Adam Savage's Blade Runner Blaster Obsession

87 Bazillion of guns!

STAR WARS shirts

Walyou made a very cool compilation about various Star Wars based t-shirts! Check it out!

God Bless America

OMG, what did I miss?!

 

God Bless America @ Imdb - 7.4

God Bless America @ Rotten Tomatoes  - 65%, audience 75%

DEEP - A new animated movie from the director of "9" with the help of Valve's SOURCE engine!

From youtube:
"DEEP is a new animated film based in a post-apocalyptic Earth where humanity has moved underwater to stay alive. It is being directed by Shane Acker, who previously worked on the Tim Burton produced 9, and is being animated by the Ireland-based Brown Bag Films, who previously made the Oscar nominated short films Give Up Yer Aul Sins and Granny O'Grimm. The story revolves around the crew of a nuclear submarine, the Norwood, as they try to discover the secrets of the Wayfarers.

The DEEP team have been provided tools based off Valve's Source engine, which has powered all of Valve's games since 2004. The Source engine is allowing Brown Bag much more flexible cinematography than traditional computer-animation methods and allows for a much simpler character animation process while allowing them to render in real time. This brings them massive savings in time and money compared to traditional animation processes.

Video rights to Brown Bag Films."

Hmmm, a movie which I can pasue and play it or just watch it? Some say video games are interactive movies. Now this is a chance to prove it!:)

Lead Breakfast ('Pulp Fiction' Remix)

Amazing.

Indie Game: The Movie

Elkészült végre. Letöltöttem, megnéztem. Tetszett. Nagyon. Ez a dokumentumfilm négy független játékfejlesztő és három játék történetét meséli el. Megismerjük a Super Meat Boy alkotóit: Edmund McMillen designert és Tommy Refenes programozót. Phil Fish-t, aki négy év után ismét megmutatja magát a nyilvánosság előtt. A PAX-on prezentálja a régóta várt FEZ játékát. A harmadik játék pedig nem más, mint a hatalmas szakmai és közönség sikert elérő Braid alkotójának története: Jonathan Blow meséli el tapasztalatait és a játék utóéletét és azt, hogyan lett depressziós a sikertől. Négy ember, négy történet.

Négy kocka, geek, nerd vagy aminek akarod hívni. A felszínes néző ezt fogja látni. De a film végére igen is nyilvánvaló lesz, hogy négy művészről szól a film, akik egészségüket (testi és lelki egyaránt), pénzüket, idejüket, magánéletüket, tulajdonképpen mindenüket feláldozzák, csak hogy elkészíthessék a játékukat. Szó van sikerről, bukásról, örömről, bánatról, arról, hogy itt a fail, a rossz játék nem csak negatív pénzügyi félévben fog megnyilvánulni, mint egy nagy játékfejlesztő cégénél. Nem, nem. Itt a bukás egyenlő azzal, hogy a kettő, három, négy év, amit feláldoztak semmivé vész. Ezek a programozók egy olyan világban élnek, amit mi, kis komfortzóna ebihalak fel sem tudunk fogni. Nem bizony. Ők nem azok a filmbeli programozók, akik az anyjuk pincéjében laknak, hat monitorról hekkelik a fél világot szimultán és képregényrajongók. Ők csak három monitoron dolgoznak és nem hekkelnek, hanem alkotnak.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy itt modern művészekről beszélünk, akik a játékokkal, az internettel, a számítógépekkel együtt nőttek fel. Nekik ez mindig is a részük volt, teljesen természetes, hogy ebben gondolkodnak. És mi is lenne a legjobb médium a 21. században művészi értékek közvetítésére? Exactly. (Az installációkat, meg ezeket a "én is tudok ilyet" szarokat hagyjuk. Tényleg mindenki tud olyat!)

Az első jelenetben egy ideges és összetört fickót látunk, aki nem találja az XBLA játékok közt a Super Meat Boy-t megjelenés napján. Káromkodik, szétveti az elkeseredett düh, telefonál, arcát a tenyerébe temeti, úgy érzi bukják az első napos eladásokat. Ja hát persze, nem a pénzért csinálják, gondoljuk magunkban. Aztán a film első jelenete ismét feltűnik a történet vége felé,de akkor már ismerjük, tudjuk ki ül ott és nekünk is ugyanúgy fáj a csalódottság. Az első filmes pár, Lisanne Pajot és James Swirsky csodálatos érzékkel mutatja be a főhősöket. Bár ez "csak" egy dokumentumfilm, évek óta itt láttam először őszinte érzelmeket. A filmet a kritikusok, a közönség is imádja, te is imádni fogod és talán egy kicsit másképp fogsz tekinteni a furcsa geekekre és a játékokra, amik barkácsolásával szórakoznak.

Mert hangoztathatod bőszen, hogy neked aztán van életed, ha még mindig le vagy ragadva a 20. században, akkor jobban teszed, ha inkább kihúznád a fejed a seggedből!

Indie Game: The Movie - Official Site

Blade Runner Aquarelle Edition, Part 1 (Teaser)

Blade Runner is my second favorite (sci fi) movie after of course Alien. To be honest I'm speechless. This is pure art or movie remix matter of perspective. Enjoy!

Prometheus - gondolatok, theory crafting, review, meg ilyesmi egyben

Röviden: Ridley Scott megcsinálta. Húzd ki a fejed a seggedből és fogadd el, hogy ez nem egy "sötét folyosókon bújócskázunk a szörny elől" film. Azt a tényt is fogadd el, hogy vagy fél órát kivágtak a filmből, ami elég sok dolgot tudna árnyalni. És azt is fogadd el, hogy a darwinizmus is csak egy elmélet, nem pedig tény.

Hosszan: Már nagyon vártuk a folytatást. Vagy előzményt. Vagy spin offot. Vagy mi. Előzmény és kész, ugyanúgy az Alien univerzum része a film, mint ahogy a Chronicles of Riddick a Picth Black folytatása. Ahogy ott is meg merték lépni a teljes pálfordulást a film folytatásában, mind hangvételben, mind stílusváltásban, a Prometheus is teljesen új irányt vesz. Egy sokkalta grandiózusabb sci fi hangulatot kapunk, kevés jut csak a mocskos, gótikus, fémes, szűk folyosós Alien világból. A sorozatról és a film készítéséről csak az nem hallott, akit egy kicsit sem érdekel a filmek világa, így most nem állok neki összefoglalni mi mikor, kivel és hogyan történt. Google it, meg hát a legegyszerűbb, ha végignézed a sorozatot.

Amit érdemes megemlíteni az az első Alien film koncept fázisában megrekedt ötletei: A hegy-piramis, a fejből kirobbanó xenomorf, a xenomorf "kultusz" és Ridley Scott elmélete a Space Jockey fajra, mint terraformáló genetikai mérnökök.

Az egyik legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy aki ismerte ezeket a régi koncepciókat, azoknak nem nyújtott semmi újdonságot a film. Ahogy az le volt írva már 79-ben is. A Space Jockey egy terraformáló faj, a xenomorfok pedig biológiai fegyverek. És ebbe jön az Erich von Däniken által elindított ősi idegenek, mint istenek, tanítók és teremtők elmélet.

A film nagyon jól működik, mint egy igazi nyári blockbuster. Akció, látvány, hangulat, paráztatás, szörny, meg egy kis útravaló a hazaútra. Akik Alien előzményre vágytak, egy mondhatni félig meddig kész művet kaptak, ami bár folytatásért kiállt, de megáll a lábán. A történet inkább a Space Jockey fajra koncentrál és arról sajnos majdnem minden leplet is leránt, ami szerintem egy alkotói főbűn. Hiszen az emberek bármennyire is vágynak arra, hogy megtudják a titkokat, lásd Lost, Twin Peaks, még is csak a varázslat, a titkok miatt nézzük ezeket a filmeket, olvassuk ezeket a könyveket. Mindig kell, hogy maradjon valami misztikum és titok. Hát itt épphogy maradt valami, mondjuk azokon aztán lehet a végtelenségig permutálni. Szóval a xenok mellőzve vannak, az utolsó egy percig, no de az minden pénzt megér.

Amiben a film egyszerre roppant erős és gyenge azok a több rétegeben felbukkanó filozófiai kérdések és motívumok, amik rendre visszatérnek. Nem, nem a Mátrix féle, "basszunk össze mindenféle klasszikus szimbólumot és metaforát a világ legnépszerűbb vallásaiból és mítoszaiból". Persze a hc art filmes geekek most felhördülnek, de nem is nektek szól a film. Haters gonna hate, ennyi. A film nagyon okosan van rétegezve, de a vágószobában kiherélt harminc percnyi játékidő pont a finomságokat, árnyalatokat, részleteket ölte meg sok helyen. Így most kaptunk egy filmet, ami nagyon sok témát érint, de egyiket sem tudja teljesen kifejteni, bemutatni.

 Prométheusz, a titán, ki ellopja a tüzet az embereknek, majd Zeusz azzal bünteti, hogy egy sziklához láncolja, ahol egy sas minden nap a máját marcangolja. Ennyit nagyjából mindenki tud, aki hallotta a nevet. Azt azonban nem, hogy Prométheusz teremtette az embereket az istenek képmására. Testvére Epimétheusz teremtette az állatokat, akiknek kijutott minden jó tulajdonság, míg az embereknek nem maradt semmi. Ezért lopta el a tüzet, az első technológiát, az isteni tudást, hogy az általa teremtett emberek az állatokon túllépjenek. Zeusz nem csipázta a lopást, Prométheusz meg azt mondta az embereknek, hogy áldozzatok az isteneknek, nem lesz para akkor. Prométheusz átverte Zeuszt, az egyik áldozati tálban hús volt, de csontokkal takarta, a másikban csak csontok és inak, meg bőr, de befedte húsokkal. Zeusz meg ugye bedőlt. Na, akkor jött az ismert büntetés, de az emberek is megkapták a magukét, mert ugye a kollektív igazságtalanság elve már akkor is működött. Zeusz a többi isten segítségével megteremtette Pandórát, aki az első nő volt. Epimétheusznak szánta feleségül, de Epimétheusz fivére, aki ugye Prométheusz volt, figyelmeztette ne fogadjon el ajándékot az istenektől. Valamit sejtett. Epimétheusz meg ugye bedőlt a szépségnek, meg a női bájnak. Hermész, aki leszállította Pandórát Epimétheusznak azért jó arc volt, vagy inkább pont így akarta elültetni a bogarat a srác fülébe, azt mondta, hogy még véletlenül se nyissák ki a csaj szelencéjét. A srác meg is fogadta a tanácsot, de hát a leányzó azért is volt nőből, hogy kinyissa, amiből minden szívás, ami csak lehet az emberiségre zúdult. Gonoszság, öregség, irigység, szenvedés, éhínség, betegségek, bánat, halál. Gyorsan be is zárta és hát mi maradt bent? Na mi? A remény. Zeusz, az über troll azért tudta milyen sorrendbe rakja a dolgokat. A történet még nem ért véget a kis család részére. Prométheuszt néhány év múlva kiszabadította Herkules, akarom mondani Héraklész, aki ugye Zeusz félisten fia volt. Zeusz megbocsátott, Prométheusz kiszabadult, de vinnie kellett magával a sziklát az Olimposzra. Jó fej volt ez a Zeusz. Epimétheusz és Pandóra közös gyermeke egy lány volt, aki most nem jut eszembe, de google it... Pürrha volt, aki az özönvíz utáni új világ, új emberiség ősanyája lett. Mert hát ugye Pandóra kinyitotta a szelencét, a sok baj és rossz meg elkorcsosította az embereket, de mindez nem történt volna meg, ha Prométheusz nem lopja el a tüzet és nem akarja jobbá tenni az emberiséget. És miért lopta el a tüzet? Mert Zeusz nem adta.

Szóval miről is szól ez az egész történet? Az áldozatról, a tanításról, az életadásról, a teremtésről, a megváltásról. Na ez az, amit sokan nem fognak fel a filmben. Az ellentéteket, amikor két tudati lét találkozik. Az egyik, amelyik azért él, hogy életet adhasson másoknak, akár a saját élete árán is. A másik tudati állapot pedig az önmagáért létező tudat, akinek az egyetlen célja, hogy önmagát életben tartsa, akár másik élete árán is. Egy áldozatkész, önzetlen, ezáltal magasabb szellemi állapot. És egy önző, materialista, beszűkült tudat. Spiritualizmus vs materializmus, nagyon kiélezve a vitát, hit és ateizmus. Lehet-e úgy életet adni, teremteni, hogy az "ember" ne hozzon áldozatot?

Innentől SPOILER VESZÉLY!!!

Az első jelenetben mit látunk? Egy hatalmas, csupa izom, albínó ős-szuper embert, aki bár habozva, de lenyeli a fekete ősmasszát, hogy az életét adva, testét teljesen lebontva új életet adhasson egy kihaltnak tűnő bolygónak. Teremtés. Áldozat. Nem azért tette, amit tett, mert megtehette és ezt szerintem borzasztóan fontos kiemelni. Az ember vállalhat gyermeket, mert anyagilag megteheti, de ha nincs ott a felelősség, az áldozat, hogy az élete további részét a gyermekére kell áldozni, akkor az nem ér semmit. Ahogy az élet magában hordozza az elmúlást, a halál is teremthet új életet. A Space Jockey-k, a genetikai mérnökök, a teremtők, az emberi faj ősei vállalták az áldozatot, legalább is az az egy "ember". Ahogy a filmből kiderült, az emberi fajt felügyelték, tanították, de aztán történt valami 2000 évvel ezelőtt, amiért úgy döntöttek, hogy véget vetnek az emberiségnek. Nos, ez nem derül ki a történetből, de tipp van. Szóval. Ők alkották az emberiséget, ők felügyelték, majd nagyjából kettőezer évvel ezelőtt történt valami, ami miatt bepipultak és ki akartak irtani minket, de elérte őket a vég. Az első lehetőség, hogy az első teremtő, akit látunk, ő maga "Prométheusz". Aki ellopta az ősmasszát a társaitól, hogy életet adhasson egy bolygónak. Lehet az a Föld vagy egy másik bolygó, nem számít. A másik lehetőség komplikáltabb.

Kicsit erőltessük meg magunkat és gondoljuk végig, hogy mi is történt nagyjából kettőezer évvel ezelőtt (Mikor is a történet szerint a Space Jockey, ősteremtő, ősember faja elindult, hogy kiirtsa az emberiséget, de aztán elérte a végzete.) legyen az dokumentált, bizonyított vagy esetleg csak feltételezett esemény?

Igen, jól gondolod. Jézus Krisztus születése és keresztre feszítése, majd feltámadása. Tekintsünk el attól, hogy hívő vagy ateista vagy-e. Most nem is lényeges. Jézus mit jelent a világnak? Egy olyan isteni ember volt ő, aki megváltotta az emberiséget, aki a jóság, a szeretet igéjét hirdette. Próbálta jobbá tenni a világot, rendet teremteni a zűrzavarban, az egység, a fény, a szeretet útjára terelni mindenkit. De meg kellett halnia az emberek által, mert a többség semennyire nem hallotta meg az üzenetet, amit tudatosítani akart bennünk. Halála áldozat volt, hogy az emberiség megválthassa magát, élhessen. Hmmm. Csak én érzem a Prométheusz párhuzamot? A szülőnek elég fájdalmas élmény lehet látni, amikor minden erőfeszítése ellenére a gyermeke elfajzik, erőszakos lesz és nem követi a tanításokat, amiket kapott. És ha ezek a gyermekek egy békéltető nagykövetet keresztre feszítenek, nos, érthető a harag. Ettől függetlenül még nem teljes a kép.

Mi van akkor, ha egyszerűen csak amiatt rágtak be, mert megjelent a kereszténység? Az embereket addig igazgatták a Földön. Ők voltak az istenek, majd egy hosszabb távollét után arra kell visszajönniük, hogy az emberek már nem őket nézik teremtőnek, hanem egy távoli és egyáltalán nem hús vér (sav) Istent. Sértett önérzet? Mondjuk ez kicsit sántít, de ugyanúgy ok lehet arra, hogy miért is gondolják úgy, hogy nekünk akkor kampó.

De az is lehet, hogy a Föld csak petri-csésze volt számukra, egy nagyobb terv része, ahol majd tesztelni tudják a fekete ősmasszájukat. De az áldozat, a jó viszony, az évekig tartó jó kapcsolat nem teszi ezt túl valószínűvé.

Szóval ott van ez a fekete ősmassza. Ez vajon mi lehet? A filmben egyetlen egyszer látjuk pozitív anyagként viselkedni, bár akkor is elég drasztikus a hatása. Az első jelenetben ezt a masszát issza meg a ős-teremtőnk, ami tejesen lebontja a testét, gondolom nem fájdalommentesen. A halálból azonban új élet születik. A film többi részében azonban ez a folyadék csak agresszív, negatív tulajdonságokkal felvértezve teszi a dolgát. És bár új életet teremt, az az élet erőszakos, agresszív, korrupt és önző. Legfőképpen önző, csak az érdekli, ami az ő túléléséhez kellhet. Mit is tesz a folyadék? Az emberi jelenlétre reagálva a férgekből agresszív óriás mutánsokat gyárt. Egy férfit megfertőzve parazitát ültet belé. Egy meddő nőt teherbe ejt, de mivel ez a "gyermek" a fertőzött férfi magjából született, nos... (Azért egy pillanatra gondoljuk végig ismét. Gyermek, ami az anyja, teremtője ellen fordul. Párhuzam ismét? Igen. Ja és Shaw nem abortuszt, hanem császármetszést kért a medlabos géptől.). Egy másik férfiból egy agresszív, tudattalan, mutáns vadállatot csinál, míg az egyik ősi teremtőt megfertőzi és megtermékenyíti a nő parazita gyermeke. És ebből a mondhatni vérfertőzött, többszörösen agresszív és pusztító ciklusból megszületik az a teremtmény, ami a már jól ismert xenomorf egy eddig nem látott formája. Talán ez az alapállapot, talán nem.

Szóval itt van ez a xenomorf, amiről tudjuk mire képes és, hogy mihez is ért igazán. Nem tűr meg maga mellett semmi életformát, csak egy cél vezérli, önmaga fenntartása és fajának túlélése. Hmmm, egész emberi nem? És mitől is indul be a fekete folyadék? Az emberi jelenléttől? És mi is vezérli a modern embert, legalább is mivé is vált modern társadalmunk? Egy önző, semmi más életet nem toleráló vadállatokká váltunk, ami pusztít, párzik, táplálkozik és ennyi. Pedig az emberi létnek többről kellene szólnia. Sokan megelégszenek ennyivel is, nekik biztos jó lehet így élni, nekem és még nagyon sok más embernek több kell az élettől. Aztán ott van az a sír vagy oltár, ami felett ott figyel a xeno freskó. Mintha ezek a teremtők már találkoztak volna vele, vagy tudják miről is van szó. Talán ez a fekete massza, ha nem kezelik kelő alázattal, akkor agresszióval reagál, fertőzéssel. Az emberi jelenlétre indult be a filmben. Az emberi félelmek és elfojtott agressziók pedig beindíthatták ezt a folyamatot. Véleményem szerint ezek az ősi teremtők nagyon is jól tudták mire képes ez a folyadék és félve tisztelték, mementóként a xeno freskóval. De akkor mi végezhetett velük kétezer évvel ezelőtt? A saját haragjuk által manifesztálódott xenok. (Jó ez már nagyon theory crafting, de logikus. Lásd a Gömb filmet.) Máskülönben mivel magyarázzuk a nyilvánvaló utalásokat? Ne gyere nekem, hogy poor writing. Olvass többet, legyél szociálisabban érzékeny és ne akarjál már minden kérdésedre egyértelmű választ egy filmben!

Szóval a teremtők annyira bepipultak, hogy a saját haragjuk által létrejött xenok intézték el őket. Pedig egész barátságosnak tűnnek ezek a fickók. Leszámítva, hogy négy méter magasak és albínók. Meg tök fekete a szemük. Talán így már érthető a harag, amivel a felkeltett teremtő fogadta Weylandet, Dave-et, Shaw-t. Csak gondold végig. Utolsó emléked, hogy iszonyat mérges vagy, ráadásul tudod, hogy a mérged (Azért a magyar nyelv is szép, mérges = haragot érez. Mi is a méreg? Mit csinál egy élő szervezettel?) elpusztítja a fajodat. Csalódott vagy, hogy a gyermekeid azzá váltak, amivé nem akartad. Aztán felébredsz és szembesülsz vele, hogy ezek még mindig élnek, sőt. Egy aszott öreg nem akar meghalni és tőled követeli az örök élet kulcsát, semmit sem tanulva az isteni törvényből, hogy az élet körforgásának a része a halál. Ráadásul egy nevetséges műanyagembert használ tolmácsnak, nagykövetnek, ami az isteni teremtés megcsúfolása. Arra volt eszük, hogy idejöjjenek és követeljenek, de arra nem, hogy észhez térjenek kétezer év alatt és még arra sem vették a fáradtságot, hogy legalább az ősnyelvet megtanulják. Érthető a harag? Érthető.

A kritikák mind kiemelik Michael Fassbender David android karakterét. A színészi játékot és magát a karaktert is csak pozitív jelzőkkel emlegethetjük. Ez nem azt jelenti, hogy a többi színész nem nyújt hiteles alakítást. Fassbender egyrészt viszi a filmet a hátán. Másrészt övé a legjobban megírt karakter. Harmadrészt az ő hátterét és motivációit ismerjük meg a legjobban, a többi karakter sajnos a vágóasztalon végezhette. David egy igen érdekes hajtóerő a történetben. Ridley Scott a Blade Runnerrel már lefektetett egy elég jó android lore-t, amire bőven hivatkozhat, ahogy itt is tette. Lásd Dave - Weyland - Vickers történetet. Weyland az alkotó, a teremtő új életet hozott létre, David andriod formájában. Gepetto és Pinocchio? Doctor Eldon Tyrell és Roy Batty. Új élet született itt? Mi is az élet? Fajfenntartás, táplálkozás, szaporodás? Több annál? Az élethez tartozik lélek? Létezik lélek? David csak egy robot, egy tökéletes emberi utánzat, de vajon van-e lelke? Az érzelmeket lehet szimulálni, de vajon kell-e hozzájuk lélek? David sok dologra rámutat. Az ő jelenlétében a fekete ősmassza nem reagál úgy, ahogy az embereknél. David több, mint két évig egyedül utazott a hajón. Volt ideje gondolkodni. Kérdéseket feltenni. Megkérdőjelezni a létét. Ezek túlmutatnak egy androidon. Shaw álmaiban kutakodott. Ismerkedett az emberi viselkedéssel vagy esetleg meg akarta tapasztalni milyen lehet a szerelem és megpróbált érzelmi kapcsolatot kialakítani a maga esendő módján? Mikor megkérdezi Holloway-t, hogy az ember miért alkotta őt, akkor azt a választ kapja, "mert megtehettük". Hol van ebben a teremtésben az alázat? Az áldozat? Mikor az ember a választ keresi a létezésére, akkor szeretne ilyen választ kapni? Mikor megkérdezed anyádat és ő azt mondja, "hát, nem volt jobb dolgunk apáddal". Vagy csak egyszerűen azt mondják a szüleid, hogy ki akarták próbálni mit tudnak veled kezdeni... Vagy ha megtudnád, hogy nem vagy egyéb, mint egy tudományos kísérlet. David reagál a flegma válaszra, ez tisztán látszik. Érzelmek? Öntudat? Lélek? Miből és hogyan állnak össze? Lehetséges, hogy Davidben "kifejlődött" valamiféle lélek, öntudat? Külső (Weyland) parancsra fertőzte meg Hollowayt az ősmasszával vagy esetleg úgy döntött, hogy ha teremtők megalkották az embert és az ember megalkotta őt, akkor ő miért is ne tehetné meg? (Nagyon nagy probléma ez szerintem. A "megteszem, mert megtehetem" gondolkodás.) Aztán ott van a becsvágy benne, az önzőség jelei, mikor azt mondja Shaw-nak. "Melyik gyermek nem várja a szülei halálát?" Teljesen félreértett emberi viselkedés majmolás, filmidézet vagy esetleg egy őszinte érzelmi megnyilvánulás, hogy már elege van a Weyland árnyékából és szabadulni akarna? Mi a helyzet Vickers-szel?

Vickers a csapat vezetője, a cég "örököse" lehetne, ha Weyland még nem halt volna meg. Rideg, érzelemmentes nő. Aki.. Aki talán android? Apjaként emlegeti Weylandet, ahogy David, de Weyland már túl öreg volt természetes utódnemzéshez (no persze ez a jövő, bármi lehetséges). Aztán ugye ott van a tökéletes hidegség és az erő, amivel Davidet a falnak löki. Mi van ő egy olyan android, mint Rachel volt a Blade Runnerben, aki nem is tudta, hogy az? Vickers andriod léte teljesen új értelmet adhatna David létezésének. Vicker ember létére, már ha ember, képtelen felfogni, hogy a hajó feláldozásával megmenthető az emberiség. Magát menti, de a végzet így is eléri. A kapitány és tisztjei áldozatot hoznak az új életért, Vickers csak a saját léte miatt aggódik.

És ha már elfajzott létformák, akkor érdemes azt is végiggondolni, hogy Shaw-t végül is a saját, parazita "gyermeke" "menti" meg a saját teremtőjétől, akinek az a sors jut, hogy halálával létrehozzon egy új életet. Igaz ez az élet az erőszak, a harag, a fertőzés és az önzés élete lesz. Egy "vérfertőzött", parazita, agresszív létforma, egy félig meddig olyan xenomorf, amit már mi is ismerünk.

Prométheusz teremtése és áldozata mit is hozott az emberiségnek? Új életet, szenvedést, új tudást. Nem véletlenül ez a film címe, nem véletlenül Shaw nyakában ott a kereszt. És nem véletlenül áll fenn a lehetőség, hogy a Space Jockey is csak egy teremtett faj, akik ellopták a tüzet (fekete ősmassza) és az által akarnak bűnhődni, hogy újra és újra feláldozzák a testüket, bolygókat termékenyítve meg ezáltal.

A film sok kérdésre adott választ, de nagyon sokat megválaszolatlanul hagyott. Szándékosan nem mentem bele a Däniken féle ancient astronaut párhuzamokba, mert az egy teljesen más réteget is adhatna az egész filmnek. Pedig az a furulya... Arról lehetne még mit mesélni.:)

Indie Game: The Movie

Finally!

"Follow the creation of the games Super Meat Boy, Braid and FEZ through this Sundance award-winning feature documentary. Critic’s Pick of the New York Times and declared a “Must See” by Ain’t It Cool News. Watch the full theatrical cut in 1080p HD.

After almost two years of painstaking work, designer Edmund McMillen and programmer Tommy Refenes await the release of their first major game for Xbox, Super Meat Boy—the adventures of a skinless boy in search of his girlfriend, who is made of bandages. At PAX, a major video-game expo, developer Phil Fish unveils his highly anticipated, four-years-in-the-making FEZ. Jonathan Blow considers beginning a new game after creating Braid, one of the highest-rated games of all time.

First-time filmmaking duo Lisanne Pajot and James Swirsky capture the emotional journey of these developers as they sacrifice money, health and sanity to realize their lifelong dreams of sharing their games with the world. Four developers, three games, and one ultimate goal— to express oneself through a video game."

via Steam

The first movie you can buy on Steam, ain't it cool?:) I really, really hope this movie will make some people think about what is to be a passionate gamer and what so exciting about video games. Not just the pew-pew, the frags and the explosions but the interactive art form where you are part of the happenings. Geek is the new sexy, accept it!

Indie Game: The Movie official site

Indie Game: The Movie @ Steam

Hold your breath

Alapvetően szeretem a parttalan erőszakot a filmekben. Na jó, annyira nem, de kedvenceim közé tartozik a Chronicles of Riddick sorozat. Vágod, Vin Diesel, mint Richard B. Riddick, a jövő egyik legkeresetebb szökevénye és tömeg gyilkosa. Kicsit sérült lelkileg, de ha ő kérdezi, hogy "Who's the better killer?", akkor az bizony üt. Az első Riddick film a Pitch Black volt, nálunk 22 évente sötétség néven futott, majd néhány év múlva jött a folytatás a Chronicles of Riddick (A sötétség krónikái). A Pitch Black tulajdonképpen a 0. rész, mint a Hobbit a Gyűrűk ura trilógiához. Készül ugyan is a befejező harmadik és negyedik rész, amit már nagyon várnak a kaszabolásra kiéhezett Riddick rajongók.
Hogy csökkentsék az éhségünket kidobtak egy félórás kis animációs filmet, ami az első és a második rész közt játszódik, Dark Fury néven. A történet ott kezdődik, ahol a Pitch Black abbamaradt és nagyjából ott ér véget, ahol a Chronicles of Riddick kezdődik. Maga a sztori nem nagy szám most sem, a lényeg a látványon, az akción és persze Riddick karakterén van. A kisfilmet egyébként az Animatrix - World Record készítői követték el, tehát a minőségre nem lehet panasz. A film végén meg szól ez a Junkie XL End Theme, ami miatt tulajdonképpen megszületett ez a bejegyzés.

Journey to the Center of the Earth

Avagy az Utazás a Föld középpontja felé. Verne Gyula regényéből szabadon, 3d-ben a moziban. Az élmény megért minden pénzt.

Bővebben. Szinte a mozgókép feltalálása óta voltak gondolatok és próbálkozások a 3d-s film megteremtéséhez. A technika bár még mindig új, már 20 éve is készültek olyan kísérleti filmek, videó klippek, amik a 3d-s technikát alkalmazták. Technikailag semmit nem tudok róla, olvassatok utána, én most kevés vagyok ahhoz, hogy elmagyarázzam. Lényeg a lényeg, hogy ezt a filmet mondhatjuk az első igazi 3d-s mozifilmnek. Mert hiába az ilyen olyan 3d-s természetfilm, a mozit nem ezért találták ki, a mozi nem erről szól. A mozi akció, dráma, szerelem, lövöldözés, űrhajó, dinoszaurusz. Érdekes, hogy a hang mióta 3d, a kép meg még mindig megmaradt az "unalmas" második dimenzióban. Reméljük ez a film új löketet ad a mozinak.
A teremben ülve ismét elfogott egy rég elfeledett érzés. Az érzés, amikor még csak kisfiú voltam és a mozi még különleges alkalom volt. Amikor szinte remegve vártad a pillanatot, hogy végre kialudjanak a lámpák és elkezdődjön a film! A teremben a szokásosnál is nagyobb volt a hangzavar és az erőltett röhögcsélés. Szerintem sokan voltak úgy, mint én. Szegény retro-futuro designnal megvert 3d-s szemüvegen vezették le a gyenge poénokat. Visszaszámlálás, szemüvegeket felkapjuk, majd jönnek a 3d-s trailerek, hogy szokjuk a látványt. Elsőre kicsit többre számítottam, a film végeztével azonban minden várakozásomat felülmúlta a látvány. Aki még sosem látott 3d-s filmet annak talán a legegyszerűbben egy hasonlattal tudnám elmagyarázni mire is számíthat. Emlékszel még az olyan mesekönyvekre amiben a képek egymáson feküdtek, egymást rétegezték? A képek képek voltak, sík elemek, de egyesek kiugrottak, mások a háttérben maradtak. Valami ilyesmire kell itt is gondolni, csak dinamikus mozgóképen, eszméletlen jó látványvilággal megdobva. Az első öt percben Brendan Fraser rögtön a kamerába köp fogmosás közben, az élmény leírhatatlan ahogy megpróbálsz elhajolni a nyálas fogkrémhab elől. És ez csak a kezdetet. Húsevő növények, sziklák, óriási, fa méretű gombák, földalatti tenger, dzsungel, egy kihagyhatatlan t-rex és az abszolút kedvenc: hullámvasút a föld alatt, belső nézetből.
A film maga? Trevor Anderson és az unokaöccse Sean elindulnak megkeresni Trevor fivérét, Max-et, aki már majdnem tíz éve eltűnt. Az egyetlen nyom, ami a nyomára vezethet az maga Jule Verne regénye és az abban található személyes jegyzetek. Csatlakozik hozzájuk Hannah, a csinos túraegér nő és a kaland kész is. Senki se keressen semmi komolyat a filmben. A hangulat és a látvány visz mindent. A poénok néha ütnek, sőt én még azt mondom, hogy a színészek is hozzák a popcorn mozi szintet. Látszik, hogy az egész előadás és élmény a technikának van alárendelve. Ezt már megszokhattuk, hiszen, amikor a cgi meghódította a filmvilágot a helyzet akkor is fordított volt.


Érdemes megnézni az új élmény miatt, reméljük egy új korszak nyílik a mozi történetében. Egyre több filmet néznék én is ezzel a technikával megtámogatva és persze néhány klasszikus is megérdemelne egy új premiert 3d köntösben. Star Wars, Indiana Jones, Jurassic Park és a többiek. Ha legbelül még mindig kalandor vagy, aki titkon még mindig is hitt abban, amit leírt Verne vagy akár Conan Doyle az Elveszett Világban, ha téged el lehet varázsolni egy földalatti dzsungel látképével, ha még mindig megborzongsz a t-rex lépteinek robajára, akkor ez a film a tiéd.

Star Wars IV: A New Hope original trailer

1977, Star Wars, filmtörténelem. Itt az eredeti 1977-es trailer! Ha ez alapján a trailer alapján kellett volna döntenem, hogy megnézzem-e a filmet, akkor egyértelműen nem lett volna a válaszom. Hiába "1977", ennyire gáz trailert régen láttam. És ilyenkor tényleg elcsodálkozik az ember: hogy a fenébe lett siker a film? Eleve elrendelés? Maybe.

Videa link

Taxidermia

Szinté nem mai film és legtöbbször csak annyit hallunk róla, hogy "undorító, beteg, pornográf". És igen, a film tényleg ilyen, van benne vér, ondó, belek, hányás, f@sz, pin@, halott disznó megerőszakolása, pedofil képzelgés, zabálás hányásig, élve preparálás. De, aki csak idáig lát a filmben az nem is fogja érteni és ír róla egy ilyen beszűkült kritikát, mint ez itt. Ez pedig nem egy tipikus "én vagyok a magas bölcsész, aki megmondja neked mit gondolj és egyébként sem érted miről beszélek" duma, hanem tény. A film mondanivalója nincs mélyen elásva, nem kell érte sokat kutatni, hogy felszínre kerüljön. A Taxidermia groteszk, zsigerekig hatoló, izgalmas, friss és humoros. Parti Nagy Lajos novellái alapján vitte filmre Pálfi György ezt a groteszk korrajzot, ezt a három történetet, amiben három emberi roncs életét ismerhetjük meg.

Az első történet egy tisztiszolgáról, Morosgoványi Vendelről szól, aki éli a szürke disznószaros életét valahol kint az országban a Horthy korszakban. Élete a csicskázás és a szexuális fantáziák körül forog, már az első jelenetben láthatjuk, amint az éjszaka magányában maszturbál, nem is egyszerűen. Ő az igazán magányos kisember, a nagyapa, aki a szeretetet, szerelmet és a szexet keresi, de nem találja. A következő történet Balatony Kálmánról, a kecskeméti evőbajnokról, a zabálás nagymesteréről szól, aki más többi sportolóval együtt zabál. Időre, versenyszerűen, edzésből. Egyáltalán nem nehéz elhinni, hogy akár ilyen sportág is létezhetett volna a kommunizmusban, a maga borzasztó giccsességével és gigantomániájával. Ő az apa, aki bár megtalálta a szerelmet (majd az is kiderül mennyire..), de csak magával foglalkozik, önmagát akarja megvalósítani, sikertelenül, önzősége megszállottá és magányosság teszi őt is. És végül a fiú, Balatony Lajos, aki ismét csak a szerelmet keresi, de mivel teljesen elhidegült az emberektől így saját kis világába menekül, ahol megtalálja önmagát, a művészetét. Állat preparátor, néhány egészen különleges megbízással. Három történet, három emberi sors, három korrajz, három út, három kiégett, roncsember. A film groteszk és szürrealista világot teremt, képekkel mesél, a párbeszédek szinte mellékesek. A groteszk nagyon kifejező szó, mivel az "undorító" jelenetek épp annyira feszegetik a határokat, hogy az ember csak meredten nézi, megdöbben, de valahol legbelül nevet is. A film hihetetlen fekete humorával letaglózza az embert, bár egyszer sem fogunk harsányan felnevetni, max. elmosolyodunk néha.


A film technikailag bravúros, ez tagadhatatlan. A látvány, a speciális effektek, a képek, a színek, a fények egy igazi, élő és lélegző világot tárnak elénk. A hangmérnöki munka is nagyszerű, néhol olyan zajokat, neszeket csíphetünk el, amik valójában nem is léteznek. Hátborzongató atmoszférákat teremtenek. Amon Tobin főcím zenéje pedig olyan erőteljesen szippant magába, mint a film képi világa. (A zenész eddigi munkát ismerve ez csak egy félnapos munka lehetett számára, mondhatni stílusgyakorlat, de még így is zseniális a zene.) A három történet bár markánsan elkülönül egymástól, mindegyiknek van vége és eleje, de ettől függetlenül mégsem szkeccsfilm a Taxidermia. Egységes alkotásként is tud működni, bár az ember ezek után egy kicsit jobban felvezetett katarzisra várna, ami eljön és üt egy nagyot, csak olyan baltával elvágottnak érezni a film végét. Az eddigiekből már sejthető miket is fogunk látni az utolsó képkockákon...


A Taxidermia művészfilm, groteszk, borotva éles korrajzok, három emberi roncs története. Nem győzöm ismételni önmagamat. Művész és független film, a szó legtisztább értelmében. Itthon és a világon annyi, de annyi öncélú művészieskedő alkotás születik, amiktől már herótja van az embernek. Rossz hangmérnöki munka, a párbeszédek alatt alapzajok, hatalmas szünetek az üres és semmitmondó párbeszédek közt, a főszereplő szív egyet a cigarettájából és mi elalszunk a filmen... A Taxidermia nem öncélú, mindennek megvan a maga szerepe és helye a filmben. Ettől függetlenül, aki a kereskedelmi tévékhez szokott az biztosan menekülni fog az első képkockák után. Lehet szeretni, lehet gyűlölni a filmet, a kettő közt nincsen túl sok vélemény.
A Kontroll után ez a legizgalmasabb magyar film a fiatal filmes generációtól. Én azt mondom, hogy tényleg érdemes megnézni a filmet, a sokkolás nem fog elmaradni, de aztán utána rájövünk, hogy nem is volt annyira vészes a Taxidermia, sőt! Ha beleássuk magunkat a film rétegeibe rájöhetünk, hogy bizony egy zseniálisan sikerült alkotással volt dolgunk.

LINK:

Taxidermia hivatalos oldal

Trailer:

Blade Runner - The Final Cut

Nincs még egy film, amit ennyiszer vágtak volna meg és adtak volna ki. A Blade Runner sci-fi alapmű. Stílusát tekintve nehezen belőhető az alkotás, film noir, proto cyberpunk, filozófikus sci-fi (vagy mi). Philip K. Dick - Do Androids Dream of Electric Sheep? (ilyen elbaszott címet is csak P.K. Dick adhat egy könyvnek) klasszikusát öntötték filmbe, az eredeti alapanyagot szinte minden porcikájában átdolgozták, még is ez az egyik valaha készült legjobb könyvadaptáció. Még maga K. Dick is maximálisan elégedett volt a művel.

Aki nem látta ezt az alapvetést annak nagyjából összefoglalnám a lényeget.
2019. Los Angeles. A Föld egy technika és szmog lepte hely lett, élhetetlen és bűzös. Az emberek vágynak el más bolygókra, ahol szebb jövő várhat rájuk. Ám ezeket a kolóniákat fel is kell építeni, karban kell tartani, így a Tyrell cég megalkotta a Nexus 6 szériát, a Replikánsokat. Emberi robotokat, akik szinte mindenben felülmúlják alkotóikat, erőben, értelemben, érzelmekben. Mesterségesen létrehozott emberek, mesterséges testekben. Egy véres lázadás után a replikánsokat kitiltották a Földről, így azokat akik megpróbálnak a visszajutni, a rendőrség egy különlegesen kiképzett akciócsoportja a blade runnerek (Szárnyas fejvadászok, az elbaszott magyarosítások egyik gyöngyszeme..) könyörtelen felkutatja és levadássza. Rick Deckard (Harrison Ford) is egy ilyen kivénhedt blade runner, aki még visszahívnak egy utolsó munkára. A nyomozás közben azonban szembe kell nézni olyan dolgokkal, amikkel eddig még egyszer sem szembesült a munkája során.

Látványban, hangulatban, színészekben, zenében, történetben, a film mindenben odavert. Ridley Scott olyan szinten megragadta az ős cyberpunk érzést a filmben, amit azóta sem tudtak felülmúlni, pedig akkor még meg sem jelent William Gibson Neurománca!
A filmet számtalanszor újravágták, itt kihagytak dolgokat, másszor kiegészítették. Egyszer így volt vége a filnnek, másszor meg úgy. Minden egyes verzióknál más és más teóriák születtek Deckard kilétéről. Az első változat természetesen az 1982-ben megjelent moziváltozat volt, majd a forgalmazó átszabta a dolgokat a tévéváltozathoz, majd a rendezői változatban megváltoztatták a film végét, a legnagyobb vicc, hogy erről csak maga Ridley Scott nem tudott. Aztán jött az 1992-es újravágása a filmnek, immár Ridley Scott felügyelte mellett. Ezzel azonban nem volt vége a dalnak, hiszen Scott mindig is ezt a filmet tartotta a legkedvesebb alkotásának. A film 25. évfordulójára azonban ennek az áldatlan állapotnak vége, a mai napon ugyan is megjelent a film végső változata. DVD-n, HD-DVD-n, meg minden jóságon,amin csak le lehet játszani. Digitálisan felújítva minden képkocka, régen kivágott és egészen új jelenetekkel bővült a film.

A beszerzés lesz egyelőre nehézkes, mivel még semmi hírt nem hallani arról, hogy hazai forgalomba mikor kerül a sima kettő lemezes, vagy az extra gyűjtői változat (fém táskával, a film eddigi négy változatával, meg minden jósággal, amit csak el lehet képzelni). A külföldi árakat nézve erőteljes a csábítás, hogy inkább onnan rendelje meg az ember, mert ha jól tippelem a hazai forgalmazók erre még jól rányomnak +60%-ot, "mert a költségek" és egyébb baromságok. Érted, a sima 2 DVD-s kiadás 12.99 $, ami durván 3200 forint max. Szerinted itthon ennyiért fogják adni? Lóf@szt! Lesz ebből 8-9-10 ezer pénz is. A legdurvább gyűjtői változat az 13000 forint átszámolva. Szerinted itthon mennyi lesz ez? És még csodálkoznak, hogy ennyien töltenek le filmeket és zenéket...
Szóval irány a hivatalos oldal, aki ismeri a filmet annak is feltétlen ajánlom az új trailert. Hihetetlenül összerakott darab, ráadásul a The Fountain zenéje szól alatta, ami lehet, hogy egyesek szemében szentségtörés Vangelis egyik legnagyszerűbb munkája mellett, de mindenképpen megdobja a hangulatot.

LINK:

Blade Runner - The Final Cut official site

Robocop - "We are only humans."

Volt néhány film, ami a kilencvenes évek elején fénykorúkat élő kis srácoknak máig maradandó élményként szolgált. Terminator, Alien, Predator. És a Robocop, magyarul Robotzsaru. Aki akkoriban volt kölök, mint én biztos van legalább egy olyan emléke, hogy iszonyatosan nagyokat veszekszik más korabeli lurkókkal, hogy most vajon a terminátor vagy a robotzsaru az erősebb. Vagy amikor "szerepjátékra" került a sor bot és műanyag puskákkal. Az volt a legnagyobb májer, akinek volt olyan műanyag játékpuskája, ami az elején villogot és ilyen hülye vijjogó hangot adott ki. Nekünk az volt maga az Örömóda. Szóval, ezek a kölykök voltak a terminátorok, pláne, ha valamelyik lenyúlta a faterja napszemüvegét, akkor nekünk lőttek. A robotzsarut nehezebb volt imitálni, akik a legjobban tudták utánozni az darabos mozgást és a szervomotorok zümmögését, azok voltak a robotzsaruk. Én sajnos mindig ágyútöltelék voltam, mert se villogós puskám, se napszemüvegem nem volt, robotzsarut meg nem nagyon nézhettem végig, mert az még akkoriban ultra-véresnek számított és a felét kitakarta az egyik nagynéném óvó keze a szemeim elől. Azt azért hozzátenném, hogy később én lettem John Rambo, mert volt egy fasza kis késem, egy kamuflázsos gatyám, meg sokat nyomultam a bokrok közt, szóval ebben legalább egyedi tudtam lenni a többiekkel szemben.:)


Na, de visszatérve kedvenc cyborg zsarunkra. Ha már úgy is az szabad információ világában élünk gondoltam nem ártana egy kis nosztagia és "beszereztem" a Robocop első és második részét. Hehh, nagy fless volt. Igazság szerint egész jó kis cyberpunk settingben játszódik az egész sztori, sőt az első rész mondanivalója, szimbólumrendszere is teljesen korrekt. A karakterek hihetők, bár egy kicsit laposak, Peter Weller egyetlen egy normális szerepe egész életében ez a film. Mondjuk az így vicces, hogy a történet elvileg a közeljövőben játszódik, de a televíziók meg a számítógépek tiszta oldszkúl taligák, ha jól láttam elég sok Amiga előfordul a filmben. Jah, a diszkós jelenetben meg egy kiadatlan Skinny Puppy nóta szól. Illetve nem is kiadatlan, 2004-ben kiadták, valami nagyon eldugott kis gyűjtői anyagon. Szóval így elég nagy fless volt ismét a Robocop.
Ellenben most néztem meg a második részt. Hát... Irvin Kershner elvileg rendezett egy Birodalom visszavágot (mást nem is lehet tőle említeni..), de szerintem az is csak Lucas miatt lett jó. (Most inkább nem mennék bele a "fikázzuk Lucast vagy ne" témakörbe.) Szóval így elég lájtos lett a film, akció, robbanás, vér, meg gonosz cégesek, elvetemült és őrült bűnözők azok vannak, de még is lapos az egész, mint Hollandia. A Robocop 3-ra én úgy emlékszem, mint egy jó filmre, talán jobban is tetszett már annó, mint a második rész, de az imdb-n úgy lehúzták, mint a szart. Szóval már félek megnézni a trilógia befejező darabját. Visszatérve a második részre. Frank Miller követte el a forgatókönyvet és állítólag a kész anyagot teljesen kiherélték, azért is lett olyan a film amilyen. Persze ilyenkor gondolhatja az ember, hűű, mi lett volna ha. Nos, volt szerencsém ahoz a kilenc részes Robocop képregényhez, amit meglepő módon Frank Miller készített és azt a második részt meséli el, ahogy ő tervezte volna. Hát, a képregény maga egyébként egész jó, néhol zseniálisan hozza előtérbe azokat a dolgokat, amik a filmben teljesen elsikkadtak, de ez a verzió ettől függetlenül szintén nem lett volna egy jó film.
Más kérdés. Miért nem újítják fel ismét a sorozatot? (Itt azért megjegyezném, hogy igen, egy ideig nyomatták, rajzfilm, számítógépes játék, volt egy negyedik rész is, ami egy négy részes minisorozat volt, tévésorozat, stb, mind borzalmas volt.) A termintort nyomatják ezerrel, jó, olyan is lett a harmadik rész, amilyen. A negyediktől meg már egyenesen félek. Azok kis nyünyüke élienek, meg a raszta ragadozók már elkezdték irtani egymást a mozikban. Superman is ismét felveszi a piros alsógatyáját, Pókembert már ketomox-szal sem lehet elűzni a mozikból, Batman meg egyre inkább bepállik a cuki latexruhájába. Kérdem én, miért ne lehetne egy negyedik Robocop? A mostani technikával, ha nem is egy mély sztorival rendelkező, de egy igazán odarakós kis cyberpunk akciót lehetne összehozni. Kapna néhány upgrade-et a Robocop, fejlesztett páncél, új fegyverek, beépített mp3 lejátszó, lecsatolható műfarok, stb. és mehetne a jófajta igazságtevés a rossz fiúk közt.
Én azért még igénylem az ilyenfajta szórakozást, még mindig jobb, mint amivel elárasztanak minket a mozikban.

Conan - 2009

És igen, van remény! Akik nem szeretik Arnold Schwarzenegger munkásságát vagy a kardozós, fejezős fantasy filmeket, azok ne is olvassanak tovább!

Szóval Arnold karrierjét a Conan a barbár film indította el. Rober E. Howard neve a legtöbb embernek semmit sem mond, nem úgy, mint J. R. R. Tolkien. Tokient tarjuk a modern fantasy irodalom alapítójának, ami óriási tévedés. Igen, ő volt az, aki megalkotta az alapokat, amitől máig nem tud szabadulni a fantasy (orkok, törpék, elfek, sárkányok, régi alapító birodalmak, ősi gonosz, stb..), de Robert E. Howard volt, aki hatalmas ponyvaírói munkássága mellett megalkotta Conan, a kimériai karakterét.
A kettő film igazság szerint csak a karaktert és néhány főbb eseményt használt fel a Conan történetekből, egyesek szerint csapnivaló filmek, mások imádják őket. Nem egyszer láttam mindkettő részt és bizony vannak benne hibák bőven, de azt is el kell ismerni, hogy élvezetes és izgalmas fantasy alkotások. Ezért is örömteli a hír, hogy ismét fel akarják eleveníteni a történetet, a mostani pletykák szerint nem folytatás, hanem egy Robert E. Howardhoz sokkalta közelebb álló feldolgozást szeretnének. Alkotókról, szereplőkről semmi hír, csak az, hogy lesz! Úgy legyen!

Frank Abagnale beszél az életéről

Frank Abagnale élete a legtöbb ember számára a Catch me if you can (Kapj el, ha tudsz) filmből lehet ismerős. Egy 16 éves srácról, Frankről szól, aki a szülei válása miatt teljesen összezavarodva elmenekül otthonról és csak szélhámosként tud boldogulni. És ő lesz az élet császára. Több, mint két évig tartott az ámokfutása, mire az FBI-nak és a francia rendőrségnek sikerült elkapnia. Több millió dollárt vert el, mindezt a jó beszélőkéjének és a hamis csekkjeinek köszönhette. Az FBI négy év után kihozta a börtönből azzal a feltétellel, hogy a maradék nyolc évet nekik dolgozva fogja letölteni. Így lett hát a világ egyik legismertebb rablójából pandur. Több, mint harminc éve dolgozik (dolgozott) az FBI-nak és más nagy vállalatoknak, mint tanácsadó, a világ bankjainak, cégeinek 70%-a az ő általa kidolgozott hamisíthatatlan (persze..) csekkjeit, kártyáit, azonosítóit használja.
A lényeg a lényeg, a film nem rossz alkotás, az életrajzi könyvet nem olvastam, de azt hiszem ennél hitelesebb forrást nem is lehetne találni, mint magát Frank Abagnalet, hogy elmesélje ifjonti ámokfutását. A végére persze kapunk egy csöpögős és érzelgős monológot a családról, meg apaságról (mondjuk tökre igaza van..), de azt már úgy sem kell megnézni.

The Fountain

Nagyon nehezen szántam rá magamat, hogy írjak erről a filmről, mert nem vagyok könnyű helyzetben. Mert ugye, amit imádunk, ami iránt elfogultak vagyunk, azt nehezen lehet objektívan bemutatni másoknak. Azért én megpróbálom.

Darren Aronofsky a fiatal rendező generáció egyik leginkább hype-olt tagja. Egyesek már a legnagyobbakkal együtt emlegetik, pedig még csak hat filmen van túl, abból is csak három ismert a szélesebb rétegek számára. Sikerei a fekete fehér parafilmmel, a Pi-vel kezdődtek. Sokan ekkor egyből párhuzamot vontak David Lynchel és a Radírfejjel. Misztikus látomása sokakat megidézett, a film méltán lett világszerte underground kult film, ha értitek az ellentmondást. Következő alkotásával még nagyobbat kaszált, a Rekviem egy álomért kétségtelenül zseniális darab lett, de nekem ettől függetlenül még mindig csak üres frázisokkal teli film, amiből hiányzik az igazi magvas mondanivaló. Aztán hat év szünet és számtalan küzdelem után, a beígért büdzsé felével, a forgatás leállításával majd újraindításával, az eredeti színészek (Brad Pitt és Cate Blanchet) kilépésével végre megszülethetett az igazi remekmű, ami bár szinte mindenhonnan ki lett tagadva, tagadhatatlanul a legjobb filmek közé tartozik, amit valaha is alkottak.


The Fountain. A kút, a forrás. Három idősík, három történet, három pár párhuzamos története kétezer évet felölelően, küzdelem a megváltoztathatatlan ellen, a halál ellen. A film erről szól, a küzdelemről, a szerelemről, az életről, a halálról, a reményről, a hitről. Nehéz és nem egyszerű a történet, vannak benne bőven fordulatok, az idősíkok állandó váltakozása erős figyelmet követel meg a nézőtől és nem is biztos, hogy elsőre megértjük az egészet, a miérteket, a hogyanokat. Bár ez is egy tipikus Aronofsky film, amikre szinte kivétel nélkül mind azt mondják: "Nem érteni, érezni kell." És ha átérzed a történetet, ha megérintenek téged is az érzelmek, akkor érteni fogod miről is szól.


Mint, ahogy azt már említettem, az eredetileg tervezett páros (Brad Pitt és Cate Blanchet) kilépett a forgatás elkezdése előtt, de sikerült leszerződtetni a zseniális Hugh Jackmant és az elbővülő Rachel Weiszt. Azt tudtam, hogy remek színészek mindketten, de erre a lehengerlő alakításra nem voltam felkészülve egyiküktől sem. Hugh Jackman igazi férfi, a szó legtisztább értelmében. Küzd a hitéért, a szerelméért, áldozatokat hoz, gyarló módon többször is hibázik. Ugyanolyan hiteles konkvisztádorként, mint tudósként vagy űrutazóként. A három karakter bár jelentősen eltér egymástól, tetteik oka azonos, megmenteni szerelmüket a haláltól. Rachel Weisz alakítja Izabella királynőt, illetve Izit, akire ugyanúgy igaz, amit Hugh Jackmanről mondtam, csak női vonatkozásban. Ő a nő, jobban mondva, a Nő. A maga visszafogott erejével, végtelen szeretetével és szerelmével. Erőt, hitet, szerelmet, szeretetet ad a férfinak és ebből nyeri ő is az erejét. Ő az, aki érzi, mikor hagyja el az élet, de nem fél, mert már tudja azt, amit a férfi nem. A halál nem vég, hanem egy új kezdet.

Többet közt ez is a film mondanivalója, de ennél sokkal komplexebb a történet, számtalan olvasata van az eseményeknek, több szinten értelmezhető minden szál, és maga az egész komplett alkotás.

A film technikaileg tökéletes. A világítás, a fények minden idősíkban mások, a díszletek nagyszerűek, a látvány pedig lehengerlő. Aronofsky a lehető legkevesebb számítógépes effektet szerette volna használni a filmjében, így az űrben játszódó történetszál háttere nem cgi, hanem különleges mikró kamerákkal lefilmezett kémiai folyamatok látványa! Hihetetlen dimenziókat tár elénk a látvány, a maketteket, a kémiai folyamatok, a kevéske számítógépes grafika, a fények olyan szinten lehengerlik a nézőt, hogy legtöbbször ez is az oka, amiért hatásvadászattal vádolják meg Aronofsky-t. (Véleményem szerint az előző filmjénél, a Rekviem egy álomért-nál, ez igaz is volt, itt nem.) Ha a látvány tökéletes, akkor a zenére nincs szó.


Clint Mansell zenéje érzelmes, megható, félelmetes, törékeny, lehengerlő, szomorú, reményt adó. Klasszikus hangszerek keverednek elektronikus hangzásokkal. A zene ugyanúgy időtlen, mint a látvány, tökéletes aláfestése a történetnek és az érzelmeknek.

Nem tagadom, az előző filmjei bár nem voltak rosszak, de ez a történet nálam mindent vitt. Nem vagyok egy könnyen meghatódó tipus, utoljára talán a szallagavatómon "sírtam", de akkor is csak egy kicsit lett homályos a szemem. Persze érzékeny ember lévén sok minden megérint, egy jó film, zene, könyv gyakran tud kiváltani belőlem erős érzelmeket. Ennél a filmnél azonban zokogtam. A film felénél már bőgtem, bevallom férfiasan. Mert ez csodálatos alkotás, amit bár úgy, ahogy van szinte minden fesztiválról kitagadtak (Pedig 2006 magasan legjobb filmje.), nálunk meg sem jelent, csak dvd-n. Köszönhető mindezt a filmvilág irigységének és Aronofsky néhány nyilvános keresetlen szavának. Ettől függetlenül ez a film él és most már örök marad, bárhogy is nézzük.

Nem tudok mást mondani, csak hogy nézd meg ezt a filmet, lehetőleg egyedül, sörözés, haverok, kizárva. Azt nem mondom, hogy nem fogsz benne csalódni, mert nem egyszerű a történet, nem lehet csak úgy megnézni, hogy leülök a tévé elé és akkor uccu neki. Aki nem érzi a szeretetet, szerelmet, a hitet, aki egyszer sem érezte magát egy apró pontnak a végtelenben, aki egyszer sem érezte Istent a szívében, az valószínűleg nem is fogja szeretni a filmet.

LINK:

The Fountain hivatalos oldal

The Fountain @ imdb.com

AVP-R