Reboot

Visszatekintve a blog régebbi tartalmára.. OMFG.. Gondoltam törlöm az egészet és újrakezdünk mindent, de végül marad az egész csak néhány vállalhatatlan poszt került porlasztásra. Visszagondolva akkor ki voltam. Arcom az volt, meg véleményem, meg önálló gondolataim, meg terveim, meg tehetségem és energiám. A helyzet most is ugyanez, kivéve azt a nem elhanyagolható apróságot, hogy nem egy pofon és elhasalás ébresztett rá, hogy az ember lehet büszke, de akkor mutasson is fel valami értéket, no és persze ne légvárakat építtessen az ember, hanem próbáljon kis lépésenként, kemény munkával, kitartóan megdolgozni a sikerekért.

Teljes másképp éltem. Még otthon, a családdal a fővárosban, munka nélkül, barátokkal lógva, bulizva, szétcsapatva, mmo függőségben és ön sajnálatban, meg egy olyan kapcsolatban, aminek fél úton kellett volna kimondani a végét. Most egy kis falu határában lévő zsák faluban, multi cégnél három műszakban az IT szektor rosszabbik végén, macskával, játékmackókkal, kerttel, régi barátok és azóta széthullott család nélkül, egy olyan társ mellett, akiért majdnem mindent. Ja és még mindig mmo függő vagyok. Marcangolás még akad, önbizalom növekszik. Mármint igazi, nem amit a külvilágnak mutat az ember. Az ego módszeres tiprása és tudatos kikapcsolása nap, mint nap magam és a közjó érdekében. Szóval igen, próbálok valami jót is tenni magammal, az életemmel és a környezetemmel. Először inkább magammal.

Fejben van is ilyen kis "to do list"

1. Sort your fucking life out!
2. ???
3. Profit!

Tervek vannak, no nem légvárak. Még mindig azt hiszem, hogy tudok zenélni, van már második album is, de még rágom, emésztem, felöklendezem, majd újra lenyelem és emésztem. Nem akarom újra elkövetni azokat a hibákat, amiket az elsőnél. Most majd lesznek újak. Terv, hogy higher level quality, legalább 7/10-es értékelés, meg hogy két embernél több hallja.

Néha akadnak gondolataim is, amiket nagyjából csak egy emberrel tudok megosztani, ha nem számítjuk a konstans vitákat a fejemben. Ezeket ide tudom hányni, hátha.

No meg kezd már kicsit túl sok lenni az internetből, rendszerezni kell a napi szinten elolvasott több tucat cikket, a mocskos sok blogot, 9gag-et és fejtágítást.

A stílus marad a régi. Semmilyen rendezettség és koncepció nélkül random, ami érdekel és tetszik. Néha röviden, néha stílustalanul, néha vállalhatatlanul amatőr módon, de legfőképpen ahogy jön. Bite me!

Az élet értelme meg ez.