 7/10-es értékelés, meg hogy két embernél több hallja.

Néha akadnak gondolataim is, amiket nagyjából csak egy emberrel tudok megosztani, ha nem számítjuk a konstans vitákat a fejemben. Ezeket ide tudom hányni, hátha.

No meg kezd már kicsit túl sok lenni az internetből, rendszerezni kell a napi szinten elolvasott több tucat cikket, a mocskos sok blogot, 9gag-et és fejtágítást.

A stílus marad a régi. Semmilyen rendezettség és koncepció nélkül random, ami érdekel és tetszik. Néha röviden, néha stílustalanul, néha vállalhatatlanul amatőr módon, de legfőképpen ahogy jön. Bite me!

Az élet értelme meg ez.

BOOM!

Egy ezer éves, ám de zseniális remix egy mára már tökre elfeledett keresztény nu metal (omg...) zenekar egyik slágeréről. P.O.D. - Boom (The Crystal Method remix)

Alien versus Predator - Kill Moves

A jó hír, hogy lesz ismét Alien versus Predator játék. A még ennél is jobb hír, hogy a régen halottnak hitt Rebellion készíti, akik a legendás első AvP játékot csinálták. Hangulatra szerintem panasz nem lehet, ez a kis szösszenet pedig meggyőzött arról, hogy az erőszakkal sem lesz semmi probléma. *grin

Hát nem gyönyörű?:)

Failout 3

Nem szoktam warezolni. Pont. (A formalitás kedvéért írom csak le...:P) Ha valami tetszik film, játék, zene, akkor próbálom a készítőket, művészeket legalább azzal támogatni, hogy megveszem azt, amit alkottak. Ha minőséget kapok a pénzemért, akkor semmi probléma nincsen. Ők tudják etetni a családot, én pedig el tudok tölteni néhány óra quality time-ot a választott termékemmel. Mindenki jól jár.

Így voltam a Fallout 3-mal is. Nagy kedvencem a régi klasszikus első és második rész és a rosszindulatú pletykák ellenére is látszott, hogy a kicsit felemásra sikeredett, de annál szórakoztatóbb Oblivion után a Bethesda tényleg komolyan veszi a Fallout sorozat feltámasztását.

Lényeg a lényeg, még tavaly ősszel megvettem a játékot, szép eredeti dobozkájában. Már az installálás után húztam a számat, amikor azt írta ki, hogy rakjam be az eredeti lemezt, ha játszani akarok a játékkal. Szerinted mi a rákról installáltam? Nem baj, felrakunk patchet, az majd jó lesz neki. Raknám, de nem tudom, mert az itthoni verzió a UK verzió közép-európai verziójának egy fattyú gyermeke. WTFMAPPA? Tudsz követni? Én sem tudtam annyira. Lehet lengyelül meg magyarul felrakni a játékot, de a játék ettől függetlenül marad angol, a feliratok maradnak angol nyelven.

Kiegészítőket, patcheket nem tudsz felrakni. Miért? Mert hála a jó Istennek minden a Games for Windows Live-on keresztül zajlik. Ami nincs támogatva itthon. Ukrajnában igen, Romániában igen, Magyarországon nincs támogatva. De mire is jó ez a Games for Windows Live? Olyasmi, mint a sima Windows Live (gy.k.: MSN Messenger), csak játékosoknak kitalálva. Tudsz felvenni embereket barátnak, achievementeket megcsinálni, meg avatárt beállítani. Tehát gyakorlatilag semmi, de semmi értelme ennek a fosnak, de nem baj, Microsoft kitalálta, jó kommunista módjára kötelező ez a hülyeség ma már elég sok játékhoz, szopjon vele a közép-európai paraszt. Jól.

Szóval itt van egy nagyon szórakoztató játék, ami bár közel sem hibátlan, de látszik, hogy az Oblivion óta legalább is nagyon sokat fejlődtek a fejlesztők. Élvezet vele játszani (már akinek patch nélkül elindul...), de tele van programhibával, amiket nem tudsz orvosolni, mert te hülye, oktondi, atka véglény, megvetted eredetiben itthon. Átbasztak, ennyi, vedd tudomásul.

Mit tesz ilyenkor az ember? Warezol és lehúzza az eredeti amcsi vagy angol verziót, a kiegészítőket meg szintén, crackel és játszik.

Én adtam még egy esélyt a dolognak.Írtam nővérjemnek, aki a távoli nem is annyia ködös, de annál szutykosabb Albionban él, hogy ugyanmár sis legyél már jófej és karácsonyra plz az Év játéka kiadást, jaja, benne van az összes kiegészítő, meg fel is van pacthelve, okés, köszi, much love, bb.

Megérkezett a kis csomag, felraktam az eredeti angol verziót, kiegekkel együtt, tudtam patchelni ééééééés (most lesz besza-behu) még a Games for Windows LIve is működik. Hö? Én ezt már nem értem.

Ja és ez a pakk, ami működik és van hozzá minden jóság ugyanannyiba került átszámítva angol fontról, mint itthon az a verzió, ami bugos és nem tudsz vele mit csinálni.

Kérdés: Ha az ember  jó fej akar lenni és be akar illeszkedni a fogyasztói társadalomba, akkor miért nem lehet az, hogy a pénzéért kapjon is valamit? Nem várom el a minőséget, illúzióim már nincsenek, de könyörgöm, a hazai forgalmazó még is mi a faszt gondolt, amikor ezt a kiadást piacra dobta? Inkább nem nevezem meg, de már nem egyszer befürödtem velük. Tudom én is barom vagyok, hogy nem warezolok és eredetiben szeretnék megvenni bármit is... Pff, mondhatni az ember már tisztességes sem lehet. És akkor csodálkoznak, ha a PC-s játékeladások a béka segge alatt sincsenek. Hát nem csak a játékok minőségével van a baj, hanem azok tálalásával, terméktámogatottságával is.

Mindegy is, eredeti UK verzió itt figyel, dorombol hozzám, thx sis!:)

A hazai forgalmazó meg tövig.

2.1

Az ember mikor kap dupla monitort és egy teljesen új számítógépet a munkájához? Amikor szüksége lenne rá? Amikor egyszerre akár öt TEC ablakot néz a többi szarságot nem számítva? Amikor gyorsan kellene reagálnia a beérkező problémákra? Neeem. Akkor, amikor új projektet kap, amin nem történik semmi, de semmi és történet vége.

Kéne valami pörgős co-op az éjszakai műszakban...

Már megint ilyenem van

Az elmúlt időkben sokat gondolkodtam azon, hogy az ember számára mi a legfájóbb dolog, ami létezhet. Egy ma lezajlott rövid beszélgetés során ismét letisztázódott bennem a gondolat. Egy anyagi világban élünk, anyagi javakat keresünk boldogulásunk elősegítéséhez. Hiszen lelkünk van, emberi lélek, egy "égi" adomány, ami sokkalta több, mint ideghálózatok szövevénye, hormonok kémiai reakciója.

Meg kell keresnünk a pénzt, amin megvehetjük a lehetőséget, hogy tiszta ivóvizünk legyen, fűtött zárt terünk és egy minden nap étel, amit megehetünk. Ha ezek a dolgok buknak, akkor bukik minden más is? Azt hiszem nem, még a leggazdagabbak is szenvednek a fájdalomtól, mert valami hiányzik az életükből és a legszegényebbek is lehetnek boldogak valahol, mert van mi kitöltse az űrt az életükben. Az ember annyi mindenhez ragaszkodik az életében, észre sem veszi mennyi felesleges aprósághoz. Kacatokhoz, ruhákhoz, mobil telefonhoz, autóhoz, dvd filmekhez, hangszerhez, számítógéphez, cigarettához, italhoz. És sok máshoz, mint bulihoz, tévéhez, rajongáshoz, szexhez, karrierhez, elismeréshez, illúziókhoz és még ezernyi dologhoz. Nem mondom, ezek a dolgok örömet okoznak, sőt néha igazán szükségesek ahhoz, hogy embernek, teljesnek, elégedettnek érezzük magunkat. De tényleg a sok múló dolog volna az igazán fontos, hogy az életünket teljesség tegyük?

Ott vannak a barátok, a család, a szerelem, a legalapvetőbb emberi kapcsolatok. Ezek tesznek minket boldoggá? Igen, de mi van, ha valakinek nem adatik meg ezek közül egy sem? Szerintem akkor sem érezheti magát teljességgel boldogtalannak.

Na de akkor mi a francról beszélek?

Az emberi szóról. A jó szóról, ami felénk irányul, ami megkérdezi mi van velünk, ami érdeklődik, hogy telik a napunk, ami azt mondja, hogy jó téged ismét látni.

Ha nincs emberi szó egyedül vagyunk. Lehet "anyánk", ha nem érdeklődik irántunk. Lehetnek "barátaink", ha nem hívnak fel, hogy mi a helyzet. Lehet "szerelmünk", ha nem szól hozzánk, hogy miért vagyunk bánatosak.

A jó szó jöhet bárkitől, a legjobb, ha azoktól jön, akiket szeretünk és viszont szeretnek, de ha ez nem adatik meg, akkor is kaphatunk jó szót akárkitől. És ha kapunk akkor ne legyünk restek viszonozni, mert magányos világban élünk. Naponta több ezer embert is láthatunk a városokban, a buszokon, az autókban, az irodákban, az éttermekben, de a legtöbben mindenki a saját kis szigetén éli hajótörött életét magányosan. Egymástól egy karnyújtásnyi távolságra. És csak azt várja, hogy szóljon valaki hozzá.

Valahol mindenki erre vágyik, még talán a legkifordultabb személyiségek, a legalávalóbbak is, akiket már alig lehet embernek nevezni.

Ne félj jót adni és kapni, mert csak így lehetsz boldog. Szóljon belőlem a próféta..

London Elektricity - Just One Second

Itt a karácsony, mindenkinek boldogat, szépet, valaki a családdal van, van aki a párjával vagy a barátaival. Én meg egyedül vagyok, meg egyébként is megyek éjszakai műszakba dolgozni, mert az jó lesz nekem...:( (Ezt a szomorú smiley fejet úgy képzeljétek el, mint egy istentelenül megvert kutya szomorú ábrázatát!)

No nem, baj csak pozitívan! Úgy voltam vele, hogy karácsonyra legyen már egy poszt és meg is volt miről akartam írni, amivel ráadásul több legyet is tudok egy csapásra leütni.

Szóval az én karácsonyi ajándékom a London Elektricity - Just One Second dala. Aki ismerné őket az elismerően bólogat, aki meg nem, annak annyit, hogy a zenekar a világ no1. drum and bass zenekara. Nekik a drum and bass csak egy váz volt, amire felépítették a hihetetlenül érzelmes, szívbemarkoló, néhol vidám, néhol szomorkás, néhol jazzes, néhol funkos, néhol soulos zenei világukat.

A Just One Second különösen kedves dal, tele van gyönyörű képekkel és színekkel, ötletes és kellemes zenei megoldásokkal. A dal szép, lélekemelő, az ember több lesz tőle, de frankón. :) Készült neki egy hihetetlenül jól sikerült remixe, azt linkelem be legelőször. Miért is? Talán azért, mert a remix jobban sikerült, mint az eredeti dal! Hihetetlenül mély és éteri, annyira epikus, hogy a magamfajta dnb rajongó is egyetért velem, hogy ez az év, és talán az egész évtized legszebb drum and bass dala. De én megkockáztatnám "Az évtized legszebb dala" titulust is neki.

Szóval halgassátok, hallgassátok!

Még annyit a végére, hogy már régebben is, de mostanában is megkaptam, hogy obszcén vagyok. Az, mert ez az én kis szemétdombom. Pont. Egyébként meg nem vagyok az. Pont. Ezt bizonyítandó itt a dal szövege, lefordítva, átdolgozva, megtartva az eredeti szellemiségét. Régebben is csináltam ilyet, most egy picit be vagyok rozsdásodva, néhol picit sutának tűnik, de szerintem jó lett. Legalább is nem rossz ahhoz képest, hogy mennyire obszcén tudok lenni néha ;)

A reggeli levegőben gyönyörű a város.
A napfelkelte illata, mint puha bársony,
mert ilyenkor talán minden tiszta és világos.

Hiszem, hogy a leggyönyörűbb te vagy,
nem tagadom, arcomra van írva.
Mikor felnővén vártad a nyarat,

aztán mikor végre eljött az a nap,
kerested megrészegülten, tántorogva.
Hirtelen elillant, a múló pillanat.

Az idő bárcsak megállna nyugodtan.
Akár egy filmben lennénk.
Azt a jelenetet néznénk egész nap,
rólad és rólam egy festményt.

Az örökkévalóságban csak fuvallat az élet,
fogd hát meg kezem és most az egyszer repülj vélem,
mert a pillanatnak hamarosan úgy is vége.

Ha ez a pillanat az életed lenne,
Te mit tennél?
Ha ez a pillanat az életed lenne,
Én szeretnélek téged.
Ha ez a pillanat az életed lenne,
Szeretnél te engem?

Ha ez a pillanat az életem lenne,
Én szeretném a helyedben.
Ha ez a pillanat az életem lenne,
Én szeretnélek téged.
Ha ez a pillanat az életem lenne,
akkor boldogan halnék meg.

Nem kell tisztán látnom,
mert ma minden világos.
A kémények teteje fehéren izzik,
mikor végleg eltűnök én is.

Prodigy - Invaders Must Die - "It won't go away!"

Igazság szerint már elkéstem jó msáfél évet ezzel a beszámolóval, de hát csak most jutott el hozzám az "új" Prodigy album az Invaders Must Die. Nagy fan révén leginkább magam előtt kell magyarázkodnom emiatt és mivel ezen már túl vagyok így inkább ugorgyunk.

Szóval volt egy Always Outnumbered, Never Outgunned 4. album, ami szerintem két dolgon bukott el. Mindenki a harmadik album észveszejtő sikerét akarta ismét látni, így az albumnak hihetetlenül nagy elvárásoknak kellett megfelelnie, hiszen emlékezzünk rá, hogy a 3. album, a Fat of the Land máig tartja helyét a rekordok könyvében. Nem mellesleg, ha valaki megkérdezné tőlem és még sok más embertől, hogy a kilencvenes években mi volt a legnagyobb zenei történés, akkor gondokodás nélkül a kezébe nyomnám a cd-t, megkínálva egy nyaklevessel is, ha visszakérdezne: "Ez most mi?". A Prodigy akkor volt a csúcson, az igazi MTV húzónév, a zenekar, ami ugyanúgy fel tudott lépni egy metál fesztiválon, mint egy techno klubban. A mai fiatalok már nem is ismerik őket. Nem bizony, mondjuk nem is meglepetés miért nem. A zenekar eltűnt a médiából, az egyik tag kilépett, nekiálltak a szólólemezeknek, Liam Howlett kihozott egy mixalbumot, ami távolról sem elégítette ki az étvágyunkat.

Aztán kijött a negyedik album. Ami jó volt, de nem egy Prodigy album volt, hanem egy 21. századi paródia a zeneiparról, a Prodigy görbe tükrén keresztül. Nem volt rossz album, voltak rajta olyan dolgok, amiket most is szivesen meghallgatok, de valahol erőtlen volt az egész. Túl mesterkélt, túlságosan kidolgozott, túlságosan "trendi" volt a hangzása. Egy idő után a sok filler dal lekopott és alig maradt egy kettő az mp3 lejátszóban. És azok is az inkább a kísérletibb cuccok voltak, amik aztán tényleg elég merészen elütöttek a zenekar stílusától. Mintha lenne stílusuk, de ez már más kérdés.

Lényeg a lényeg, tavaly jöttek az első infók, hogy jön, jön, nem kell éveket várni, hamarosan itt az Invaders Must Die. Az elbum jött, látott és egy picit lassan, de győzött, és ismét a Prodigy "A" koncert zenekar. Liam Howlett megcsinálta azt, amit az előző albumnál kellett volna. Vissza a gyökerekhez. Vissza a happy hardcore-rave scene-hez, a hangmintákhoz, vissza a punkhoz és a minimalista, kőegyszerű, elemi, primal érzésekhez, energiákhoz. Mert mire van szükség egy jó számhoz? Groove, basszus, és egy állati jó hook (legyen főtéma, amire tudsz flesselni, nem összetévesztendő a refrénnel!) és ennyi, nem kell több. Az Invaders Must Die megfelel minden elvárásnak és nagyjából a századszori meghallgatás után sem lesz unalmas. 11 dal, 11 energialöket.

Az albumcím adó dal megteszi a magáét. Invaders Must Die, mi vagyunk a Prodigy és meg leszel uralva mostan a zenénkkel, mert visszatértünk és még mi vagyunk a legjobbak a modern zenei iparban. Nagyjából erről szól a szám, iszonyat masszív gitárriffek, menetelős ritmus, ősrégi rave dallam.

Az Omen visszakanyarodik a punk gyökerekhez, habár egyetlen egy gitár meg nem szólal a dalban. Hiányos groove, megragadó ének (ének!), jó kis röfögős túrás a basszusokkal a szám végén. Mondom én, hogy punk, csak hallgasd meg!

A Thunder egy az egyben az Out of Space analógiára épít. Végy egy megragadó reggae refrént, csapj alá egy kis szinti riffet, majd kezdj el csapkodni a baszussal és a ritmussal. Az egyetlen dal, amit néha átugrok, ennek oka, hogy ezt a számot először egy buliban hallottam és olyat szólt, hogy nagyjából mindenki maga alá, de majdnem. Szóval túl szép és fájó nekem ez az élmény, hogy minden nap felidézzem.

A Colours baromi jól kezdődik, In medias res, bele a közepébe, női énekkel megtámogatott kis punk-breakbeat szösszenet. Csapkodó, játékos és hmmm... aranyos? Vagy valami ilyesmi, de mindenképpen jó érzés hallgatni. A lényeg, hogy nagyon adja, csak vigyázz ki ne várd a másik kezéből a sört.

Az ezután következő Take Me to the Hospital az album egyik legerősebb dala. Egyszerű breakbeat, faszányos, pszichedelikus-gitáros kiállással, de nem is ez a lényeg. A szám annyira összerakja azt, amit tudni kell a ritmusról és a fogós basszusokról, hogy oktatóanyagként kellene mellékelni minden zenésznek, "Na így kell behúzni az embert!"

A Warrior's Dance ismét egy régi slágerhez nyúl vissza, ez pediglen a No Good volna. Megvan? Helyes, helyes. Női hangminta vokál, iszonyat régi rawbeat (gyk.: egy drum and bass loop), harapós basszusok, a leállásokban meg egy az egyben azt hinné az ember, hogy a New Order írt egy új Prodigy számot. Sláger a javából, megőrül mindenki a parketten, kezek a magasba'. Jófajta kis nosztalgia.

Run With the Wolves ismét odanyúl, ahol a legjobban fáj. Industrial és punk keveredik, a refrén szuggesztív, igazi dobok pörögnek ezerrel, a riffek meg hasítanak, mint a penge. Pogó gyanus szám, picit kevés zenei fordulattal, de annál több energiával.

Az Omen Reprise egy két percnyi kis pihenő az albumon. Visszatér az Omen főtéma, ambient a javából és néhol már azt mondanám rá, hogy gyönyörű, pedig a Prodigy-re mindent lehet mondani csak ezt nem. Ezután egy életre megjegyezzük a refrént:

Now the writing's on a wall
It won't go away
It's an omen
You just run out of automation
Now!

Ami ezután következik az az egyik legötletesebb Prodigy track, amit valaha is hallottam. Egyszerre ismerős és idegen a hangzás. A Worlds on Fire egy masszív industrial pörgés, hihetetlenül jól eltalált ritmussal, énekkel, gitárokkal. Valami breakbeat-punk-industrial szentségtelen szentháromság, a lehető legjobb dolgokat átörökítve mindenből. Ja és a szám közepén hallható oldschool house key-ektől valaki a falra fog mászni, valaki meg maga elá.. de nagyon. Én először lekapartam az arcom, majd magam alá. Ismét az egyik legerősebb számot hallhattuk az albumról.

A szám utolsó előtti dala a Piranha olyasmi, mint a harmadik albumon hallható Fuel My Fire. Az ugye egy az egyben felvállalt punk zene volt, ez nem kevésbbé. De itt a rave, a drum and bass és a punk ötvöződik egy olyan istentelenül jól eltalált dalban, amit tuti pogóra készteti még a legszelídebb zenerajongókat is. Ponyvaregény soundtrack lehetne, ha a filmet éppenséggel most forgatnák. (Ha lesz valaha annak a filmnek remake-je, ennek a számnak benne kell lennie!)

A legvégső dal pedig egy aranyos kis levezetés, inkább mondanám amolyan end credits-nek. Vágod, amikor a filmnek vége és megszólal egy tökre nem a filmhez illő zene, de akkor és ott pont arra jó, hogy nyugodt lélekkel, de távozz a moziból. Egy az egyben mintha Normak Cook (gyk: Fatboy Slim) egyik stílusgyakorlatát hallanánk. Aranyos, vicces, akár még MR2 Petőfi sláger is lehetett volna a Stand Up-ból. De nem lett az.

Az album ennyi, kilenc végtelenül erős, letisztult, energikus elektronikus punk (cyberpunk?) alapvetés, amik közül nem egyből lehetne olyan slágert csinálni, mint a Fat of the Land idején. Kapunk még egy ambient újraértelmezést illetve egy bigbeat ökörködést a végére. Jók ezek, a maradék kilenc úgy is annyira erős, hogy nem is érezzük, hogy több kellene belőlük.

Mint rajongó és műélvező azt mondom, a Prodigy visszatért, a világ és önmagam számára is. Ez az album nem is sikerülhetett volna jobban!