Recreation: "A Guy Called Gerald - Voodoo Ray"

Rebirth is still awesome!:)

Music 101 - 2

Szóval ott tartottunk, hogy elkezdtél zenélni. Egyedül, zenekarban, hangszeren, komputeren "megnyomok egy gombot és kész a zene, ilyet én is tudok", vason, olajoshordón. Megírtad életed első etno-klezmer-jazz-grindcore szerzeményeit és most ott vagy, hogy vannak még kérdéseid, de baromira lelkes vagy. Hajt az öröm, meg a kezdeti siker és tök jó az egész, aztán.. Aztán rájössz, hogy ha jobbat akarsz, akkor beleütközöl olyan problémákba, amiket nem tudsz elkerülni.

1. Zeh mastering. A rémálom. The horror, the horror... A mastering az egy olyan dolog, amire vannak szakemberek több milliós felszereléssel, hangmérnöki végzettséggel (diplomával), sok tudással és főállású foglalkoztatottsággal és neked, mint zenésznek tulajdonképpen nem is nagyon kell törődnöd vele... "NOT!" Ha neked nincsen ilyen végzettséged vagy több, esetleg még annál is több pénzed, hogy megfizess egy ilyen szakembert, akkor bizony welcome on the szopóroller. Szóval mi is a mastering? A legegyszerűbben megfogalmazva, mindenféle wiki, youtube linket mellőzve: A mastering azért kell, hogy a zenéd ne szóljon szarul, ellenben jól. Persze ennél jóval bonyolultabb a helyzet. Ott van a kompresszor, limiter, equalizer, loudness maximizer, sztereokép hangoló, ilyesmik. Ezeknek a használatát legalább olyan szinten meg kell tanulnod, hogy tudd melyik mit és nagyjából hogyan csinálja és miért kell használni. Aztán ott van az a fogalom, hogy 0db. Itt sem akarok belemenni a technikai dolgokba, az a te feladatod. A maximum 0 decibeles határ az kb, olyasmi mint a 0 celsius fok. Van alatta is, de képzeld el, hogy az ember mondjuk csak a 0 fokot vagy az alatta lévő tartományokat bírná. Ez egy olyan hangkimeneti szint, amit a CD-k miatt sem léphetsz át. A masteringnek 0 db-n kell maradnia maximum, különben bejön az overclipping. Ezt a legegyszerűbben hangtorzulásnak hívhatjuk, amikor már olyan magas a kimenő jel ereje, hogy csak torz módon tud megszólalni. Elnagyoltan, lebutítva ez a 0 db. Majd meglátod milyen kibaszott nehéz betartani. Iszonyatosan nagy a csábítás, hogy az ember feltolja a hangerőt, túltömörítse a zenét. A hangerő nőni fog, de minél több a tömörítés, a dinamika annál többet fog veszíteni. Pedig a magas hangerő függőséget okoz. A nyolcvanas évek óta 20 decibelt nőtt az átlagos mastering szintek értéke. Ez baromi sok. Google meg youtube it, loudness war, overcompressing sound, remastered vs original sound. És akkor megtudod mivel is lehet eladni a mostani sok szart. Mert ez is a lényege és emiatt is olyan fontos a mastering. Hiába csinálsz jó zenét, ha az nem úgy szólal meg, nincsenek ott a basszusok, nem vág oda a magas vagy csak egyszerűen nincs benne erő. A mastering az olyan, mint a filmnél az utómunkálatok. A filmforgatás lehet 2 hónap, az utómunka meg akár egy év is. Magad uram, ha szolgád nincs és sokan vagyunk ezzel. A masteringgel kikerülhetetlen szopás, amit csak folyamatos tanulás és trial and error módszerrel tudsz megismerni. A mastering a kompromisszumokról (kellene, hogy) szól. A zenéd legyen minél hangosabb, erőteljesebb, de a dinamika ne sérüljön annyira, hogy a zene veszítsen jelentéséből. Egy lassúzós, andalgós zenét is meg lehet úgy keverni, hogy szétcsapjanak a mélyek... Hallgass sok zenét azoktól az előadóktól, akikhez hasonló a stílusod (cigány-polka-techno egy kis italoval fűszerezve), nézzed grafikusan is, hogy néznek ki a dalaik és próbáld meg azt a hangzást belőni magadnak. Próbáld, mert nem fogod elsőnek. Türelem, érzékeny fül és rohadt sok türelem kell hozzá. Meg idő. Amit türelmesen végigdolgozol. Meg türe... Meg jó technika, hangfalak, füles és a többi. Sajnos a pénzedet sem kíméli a mastering. A klasszikus történet szerint a mastering a zene befejezése után kezdődik. De vannak, akik megvárják az egész album befejezését, az egységes hangzás miatt. Vannak, akik már úgy írják a zenét, hogy csatornánként limiterrel, kompresszorral, EQ-val finomítják a hangzást. Rajtad áll, mit és hogyan használsz. Tapasztalások, egyéni megszokások. Többet nem is írok a témáról, mert már hányingerem van tőle. Tanulni folyamat, gyakorolni, próbálkozni vagy elmenni sok pénzzel stúdióba és le van tudva a probléma.

2. No akkor zenélsz, masteringelsz és kifogysz az ihletből, ötletekből. Még a legjobbakkal is megesik. meditálhatsz, jógázhatsz, bulizhatsz, de inkább lopj! Akarom mondani vegyél ihletet más előadóktól. Szóval én lopás alatt azt értem, hogy bármilyen zene megihlethet. Ha valamire nincs ötlet, ihlet, akkor és egyébként is, hallgass annyi zenét amennyit csak tudsz. Néha elég egy hang, hangulat, refrén, basszus és jön az ötlet. Építsd be a zenédbe, remixeld a világot és a valóságot, értelmezd újra, de akár el is lophatod. Nincs új a nap alatt, minden újnak kikiáltott dolgot már megcsináltak egyszer, Japánban biztos az tuti. Vagy máshol. Ez az egész bejegyzés kicsit ismét "you don't say" szagú, de sokszor elfelejti az ember az alkotói válság közepén, hogy bizony a legjobban úgy lehet megéhezni, ha eszik közben az ember. Hallgass mocskos sok zenét a stílusodban és azon kívül is, mert minden egyes dal, hang meg tud ihletni.

3. A harmadik tanácsom pedig az lenne, hogy ne csak hallgasd, de csináld is azokat a stílusokat, amik nem a fő profilodba tartoznak. Miért? Stílusgyakorlat, új technikák megszerzése, a régi, alapstílusod újraértelmezése. Legyen egy célod. Én márpedig egy gagyi eurotrance számot akarok, 5 perces kiállással, Ibiza riffekkel. Próbáld meg, nem is olyan könnyű... Nem az a tanácsom, hogy minél eklektikusabb legyél, azt rád bízom. Én az eklektikusságra szavazok. Hanem, hogy néha stílusgyakorlatként próbálj meg teljesen szokatlant és eltérőt csinálni, mint eddig. Válassz bármilyen stílust, jót fog tenni a változatosság! Meglátod az első dal után, hogy tökre ugyanúgy és ugyanazt csináltad, hiába vagy metál zenész, de te hip hopot akartál. A gondolatiság és technikák, a mögöttes tudás ugyanaz. A zenén érzed majd, hogy semmivel sem másabb, mint amit eddig csináltál. Meg kell tanulnod megváltoztatni a berögzült dolgokat, amik már rutinszerűen mennek és kisujjból kirázod őket. Az izmok is hozzászoknak az állandó terheléshez, ha ugyanúgy dolgoztatják őket. Változtass mindig a munkafolyamatokon, a zeneszerzési rutinokon. És akkor veszed észre, hogy amit te a saját stílusodnak, hangzásodnak, védjegyednek gondoltál az valójában rutinszerű kliséhalmaz, amit te szartál magad alá. Unalmas leszel még magadnak is. Ez a folyamat vége, emiatt kezdj el másfajta stílusokban is alkotni, hogy meghalld igazán önmagad zenéjét.

4. Majd amikor kialakul a kellő kritikai érzék, a kritikus fül, a készség, hogy ne legyél önmagad kliséhalmaza, a technikás és egész jól szóló mastering, amikor szép lassan kiveszik belőled az a szűz fül és naiv lelkesedés, amit az első zenéid születésekor éreztél. Na akkor van az, amikor azt érzi az ember, hogy "óbazmeg, se időm, se pénzem, se energiám, meg mi faszom már, hogy ennyi meló van vele". És így látod, hogy a 17 éves valaki olyan dnb-t túr, annyira érzi, annyira profi, aztán mutatja mivel csinálta, te meg dobnád ki az ablakon a teljes felszerelésedet. RAGE! Ilyenkor fogsz szembesülni azzal, hogy valaki mindig "jobb" lesz nálad. Valaki mindig jobban fogja csinálni. Ennyi, fogadd el, lépj túl rajta, próbáljon meg ösztönözni. Most ez így leírva nem dráma, de előbb utóbb... Az lesz. Az vigasztaljon, hogy más meg ugyanígy hallgathatja a te zenédet. Oda vissza működik. De te emlékeztesd magad arra, hogy magadnak csinálod, te vagy a legnagyobb rajongód és egyben kritikusod is.

Music 101

Avagy néhány basic shit, amit jobb, ha tudsz vagy nem felejtesz el, amikor nekiállsz zenélni. Mert vannak dolgok, amiket kurva jó lett volna, ha egy bölcs jedi annak idején közöl velem és nem saját magam hibáiból kell megtanulnom. Ez nem ilyen know how for dummies tutorial lesz, abból van annyi, hogy holnapra profi is lehetsz. Inkább alapvető mentális kondicionálás, azoknak akik még nem tudják és azoknak, akik már elfelejtették. Ezek nem nagy életbölcsességek, de a józan ész érdekében hamar tudatosodik az arra fogékonyakban.

Szóval zenélni akarsz. Mert szereted, mert apád azt akarja, mert ebből akarsz élni, mert csajozni akarsz, mert elismertséget akarsz,  mert szeretethiányod van, mert jó dolog. Szűkítsük le a kört az amatőr, lelkes, elektronikus zenészre (vagy hívd magad producernek, azzal jobban lehet csajozni), aki újat akar alkotni. Aki megélhetési zenész, aki tanult, profi, annak nem biztos, hogy fogok tudni újat mondani, de sosem lehet tudni. Hol is kezdjük?

1. Az első és egyik legfontosabb szabály. A zene, az alkotás, a katarzis öröméért és ezáltal a saját boldogságodért zenélj. Kihangsúlyozom, zenélj a saját boldogságodért. Ha neked tetszik az jó. Ha boldog vagy a zenéléstől, az jó. Legyen ez az egyik top prio, neked tetsszen a zene. Ne arra gondolj miközben írsz egy dalt, hogy vajon mit fog szólni hozzá a csajod, a barátaid, az (egyelőre még nem létező) közönséged, a zene szóljon rólad, neked, magadnak. Ha a sikerre, a trendekre, a pénzre hajtasz akkor baszott sok munkád lesz benne (nem mintha nem, lásd később), ami egyáltalán nem biztos, hogy kifizetődő lesz. Egy vagy te is a több millió zenészből, aki hírnévről, pénzről álmodozik. Iszonyat sok munkát, nulla megtérüléssel, anyagi, lelki, fizikai áldozatot követel a folyamat, ami nem biztos, hogy sikerben fog végződni. És most ugye érzed, hogy mennyire finoman fogalmazok? Ezért is mondom, a zenéd legyen az önmegvalósításod, a boldogságod egyik forrása. Ez legyen a cél. Ha sikeres, ha tetszik másoknak, az csak jó. Ha még pénzt is keresel vele, az még jobb.

2. Szóval ott tartunk, hogy magadnak csinálod a zenét és baromira elégedett vagy magaddal. És egy idő után elkezd gyötörni a kétség. Most jó ez? Szarul szól? Vagy mi van? Ekkor emlékeztesd magad az első szabályra és örülj a zenédnek, de nem árt kialakítani egy olyan kritikus hozzáállást sem, ami a második szabályt vonja maga után. Legyél te a zenéd legnagyobb rajongója és legvehemensebb kritikusa. Szeresd a zenédet, szeresd, amit csinálsz, legyen öröm, amit csinálsz, de próbálj meg kritikus lenni önmagaddal szemben. Ha tudod, hogy lehetnél jobb, akkor legyél jobb. Ha tudod, hogy képes vagy fejlődni, akkor tedd meg, ha tudod, hogy egy hang változtatásával jobbá tudod tenni a zenéd, akkor tedd meg a változtatásokat. Tégy meg mindent, hogy lehetőségeidhez és képességeidhez mérten a maximumot hozd ki magadból. Vagy még annál is többet.

3. És erről szól a harmadik szabály. Fejlődj folyamatosan, tanulj. Ha képzetlen zenész vagy, akkor tanulj zeneelméletet. Tanulj meg hangszeren játszani. (Talán a legjobb, ha megtanulsz zongorázni. Tökéletes, hogy a zeneelméletet alapjait leképezd magadnak vizuálisan is.). Tanulj más zenészektől, járj el órákra, azt ugye nem kell említenem, hogy online mit találsz? Fórumok, videók, mindenről, mindenkinek, kezdődnek, profiknak. Tanulj, tanulj, tanulj, hogy a lehető legnagyobb elméleti tudás legyen a hátad mögött.

4. Ha már van egy jó alapod, vagy esetleg évek óta tanulsz zenélni, akkor ideje elfelejteni mindent. No persze ez így most eléggé WTF, de megpróbálom elmagyarázni. Meg lehet figyelni, hogy a profik mit és hogy csinálnak, míg a képzetlen amatőrök miket engednek meg maguknak. A képzett profik nem fognak soha többet úgy hangszerhez nyúlni, zenét írni, hogy ne legyen bennük a mögöttes tudás, tapasztalat. Mondhatni prekoncepcióval fognak nekilátni a folyamatnak, legyen szó hangszertanulásról, zeneírásról, de akár sima zenehallgatásról is. El kell felejteni mindent. A képzetlen amatőr lelkes, lehet tudja mit akar, hiszen ott szól a fejében, de még nem tudja azt megvalósítani, így trial and error módszerrel fognak nekilátni. Olyan dolgokat is megcsinálnak, amit egy profi túl amatőrnek vél, mert ő már lábujjaival is tud gitározni, de az amatőrt ezt nem érdekli. Ha jól szól, akkor jól szól és nem fontos miféle módon jött létre.

5. És ez lenne az ötödik szabály is. A sok tanulás, önmagad fejlesztése, az ezernyi eszköz és módszer, amivel dolgozhatsz nagyjából végtelen számú variációra ad lehetőséget a hangképzésre. Rajtad áll mit és hogyan használsz. Ha bonyolult nyakatekert módon tudsz csak megvalósítani valamit és működik, akkor jó. Ha valamit faék egyszerűségű módon tudsz megvalósítani és működik az szintén jó. Sosem a technika, a mögöttes tudás, a megvalósítás összetettsége a lényeg, hanem a kész zene. Imádom nézni a jazz zenekarokat, ott lehet látni ki érzi igazán a zenét. Jazz ugye egyrészt nagyon nagy százalékban épít a közös játékra, az egymásra felelgetős, reakciós dolgokra illetve az egyéni virtuóz játékra, a rögtönzésekre. Na az improvizációk alatt lehet megfigyelni ki az, aki a színpadon nyilvánosan maszturbál a hangszerére és ki az, aki ha bár technikás, de csak annyit és úgy játszik, ami kell az előadáshoz, a hangszeréhez. Ugyanez a helyzet a stúdiófényképekkel. Hiába a lélegzetelállító géppark a Chemical Brothers stúdiójában, lehet látni honnan hová küzdötték le magukat az évek során.

6. És ez is egy baromi fontos szabály. A legfontosabb eszközöd a zenélésre a fantáziád lesz. Nem számít a tudás, az eszköz, a háttér, az anyagiak, a lényeg, hogy használd a fantáziádat. Lehet ezt ragozni sokféleképpen, nem kell megváltanod a világot, nem kell új stílust feltalálnod, nem is kell keverned, lehetsz te csak techno producer, de a fantáziádat használd mindig. Ha már egy apró dolog másképp szól a dalban, mint a többi másikban, akkor már más a zenéd. Mindenkinek a fantáziájára bízom a lehetőségeket.

7. A modern zene, de legfőképp az elektronikus zene elektronika orientált. De. Attól az még zene marad. Lehet kísérleti zaj, lehet klasszikus zene elektronikával előadva, a technika sosem rendelheti alá magát a zenét. Ha ez megtörténik akkor a zene nem lesz több profin összerakott hangok rendszerénél. Az igazi lelket, érzelmet, katarzist még mindig az emberi tényezők viszik bele. Legyen szó "élő" hangszerről, énekről vagy éppen keverési, megszólalási hibáról. Vagy csak arról az egyszerű tényről, hogy a zenét még mindig emberi lény alkotja meg és rakja össze. A technikában próbálj meg nem elveszni, legyen bármennyire bonyolult egy kettő program, a lényeg úgy is, hogy mit raksz össze belőle. Ami még csábító tud lenni az a a felvételek elmentése. Ismerős a helyzet, hogy tele vagy több száz elmentett félkésznek sem mondhatni ötletmorzsával, amikből sosem lesz semmi, csak mindig ott lesznek és elvonják a figyelmed az alkotástól? Öt perc alatt megcsináltad, eljátszadoztál, majd elmentetted későbbre. Néha nem kell, néha teljesen felesleges. Játszogass, zenélj, live actelj, rögtönözz otthon magadnak, a macskádnak, főzéshez, ebédhez és hagyd elmentetlenül, ne vedd fel, ne tartsd meg. A technikák, a szintetizátorok, a dobgépek is csak hangszerek. A gitármaszatolásokat sem veszi fel senki öt perc után, csak azért, mert akkor és ott jól szól. Érezni kell mikor lesz abból az öt perces ötletből egy későbbiekben is életképes dalkezdemény.

8. Még lenne egy kettő dolog, de úgy érzem ezek a legfontosabbak, amiket jobb leírni és tisztázni. Triviális kis dolgok ezek, de nagyon sokszor megfeledkezhetünk róluk, sosem szégyen emlékeztetni magunkat hol vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk. A végére pedig csak annyit, hogy nincsen szabály, ne hagyd magad befolyásolni. Még általam se. Most ez így paradox, de amiket írtam fent és nem értesz vele egyet, hát legyen. Nem érdekel senkit, zenélj, ahogy jónak látod, ahogy akarod, tanulj, ne tanulj, tök mindegy mi a célod, csak a magad útján járj! Ennyi és nem több, az olyan dolgoktól, mint "Alázatos légy!", "Semmi sincsen ingyen!", "Áldozatokat kell hoznod!" és a többi és a többi, szerintem megkíméllek, másrészt ha nem vagy velük tisztában...