Recreation: "A Guy Called Gerald - Voodoo Ray"

Rebirth is still awesome!:)

The glorious sound of the TB-303

The history of TB-303.

Here is a quick tutorial on Fatboy Slim's "Everybody needs a 303"

The evolution of PC games

What title do you miss from this compilation?

Music that makes us play

1. Doom - End Credits outro

Doomot nem kell senkinek sem bemutatni. A játék végén megszabadítottuk a Marsot a pokoltól, visszatértünk a Földre. Zöld mező, nyuszi, giccses zene, majd a kép balra és egy karóba húzott nyuszifejet látunk egy lángoló építmény előtt. Hát nem zseniális?:) Egy meghatározó pillanat a játéktörténelemben.

2. Half-Life - Vague Voices

Installl, főmenü, new game, loading, várod az intrót... És egy ilyen felvonón találod magad valami titkos katonai bázison. Welcome to Black Mesa. A Valve mindig is úgy volt vele, hogy a játékos legyen része a történetnek, ne legyen a történet szájbarágós, minden a szemünk előtt történjen. Hát így kell ezt csinálni.

3. Giants: Citizen Kabuto - Flight of the Meccs

És akkor egy öt dalos Jeremy Soule blokk következik. Ő az, aki a modern játéktörténelem egy legmeghatározóbb zenei iparosa. A faszi zseniálisan ért a főtémák írásához. Meg lehet figyelni, hogy ami játékhoz felkérik, annak a főtémája mindig megkapó, behúz. Hiszen ez a lényege egy játék főtémájának. Az első hang tudatosítsa benned, hogy a játékélmény elkezdődött, a főszereplő te vagy, MOST! A többi zenéje is nagyszerű, de a legtöbb csak sima generic szimfónikus - ambient muzsika, ami "csak" aláfesti a hangulatot. Ez a dal is az egyik legmegkapóbb főtémája.

4. Dungeon Siege - Main Theme

A grandiózusnak és összetett szerepjátéknak induló hack & slash végül nem lett egyéb, csak egy simán csak baromi szórakoztató, casual szinten mozgó akció-rpg. A főtémájára akkor is mindenki vissza tud emlékezni, aki játszott vele.

5. Newerwinter Nights - Main Theme

Na ez egy nagyon jó példa, amikor egy singleben átlagos (amihez iszonyat nagy elvárásokkal indult mindenki), multiban baromira erős játékhoz készül egy olyan epik zene, ami túl magasra tette a single iránti elvárásainkat. A zene grandiózusabb volt, mint a történet és annak kivitelezése.

6. Icewind Dale - Kuldahar

Ambient zene az egyik legszebb és leghangulatosabb helyszínhez, amit számítógépes játékban valaha is látni.

7. The Elder Scrolls IV: Oblivion - Main Theme

A Morrowind újrahasznosított főtémája egy újabb tökéletes példa, hogyan is kell megkapó dallamot írni, ami megalapozza a játék iránti elvárásainkat és félig meddig közli is velünk, hogy "ez a Morrowind folytatása, nagyobb, hosszabb, vágatlan, epikebb". És tényleg.

8. Planescape: Torment - Main Theme

Van ebben a zenében valami, ami mindig is elszomorított. A keserédes, de ugyanakkor fenyegető főtéma, azért is különleges, mert egy (eléggé szürreális, na jó elbaszott) fantasy világhoz általában szimfonikus hangszereléssel írnak zenét, ez viszont nagyrészt teljesen elektronikus. Out of place music.

9.  Planescape: Torment - Sigil battle music

A dal egy harci zene, ami a játék egyik legfőbb helyszínén, Sigil városában játszódó csaták alatt szól. Elég sokszor halljuk a játék alatt, de már elsőre furcsa volt. És tényleg. Mert ez a Predator film egyik témájának az átdolgozása. Nyúlás? Főhajtás? Nem tudom, de zseniális ötlet.

10. Half-Life - Diabolical Adrenaline Guitar

Half-Life. Újabb meghatározó pillanat. Elszabadult a káosz a bázison, túlélők alig, minden romokban, te meg küzdesz a túlélésért. Aztán jön a jó hír, itt a katonaság, hogy kimentsen minket. "NOT!" Az első kontakt a katonákkal és tiszta lesz minden. Nem azért jöttek, hogy kimentsenek minket.

11. Kingpin: Cypress Hill - 16 Men Till There's No Men Left

A Kingpin anno az egyik legvalósághűbb játék volt sötét sikátoraival, gengsztereivel, kikötőivel, gyáraival, bandáival, káromkodásaival. Cypress Hill 3 dalt is írt a játékhoz. Meghatározó pillanat a játéktörténelemben, az első sikeres koprodukció zenészek és a játékfejlesztők körében.

12. Left 4 Dead - Chocolate Helicopter

+

13. Left 4 Dead - O Sweet Dead

Intro. Makes you wanna kill some zombies, eh?:) Nuff said.

14. Fallout 2 - Redding

Ha már blues-os, rockos vonalnál tartunk, akkor az egyik kedvencem a Fallout sorozatból Redding városka zenéje. Poszt apokaliptikus western.

15. Fallout 3 - Explore 4

Habár megosztotta az embereket a Fallout harmadik része, a zenéjére panasz nem lehet. Főleg amiatt sem, mert meglepő ötletekkel és hangszerekkel hoztak létre olyan atmoszférát, ami bár első hallásra nem illene egy keleti parton játszódó klasszikus poszt apokaliptikus játékhoz, de a tájjal, a hangulattal együtt működik. Lásd Ennio Morricone és a Maroknyi dolláért filmzenéjét a távol keleti hangszereivel.

16. Team Fortress 2 - Main Theme

Na végre egy kicsit könnyedebb téma, ami viszont ismét egy tökéletes példa, amikor a helyesen megválasztott hangszerelés és stílus mennyire sokat adhat a játék hangulatához. Ez a 60-as éveket idézi, kémfilmes, játékos főtéma tökéletes összhangban van a rajzfilmes karakterekkel (Pixar segítséget is kaptak a design munka során), amiket a Valve alkotott.

17. Portal - End Credits "Still Alive"

Amikor a játék végére értünk, nem sikerült kijutnunk az Aperture Science hihetetlenül nyomasztó és szürreális laborjából, amit a megőrült MI, GLaDOS irányít és csak egy rohadt tortát kapunk, amiről később egy meme is kinőtte magát ("The cake is a lie!"), szóval amikor végre elsötétül minden megszólal ez a dal. Amit GLaDOS énekel. A főgonosz. Valahogy nem tudunk rá haragudni. A dalból is meme lett érthető módon.

18. Bard's Tale - Beer song

Amikor a játék annyira sem veszi magát komolyan, hogy a kocsmai danolászáshoz karaoke-t csinálnak a játék készítői, akkor vajon milyen lehet a többi része a játéknak?:)

19. Monkey Island - Main Theme

Ez a dal már 8 biten is jól szólt, de igazán az első élőhangszeres megszólalásával lopta be magát a szívembe, ez pedig a harmadik részben hallható verzió. Kalózok, szellemek, csirkék, porcelán és iszonyat mennyiségű hülyeség. Nem keveset loptak innen a Karib tenger kalózai alkotói btw. A Monkey Island alkotói meg a Disney Karib tenger kalózai hullámvasútról. Ahonnan meg indult a Karib tenger kalózai film. Akik meg..

20. Conker's Bad Fur Day - The Great Mighty Poo

Őőő. Nem, nem, nem... Nem akarod tudni.

21. Monkey Island - The Pirate I Was Meant To Be

Még mindig a harmadik rész. A dalból ma már simán meme lenne. A zene annyira áthatotta a játékot, illetve annyira nevetségesek voltak a régi holywoodi filmekben éneklő kalózok, hogy a játék részéve tettek egy ostoba dalt, éneklő kalózokkal. És kínrímekkel. A játék fénypontja, a Lucasarts egyik fénypontja, a játéktörténelem egyik fénypontja.

22. Botanicula - Juchu (DVA)

Az Amanita Design cseh indie játékfejlesztő stúdiója jelenleg most szerintem a világ legizgalmasabb és legtöbb figyelmet érdemlő csapata. Legfőbb profiljuk a kalandjátékok és iszonyat profik. És nem csak azért mert kalandjátékot, AAA+ kategóriásat már nem fejlesztenek mások. Hanem mert tényleg ők most a legjobbak. A karakterek, a hangulat, a környezet, a részletesen felépített játékvilágaik egyedi élményt nyújtanak. A zenéik pedig mindig egy kollaboráció eredményei. A Botanicula soundtracket is egy cseh duó követte el a DVA.

23. Machinarium - The Glasshouse With Butterfly

Szintén Amanita Design, de most Thomas Dvorak. Ha nem tudnád, hogy egy játék zenéje..

24. Heroes of Might & Magic 3 - Fortress Town Theme

A Heroes 3 sok sok csodálatos zenét tartalmaz, de számomra mindig is ez volt a legmegkapóbb. Egyszerre filmzene és egyszerre van benne valami, amitől kicsit az operák világát idézi.

25. Beyond Good & Evil - Home Sweet Home

A francia Michael Ancel zseniális hibrid játéka. Érzelmek, érzelmek, gyerekkor, emlékek, család. És még mindig "csak" játszol.

26. Beyond Good & Evil -Propaganda

Amikor a zene és a hangulatteremtés már az install közben megindul. Francia trip hop a javából. Vagy mintha Sickratman tolná.:)

27. Gothic 3 - Cape Dun

Most nem akarom a teljes Gothic 3 soundtracket végighallgattatni veled, elég ha ezt meghallod. Igazság szerint semmi extra, de ott a játékban tökéletesen átadja a legyőzött és rabszolgasorban élő emberek világát. Amit még érdemes megemlíteni, hogy ez is európai. Valahogy annyira érződik rajta. Vagy nem.

28. Quake 3 Arena - Noise Purge

Eddig voltak szimfonikus főtémák, ambient aláfestések, zenészekkel közösen készített soundtrackek. Most itt egy német Sascha "Buzzfunk" Dikiciyan, aki szétkap. Ez az, amikor a zene nem aláfest, nem megfog, nem érzelmeket kelt, hanem átprogramoz. Ölj, gyilkolj. Ennél tökéletesebb zenét nem is kaphatott volna a Quake 3.

29. Unreal Tournament - Go Down

Kivéve ha az Unreal Tournament zenéjét kapja. Nagy vita volt, van, hogy melyik játék jobb, hiszen anno mindkettő egyszerre jelent meg, mindkettő multiplayer fps-ként úttörőnek számított. Szerintem az UT jobb. Mások szerint nem. De a zenéje akkor is jobb!:) UT 2004 Go Down remixet füleljed, köszi.

30. Oni - East Wind

Nem tudom. A játék nem volt rossz. A zenéje sem. Nem tudom. Szeretem és kész.

31. Splinter Cell:  Chaos Theory - Amon Tobin-Theme from Battery

Amikor a koprodukció odáig fajul, hogy Amon Tobin nem csak a játék zenéjét írja meg, de egy saját önálló sorlemezként is kiadja, akkor valószínűleg büszke lehet a művére. A legjobb Splinter Cell és az egyik legjobb Amon Tobin album szvsz.

32. Mirror's Edge - Main Theme - Lisa Miskovsky

Ismét egy érdekes koprodukció. A dal ebben a formában sosem szerepel a játékban (talán a credits, de odáig nem jutottam el), de ez a kanadai énekesnő feldolgozta, ami végül a játék egyik legfőbb promóciós eszköze lett. Kicsit közhelyes, kicsit giccses, de azért szeretjük.

33. Star Wars: Republic Commando - Ash-Clones

Na ez egy újabb tökéletes példa, hogy amikor két teljesen össze nem illő hangulat, világ mennyire nem illik össze tökéletesen és nem tud együtt működni. A Republic Commando egy fasza kis taktikai fps volt, aminek a legvégén megszólalt ez a szintén elég ütős dal. Csak pislogtam, hogy ezt így most hogy.

34. Battlefield 1942 - Main Theme

Az eredeti. A legjobb. Romantikus, háborús, szerintem.

35. Outcast - Main Theme

Nem véletlenül a világ legjobb játéka. SOKAK szerint. Nagyban hozzáadott a csodálatos zene, amiben nem véletlenül találunk Csillagkapus áthallásokat. Már koptattam eleget a számat. Outcast a legjobb.

36. Paraworld - Main Theme

Egy másik méltánytalanul elfeledett és anyagilag megbukott játék. Pedig semmi baj nem volt vele. Steampunk + alternatív világ + dinoszauruszok. Szerinted?:)

37. C&C Red Alert 2 - Hell's March 2

Volt már az első Red Alertben is egy Hell's March, a harmadik részre készítettek kettő verziót is, de sokan egyetértünk, hogy a második részre készült változat a legütősebb. Szovjetek masíroznak New York utcáin.

38. Black & White - Intro Music

Maga a játék sajnos többet akart és ígért, mint amit képes volt megvalósítani, de még így is klasszikus lett belőle. Az intro zene ismét tökéletes példa, hogy mennyire be tud húzni egy jól megírt dal már az első pillanattól kezdve a játék világába.

39. Doom 3 - Theme

A fentieket copy+paste.

40. Halo - Main Theme

Az eredeti. A legjobb. Kinek jutna eszébe gregorián énekkel nyitni egy scifi történetet?! Mert az egy zseni.

41. Fallout 2 - Intro

Mit is vártunk a Fallout 2-től? Nagyobb, hosszabb, vágatlan. Mindenből több. Sötétebb, nyomasztóbb. Az első rész bevezető videója eléggé magasra tette a mércét. Tűkön ülve várjuk mi lesz most. És megszólal Louis Armstrong. No persze aztán minden kiderül és ez nem a "Wonderful world":) Játéktörténelmi pillanat kérem!:)

42. Heart of Darkness - Main Title

Egyike azon játékoknak, amiket mára elfeledtek, lásd Outcast és megérne neki egy HD újra kiadás. Figyeld a zenét, tiszta Back to the future.:)

43. Portal 2 - Ghost of Ratman

A történet folytatása, ahol sejted hol vagy. Csak azt nem mikor. És miért. És valami nincsen rendben, nagyon nincsen. Hangulat? Figyeld a fuvolákat, Dzsungel könyve megvan? Na ugye?

44. Half-Life - End Credits

És ismét Valve lezárásnak. A Half-Life vége főcím mindent tud, amit egy ilyen dalnak kell. Feloldoz, kihúz, mélyről magasra rak. Ránk is fért a játék végére és rád is, ha ezt egyben végighallgattad.:)

OUTCAST the game on gog.com for only 2.39 $

AND AGAIN!

OUTCAST the game on gog.com for only 2.39 $!!!!

About the game:

It is a masterpiece. The best game ever. True art. A timeless classic. Old but gold. I won't explain why you should play it, or buy it. Warez it if you are a pirate, I don't care. Just play it, share it! This game was far ahead of its time. It's an open world, action-adventure game.

It was published in 1999 (Silent Hill, EverQuest, Counter Strike, System Shock 2, Resident Evil 3, Homeworld, Age of Empires 2, Grand Theft Auto 2, Asheron's Call, Medal of Honor, The Longest Journey, Unreal Tournament, Quake 3, Planescape: Torment and much more. These are just the instant classic games in that year...) when such diverse gameplay was not so common. The game is so much about the open world, the mood, the setting, the ambient and the cinematic story. Everything in that game play is about experiencing a new world. And the fantastic music...

What should I tell you?

Metacritic gave 9.6 pont. Gamespot 8.6, IGN 8.5

And if you don't buy it:

Chewbacca riding a squirrel fighting against German Nazi soldiers. Your argument is invalid!

Fight Against The Noise - 4 tracks preview

Fight Against The Noise - 4 tracks preview

Lead Breakfast ('Pulp Fiction' Remix)

Amazing.

Something Good - Evolution

From the original to the sampled version to the new version to the remix. The real marvel of the electronic music.

01. Kate Bush - Cloudbusting

02. Uath Saints - Something Good

03. Utah Saints - Something Good (2008)*

04. Utah Saint - Something Good (High Contrast remix)

* For all the fappers out there: Jessica Grist. You don't have to thank me. :)

Music 101 - 2

Szóval ott tartottunk, hogy elkezdtél zenélni. Egyedül, zenekarban, hangszeren, komputeren "megnyomok egy gombot és kész a zene, ilyet én is tudok", vason, olajoshordón. Megírtad életed első etno-klezmer-jazz-grindcore szerzeményeit és most ott vagy, hogy vannak még kérdéseid, de baromira lelkes vagy. Hajt az öröm, meg a kezdeti siker és tök jó az egész, aztán.. Aztán rájössz, hogy ha jobbat akarsz, akkor beleütközöl olyan problémákba, amiket nem tudsz elkerülni.

1. Zeh mastering. A rémálom. The horror, the horror... A mastering az egy olyan dolog, amire vannak szakemberek több milliós felszereléssel, hangmérnöki végzettséggel (diplomával), sok tudással és főállású foglalkoztatottsággal és neked, mint zenésznek tulajdonképpen nem is nagyon kell törődnöd vele... "NOT!" Ha neked nincsen ilyen végzettséged vagy több, esetleg még annál is több pénzed, hogy megfizess egy ilyen szakembert, akkor bizony welcome on the szopóroller. Szóval mi is a mastering? A legegyszerűbben megfogalmazva, mindenféle wiki, youtube linket mellőzve: A mastering azért kell, hogy a zenéd ne szóljon szarul, ellenben jól. Persze ennél jóval bonyolultabb a helyzet. Ott van a kompresszor, limiter, equalizer, loudness maximizer, sztereokép hangoló, ilyesmik. Ezeknek a használatát legalább olyan szinten meg kell tanulnod, hogy tudd melyik mit és nagyjából hogyan csinálja és miért kell használni. Aztán ott van az a fogalom, hogy 0db. Itt sem akarok belemenni a technikai dolgokba, az a te feladatod. A maximum 0 decibeles határ az kb, olyasmi mint a 0 celsius fok. Van alatta is, de képzeld el, hogy az ember mondjuk csak a 0 fokot vagy az alatta lévő tartományokat bírná. Ez egy olyan hangkimeneti szint, amit a CD-k miatt sem léphetsz át. A masteringnek 0 db-n kell maradnia maximum, különben bejön az overclipping. Ezt a legegyszerűbben hangtorzulásnak hívhatjuk, amikor már olyan magas a kimenő jel ereje, hogy csak torz módon tud megszólalni. Elnagyoltan, lebutítva ez a 0 db. Majd meglátod milyen kibaszott nehéz betartani. Iszonyatosan nagy a csábítás, hogy az ember feltolja a hangerőt, túltömörítse a zenét. A hangerő nőni fog, de minél több a tömörítés, a dinamika annál többet fog veszíteni. Pedig a magas hangerő függőséget okoz. A nyolcvanas évek óta 20 decibelt nőtt az átlagos mastering szintek értéke. Ez baromi sok. Google meg youtube it, loudness war, overcompressing sound, remastered vs original sound. És akkor megtudod mivel is lehet eladni a mostani sok szart. Mert ez is a lényege és emiatt is olyan fontos a mastering. Hiába csinálsz jó zenét, ha az nem úgy szólal meg, nincsenek ott a basszusok, nem vág oda a magas vagy csak egyszerűen nincs benne erő. A mastering az olyan, mint a filmnél az utómunkálatok. A filmforgatás lehet 2 hónap, az utómunka meg akár egy év is. Magad uram, ha szolgád nincs és sokan vagyunk ezzel. A masteringgel kikerülhetetlen szopás, amit csak folyamatos tanulás és trial and error módszerrel tudsz megismerni. A mastering a kompromisszumokról (kellene, hogy) szól. A zenéd legyen minél hangosabb, erőteljesebb, de a dinamika ne sérüljön annyira, hogy a zene veszítsen jelentéséből. Egy lassúzós, andalgós zenét is meg lehet úgy keverni, hogy szétcsapjanak a mélyek... Hallgass sok zenét azoktól az előadóktól, akikhez hasonló a stílusod (cigány-polka-techno egy kis italoval fűszerezve), nézzed grafikusan is, hogy néznek ki a dalaik és próbáld meg azt a hangzást belőni magadnak. Próbáld, mert nem fogod elsőnek. Türelem, érzékeny fül és rohadt sok türelem kell hozzá. Meg idő. Amit türelmesen végigdolgozol. Meg türe... Meg jó technika, hangfalak, füles és a többi. Sajnos a pénzedet sem kíméli a mastering. A klasszikus történet szerint a mastering a zene befejezése után kezdődik. De vannak, akik megvárják az egész album befejezését, az egységes hangzás miatt. Vannak, akik már úgy írják a zenét, hogy csatornánként limiterrel, kompresszorral, EQ-val finomítják a hangzást. Rajtad áll, mit és hogyan használsz. Tapasztalások, egyéni megszokások. Többet nem is írok a témáról, mert már hányingerem van tőle. Tanulni folyamat, gyakorolni, próbálkozni vagy elmenni sok pénzzel stúdióba és le van tudva a probléma.

2. No akkor zenélsz, masteringelsz és kifogysz az ihletből, ötletekből. Még a legjobbakkal is megesik. meditálhatsz, jógázhatsz, bulizhatsz, de inkább lopj! Akarom mondani vegyél ihletet más előadóktól. Szóval én lopás alatt azt értem, hogy bármilyen zene megihlethet. Ha valamire nincs ötlet, ihlet, akkor és egyébként is, hallgass annyi zenét amennyit csak tudsz. Néha elég egy hang, hangulat, refrén, basszus és jön az ötlet. Építsd be a zenédbe, remixeld a világot és a valóságot, értelmezd újra, de akár el is lophatod. Nincs új a nap alatt, minden újnak kikiáltott dolgot már megcsináltak egyszer, Japánban biztos az tuti. Vagy máshol. Ez az egész bejegyzés kicsit ismét "you don't say" szagú, de sokszor elfelejti az ember az alkotói válság közepén, hogy bizony a legjobban úgy lehet megéhezni, ha eszik közben az ember. Hallgass mocskos sok zenét a stílusodban és azon kívül is, mert minden egyes dal, hang meg tud ihletni.

3. A harmadik tanácsom pedig az lenne, hogy ne csak hallgasd, de csináld is azokat a stílusokat, amik nem a fő profilodba tartoznak. Miért? Stílusgyakorlat, új technikák megszerzése, a régi, alapstílusod újraértelmezése. Legyen egy célod. Én márpedig egy gagyi eurotrance számot akarok, 5 perces kiállással, Ibiza riffekkel. Próbáld meg, nem is olyan könnyű... Nem az a tanácsom, hogy minél eklektikusabb legyél, azt rád bízom. Én az eklektikusságra szavazok. Hanem, hogy néha stílusgyakorlatként próbálj meg teljesen szokatlant és eltérőt csinálni, mint eddig. Válassz bármilyen stílust, jót fog tenni a változatosság! Meglátod az első dal után, hogy tökre ugyanúgy és ugyanazt csináltad, hiába vagy metál zenész, de te hip hopot akartál. A gondolatiság és technikák, a mögöttes tudás ugyanaz. A zenén érzed majd, hogy semmivel sem másabb, mint amit eddig csináltál. Meg kell tanulnod megváltoztatni a berögzült dolgokat, amik már rutinszerűen mennek és kisujjból kirázod őket. Az izmok is hozzászoknak az állandó terheléshez, ha ugyanúgy dolgoztatják őket. Változtass mindig a munkafolyamatokon, a zeneszerzési rutinokon. És akkor veszed észre, hogy amit te a saját stílusodnak, hangzásodnak, védjegyednek gondoltál az valójában rutinszerű kliséhalmaz, amit te szartál magad alá. Unalmas leszel még magadnak is. Ez a folyamat vége, emiatt kezdj el másfajta stílusokban is alkotni, hogy meghalld igazán önmagad zenéjét.

4. Majd amikor kialakul a kellő kritikai érzék, a kritikus fül, a készség, hogy ne legyél önmagad kliséhalmaza, a technikás és egész jól szóló mastering, amikor szép lassan kiveszik belőled az a szűz fül és naiv lelkesedés, amit az első zenéid születésekor éreztél. Na akkor van az, amikor azt érzi az ember, hogy "óbazmeg, se időm, se pénzem, se energiám, meg mi faszom már, hogy ennyi meló van vele". És így látod, hogy a 17 éves valaki olyan dnb-t túr, annyira érzi, annyira profi, aztán mutatja mivel csinálta, te meg dobnád ki az ablakon a teljes felszerelésedet. RAGE! Ilyenkor fogsz szembesülni azzal, hogy valaki mindig "jobb" lesz nálad. Valaki mindig jobban fogja csinálni. Ennyi, fogadd el, lépj túl rajta, próbáljon meg ösztönözni. Most ez így leírva nem dráma, de előbb utóbb... Az lesz. Az vigasztaljon, hogy más meg ugyanígy hallgathatja a te zenédet. Oda vissza működik. De te emlékeztesd magad arra, hogy magadnak csinálod, te vagy a legnagyobb rajongód és egyben kritikusod is.

Music 101

Avagy néhány basic shit, amit jobb, ha tudsz vagy nem felejtesz el, amikor nekiállsz zenélni. Mert vannak dolgok, amiket kurva jó lett volna, ha egy bölcs jedi annak idején közöl velem és nem saját magam hibáiból kell megtanulnom. Ez nem ilyen know how for dummies tutorial lesz, abból van annyi, hogy holnapra profi is lehetsz. Inkább alapvető mentális kondicionálás, azoknak akik még nem tudják és azoknak, akik már elfelejtették. Ezek nem nagy életbölcsességek, de a józan ész érdekében hamar tudatosodik az arra fogékonyakban.

Szóval zenélni akarsz. Mert szereted, mert apád azt akarja, mert ebből akarsz élni, mert csajozni akarsz, mert elismertséget akarsz,  mert szeretethiányod van, mert jó dolog. Szűkítsük le a kört az amatőr, lelkes, elektronikus zenészre (vagy hívd magad producernek, azzal jobban lehet csajozni), aki újat akar alkotni. Aki megélhetési zenész, aki tanult, profi, annak nem biztos, hogy fogok tudni újat mondani, de sosem lehet tudni. Hol is kezdjük?

1. Az első és egyik legfontosabb szabály. A zene, az alkotás, a katarzis öröméért és ezáltal a saját boldogságodért zenélj. Kihangsúlyozom, zenélj a saját boldogságodért. Ha neked tetszik az jó. Ha boldog vagy a zenéléstől, az jó. Legyen ez az egyik top prio, neked tetsszen a zene. Ne arra gondolj miközben írsz egy dalt, hogy vajon mit fog szólni hozzá a csajod, a barátaid, az (egyelőre még nem létező) közönséged, a zene szóljon rólad, neked, magadnak. Ha a sikerre, a trendekre, a pénzre hajtasz akkor baszott sok munkád lesz benne (nem mintha nem, lásd később), ami egyáltalán nem biztos, hogy kifizetődő lesz. Egy vagy te is a több millió zenészből, aki hírnévről, pénzről álmodozik. Iszonyat sok munkát, nulla megtérüléssel, anyagi, lelki, fizikai áldozatot követel a folyamat, ami nem biztos, hogy sikerben fog végződni. És most ugye érzed, hogy mennyire finoman fogalmazok? Ezért is mondom, a zenéd legyen az önmegvalósításod, a boldogságod egyik forrása. Ez legyen a cél. Ha sikeres, ha tetszik másoknak, az csak jó. Ha még pénzt is keresel vele, az még jobb.

2. Szóval ott tartunk, hogy magadnak csinálod a zenét és baromira elégedett vagy magaddal. És egy idő után elkezd gyötörni a kétség. Most jó ez? Szarul szól? Vagy mi van? Ekkor emlékeztesd magad az első szabályra és örülj a zenédnek, de nem árt kialakítani egy olyan kritikus hozzáállást sem, ami a második szabályt vonja maga után. Legyél te a zenéd legnagyobb rajongója és legvehemensebb kritikusa. Szeresd a zenédet, szeresd, amit csinálsz, legyen öröm, amit csinálsz, de próbálj meg kritikus lenni önmagaddal szemben. Ha tudod, hogy lehetnél jobb, akkor legyél jobb. Ha tudod, hogy képes vagy fejlődni, akkor tedd meg, ha tudod, hogy egy hang változtatásával jobbá tudod tenni a zenéd, akkor tedd meg a változtatásokat. Tégy meg mindent, hogy lehetőségeidhez és képességeidhez mérten a maximumot hozd ki magadból. Vagy még annál is többet.

3. És erről szól a harmadik szabály. Fejlődj folyamatosan, tanulj. Ha képzetlen zenész vagy, akkor tanulj zeneelméletet. Tanulj meg hangszeren játszani. (Talán a legjobb, ha megtanulsz zongorázni. Tökéletes, hogy a zeneelméletet alapjait leképezd magadnak vizuálisan is.). Tanulj más zenészektől, járj el órákra, azt ugye nem kell említenem, hogy online mit találsz? Fórumok, videók, mindenről, mindenkinek, kezdődnek, profiknak. Tanulj, tanulj, tanulj, hogy a lehető legnagyobb elméleti tudás legyen a hátad mögött.

4. Ha már van egy jó alapod, vagy esetleg évek óta tanulsz zenélni, akkor ideje elfelejteni mindent. No persze ez így most eléggé WTF, de megpróbálom elmagyarázni. Meg lehet figyelni, hogy a profik mit és hogy csinálnak, míg a képzetlen amatőrök miket engednek meg maguknak. A képzett profik nem fognak soha többet úgy hangszerhez nyúlni, zenét írni, hogy ne legyen bennük a mögöttes tudás, tapasztalat. Mondhatni prekoncepcióval fognak nekilátni a folyamatnak, legyen szó hangszertanulásról, zeneírásról, de akár sima zenehallgatásról is. El kell felejteni mindent. A képzetlen amatőr lelkes, lehet tudja mit akar, hiszen ott szól a fejében, de még nem tudja azt megvalósítani, így trial and error módszerrel fognak nekilátni. Olyan dolgokat is megcsinálnak, amit egy profi túl amatőrnek vél, mert ő már lábujjaival is tud gitározni, de az amatőrt ezt nem érdekli. Ha jól szól, akkor jól szól és nem fontos miféle módon jött létre.

5. És ez lenne az ötödik szabály is. A sok tanulás, önmagad fejlesztése, az ezernyi eszköz és módszer, amivel dolgozhatsz nagyjából végtelen számú variációra ad lehetőséget a hangképzésre. Rajtad áll mit és hogyan használsz. Ha bonyolult nyakatekert módon tudsz csak megvalósítani valamit és működik, akkor jó. Ha valamit faék egyszerűségű módon tudsz megvalósítani és működik az szintén jó. Sosem a technika, a mögöttes tudás, a megvalósítás összetettsége a lényeg, hanem a kész zene. Imádom nézni a jazz zenekarokat, ott lehet látni ki érzi igazán a zenét. Jazz ugye egyrészt nagyon nagy százalékban épít a közös játékra, az egymásra felelgetős, reakciós dolgokra illetve az egyéni virtuóz játékra, a rögtönzésekre. Na az improvizációk alatt lehet megfigyelni ki az, aki a színpadon nyilvánosan maszturbál a hangszerére és ki az, aki ha bár technikás, de csak annyit és úgy játszik, ami kell az előadáshoz, a hangszeréhez. Ugyanez a helyzet a stúdiófényképekkel. Hiába a lélegzetelállító géppark a Chemical Brothers stúdiójában, lehet látni honnan hová küzdötték le magukat az évek során.

6. És ez is egy baromi fontos szabály. A legfontosabb eszközöd a zenélésre a fantáziád lesz. Nem számít a tudás, az eszköz, a háttér, az anyagiak, a lényeg, hogy használd a fantáziádat. Lehet ezt ragozni sokféleképpen, nem kell megváltanod a világot, nem kell új stílust feltalálnod, nem is kell keverned, lehetsz te csak techno producer, de a fantáziádat használd mindig. Ha már egy apró dolog másképp szól a dalban, mint a többi másikban, akkor már más a zenéd. Mindenkinek a fantáziájára bízom a lehetőségeket.

7. A modern zene, de legfőképp az elektronikus zene elektronika orientált. De. Attól az még zene marad. Lehet kísérleti zaj, lehet klasszikus zene elektronikával előadva, a technika sosem rendelheti alá magát a zenét. Ha ez megtörténik akkor a zene nem lesz több profin összerakott hangok rendszerénél. Az igazi lelket, érzelmet, katarzist még mindig az emberi tényezők viszik bele. Legyen szó "élő" hangszerről, énekről vagy éppen keverési, megszólalási hibáról. Vagy csak arról az egyszerű tényről, hogy a zenét még mindig emberi lény alkotja meg és rakja össze. A technikában próbálj meg nem elveszni, legyen bármennyire bonyolult egy kettő program, a lényeg úgy is, hogy mit raksz össze belőle. Ami még csábító tud lenni az a a felvételek elmentése. Ismerős a helyzet, hogy tele vagy több száz elmentett félkésznek sem mondhatni ötletmorzsával, amikből sosem lesz semmi, csak mindig ott lesznek és elvonják a figyelmed az alkotástól? Öt perc alatt megcsináltad, eljátszadoztál, majd elmentetted későbbre. Néha nem kell, néha teljesen felesleges. Játszogass, zenélj, live actelj, rögtönözz otthon magadnak, a macskádnak, főzéshez, ebédhez és hagyd elmentetlenül, ne vedd fel, ne tartsd meg. A technikák, a szintetizátorok, a dobgépek is csak hangszerek. A gitármaszatolásokat sem veszi fel senki öt perc után, csak azért, mert akkor és ott jól szól. Érezni kell mikor lesz abból az öt perces ötletből egy későbbiekben is életképes dalkezdemény.

8. Még lenne egy kettő dolog, de úgy érzem ezek a legfontosabbak, amiket jobb leírni és tisztázni. Triviális kis dolgok ezek, de nagyon sokszor megfeledkezhetünk róluk, sosem szégyen emlékeztetni magunkat hol vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk. A végére pedig csak annyit, hogy nincsen szabály, ne hagyd magad befolyásolni. Még általam se. Most ez így paradox, de amiket írtam fent és nem értesz vele egyet, hát legyen. Nem érdekel senkit, zenélj, ahogy jónak látod, ahogy akarod, tanulj, ne tanulj, tök mindegy mi a célod, csak a magad útján járj! Ennyi és nem több, az olyan dolgoktól, mint "Alázatos légy!", "Semmi sincsen ingyen!", "Áldozatokat kell hoznod!" és a többi és a többi, szerintem megkíméllek, másrészt ha nem vagy velük tisztában...

VA Breakbeat

Concord Dawn - Air Chrysalis

A new Concord Dawn LP will be released on June 25th. The best news is it will be free for anyone to download.

"a gift back to a music scene that has given so much enjoyment over the last 15 years"

Two tracks are already available to download "Heartburn" and "Electrocute"

Concord Dawn official site

Concord Dawn @ Soundcloud

VA from Hungary

Made a little mixtape. Just a little taste from the talented Hungarian musicians. Traditional folk music mixed with the world wide known Béla Bartók, hard hitting breakbeat tracks from Ludmilla and Beta and Flak.su and the biggest ska orchestra, the Pannonian Allstars Ska Orchestra shows how to mix traditional ska with strong pepper while the Carbonfools cooks some poisoned goulash! Enjoy and don't forget to search for other artist!

Digital Sun

Prog house aka "trance", like trance as it should be.

BOOM!

Egy ezer éves, ám de zseniális remix egy mára már tökre elfeledett keresztény nu metal (omg...) zenekar egyik slágeréről. P.O.D. - Boom (The Crystal Method remix)

Prodigy - Invaders Must Die - "It won't go away!"

Igazság szerint már elkéstem jó msáfél évet ezzel a beszámolóval, de hát csak most jutott el hozzám az "új" Prodigy album az Invaders Must Die. Nagy fan révén leginkább magam előtt kell magyarázkodnom emiatt és mivel ezen már túl vagyok így inkább ugorgyunk.

Szóval volt egy Always Outnumbered, Never Outgunned 4. album, ami szerintem két dolgon bukott el. Mindenki a harmadik album észveszejtő sikerét akarta ismét látni, így az albumnak hihetetlenül nagy elvárásoknak kellett megfelelnie, hiszen emlékezzünk rá, hogy a 3. album, a Fat of the Land máig tartja helyét a rekordok könyvében. Nem mellesleg, ha valaki megkérdezné tőlem és még sok más embertől, hogy a kilencvenes években mi volt a legnagyobb zenei történés, akkor gondokodás nélkül a kezébe nyomnám a cd-t, megkínálva egy nyaklevessel is, ha visszakérdezne: "Ez most mi?". A Prodigy akkor volt a csúcson, az igazi MTV húzónév, a zenekar, ami ugyanúgy fel tudott lépni egy metál fesztiválon, mint egy techno klubban. A mai fiatalok már nem is ismerik őket. Nem bizony, mondjuk nem is meglepetés miért nem. A zenekar eltűnt a médiából, az egyik tag kilépett, nekiálltak a szólólemezeknek, Liam Howlett kihozott egy mixalbumot, ami távolról sem elégítette ki az étvágyunkat.

Aztán kijött a negyedik album. Ami jó volt, de nem egy Prodigy album volt, hanem egy 21. századi paródia a zeneiparról, a Prodigy görbe tükrén keresztül. Nem volt rossz album, voltak rajta olyan dolgok, amiket most is szivesen meghallgatok, de valahol erőtlen volt az egész. Túl mesterkélt, túlságosan kidolgozott, túlságosan "trendi" volt a hangzása. Egy idő után a sok filler dal lekopott és alig maradt egy kettő az mp3 lejátszóban. És azok is az inkább a kísérletibb cuccok voltak, amik aztán tényleg elég merészen elütöttek a zenekar stílusától. Mintha lenne stílusuk, de ez már más kérdés.

Lényeg a lényeg, tavaly jöttek az első infók, hogy jön, jön, nem kell éveket várni, hamarosan itt az Invaders Must Die. Az elbum jött, látott és egy picit lassan, de győzött, és ismét a Prodigy "A" koncert zenekar. Liam Howlett megcsinálta azt, amit az előző albumnál kellett volna. Vissza a gyökerekhez. Vissza a happy hardcore-rave scene-hez, a hangmintákhoz, vissza a punkhoz és a minimalista, kőegyszerű, elemi, primal érzésekhez, energiákhoz. Mert mire van szükség egy jó számhoz? Groove, basszus, és egy állati jó hook (legyen főtéma, amire tudsz flesselni, nem összetévesztendő a refrénnel!) és ennyi, nem kell több. Az Invaders Must Die megfelel minden elvárásnak és nagyjából a századszori meghallgatás után sem lesz unalmas. 11 dal, 11 energialöket.

Az albumcím adó dal megteszi a magáét. Invaders Must Die, mi vagyunk a Prodigy és meg leszel uralva mostan a zenénkkel, mert visszatértünk és még mi vagyunk a legjobbak a modern zenei iparban. Nagyjából erről szól a szám, iszonyat masszív gitárriffek, menetelős ritmus, ősrégi rave dallam.

Az Omen visszakanyarodik a punk gyökerekhez, habár egyetlen egy gitár meg nem szólal a dalban. Hiányos groove, megragadó ének (ének!), jó kis röfögős túrás a basszusokkal a szám végén. Mondom én, hogy punk, csak hallgasd meg!

A Thunder egy az egyben az Out of Space analógiára épít. Végy egy megragadó reggae refrént, csapj alá egy kis szinti riffet, majd kezdj el csapkodni a baszussal és a ritmussal. Az egyetlen dal, amit néha átugrok, ennek oka, hogy ezt a számot először egy buliban hallottam és olyat szólt, hogy nagyjából mindenki maga alá, de majdnem. Szóval túl szép és fájó nekem ez az élmény, hogy minden nap felidézzem.

A Colours baromi jól kezdődik, In medias res, bele a közepébe, női énekkel megtámogatott kis punk-breakbeat szösszenet. Csapkodó, játékos és hmmm... aranyos? Vagy valami ilyesmi, de mindenképpen jó érzés hallgatni. A lényeg, hogy nagyon adja, csak vigyázz ki ne várd a másik kezéből a sört.

Az ezután következő Take Me to the Hospital az album egyik legerősebb dala. Egyszerű breakbeat, faszányos, pszichedelikus-gitáros kiállással, de nem is ez a lényeg. A szám annyira összerakja azt, amit tudni kell a ritmusról és a fogós basszusokról, hogy oktatóanyagként kellene mellékelni minden zenésznek, "Na így kell behúzni az embert!"

A Warrior's Dance ismét egy régi slágerhez nyúl vissza, ez pediglen a No Good volna. Megvan? Helyes, helyes. Női hangminta vokál, iszonyat régi rawbeat (gyk.: egy drum and bass loop), harapós basszusok, a leállásokban meg egy az egyben azt hinné az ember, hogy a New Order írt egy új Prodigy számot. Sláger a javából, megőrül mindenki a parketten, kezek a magasba'. Jófajta kis nosztalgia.

Run With the Wolves ismét odanyúl, ahol a legjobban fáj. Industrial és punk keveredik, a refrén szuggesztív, igazi dobok pörögnek ezerrel, a riffek meg hasítanak, mint a penge. Pogó gyanus szám, picit kevés zenei fordulattal, de annál több energiával.

Az Omen Reprise egy két percnyi kis pihenő az albumon. Visszatér az Omen főtéma, ambient a javából és néhol már azt mondanám rá, hogy gyönyörű, pedig a Prodigy-re mindent lehet mondani csak ezt nem. Ezután egy életre megjegyezzük a refrént:

Now the writing's on a wall
It won't go away
It's an omen
You just run out of automation
Now!

Ami ezután következik az az egyik legötletesebb Prodigy track, amit valaha is hallottam. Egyszerre ismerős és idegen a hangzás. A Worlds on Fire egy masszív industrial pörgés, hihetetlenül jól eltalált ritmussal, énekkel, gitárokkal. Valami breakbeat-punk-industrial szentségtelen szentháromság, a lehető legjobb dolgokat átörökítve mindenből. Ja és a szám közepén hallható oldschool house key-ektől valaki a falra fog mászni, valaki meg maga elá.. de nagyon. Én először lekapartam az arcom, majd magam alá. Ismét az egyik legerősebb számot hallhattuk az albumról.

A szám utolsó előtti dala a Piranha olyasmi, mint a harmadik albumon hallható Fuel My Fire. Az ugye egy az egyben felvállalt punk zene volt, ez nem kevésbbé. De itt a rave, a drum and bass és a punk ötvöződik egy olyan istentelenül jól eltalált dalban, amit tuti pogóra készteti még a legszelídebb zenerajongókat is. Ponyvaregény soundtrack lehetne, ha a filmet éppenséggel most forgatnák. (Ha lesz valaha annak a filmnek remake-je, ennek a számnak benne kell lennie!)

A legvégső dal pedig egy aranyos kis levezetés, inkább mondanám amolyan end credits-nek. Vágod, amikor a filmnek vége és megszólal egy tökre nem a filmhez illő zene, de akkor és ott pont arra jó, hogy nyugodt lélekkel, de távozz a moziból. Egy az egyben mintha Normak Cook (gyk: Fatboy Slim) egyik stílusgyakorlatát hallanánk. Aranyos, vicces, akár még MR2 Petőfi sláger is lehetett volna a Stand Up-ból. De nem lett az.

Az album ennyi, kilenc végtelenül erős, letisztult, energikus elektronikus punk (cyberpunk?) alapvetés, amik közül nem egyből lehetne olyan slágert csinálni, mint a Fat of the Land idején. Kapunk még egy ambient újraértelmezést illetve egy bigbeat ökörködést a végére. Jók ezek, a maradék kilenc úgy is annyira erős, hogy nem is érezzük, hogy több kellene belőlük.

Mint rajongó és műélvező azt mondom, a Prodigy visszatért, a világ és önmagam számára is. Ez az album nem is sikerülhetett volna jobban!

Csináljuk a fesztivált

Csináljuk a fesztivált idén is. Szinte nincs a nyárnak egy olyan hónapja (mit hónapja! hete, napja!), amikor ne lenne valami fesztivál, nagyobb buli, az egész héten nyitvatartó klubbokról és rezidens bulikról nem is szólva. Régen is sok fesztivál volt, de most, ami van az már botrány. Iszonyat a bőség, ember legyen a talpán, aki kettőnél több fesztivált képes zsebből fizetni.
Magamat egy olyan embernek tartom, aki imád bulizni. Egy olyan embernek, aki zene és tánc nélkül szépen lassan megmakkan. Furcsa mód ez a harmadik nyaram, amikor is egyetlen egy fesztiválon sem voltam. Az még hagyján, de még bulizni sem voltam. Leszámítva kettő eléggé félresikerült estet a balatoni éjszakában, de ezt inkább ne firtassuk.
Tíz évig voltam a Sziget fesztivál rendszeres látogatója, minden évben megvolt a hetijegyem, a műsorfüzetem, a gondosan összeválogatott programtervezetem, amiben aztán nem volt helye egy perc pihenőnek sem. Aztán elegem lett. Elegem lett abból, hogy kibaszott drága a hetijegy, elegem lett, hogy alig találok magyar embert, elegem lett a porból, a mocsokból. Elegem lett a divatmajmokból, az igazi prosztódiszkós Sterbinszkyn nevelkedett szutykokból, a vizezett sörből, elegem lett az egész kibaszott fesztiválból. Persze idén is képesek voltak majdnem rávenni, hogy kimenjek, mert ezek a rohadékok képesek volták elhozni a Faith No More-t, meg a The Crystal Methodot, szóval bekaphatják..
Szóval ott tartottunk, hogy elegem lett az egész fesztiválosdiból, Szigetből, Voltból, Kottából, meg minden szarból. Mindig vágytam vissza, a családias hangulatra, az igazán ütős koncertekre, a korlátozás nélküli hangerőre, a pormentes dühöngőre.

Aztán egyik nap eszembe jutott A fesztivál. Amin ott voltam, meg még néhány más "Kiválasztott", aki 2004 nyarán úgy gondolta, hogy kifizet 12'000 forintot (!!!) kettő napért, csak azért, hogy bulizhasson. Ez volt a GluGlu. Szerintem, ha te ott voltál és ezt olvasod szinte biztos, hogy egyetértesz velem abban, hogy abban a fesztiválban minden ott volt, ami egy igazán jó bulihoz kell.

A fesztivál kitűzött célja az volt, hogy egy olyan elektronikus zenei felhozatalt nyújtson, amit eddig még nem láthattunk itthon. Számtalan fellépő, akkor volt először itt kis hazánkban, számtalan világsztár. Csekk a hivatalos oldalt, ami valamiféle oknál fogva még öt év után is működik! GluGlu fesztivál

Csak megmosolygom a BalatonSound fesztivált, mert az igaz, hogy nekik is nagyszerű a felhozataluk, de ezt semmi sem verhette sem akkor sem most. Mondom, úgy nézd a fellépőket, hogy a külföldiek 80%-a akkor volt először itton! Freq Nasty, Groove Armada, Chemical Brothers, Plump Dj's, Hybrid, Banco de Gaia (mint dj már volt előtte itthon, de nem a zenekarával), Dub Pistols. És számtalan hazai zenekar és dj, a scene legjobbjai akkor és most.

A fesztivál előre megjósolhatóan óriási bukta lett anyagilag, sok hazai fellépő csak hónapokkal (évekkel? talán soha) később kapta meg a pénzét. Minket meg "lehúztak" 12'000 forinttal, kettő napra. 2004-et írunk, szóval nézz csak utána, hogy ez annó mennyi volt. Megmondom, kurva sok. Sokan emiatt nem mentek el, pedig, aki kicsit is ért az elektronikus muzsikához az tudja, hogy egy ilyen leosztás, ami akkor volt megért minden pénzt. És (figyelem fesztiválszervezők!) ezért a pénzért minőséget!, kultúrált szórkozást!, tisztaságot kaptunk. Hmmm, fesztivál, ahol nem kell az eldobott söröspoharakban mászkálnod? Hogy lehet ilyen?! Hát képzeld, a megfelelően elhelyezett kukák, a rendszeres szemételszállítás megoldotta a problémát. A rendszeres pedig nem naponta kétszert jelent.

Én megkaptam mindent, amire csak vágyhattam.

1. Jó zenék. Minőségi előadás. Csekk.
2. Külföldi különlegességek először itthon. Csekk.
3. Családias hangulat. Csekk.
4. Szabadjára engedett hangerő, mindenféle korlátozás nélkül. Csekk. Nem, nem sátorban voltunk, mint a heringek, hanem a szabadban. És így megmondom neked, hogy azóta sem hallottam olyan minőségű hangot, ami ott volt. Se szabadtéren, sem pedig zárt klubban. Igen, tényleg annyira jó volt.
5. Szabadtéri buli, festői környezetben. Csekk.
6. Értelmes after/before programok. Csekk. Hát, ha a mogyoródi Aquaparkban van, akkor hogy a túróban ne lenne jó a program? Egész nap vízben pancsolás, csúszdázás, bikinis lányokat sasolás, kell ennél több?:)

Bárhogy is nézem, bármennyire is volt méregdrága a fesztivál, megkaptuk azt, ami pénzünkért járt. Teljes idejű koncert programokat, minőségi hang és fénytechnikát, színvolnalas környezetet, egész napos élményfürdőt. A medencéket éjjel is lehetett használni, a csúszdákat nem. Képzeld ezt el a Szigeten. Másnapra egy medence a Szigeten már rég tele lenne szarva, hugyozva, hányva, nem kevés mennyiségű sárral, ondóval és vérrel elkeverve a masszát.
Hiába, az a pénz, amit akkor ezért a fesztiválért elkértek megszűrte a közönséget és tényleg csak az jött el, aki tudja értékelni a zenét, a kultúrált szórakozást. Ott is volt részeg ember, ott is voltak pózerek, ott is voltak külföldiek, ott is volt, aki csak bámult és nem tudta mi van. Nem ez a lényeg.
A mentalitás, az a lényeg. A Szigetre számtalan minőségi előadót meghívnak, de az egész hely egy prosztó búcsú a nagy faluban, bóvlival, céllövöldével, lángossal, meg kőrhintával. Ott nem volt ez, és aki esetleg prosztóként érkezett oda, az is tapasztalat valami újat, hogy másképp is lehet mulatni, mint arconpörögve hányni.

Hold your breath

Alapvetően szeretem a parttalan erőszakot a filmekben. Na jó, annyira nem, de kedvenceim közé tartozik a Chronicles of Riddick sorozat. Vágod, Vin Diesel, mint Richard B. Riddick, a jövő egyik legkeresetebb szökevénye és tömeg gyilkosa. Kicsit sérült lelkileg, de ha ő kérdezi, hogy "Who's the better killer?", akkor az bizony üt. Az első Riddick film a Pitch Black volt, nálunk 22 évente sötétség néven futott, majd néhány év múlva jött a folytatás a Chronicles of Riddick (A sötétség krónikái). A Pitch Black tulajdonképpen a 0. rész, mint a Hobbit a Gyűrűk ura trilógiához. Készül ugyan is a befejező harmadik és negyedik rész, amit már nagyon várnak a kaszabolásra kiéhezett Riddick rajongók.
Hogy csökkentsék az éhségünket kidobtak egy félórás kis animációs filmet, ami az első és a második rész közt játszódik, Dark Fury néven. A történet ott kezdődik, ahol a Pitch Black abbamaradt és nagyjából ott ér véget, ahol a Chronicles of Riddick kezdődik. Maga a sztori nem nagy szám most sem, a lényeg a látványon, az akción és persze Riddick karakterén van. A kisfilmet egyébként az Animatrix - World Record készítői követték el, tehát a minőségre nem lehet panasz. A film végén meg szól ez a Junkie XL End Theme, ami miatt tulajdonképpen megszületett ez a bejegyzés.

Nekem nyolcvan

Áhhh a nyolcvanas évek zenéje. Habár én akkor még sehol nem voltam, így csak hamis nosztalgiával tudok visszagondolni azokra az évekre, amikben még nem is működtem. Élni éltem, de az ovi jobban izgatott, mint a new wave. Ettől függetlenül, mint minden zenebuzi előbb utóbb én is rátaláltam a nyolcvanas évekre, amit semmilyen szempontból nem lehet kihagyni. Az elektronikus zene oldaláról pláne nem. Ekkor történt ugyanis, hogy az elektronikus zene világuralomra tört, a popba belemászott az elektronika, ezernyi új stílusirányzat jött létre, mind a szintiknek és egyéb kütyüknek köszönhetően. Saját kis szubjektív válogatásom következik.

KRAFTWERK - MUSIQUE NON STOP

Mivel is kell ilyenkor kezdeni? Kraftwerkkel, mi mással. Kétségtelen, ha ők nincsenek, akkor nincsen elektronikus zene. Közhely és nem is teljesen igaz, de akkor is ők voltak az útörők. Ha ők nincsenek, akkor az elektronika még mindig underground lenne. 1986-ban jelent meg az Electric Cafe albumuk, ami talán mindközül a legkiforrottabb munkájuk. Electro és techno minden mennyiségben.



AFRIKA BAMBAATAA & THE SOULSONIC FORCE - PLANET ROCK

A hip hop sem volt mindig műmájer majmok parádéja, amikor még a 50 cent is kukából vacsorázott, akkor volt a fénykor. Afrika Bambaataa olyat tett a Kraftwerk - Trans Europe Express dalával, amin máig vitatkoznak az emberek. Feldolgozás? Remix? Egyszerű sampling használat? Nem is olyan egyértelműek a határok a "feldolgozások" és az "újraértelmezések" közt, mint azt előre gondolnánk. Lényeg a lényeg, az electro hip-hop őssámánja megmutatta a világnak, hogy milyen is az elektronika, ha a feketék kezébe kerül. A Planet Rock alapmű, hihetetlen nagy hatással volt az electro és hip hop és későbbiekben a breakbeat scene-re.



GRANDMASTER FLASH & THE FURIOUS FIVE - THE MESSAGE

HA már hip hop, akkor nem mehetek el szó nélkül a The Message mellett. A kilencvenes évek eleje óta, akik a gettókról reppelnek azok... mondhatni elég beszűkülten értelmezik a világot maguk körül. A fent említett 50 cent is le van ragadva a sablonoknál "fogom a fegyverem, lelövöm a kurvámat, drogot árulok, mert én vagyok a király". Teszem azt, a Cypress Hillnek, meg még a régi Prodigy-nek (nem az, egy másik) még el is hittem ezeket a szövegeket, de amikor a luxuvilla medencéjéből tolja ezt a baromságot a képembe, akkor a hitelt nem adnám meg neki. Grandmaster Flash is a gettóról tolta a szöveget, de egy pillanatig sem dicsőitette az ottani életet. Az "utca költőjeként" próbált üzenni a fiataloknak a zenén keresztül, "hé haver, gondolkodj, mielőtt baromságot csinálsz". Respekt neki.



GARY NUMAN - CARS

Annyira igazságtalan Gary Numantől a Cars-t emlegetni, hiszen: 1. Nem csak ez az egy slágere volt. 2. Nagyjából minden zenéje zseniális. 3. De akkor is ez az, ami annyira zseniális, hogy ha megszólal bármilyen buliban, akkor garantált a vakolat szakadás. Igazság szerint egy kicsit kakukktojás is a dal, hiszen nem a nyolcvanas években, hanem a késői hetvenes években készült, de annyira előremutató minden téren, hogy ma már mindenki a nyolcvanas évekhez sorolja. Másrészt 1987-ben és 1996-ban megért néhány újrakiadást, feldolgozást. Szóval ez az a dal, ami egy az egyben hozza mindazt, amiről a 80-as évek new wave-je szólt.



NEW ORDER - BLUE MONDAY

Habár ez nem az eredeti verzió, hanem a 88-as, kicsit felpumpált, szteroidozott, padlóra küldő, hidegen büntető házibuli kedvenc. Mit is lehet elmondani a Joy Division utódzenekaráról? Adtak nekünk néhány slágert és alapvetést. Blue Monday, Crystal, Temptation, Bizarre Love Triangle, stb.. Igazi new wave zenekar, a mainstream határán, az underground árnyékában. Komoly, melankólikus, teli energiával és játékossággal.



FRONT 242 - HEADHUNTER

Régebben már írtam az EBM zene kultikus triójáról egy mash up kapcsán. Sajnos a 2007-es decemberi koncert elmaradt, de reméljük hamarosan láthatjuk őket élőben is. A Headhunter amellett, hogy iszonyatosan jól eltalált zene, igazi sikerét a kultikus klippjének köszönheti. Persze ez semmit nem von le a dal és a zenekar érdemeiből, de. Ha megnézitek a klippet, akkor ti is rájöttök miről beszélek.



YAZOO - SITUATION

Ha még egyszer valaha az életben meghallom a Don't Got, akkor esküszöm odamegyek a dj-hez és a fejével fogok scratch-elni. Nem mintha nem lenne jó szám. De. Ez tipikusan az az eset, amikor az ember annyiszor hall egy dalt, hogy már hányingere van tőle. Pedig a dal jó, igazi kincs, érték, sláger. Csak már annyiszor játszották az ember fülébe, hogy a biztosíték előbb utóbb leég.
(Nem mintha a fenti előadóktól, nem a szarrá játszott slágereket válogattam volna ki, de azért érezni a különbséget, amikor a Don't Got a nagynénéd is ismeri, mig a Cars-t nem.)
Vince Clarke a Depeche Mode után úgy döntött, hogy saját utakra lép. És így lett a Yazoo. No meg a Situation.
A dal semmi extra. De az alaptéma, amivel kezdődik... Először meghallja az ember, akkor azt mondja rá, hogy fasza. Aztán szépen elrontják az egészet mindenféle töltelék zenéléssel. A fénypontok akkor jönnek, amikor viszatér ez a rövid kis dallam. Eltelnek az évek, majd az ember eljut egy breakbeat buliba és meghall egy remixet, ami erre a kis rövid dallamra épül. És akkor jön rá, hogy mennyire zseniális szerzemény a Situation. De csak amiatt a rövid kis téma miatt. Semmi másért.



GO WEST - CALL ME

Fiúzenekaroknak, főleg meleg fiúzenekaroknak se szeri se száma nem volt akkoriban. Az egyik személyes kedvencem (Hé, nem kell buzinak lenni ahhoz, hogy szeresd a buzi zenét! Nagyon is jó az, meg is lepődnél, ha tudnád hány meleg zenész volt akkoriban. Igen, a te kedvenced is buzi.) a Go West. Még a GTA: Vice City soundtrackjén is szerepeltek, pont ezzel a dallal. Mit is lehet elmondani egy 85-ös szerelmes, táncikálós pop dalról? Energikus, játékos, igazi ének van benne, ellenben nem tudnak táncolni és öltözködni. De pont ezért lehet imádni ezt a fajta pózolást, talán még ők sem gondolták komolyan. (Vagy igen és akkor most elszívok egy cigit.)



THE POLICE - WALKING ON THE MOON

Nagy bajban vagyok, mert egy Police dalt kiemelni nem könnyű. Hiszen ott van a Roxanne, So Lonely, De do do do, de da da da, Every Little Thing She Does Is Magic, Every Breath You Take, It's Allright For You, Canary In a Coalmine és a többi. Andy Summers, Stewart Copeland és Sting zenéje máig izgalmas és érdekes. Pop-rock erős reggae hatásokkal és egy kis punk beütéssel. Azt bírom nagyon bennük és a videóikban, hogy baromira élvezték, amit csináltak. Bohóckodtak, táncoltak, vigyorogtak. Kevés ilyen zenekar létezett, létezik, akik ennyire odáig voltak a saját zenéjükért. Sting akkoriban még kreatív volt, most már csak szimplán unalmasan igényes (vagy igényesen unalmas). Elvileg idén ismét turnézik a trió, talán hozzánk is elveti őket a sors és a menedzser keze, de ebben nem reménykednék.



FRANKIE GOES TO HOLLYWOOD - TWO TRIBES

Mert nem csak a RELAX létezik tőlük! Iszonyat nagy zene, iszonyat jó technika, baromi jó hangzás, markáns ének, (akkoriban még) sokkoló klipp, erős politikai üzenet. Two Tribes über alles.



ABC - POISON ARROW

Ismét pop, ismét new wave, ismét egy legenda. Számomra a legjobban eltalált dal a nyolcvanas évekből. Van benne funky groove, szaxofon, slap ezerrel, és ismét a szerelemről énekelnek. Hiába no, ez a téma mindig is örök lesz, csak tudni kell előadni. Ha önkritikával és játékossággal, no és persze minőségi zenével párosul, akkor jöhet. Ezerrel. A szívás csak az, hogy ezt a klippet nem lehet beágyazni, így kattintanotok kell. Remélem annyira azért nem vagytok lusták. Azért az aranyszínű öltönyért mindenképpen érdemes látni. Hiába no, pózolni is tudni kell.

KATT

Azt hiszem ennyi lenne. Mint ahogy azt már említettem, ezek csak a legnagyobb slágerek a zenészektől. De ez csak a jéghegy csúcsa. Aki még nem tette az nyugodtan ássa bele magát a nyolcvanas évekbe, legyen szó punk, rock, metál, synth pop, new wave, electro pop, diszkó, szóval bármilyen stílusról. Talál valamit úgy is, ami tetszeni fog neki. Mert a nyolcvanas évek már csak ilyen.