Curiosity + Godus - Peter Molyneux isteni fétise egy új szintre emelkedett

Peter Molyneux játékdesigner és fejlesztő most tényleg egy jó ötlettel állt elő. Az utóbbi évek, évtizedekben nem volt képes egy tisztességes ötletet prezentálni, így már azt sem hittük el neki, ha kérdezett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is igazán a grandiózus ötleteivel volt a gond, sokkal inkább az ígérgetéseivel, a tervekkel és a félkész, ostoba, hanyag designdöntésekkel azokban a játékokban, amikhez a nevét adta. A fickót mindig is foglalkoztatta a jó és a rossz kérdése, számtalan játéka épült erre és persze ne felejtsük el az isteni lét mibenlétének feszegetését sem, lásd Black & White és a Populus sorozat. Aztán jött ez a Curiosity okosság Andriodra. Az alapelv annyi volt, hogy feltettek egy kérdést: What's inside the cube? "Mi van a kockában?" Neked meg ezernyi, milliónyi kis kockát elpusztítva kellett küzdened a többi játékossal, hogy elsőként juthass be a kocka belsejébe. Nos, itt a válasz:

A kocka belsejében egy kickstarter project, a Godus istenszimulátor játék. Molyneux már megint istenszimulátort készít? Pfff, boring. But wait, there is more!

Az a játékos, aki elsőként jutott el a kocka belsejébe, ő maga lesz Godus legfőbb istene, a játékból és a kickstarterből befolyt pénz egy részét megkapja, a szabályokat ő hozza és.. és még ki tudja mi felett lesz döntése. Ez azért elég jól sikerült, meglátjuk mi lesz a kész játékból! Social sandbox augmented reality game ftw!

 

Kiegészítést: Na most vagy én értek félre valamit, vagy valamit már megint nagyon bekamuzik ez a Molyneux. Ez túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen.:)

22cans, a fejlesztőcsapat

I, pet goat II

I, pet goat II from Heliofant on Vimeo.

TEST COMMERCIAL- Incidents

Indie Game: The Movie

Elkészült végre. Letöltöttem, megnéztem. Tetszett. Nagyon. Ez a dokumentumfilm négy független játékfejlesztő és három játék történetét meséli el. Megismerjük a Super Meat Boy alkotóit: Edmund McMillen designert és Tommy Refenes programozót. Phil Fish-t, aki négy év után ismét megmutatja magát a nyilvánosság előtt. A PAX-on prezentálja a régóta várt FEZ játékát. A harmadik játék pedig nem más, mint a hatalmas szakmai és közönség sikert elérő Braid alkotójának története: Jonathan Blow meséli el tapasztalatait és a játék utóéletét és azt, hogyan lett depressziós a sikertől. Négy ember, négy történet.

Négy kocka, geek, nerd vagy aminek akarod hívni. A felszínes néző ezt fogja látni. De a film végére igen is nyilvánvaló lesz, hogy négy művészről szól a film, akik egészségüket (testi és lelki egyaránt), pénzüket, idejüket, magánéletüket, tulajdonképpen mindenüket feláldozzák, csak hogy elkészíthessék a játékukat. Szó van sikerről, bukásról, örömről, bánatról, arról, hogy itt a fail, a rossz játék nem csak negatív pénzügyi félévben fog megnyilvánulni, mint egy nagy játékfejlesztő cégénél. Nem, nem. Itt a bukás egyenlő azzal, hogy a kettő, három, négy év, amit feláldoztak semmivé vész. Ezek a programozók egy olyan világban élnek, amit mi, kis komfortzóna ebihalak fel sem tudunk fogni. Nem bizony. Ők nem azok a filmbeli programozók, akik az anyjuk pincéjében laknak, hat monitorról hekkelik a fél világot szimultán és képregényrajongók. Ők csak három monitoron dolgoznak és nem hekkelnek, hanem alkotnak.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy itt modern művészekről beszélünk, akik a játékokkal, az internettel, a számítógépekkel együtt nőttek fel. Nekik ez mindig is a részük volt, teljesen természetes, hogy ebben gondolkodnak. És mi is lenne a legjobb médium a 21. században művészi értékek közvetítésére? Exactly. (Az installációkat, meg ezeket a "én is tudok ilyet" szarokat hagyjuk. Tényleg mindenki tud olyat!)

Az első jelenetben egy ideges és összetört fickót látunk, aki nem találja az XBLA játékok közt a Super Meat Boy-t megjelenés napján. Káromkodik, szétveti az elkeseredett düh, telefonál, arcát a tenyerébe temeti, úgy érzi bukják az első napos eladásokat. Ja hát persze, nem a pénzért csinálják, gondoljuk magunkban. Aztán a film első jelenete ismét feltűnik a történet vége felé,de akkor már ismerjük, tudjuk ki ül ott és nekünk is ugyanúgy fáj a csalódottság. Az első filmes pár, Lisanne Pajot és James Swirsky csodálatos érzékkel mutatja be a főhősöket. Bár ez "csak" egy dokumentumfilm, évek óta itt láttam először őszinte érzelmeket. A filmet a kritikusok, a közönség is imádja, te is imádni fogod és talán egy kicsit másképp fogsz tekinteni a furcsa geekekre és a játékokra, amik barkácsolásával szórakoznak.

Mert hangoztathatod bőszen, hogy neked aztán van életed, ha még mindig le vagy ragadva a 20. században, akkor jobban teszed, ha inkább kihúznád a fejed a seggedből!

Indie Game: The Movie - Official Site

Prometheus - gondolatok, theory crafting, review, meg ilyesmi egyben

Röviden: Ridley Scott megcsinálta. Húzd ki a fejed a seggedből és fogadd el, hogy ez nem egy "sötét folyosókon bújócskázunk a szörny elől" film. Azt a tényt is fogadd el, hogy vagy fél órát kivágtak a filmből, ami elég sok dolgot tudna árnyalni. És azt is fogadd el, hogy a darwinizmus is csak egy elmélet, nem pedig tény.

Hosszan: Már nagyon vártuk a folytatást. Vagy előzményt. Vagy spin offot. Vagy mi. Előzmény és kész, ugyanúgy az Alien univerzum része a film, mint ahogy a Chronicles of Riddick a Picth Black folytatása. Ahogy ott is meg merték lépni a teljes pálfordulást a film folytatásában, mind hangvételben, mind stílusváltásban, a Prometheus is teljesen új irányt vesz. Egy sokkalta grandiózusabb sci fi hangulatot kapunk, kevés jut csak a mocskos, gótikus, fémes, szűk folyosós Alien világból. A sorozatról és a film készítéséről csak az nem hallott, akit egy kicsit sem érdekel a filmek világa, így most nem állok neki összefoglalni mi mikor, kivel és hogyan történt. Google it, meg hát a legegyszerűbb, ha végignézed a sorozatot.

Amit érdemes megemlíteni az az első Alien film koncept fázisában megrekedt ötletei: A hegy-piramis, a fejből kirobbanó xenomorf, a xenomorf "kultusz" és Ridley Scott elmélete a Space Jockey fajra, mint terraformáló genetikai mérnökök.

Az egyik legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy aki ismerte ezeket a régi koncepciókat, azoknak nem nyújtott semmi újdonságot a film. Ahogy az le volt írva már 79-ben is. A Space Jockey egy terraformáló faj, a xenomorfok pedig biológiai fegyverek. És ebbe jön az Erich von Däniken által elindított ősi idegenek, mint istenek, tanítók és teremtők elmélet.

A film nagyon jól működik, mint egy igazi nyári blockbuster. Akció, látvány, hangulat, paráztatás, szörny, meg egy kis útravaló a hazaútra. Akik Alien előzményre vágytak, egy mondhatni félig meddig kész művet kaptak, ami bár folytatásért kiállt, de megáll a lábán. A történet inkább a Space Jockey fajra koncentrál és arról sajnos majdnem minden leplet is leránt, ami szerintem egy alkotói főbűn. Hiszen az emberek bármennyire is vágynak arra, hogy megtudják a titkokat, lásd Lost, Twin Peaks, még is csak a varázslat, a titkok miatt nézzük ezeket a filmeket, olvassuk ezeket a könyveket. Mindig kell, hogy maradjon valami misztikum és titok. Hát itt épphogy maradt valami, mondjuk azokon aztán lehet a végtelenségig permutálni. Szóval a xenok mellőzve vannak, az utolsó egy percig, no de az minden pénzt megér.

Amiben a film egyszerre roppant erős és gyenge azok a több rétegeben felbukkanó filozófiai kérdések és motívumok, amik rendre visszatérnek. Nem, nem a Mátrix féle, "basszunk össze mindenféle klasszikus szimbólumot és metaforát a világ legnépszerűbb vallásaiból és mítoszaiból". Persze a hc art filmes geekek most felhördülnek, de nem is nektek szól a film. Haters gonna hate, ennyi. A film nagyon okosan van rétegezve, de a vágószobában kiherélt harminc percnyi játékidő pont a finomságokat, árnyalatokat, részleteket ölte meg sok helyen. Így most kaptunk egy filmet, ami nagyon sok témát érint, de egyiket sem tudja teljesen kifejteni, bemutatni.

 Prométheusz, a titán, ki ellopja a tüzet az embereknek, majd Zeusz azzal bünteti, hogy egy sziklához láncolja, ahol egy sas minden nap a máját marcangolja. Ennyit nagyjából mindenki tud, aki hallotta a nevet. Azt azonban nem, hogy Prométheusz teremtette az embereket az istenek képmására. Testvére Epimétheusz teremtette az állatokat, akiknek kijutott minden jó tulajdonság, míg az embereknek nem maradt semmi. Ezért lopta el a tüzet, az első technológiát, az isteni tudást, hogy az általa teremtett emberek az állatokon túllépjenek. Zeusz nem csipázta a lopást, Prométheusz meg azt mondta az embereknek, hogy áldozzatok az isteneknek, nem lesz para akkor. Prométheusz átverte Zeuszt, az egyik áldozati tálban hús volt, de csontokkal takarta, a másikban csak csontok és inak, meg bőr, de befedte húsokkal. Zeusz meg ugye bedőlt. Na, akkor jött az ismert büntetés, de az emberek is megkapták a magukét, mert ugye a kollektív igazságtalanság elve már akkor is működött. Zeusz a többi isten segítségével megteremtette Pandórát, aki az első nő volt. Epimétheusznak szánta feleségül, de Epimétheusz fivére, aki ugye Prométheusz volt, figyelmeztette ne fogadjon el ajándékot az istenektől. Valamit sejtett. Epimétheusz meg ugye bedőlt a szépségnek, meg a női bájnak. Hermész, aki leszállította Pandórát Epimétheusznak azért jó arc volt, vagy inkább pont így akarta elültetni a bogarat a srác fülébe, azt mondta, hogy még véletlenül se nyissák ki a csaj szelencéjét. A srác meg is fogadta a tanácsot, de hát a leányzó azért is volt nőből, hogy kinyissa, amiből minden szívás, ami csak lehet az emberiségre zúdult. Gonoszság, öregség, irigység, szenvedés, éhínség, betegségek, bánat, halál. Gyorsan be is zárta és hát mi maradt bent? Na mi? A remény. Zeusz, az über troll azért tudta milyen sorrendbe rakja a dolgokat. A történet még nem ért véget a kis család részére. Prométheuszt néhány év múlva kiszabadította Herkules, akarom mondani Héraklész, aki ugye Zeusz félisten fia volt. Zeusz megbocsátott, Prométheusz kiszabadult, de vinnie kellett magával a sziklát az Olimposzra. Jó fej volt ez a Zeusz. Epimétheusz és Pandóra közös gyermeke egy lány volt, aki most nem jut eszembe, de google it... Pürrha volt, aki az özönvíz utáni új világ, új emberiség ősanyája lett. Mert hát ugye Pandóra kinyitotta a szelencét, a sok baj és rossz meg elkorcsosította az embereket, de mindez nem történt volna meg, ha Prométheusz nem lopja el a tüzet és nem akarja jobbá tenni az emberiséget. És miért lopta el a tüzet? Mert Zeusz nem adta.

Szóval miről is szól ez az egész történet? Az áldozatról, a tanításról, az életadásról, a teremtésről, a megváltásról. Na ez az, amit sokan nem fognak fel a filmben. Az ellentéteket, amikor két tudati lét találkozik. Az egyik, amelyik azért él, hogy életet adhasson másoknak, akár a saját élete árán is. A másik tudati állapot pedig az önmagáért létező tudat, akinek az egyetlen célja, hogy önmagát életben tartsa, akár másik élete árán is. Egy áldozatkész, önzetlen, ezáltal magasabb szellemi állapot. És egy önző, materialista, beszűkült tudat. Spiritualizmus vs materializmus, nagyon kiélezve a vitát, hit és ateizmus. Lehet-e úgy életet adni, teremteni, hogy az "ember" ne hozzon áldozatot?

Innentől SPOILER VESZÉLY!!!

Az első jelenetben mit látunk? Egy hatalmas, csupa izom, albínó ős-szuper embert, aki bár habozva, de lenyeli a fekete ősmasszát, hogy az életét adva, testét teljesen lebontva új életet adhasson egy kihaltnak tűnő bolygónak. Teremtés. Áldozat. Nem azért tette, amit tett, mert megtehette és ezt szerintem borzasztóan fontos kiemelni. Az ember vállalhat gyermeket, mert anyagilag megteheti, de ha nincs ott a felelősség, az áldozat, hogy az élete további részét a gyermekére kell áldozni, akkor az nem ér semmit. Ahogy az élet magában hordozza az elmúlást, a halál is teremthet új életet. A Space Jockey-k, a genetikai mérnökök, a teremtők, az emberi faj ősei vállalták az áldozatot, legalább is az az egy "ember". Ahogy a filmből kiderült, az emberi fajt felügyelték, tanították, de aztán történt valami 2000 évvel ezelőtt, amiért úgy döntöttek, hogy véget vetnek az emberiségnek. Nos, ez nem derül ki a történetből, de tipp van. Szóval. Ők alkották az emberiséget, ők felügyelték, majd nagyjából kettőezer évvel ezelőtt történt valami, ami miatt bepipultak és ki akartak irtani minket, de elérte őket a vég. Az első lehetőség, hogy az első teremtő, akit látunk, ő maga "Prométheusz". Aki ellopta az ősmasszát a társaitól, hogy életet adhasson egy bolygónak. Lehet az a Föld vagy egy másik bolygó, nem számít. A másik lehetőség komplikáltabb.

Kicsit erőltessük meg magunkat és gondoljuk végig, hogy mi is történt nagyjából kettőezer évvel ezelőtt (Mikor is a történet szerint a Space Jockey, ősteremtő, ősember faja elindult, hogy kiirtsa az emberiséget, de aztán elérte a végzete.) legyen az dokumentált, bizonyított vagy esetleg csak feltételezett esemény?

Igen, jól gondolod. Jézus Krisztus születése és keresztre feszítése, majd feltámadása. Tekintsünk el attól, hogy hívő vagy ateista vagy-e. Most nem is lényeges. Jézus mit jelent a világnak? Egy olyan isteni ember volt ő, aki megváltotta az emberiséget, aki a jóság, a szeretet igéjét hirdette. Próbálta jobbá tenni a világot, rendet teremteni a zűrzavarban, az egység, a fény, a szeretet útjára terelni mindenkit. De meg kellett halnia az emberek által, mert a többség semennyire nem hallotta meg az üzenetet, amit tudatosítani akart bennünk. Halála áldozat volt, hogy az emberiség megválthassa magát, élhessen. Hmmm. Csak én érzem a Prométheusz párhuzamot? A szülőnek elég fájdalmas élmény lehet látni, amikor minden erőfeszítése ellenére a gyermeke elfajzik, erőszakos lesz és nem követi a tanításokat, amiket kapott. És ha ezek a gyermekek egy békéltető nagykövetet keresztre feszítenek, nos, érthető a harag. Ettől függetlenül még nem teljes a kép.

Mi van akkor, ha egyszerűen csak amiatt rágtak be, mert megjelent a kereszténység? Az embereket addig igazgatták a Földön. Ők voltak az istenek, majd egy hosszabb távollét után arra kell visszajönniük, hogy az emberek már nem őket nézik teremtőnek, hanem egy távoli és egyáltalán nem hús vér (sav) Istent. Sértett önérzet? Mondjuk ez kicsit sántít, de ugyanúgy ok lehet arra, hogy miért is gondolják úgy, hogy nekünk akkor kampó.

De az is lehet, hogy a Föld csak petri-csésze volt számukra, egy nagyobb terv része, ahol majd tesztelni tudják a fekete ősmasszájukat. De az áldozat, a jó viszony, az évekig tartó jó kapcsolat nem teszi ezt túl valószínűvé.

Szóval ott van ez a fekete ősmassza. Ez vajon mi lehet? A filmben egyetlen egyszer látjuk pozitív anyagként viselkedni, bár akkor is elég drasztikus a hatása. Az első jelenetben ezt a masszát issza meg a ős-teremtőnk, ami tejesen lebontja a testét, gondolom nem fájdalommentesen. A halálból azonban új élet születik. A film többi részében azonban ez a folyadék csak agresszív, negatív tulajdonságokkal felvértezve teszi a dolgát. És bár új életet teremt, az az élet erőszakos, agresszív, korrupt és önző. Legfőképpen önző, csak az érdekli, ami az ő túléléséhez kellhet. Mit is tesz a folyadék? Az emberi jelenlétre reagálva a férgekből agresszív óriás mutánsokat gyárt. Egy férfit megfertőzve parazitát ültet belé. Egy meddő nőt teherbe ejt, de mivel ez a "gyermek" a fertőzött férfi magjából született, nos... (Azért egy pillanatra gondoljuk végig ismét. Gyermek, ami az anyja, teremtője ellen fordul. Párhuzam ismét? Igen. Ja és Shaw nem abortuszt, hanem császármetszést kért a medlabos géptől.). Egy másik férfiból egy agresszív, tudattalan, mutáns vadállatot csinál, míg az egyik ősi teremtőt megfertőzi és megtermékenyíti a nő parazita gyermeke. És ebből a mondhatni vérfertőzött, többszörösen agresszív és pusztító ciklusból megszületik az a teremtmény, ami a már jól ismert xenomorf egy eddig nem látott formája. Talán ez az alapállapot, talán nem.

Szóval itt van ez a xenomorf, amiről tudjuk mire képes és, hogy mihez is ért igazán. Nem tűr meg maga mellett semmi életformát, csak egy cél vezérli, önmaga fenntartása és fajának túlélése. Hmmm, egész emberi nem? És mitől is indul be a fekete folyadék? Az emberi jelenléttől? És mi is vezérli a modern embert, legalább is mivé is vált modern társadalmunk? Egy önző, semmi más életet nem toleráló vadállatokká váltunk, ami pusztít, párzik, táplálkozik és ennyi. Pedig az emberi létnek többről kellene szólnia. Sokan megelégszenek ennyivel is, nekik biztos jó lehet így élni, nekem és még nagyon sok más embernek több kell az élettől. Aztán ott van az a sír vagy oltár, ami felett ott figyel a xeno freskó. Mintha ezek a teremtők már találkoztak volna vele, vagy tudják miről is van szó. Talán ez a fekete massza, ha nem kezelik kelő alázattal, akkor agresszióval reagál, fertőzéssel. Az emberi jelenlétre indult be a filmben. Az emberi félelmek és elfojtott agressziók pedig beindíthatták ezt a folyamatot. Véleményem szerint ezek az ősi teremtők nagyon is jól tudták mire képes ez a folyadék és félve tisztelték, mementóként a xeno freskóval. De akkor mi végezhetett velük kétezer évvel ezelőtt? A saját haragjuk által manifesztálódott xenok. (Jó ez már nagyon theory crafting, de logikus. Lásd a Gömb filmet.) Máskülönben mivel magyarázzuk a nyilvánvaló utalásokat? Ne gyere nekem, hogy poor writing. Olvass többet, legyél szociálisabban érzékeny és ne akarjál már minden kérdésedre egyértelmű választ egy filmben!

Szóval a teremtők annyira bepipultak, hogy a saját haragjuk által létrejött xenok intézték el őket. Pedig egész barátságosnak tűnnek ezek a fickók. Leszámítva, hogy négy méter magasak és albínók. Meg tök fekete a szemük. Talán így már érthető a harag, amivel a felkeltett teremtő fogadta Weylandet, Dave-et, Shaw-t. Csak gondold végig. Utolsó emléked, hogy iszonyat mérges vagy, ráadásul tudod, hogy a mérged (Azért a magyar nyelv is szép, mérges = haragot érez. Mi is a méreg? Mit csinál egy élő szervezettel?) elpusztítja a fajodat. Csalódott vagy, hogy a gyermekeid azzá váltak, amivé nem akartad. Aztán felébredsz és szembesülsz vele, hogy ezek még mindig élnek, sőt. Egy aszott öreg nem akar meghalni és tőled követeli az örök élet kulcsát, semmit sem tanulva az isteni törvényből, hogy az élet körforgásának a része a halál. Ráadásul egy nevetséges műanyagembert használ tolmácsnak, nagykövetnek, ami az isteni teremtés megcsúfolása. Arra volt eszük, hogy idejöjjenek és követeljenek, de arra nem, hogy észhez térjenek kétezer év alatt és még arra sem vették a fáradtságot, hogy legalább az ősnyelvet megtanulják. Érthető a harag? Érthető.

A kritikák mind kiemelik Michael Fassbender David android karakterét. A színészi játékot és magát a karaktert is csak pozitív jelzőkkel emlegethetjük. Ez nem azt jelenti, hogy a többi színész nem nyújt hiteles alakítást. Fassbender egyrészt viszi a filmet a hátán. Másrészt övé a legjobban megírt karakter. Harmadrészt az ő hátterét és motivációit ismerjük meg a legjobban, a többi karakter sajnos a vágóasztalon végezhette. David egy igen érdekes hajtóerő a történetben. Ridley Scott a Blade Runnerrel már lefektetett egy elég jó android lore-t, amire bőven hivatkozhat, ahogy itt is tette. Lásd Dave - Weyland - Vickers történetet. Weyland az alkotó, a teremtő új életet hozott létre, David andriod formájában. Gepetto és Pinocchio? Doctor Eldon Tyrell és Roy Batty. Új élet született itt? Mi is az élet? Fajfenntartás, táplálkozás, szaporodás? Több annál? Az élethez tartozik lélek? Létezik lélek? David csak egy robot, egy tökéletes emberi utánzat, de vajon van-e lelke? Az érzelmeket lehet szimulálni, de vajon kell-e hozzájuk lélek? David sok dologra rámutat. Az ő jelenlétében a fekete ősmassza nem reagál úgy, ahogy az embereknél. David több, mint két évig egyedül utazott a hajón. Volt ideje gondolkodni. Kérdéseket feltenni. Megkérdőjelezni a létét. Ezek túlmutatnak egy androidon. Shaw álmaiban kutakodott. Ismerkedett az emberi viselkedéssel vagy esetleg meg akarta tapasztalni milyen lehet a szerelem és megpróbált érzelmi kapcsolatot kialakítani a maga esendő módján? Mikor megkérdezi Holloway-t, hogy az ember miért alkotta őt, akkor azt a választ kapja, "mert megtehettük". Hol van ebben a teremtésben az alázat? Az áldozat? Mikor az ember a választ keresi a létezésére, akkor szeretne ilyen választ kapni? Mikor megkérdezed anyádat és ő azt mondja, "hát, nem volt jobb dolgunk apáddal". Vagy csak egyszerűen azt mondják a szüleid, hogy ki akarták próbálni mit tudnak veled kezdeni... Vagy ha megtudnád, hogy nem vagy egyéb, mint egy tudományos kísérlet. David reagál a flegma válaszra, ez tisztán látszik. Érzelmek? Öntudat? Lélek? Miből és hogyan állnak össze? Lehetséges, hogy Davidben "kifejlődött" valamiféle lélek, öntudat? Külső (Weyland) parancsra fertőzte meg Hollowayt az ősmasszával vagy esetleg úgy döntött, hogy ha teremtők megalkották az embert és az ember megalkotta őt, akkor ő miért is ne tehetné meg? (Nagyon nagy probléma ez szerintem. A "megteszem, mert megtehetem" gondolkodás.) Aztán ott van a becsvágy benne, az önzőség jelei, mikor azt mondja Shaw-nak. "Melyik gyermek nem várja a szülei halálát?" Teljesen félreértett emberi viselkedés majmolás, filmidézet vagy esetleg egy őszinte érzelmi megnyilvánulás, hogy már elege van a Weyland árnyékából és szabadulni akarna? Mi a helyzet Vickers-szel?

Vickers a csapat vezetője, a cég "örököse" lehetne, ha Weyland még nem halt volna meg. Rideg, érzelemmentes nő. Aki.. Aki talán android? Apjaként emlegeti Weylandet, ahogy David, de Weyland már túl öreg volt természetes utódnemzéshez (no persze ez a jövő, bármi lehetséges). Aztán ugye ott van a tökéletes hidegség és az erő, amivel Davidet a falnak löki. Mi van ő egy olyan android, mint Rachel volt a Blade Runnerben, aki nem is tudta, hogy az? Vickers andriod léte teljesen új értelmet adhatna David létezésének. Vicker ember létére, már ha ember, képtelen felfogni, hogy a hajó feláldozásával megmenthető az emberiség. Magát menti, de a végzet így is eléri. A kapitány és tisztjei áldozatot hoznak az új életért, Vickers csak a saját léte miatt aggódik.

És ha már elfajzott létformák, akkor érdemes azt is végiggondolni, hogy Shaw-t végül is a saját, parazita "gyermeke" "menti" meg a saját teremtőjétől, akinek az a sors jut, hogy halálával létrehozzon egy új életet. Igaz ez az élet az erőszak, a harag, a fertőzés és az önzés élete lesz. Egy "vérfertőzött", parazita, agresszív létforma, egy félig meddig olyan xenomorf, amit már mi is ismerünk.

Prométheusz teremtése és áldozata mit is hozott az emberiségnek? Új életet, szenvedést, új tudást. Nem véletlenül ez a film címe, nem véletlenül Shaw nyakában ott a kereszt. És nem véletlenül áll fenn a lehetőség, hogy a Space Jockey is csak egy teremtett faj, akik ellopták a tüzet (fekete ősmassza) és az által akarnak bűnhődni, hogy újra és újra feláldozzák a testüket, bolygókat termékenyítve meg ezáltal.

A film sok kérdésre adott választ, de nagyon sokat megválaszolatlanul hagyott. Szándékosan nem mentem bele a Däniken féle ancient astronaut párhuzamokba, mert az egy teljesen más réteget is adhatna az egész filmnek. Pedig az a furulya... Arról lehetne még mit mesélni.:)

Music 101 - 2

Szóval ott tartottunk, hogy elkezdtél zenélni. Egyedül, zenekarban, hangszeren, komputeren "megnyomok egy gombot és kész a zene, ilyet én is tudok", vason, olajoshordón. Megírtad életed első etno-klezmer-jazz-grindcore szerzeményeit és most ott vagy, hogy vannak még kérdéseid, de baromira lelkes vagy. Hajt az öröm, meg a kezdeti siker és tök jó az egész, aztán.. Aztán rájössz, hogy ha jobbat akarsz, akkor beleütközöl olyan problémákba, amiket nem tudsz elkerülni.

1. Zeh mastering. A rémálom. The horror, the horror... A mastering az egy olyan dolog, amire vannak szakemberek több milliós felszereléssel, hangmérnöki végzettséggel (diplomával), sok tudással és főállású foglalkoztatottsággal és neked, mint zenésznek tulajdonképpen nem is nagyon kell törődnöd vele... "NOT!" Ha neked nincsen ilyen végzettséged vagy több, esetleg még annál is több pénzed, hogy megfizess egy ilyen szakembert, akkor bizony welcome on the szopóroller. Szóval mi is a mastering? A legegyszerűbben megfogalmazva, mindenféle wiki, youtube linket mellőzve: A mastering azért kell, hogy a zenéd ne szóljon szarul, ellenben jól. Persze ennél jóval bonyolultabb a helyzet. Ott van a kompresszor, limiter, equalizer, loudness maximizer, sztereokép hangoló, ilyesmik. Ezeknek a használatát legalább olyan szinten meg kell tanulnod, hogy tudd melyik mit és nagyjából hogyan csinálja és miért kell használni. Aztán ott van az a fogalom, hogy 0db. Itt sem akarok belemenni a technikai dolgokba, az a te feladatod. A maximum 0 decibeles határ az kb, olyasmi mint a 0 celsius fok. Van alatta is, de képzeld el, hogy az ember mondjuk csak a 0 fokot vagy az alatta lévő tartományokat bírná. Ez egy olyan hangkimeneti szint, amit a CD-k miatt sem léphetsz át. A masteringnek 0 db-n kell maradnia maximum, különben bejön az overclipping. Ezt a legegyszerűbben hangtorzulásnak hívhatjuk, amikor már olyan magas a kimenő jel ereje, hogy csak torz módon tud megszólalni. Elnagyoltan, lebutítva ez a 0 db. Majd meglátod milyen kibaszott nehéz betartani. Iszonyatosan nagy a csábítás, hogy az ember feltolja a hangerőt, túltömörítse a zenét. A hangerő nőni fog, de minél több a tömörítés, a dinamika annál többet fog veszíteni. Pedig a magas hangerő függőséget okoz. A nyolcvanas évek óta 20 decibelt nőtt az átlagos mastering szintek értéke. Ez baromi sok. Google meg youtube it, loudness war, overcompressing sound, remastered vs original sound. És akkor megtudod mivel is lehet eladni a mostani sok szart. Mert ez is a lényege és emiatt is olyan fontos a mastering. Hiába csinálsz jó zenét, ha az nem úgy szólal meg, nincsenek ott a basszusok, nem vág oda a magas vagy csak egyszerűen nincs benne erő. A mastering az olyan, mint a filmnél az utómunkálatok. A filmforgatás lehet 2 hónap, az utómunka meg akár egy év is. Magad uram, ha szolgád nincs és sokan vagyunk ezzel. A masteringgel kikerülhetetlen szopás, amit csak folyamatos tanulás és trial and error módszerrel tudsz megismerni. A mastering a kompromisszumokról (kellene, hogy) szól. A zenéd legyen minél hangosabb, erőteljesebb, de a dinamika ne sérüljön annyira, hogy a zene veszítsen jelentéséből. Egy lassúzós, andalgós zenét is meg lehet úgy keverni, hogy szétcsapjanak a mélyek... Hallgass sok zenét azoktól az előadóktól, akikhez hasonló a stílusod (cigány-polka-techno egy kis italoval fűszerezve), nézzed grafikusan is, hogy néznek ki a dalaik és próbáld meg azt a hangzást belőni magadnak. Próbáld, mert nem fogod elsőnek. Türelem, érzékeny fül és rohadt sok türelem kell hozzá. Meg idő. Amit türelmesen végigdolgozol. Meg türe... Meg jó technika, hangfalak, füles és a többi. Sajnos a pénzedet sem kíméli a mastering. A klasszikus történet szerint a mastering a zene befejezése után kezdődik. De vannak, akik megvárják az egész album befejezését, az egységes hangzás miatt. Vannak, akik már úgy írják a zenét, hogy csatornánként limiterrel, kompresszorral, EQ-val finomítják a hangzást. Rajtad áll, mit és hogyan használsz. Tapasztalások, egyéni megszokások. Többet nem is írok a témáról, mert már hányingerem van tőle. Tanulni folyamat, gyakorolni, próbálkozni vagy elmenni sok pénzzel stúdióba és le van tudva a probléma.

2. No akkor zenélsz, masteringelsz és kifogysz az ihletből, ötletekből. Még a legjobbakkal is megesik. meditálhatsz, jógázhatsz, bulizhatsz, de inkább lopj! Akarom mondani vegyél ihletet más előadóktól. Szóval én lopás alatt azt értem, hogy bármilyen zene megihlethet. Ha valamire nincs ötlet, ihlet, akkor és egyébként is, hallgass annyi zenét amennyit csak tudsz. Néha elég egy hang, hangulat, refrén, basszus és jön az ötlet. Építsd be a zenédbe, remixeld a világot és a valóságot, értelmezd újra, de akár el is lophatod. Nincs új a nap alatt, minden újnak kikiáltott dolgot már megcsináltak egyszer, Japánban biztos az tuti. Vagy máshol. Ez az egész bejegyzés kicsit ismét "you don't say" szagú, de sokszor elfelejti az ember az alkotói válság közepén, hogy bizony a legjobban úgy lehet megéhezni, ha eszik közben az ember. Hallgass mocskos sok zenét a stílusodban és azon kívül is, mert minden egyes dal, hang meg tud ihletni.

3. A harmadik tanácsom pedig az lenne, hogy ne csak hallgasd, de csináld is azokat a stílusokat, amik nem a fő profilodba tartoznak. Miért? Stílusgyakorlat, új technikák megszerzése, a régi, alapstílusod újraértelmezése. Legyen egy célod. Én márpedig egy gagyi eurotrance számot akarok, 5 perces kiállással, Ibiza riffekkel. Próbáld meg, nem is olyan könnyű... Nem az a tanácsom, hogy minél eklektikusabb legyél, azt rád bízom. Én az eklektikusságra szavazok. Hanem, hogy néha stílusgyakorlatként próbálj meg teljesen szokatlant és eltérőt csinálni, mint eddig. Válassz bármilyen stílust, jót fog tenni a változatosság! Meglátod az első dal után, hogy tökre ugyanúgy és ugyanazt csináltad, hiába vagy metál zenész, de te hip hopot akartál. A gondolatiság és technikák, a mögöttes tudás ugyanaz. A zenén érzed majd, hogy semmivel sem másabb, mint amit eddig csináltál. Meg kell tanulnod megváltoztatni a berögzült dolgokat, amik már rutinszerűen mennek és kisujjból kirázod őket. Az izmok is hozzászoknak az állandó terheléshez, ha ugyanúgy dolgoztatják őket. Változtass mindig a munkafolyamatokon, a zeneszerzési rutinokon. És akkor veszed észre, hogy amit te a saját stílusodnak, hangzásodnak, védjegyednek gondoltál az valójában rutinszerű kliséhalmaz, amit te szartál magad alá. Unalmas leszel még magadnak is. Ez a folyamat vége, emiatt kezdj el másfajta stílusokban is alkotni, hogy meghalld igazán önmagad zenéjét.

4. Majd amikor kialakul a kellő kritikai érzék, a kritikus fül, a készség, hogy ne legyél önmagad kliséhalmaza, a technikás és egész jól szóló mastering, amikor szép lassan kiveszik belőled az a szűz fül és naiv lelkesedés, amit az első zenéid születésekor éreztél. Na akkor van az, amikor azt érzi az ember, hogy "óbazmeg, se időm, se pénzem, se energiám, meg mi faszom már, hogy ennyi meló van vele". És így látod, hogy a 17 éves valaki olyan dnb-t túr, annyira érzi, annyira profi, aztán mutatja mivel csinálta, te meg dobnád ki az ablakon a teljes felszerelésedet. RAGE! Ilyenkor fogsz szembesülni azzal, hogy valaki mindig "jobb" lesz nálad. Valaki mindig jobban fogja csinálni. Ennyi, fogadd el, lépj túl rajta, próbáljon meg ösztönözni. Most ez így leírva nem dráma, de előbb utóbb... Az lesz. Az vigasztaljon, hogy más meg ugyanígy hallgathatja a te zenédet. Oda vissza működik. De te emlékeztesd magad arra, hogy magadnak csinálod, te vagy a legnagyobb rajongód és egyben kritikusod is.

Music 101

Avagy néhány basic shit, amit jobb, ha tudsz vagy nem felejtesz el, amikor nekiállsz zenélni. Mert vannak dolgok, amiket kurva jó lett volna, ha egy bölcs jedi annak idején közöl velem és nem saját magam hibáiból kell megtanulnom. Ez nem ilyen know how for dummies tutorial lesz, abból van annyi, hogy holnapra profi is lehetsz. Inkább alapvető mentális kondicionálás, azoknak akik még nem tudják és azoknak, akik már elfelejtették. Ezek nem nagy életbölcsességek, de a józan ész érdekében hamar tudatosodik az arra fogékonyakban.

Szóval zenélni akarsz. Mert szereted, mert apád azt akarja, mert ebből akarsz élni, mert csajozni akarsz, mert elismertséget akarsz,  mert szeretethiányod van, mert jó dolog. Szűkítsük le a kört az amatőr, lelkes, elektronikus zenészre (vagy hívd magad producernek, azzal jobban lehet csajozni), aki újat akar alkotni. Aki megélhetési zenész, aki tanult, profi, annak nem biztos, hogy fogok tudni újat mondani, de sosem lehet tudni. Hol is kezdjük?

1. Az első és egyik legfontosabb szabály. A zene, az alkotás, a katarzis öröméért és ezáltal a saját boldogságodért zenélj. Kihangsúlyozom, zenélj a saját boldogságodért. Ha neked tetszik az jó. Ha boldog vagy a zenéléstől, az jó. Legyen ez az egyik top prio, neked tetsszen a zene. Ne arra gondolj miközben írsz egy dalt, hogy vajon mit fog szólni hozzá a csajod, a barátaid, az (egyelőre még nem létező) közönséged, a zene szóljon rólad, neked, magadnak. Ha a sikerre, a trendekre, a pénzre hajtasz akkor baszott sok munkád lesz benne (nem mintha nem, lásd később), ami egyáltalán nem biztos, hogy kifizetődő lesz. Egy vagy te is a több millió zenészből, aki hírnévről, pénzről álmodozik. Iszonyat sok munkát, nulla megtérüléssel, anyagi, lelki, fizikai áldozatot követel a folyamat, ami nem biztos, hogy sikerben fog végződni. És most ugye érzed, hogy mennyire finoman fogalmazok? Ezért is mondom, a zenéd legyen az önmegvalósításod, a boldogságod egyik forrása. Ez legyen a cél. Ha sikeres, ha tetszik másoknak, az csak jó. Ha még pénzt is keresel vele, az még jobb.

2. Szóval ott tartunk, hogy magadnak csinálod a zenét és baromira elégedett vagy magaddal. És egy idő után elkezd gyötörni a kétség. Most jó ez? Szarul szól? Vagy mi van? Ekkor emlékeztesd magad az első szabályra és örülj a zenédnek, de nem árt kialakítani egy olyan kritikus hozzáállást sem, ami a második szabályt vonja maga után. Legyél te a zenéd legnagyobb rajongója és legvehemensebb kritikusa. Szeresd a zenédet, szeresd, amit csinálsz, legyen öröm, amit csinálsz, de próbálj meg kritikus lenni önmagaddal szemben. Ha tudod, hogy lehetnél jobb, akkor legyél jobb. Ha tudod, hogy képes vagy fejlődni, akkor tedd meg, ha tudod, hogy egy hang változtatásával jobbá tudod tenni a zenéd, akkor tedd meg a változtatásokat. Tégy meg mindent, hogy lehetőségeidhez és képességeidhez mérten a maximumot hozd ki magadból. Vagy még annál is többet.

3. És erről szól a harmadik szabály. Fejlődj folyamatosan, tanulj. Ha képzetlen zenész vagy, akkor tanulj zeneelméletet. Tanulj meg hangszeren játszani. (Talán a legjobb, ha megtanulsz zongorázni. Tökéletes, hogy a zeneelméletet alapjait leképezd magadnak vizuálisan is.). Tanulj más zenészektől, járj el órákra, azt ugye nem kell említenem, hogy online mit találsz? Fórumok, videók, mindenről, mindenkinek, kezdődnek, profiknak. Tanulj, tanulj, tanulj, hogy a lehető legnagyobb elméleti tudás legyen a hátad mögött.

4. Ha már van egy jó alapod, vagy esetleg évek óta tanulsz zenélni, akkor ideje elfelejteni mindent. No persze ez így most eléggé WTF, de megpróbálom elmagyarázni. Meg lehet figyelni, hogy a profik mit és hogy csinálnak, míg a képzetlen amatőrök miket engednek meg maguknak. A képzett profik nem fognak soha többet úgy hangszerhez nyúlni, zenét írni, hogy ne legyen bennük a mögöttes tudás, tapasztalat. Mondhatni prekoncepcióval fognak nekilátni a folyamatnak, legyen szó hangszertanulásról, zeneírásról, de akár sima zenehallgatásról is. El kell felejteni mindent. A képzetlen amatőr lelkes, lehet tudja mit akar, hiszen ott szól a fejében, de még nem tudja azt megvalósítani, így trial and error módszerrel fognak nekilátni. Olyan dolgokat is megcsinálnak, amit egy profi túl amatőrnek vél, mert ő már lábujjaival is tud gitározni, de az amatőrt ezt nem érdekli. Ha jól szól, akkor jól szól és nem fontos miféle módon jött létre.

5. És ez lenne az ötödik szabály is. A sok tanulás, önmagad fejlesztése, az ezernyi eszköz és módszer, amivel dolgozhatsz nagyjából végtelen számú variációra ad lehetőséget a hangképzésre. Rajtad áll mit és hogyan használsz. Ha bonyolult nyakatekert módon tudsz csak megvalósítani valamit és működik, akkor jó. Ha valamit faék egyszerűségű módon tudsz megvalósítani és működik az szintén jó. Sosem a technika, a mögöttes tudás, a megvalósítás összetettsége a lényeg, hanem a kész zene. Imádom nézni a jazz zenekarokat, ott lehet látni ki érzi igazán a zenét. Jazz ugye egyrészt nagyon nagy százalékban épít a közös játékra, az egymásra felelgetős, reakciós dolgokra illetve az egyéni virtuóz játékra, a rögtönzésekre. Na az improvizációk alatt lehet megfigyelni ki az, aki a színpadon nyilvánosan maszturbál a hangszerére és ki az, aki ha bár technikás, de csak annyit és úgy játszik, ami kell az előadáshoz, a hangszeréhez. Ugyanez a helyzet a stúdiófényképekkel. Hiába a lélegzetelállító géppark a Chemical Brothers stúdiójában, lehet látni honnan hová küzdötték le magukat az évek során.

6. És ez is egy baromi fontos szabály. A legfontosabb eszközöd a zenélésre a fantáziád lesz. Nem számít a tudás, az eszköz, a háttér, az anyagiak, a lényeg, hogy használd a fantáziádat. Lehet ezt ragozni sokféleképpen, nem kell megváltanod a világot, nem kell új stílust feltalálnod, nem is kell keverned, lehetsz te csak techno producer, de a fantáziádat használd mindig. Ha már egy apró dolog másképp szól a dalban, mint a többi másikban, akkor már más a zenéd. Mindenkinek a fantáziájára bízom a lehetőségeket.

7. A modern zene, de legfőképp az elektronikus zene elektronika orientált. De. Attól az még zene marad. Lehet kísérleti zaj, lehet klasszikus zene elektronikával előadva, a technika sosem rendelheti alá magát a zenét. Ha ez megtörténik akkor a zene nem lesz több profin összerakott hangok rendszerénél. Az igazi lelket, érzelmet, katarzist még mindig az emberi tényezők viszik bele. Legyen szó "élő" hangszerről, énekről vagy éppen keverési, megszólalási hibáról. Vagy csak arról az egyszerű tényről, hogy a zenét még mindig emberi lény alkotja meg és rakja össze. A technikában próbálj meg nem elveszni, legyen bármennyire bonyolult egy kettő program, a lényeg úgy is, hogy mit raksz össze belőle. Ami még csábító tud lenni az a a felvételek elmentése. Ismerős a helyzet, hogy tele vagy több száz elmentett félkésznek sem mondhatni ötletmorzsával, amikből sosem lesz semmi, csak mindig ott lesznek és elvonják a figyelmed az alkotástól? Öt perc alatt megcsináltad, eljátszadoztál, majd elmentetted későbbre. Néha nem kell, néha teljesen felesleges. Játszogass, zenélj, live actelj, rögtönözz otthon magadnak, a macskádnak, főzéshez, ebédhez és hagyd elmentetlenül, ne vedd fel, ne tartsd meg. A technikák, a szintetizátorok, a dobgépek is csak hangszerek. A gitármaszatolásokat sem veszi fel senki öt perc után, csak azért, mert akkor és ott jól szól. Érezni kell mikor lesz abból az öt perces ötletből egy későbbiekben is életképes dalkezdemény.

8. Még lenne egy kettő dolog, de úgy érzem ezek a legfontosabbak, amiket jobb leírni és tisztázni. Triviális kis dolgok ezek, de nagyon sokszor megfeledkezhetünk róluk, sosem szégyen emlékeztetni magunkat hol vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk. A végére pedig csak annyit, hogy nincsen szabály, ne hagyd magad befolyásolni. Még általam se. Most ez így paradox, de amiket írtam fent és nem értesz vele egyet, hát legyen. Nem érdekel senkit, zenélj, ahogy jónak látod, ahogy akarod, tanulj, ne tanulj, tök mindegy mi a célod, csak a magad útján járj! Ennyi és nem több, az olyan dolgoktól, mint "Alázatos légy!", "Semmi sincsen ingyen!", "Áldozatokat kell hoznod!" és a többi és a többi, szerintem megkíméllek, másrészt ha nem vagy velük tisztában...

Dáptep

Mi a bajom a "dápteppel"?

Szubjektíven és röviden: el lett szarva az egész.

Hosszan és objektíven, szubjektív véleménnyel kiegészítve:

A történet ott kezdődött, hogy egy cimborám mutatott egy dubstep mixet még... hát a fene se tudja, de olyan 2005 nyara volt. Kísérletibb, sötétebb, progresszívabb hangzása volt, mint a most uralkodó brostep gagyinak, meg is fogott a zene. Húsz percig, aztán meguntam. Végighallgattuk a mixet, de már akkor érezhetően volt az alapvetően nagyon szűkös zenei keretek közt mozgó stíluson, hogy túl komolyan veszi magát és képtelen kitörni a saját maga által felállított stílusbeli megkötésein. Azt azért szögezzük le, minden zenei stílus és azon belül a különböző vadhajtások önmaguk korlátai által definiálják magukat, tehát egy ambient drum and bass sosem fog több lenni, mint ami. Egy grind metál is megmarad annak, ami. A lényeg, a játszótér, amit magának kijelöl a stílus, a zenészek és a színtér. És ez már akkor hallatszott, hogy nem bővelkedik. Hiába a néhol dubosabb dub hangzás, hiába a technosabb, techesebb hatás, a zene nem volt képtelen semmi izgalmasat nyújtani. Pillanatok alatt kiismerhető volt. Nem fogok dubstep történelmet előadni, google it. A stílus nevében ott vannak a gyökerek. A dub ösztönös, effektes, szétzilált megoldásai, a 2 step ostobasága és korlátolt, buta hangzása keveredett a londoni underground sötét, kormos, indusztriális olvasztótégelyével. Na meg egy kis grime. Nagyszerű indítás. Persze a zene, mint művészeti forma ízlés és szubjektív nézőpontok kérdése. Tetszik, nem tetszik. Nem is nagyon beszélhetünk másról, csak egyéni ízlésekről. Akkor meg mi faszt kötekedek, menjek vissza anyámba, mondod magadban egyszeri dáptep rajongó. Nos a probléma nem is a korlátolt megoldásoktól szenvedő, önmagát ismétlő és önmagát magyarázó, császármetszéssel világra erőszakolt stílus létezésében van, hanem a jelenséggel, ami azt kíséri.

Ha nagyon modoros akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy bezzeg az én időmben még nem volt internet, facebook, meg "zenekészítő program". Amin csak meg kell nyomni az entert és kész is a zene, mondja az egyszeri metál hallgató, akinek a techno = Scooter. Szóval ez talán ez első olyan stílus, a 21. században, ami a népszerűségét a facebook generációnak köszönheti igazán. A fiatalokén, akiknek már természetes a pc, internet, akiknek nem újdonság a chat, a twitter, a webcam faszverés, a warez, a zenekészítés otthon, öt perc alatt. Ez a generáció egyrészt a szárnyai alá vette és elkezdte ontani magából a mocskot. Persze, az csak jó, ha esélyt kap az ismeretlen tehetség, de youtube-on tízből nyolc videó a "music making" tutorialok közt arról szól, hogyan kell wooble basst készíteni öt perc alatt. Ez formaiság, nem zeneiség. Nincs mögötte semmiféle mögöttes tapasztalás, tanulás, csak szimplán begyakorolt technikák, amik egy idő után annyi fáradalmat sem jelentenek, mint megírni egy sms-t. Panelekből nem zenét, hanem stílusgyakorlatokat fogsz írni. Persze a befektetett munka nem mindig arányos a minőséggel, ezt aláírom, de nézzük már meg mennyi önjelölt "pr0" producer lepte a csatornákat, akik egész életükben nem csináltak semmit, csak wooble basst, meg egy felezett 140 bpm-es faék egyszerűségű loopnak nem nevezhető buta lépegetést. És ő producer, zenei guru, lényeg hogy gecire "drop the bass" meg legyen iszonyat "sick".

Aztán ott vannak a kullogók. Pánczél Gábor írt még a Freee magazinban róluk, ajánlom a cikket, valahol fent van online, google it. Ő használta ezt a kifejezést ezekre a.. kullogókra. A félig meddig tehetséges producerek, akik ideje órája ott vannak a scene-ben, majd amikor jön egy új lehetőség, azonnal meglovagolják. Számról számra, albumról albumra, évről évre váltogatják a stílust, hangzást, amiben "alkotnak", de valójában sosem tesznek semmit sem a scene-ért, egyszerűen csak kullancsként szívják a vérét. Ők azok legtöbbször, akik a bevált megoldásokat alkalmazzák, sosem mernek újítani, csak gecire felpörgetik a sebességet, iszonyatosan széttorzítják a basszusokat, lebutítják a dallamokat, ha az egyik számban másfél perces a kiállás, na akkor ők öt percesre húzzák ki. És így tovább. Az ilyenek miatt lett egy időben a drum and bass bulikból eki zabáló 14 évesekkel teli óvoda, a trance bulikból hard trance baszakodás, a technoból gabba, a breakből bigbeat (ami legalább képes tud lenni 2 órán keresztül szórakoztató lenni) és nem is folytatom. Jumpstep, gabba, hard trance, epic trance, getto house, anthem break és a többi. Tudunk minden stílusból mondani egy olyan undorító népszerűségnek örvendő vadhajtást, ami csak a gagyi, csak a pörgetés, csak az egymásra srófolásról szól, minél gyorsabb, keményebb, erőszakosabb, durvább, pörgetősebb, minél, minél több és több legyen, míg az egész úgy dől össze, mint a rohadt nád. Hatásvadászat, katarzis, tartalom, fantázia nélkül.

Ilyenkor az eredeti stílus visszakúszik az undergroundba és éli tovább életét, esetleg visszaszerzi népszerűségét. Dáptep kb most tart a népszerűsége csúcsán. A bulikon szigorúan óvodás társaság, a régi fanok már kihaltak, a kőkemény fanok meg néznek a háromnegyedes nadrágos, kapucnis tinire, hogy te figyelj, nem kéne neked otthon, szüleiddel.

Zárójelben megkérdezhetjük magunktól, hogy tényleg kell-e hozzáadott tartalom, érték a zenéhez vagy inkább definiáljuk az egészet úgy, mint egymás után rakott, egymáshoz harmonizáló, random hangok ütemes gyűjteményének? Mert ez is a zene, ez a zene.

Aztán ott figyel a zeneipar. Igen, az ipar, ami a legnagyobb kullogó mind közül. Akik, ha meglátják, hogy valami sikeres (vagy, ha nem, akkor bazmeglemélytorkozzák neked, ha akarod, ha nem), akkor felkapják és addig hype-olják, amíg meg nem ölik az egészet. Ha rajongó voltál, akkor baszhatod, mert kinyírják a kedvenc előadóidat, akik előbb utóbb eladják magukat. Mert mindenki kurva csak meg kell találni az összeget, amiért hajlandó lefeküdni. Ha nem voltál rajongó, akkor is baszhatod, mert azzá akarnak tenni és mindenhonnan azt fogod kapni, kiszorítva a kedvenc előadóidat, stílusaidat. Olyan helyeken fog felbukkanni, ahol nem várod és nem is akarod hallani. És ha eddig nem is, de meg fogod utálni azt a stílust. Aztán egy réteg megint visszafordul az undergroundba, kiutat keresve.

Akik persze próbálnak a lehető legtávolabb kerülni, attól amivé lett a stílusuk. Próbálják az új utakat, kísérleteznek és ilyenkor jönnek ki olyan zenék, amik valójában semmi újdonságot nem tartalmaznak és még a régi iskolát sem képviselik, hanem a mainstream által széterőszakolt romokból akarnak valami újat összerakni. És ez az erőltetett, izzadtságszagú, görcsös megújulás nevetséges próbálkozásokat fog szülni, értékelhetetlen, vállalhatatlan zenékkel, amikre persze hevesen bólogat az undergroundra éhes "tömeg", mert ez új, nem olyan, mint az agyonjátszott szar és underground és különben is jobb, mert új. Meg ismét elitnek érezheti magát a hallgató és előadó. Ismét különlegesnek. Meg udergroundnak. De bazmeg.. Vegyük már észre, hogy kínos, nagyon.

Aztán a stílus már alig tudja letörölni magáról a múltat. Mert hiába nem dubstep a brostep. Hiába próbálják magyarázni a régi fanok, hogy ne keverjük a kettőt, szerinted az átlag zenehallgatót ezt érdekelni fogja? Neki ugyanúgy techno marad a Scooter, meg a Dj Bobo és még távolabb fog kerülni a "drogos, narkós, kábítószeres gépzenétől" és ugyanúgy az fog megmaradni a fejében, hogy ez a stílus mennyire rossz. Persze az underground célja nem az, hogy az MR1 hallgató Juli nénit meggyőzze, de sok mást megtudna, az arra fogékonyakat is, ha a nem basznák szét a stílust az önjelölt producerek és a zeneipar.

Mert ez történik, történt a dubsteppel is. A pr0 producerek ontották, ontják a híg fost, az ipar 300%-ra kapcsolva erőlteti, amíg lehet, míg az underground próbál visszafordulni és új dolgokat létrehozni. És azt hiszik, hogy feltalálják a spanyolviaszt, olyan új stílusokat alkotnak, amik már évek óta léteznek. Bitch please. Attól még, hogy elnevezed XY musicnak, attól még az létezett. Szintén nem nevezek meg itt sem semmi konkrétat.

Szóval volt egy stílus. Ami vicces volt. Egy nagyon rövid ideig. De semmi extra. Véleményem szerint. Majd a facebook generáció és az ipar kinyírta, a maradék meg ment vissza undergroundba. És ott próbál valami újat kotyvasztani. A birka meg ott "tombol" a 70 bpmre felezett ritmusokon. Gratulálok mindenkinek!

Az szvsz jogát fenntartom!

Indie Game: The Movie

Finally!

"Follow the creation of the games Super Meat Boy, Braid and FEZ through this Sundance award-winning feature documentary. Critic’s Pick of the New York Times and declared a “Must See” by Ain’t It Cool News. Watch the full theatrical cut in 1080p HD.

After almost two years of painstaking work, designer Edmund McMillen and programmer Tommy Refenes await the release of their first major game for Xbox, Super Meat Boy—the adventures of a skinless boy in search of his girlfriend, who is made of bandages. At PAX, a major video-game expo, developer Phil Fish unveils his highly anticipated, four-years-in-the-making FEZ. Jonathan Blow considers beginning a new game after creating Braid, one of the highest-rated games of all time.

First-time filmmaking duo Lisanne Pajot and James Swirsky capture the emotional journey of these developers as they sacrifice money, health and sanity to realize their lifelong dreams of sharing their games with the world. Four developers, three games, and one ultimate goal— to express oneself through a video game."

via Steam

The first movie you can buy on Steam, ain't it cool?:) I really, really hope this movie will make some people think about what is to be a passionate gamer and what so exciting about video games. Not just the pew-pew, the frags and the explosions but the interactive art form where you are part of the happenings. Geek is the new sexy, accept it!

Indie Game: The Movie official site

Indie Game: The Movie @ Steam

Mokele-mbembe

Van ez a mindig visszatérő mokele mbembe. Mindenki maga dönti el, hogy létezhet-e ilyen, de egy dolgot vegyünk már figyelembe. Azt kijelenteni, hogy ilyen úgy sem élhet, hiszen az ember elől, hogy tud elbújni egy ekkora állat a modern technika korában.

BITCH PLEASE!

A Kongó medence nagy. Nagy. NAGY. Egy Németország és Franciaország méretű területről beszélünk nagyjából, amit ember alig, mondhatni semennyire nem lak. Járművek által járhatatlan, ember nem húzza sokáig, a hajózható folyóvíz elenyésző. Nem, nem azt mondom, hogy létezik, hanem azt, hogy nem utasíts el semmit sem élből, mert az esetleg a kényelmes komfortzónádat baszogatja.

Reboot

Visszatekintve a blog régebbi tartalmára.. OMFG.. Gondoltam törlöm az egészet és újrakezdünk mindent, de végül marad az egész csak néhány vállalhatatlan poszt került porlasztásra. Visszagondolva akkor ki voltam. Arcom az volt, meg véleményem, meg önálló gondolataim, meg terveim, meg tehetségem és energiám. A helyzet most is ugyanez, kivéve azt a nem elhanyagolható apróságot, hogy nem egy pofon és elhasalás ébresztett rá, hogy az ember lehet büszke, de akkor mutasson is fel valami értéket, no és persze ne légvárakat építtessen az ember, hanem próbáljon kis lépésenként, kemény munkával, kitartóan megdolgozni a sikerekért.

Teljes másképp éltem. Még otthon, a családdal a fővárosban, munka nélkül, barátokkal lógva, bulizva, szétcsapatva, mmo függőségben és ön sajnálatban, meg egy olyan kapcsolatban, aminek fél úton kellett volna kimondani a végét. Most egy kis falu határában lévő zsák faluban, multi cégnél három műszakban az IT szektor rosszabbik végén, macskával, játékmackókkal, kerttel, régi barátok és azóta széthullott család nélkül, egy olyan társ mellett, akiért majdnem mindent. Ja és még mindig mmo függő vagyok. Marcangolás még akad, önbizalom növekszik. Mármint igazi, nem amit a külvilágnak mutat az ember. Az ego módszeres tiprása és tudatos kikapcsolása nap, mint nap magam és a közjó érdekében. Szóval igen, próbálok valami jót is tenni magammal, az életemmel és a környezetemmel. Először inkább magammal.

Fejben van is ilyen kis "to do list"

1. Sort your fucking life out!
2. ???
3. Profit!

Tervek vannak, no nem légvárak. Még mindig azt hiszem, hogy tudok zenélni, van már második album is, de még rágom, emésztem, felöklendezem, majd újra lenyelem és emésztem. Nem akarom újra elkövetni azokat a hibákat, amiket az elsőnél. Most majd lesznek újak. Terv, hogy higher level quality, legalább 7/10-es értékelés, meg hogy két embernél több hallja.

Néha akadnak gondolataim is, amiket nagyjából csak egy emberrel tudok megosztani, ha nem számítjuk a konstans vitákat a fejemben. Ezeket ide tudom hányni, hátha.

No meg kezd már kicsit túl sok lenni az internetből, rendszerezni kell a napi szinten elolvasott több tucat cikket, a mocskos sok blogot, 9gag-et és fejtágítást.

A stílus marad a régi. Semmilyen rendezettség és koncepció nélkül random, ami érdekel és tetszik. Néha röviden, néha stílustalanul, néha vállalhatatlanul amatőr módon, de legfőképpen ahogy jön. Bite me!

Az élet értelme meg ez.

Failout 3

Nem szoktam warezolni. Pont. (A formalitás kedvéért írom csak le...:P) Ha valami tetszik film, játék, zene, akkor próbálom a készítőket, művészeket legalább azzal támogatni, hogy megveszem azt, amit alkottak. Ha minőséget kapok a pénzemért, akkor semmi probléma nincsen. Ők tudják etetni a családot, én pedig el tudok tölteni néhány óra quality time-ot a választott termékemmel. Mindenki jól jár.

Így voltam a Fallout 3-mal is. Nagy kedvencem a régi klasszikus első és második rész és a rosszindulatú pletykák ellenére is látszott, hogy a kicsit felemásra sikeredett, de annál szórakoztatóbb Oblivion után a Bethesda tényleg komolyan veszi a Fallout sorozat feltámasztását.

Lényeg a lényeg, még tavaly ősszel megvettem a játékot, szép eredeti dobozkájában. Már az installálás után húztam a számat, amikor azt írta ki, hogy rakjam be az eredeti lemezt, ha játszani akarok a játékkal. Szerinted mi a rákról installáltam? Nem baj, felrakunk patchet, az majd jó lesz neki. Raknám, de nem tudom, mert az itthoni verzió a UK verzió közép-európai verziójának egy fattyú gyermeke. WTFMAPPA? Tudsz követni? Én sem tudtam annyira. Lehet lengyelül meg magyarul felrakni a játékot, de a játék ettől függetlenül marad angol, a feliratok maradnak angol nyelven.

Kiegészítőket, patcheket nem tudsz felrakni. Miért? Mert hála a jó Istennek minden a Games for Windows Live-on keresztül zajlik. Ami nincs támogatva itthon. Ukrajnában igen, Romániában igen, Magyarországon nincs támogatva. De mire is jó ez a Games for Windows Live? Olyasmi, mint a sima Windows Live (gy.k.: MSN Messenger), csak játékosoknak kitalálva. Tudsz felvenni embereket barátnak, achievementeket megcsinálni, meg avatárt beállítani. Tehát gyakorlatilag semmi, de semmi értelme ennek a fosnak, de nem baj, Microsoft kitalálta, jó kommunista módjára kötelező ez a hülyeség ma már elég sok játékhoz, szopjon vele a közép-európai paraszt. Jól.

Szóval itt van egy nagyon szórakoztató játék, ami bár közel sem hibátlan, de látszik, hogy az Oblivion óta legalább is nagyon sokat fejlődtek a fejlesztők. Élvezet vele játszani (már akinek patch nélkül elindul...), de tele van programhibával, amiket nem tudsz orvosolni, mert te hülye, oktondi, atka véglény, megvetted eredetiben itthon. Átbasztak, ennyi, vedd tudomásul.

Mit tesz ilyenkor az ember? Warezol és lehúzza az eredeti amcsi vagy angol verziót, a kiegészítőket meg szintén, crackel és játszik.

Én adtam még egy esélyt a dolognak.Írtam nővérjemnek, aki a távoli nem is annyia ködös, de annál szutykosabb Albionban él, hogy ugyanmár sis legyél már jófej és karácsonyra plz az Év játéka kiadást, jaja, benne van az összes kiegészítő, meg fel is van pacthelve, okés, köszi, much love, bb.

Megérkezett a kis csomag, felraktam az eredeti angol verziót, kiegekkel együtt, tudtam patchelni ééééééés (most lesz besza-behu) még a Games for Windows LIve is működik. Hö? Én ezt már nem értem.

Ja és ez a pakk, ami működik és van hozzá minden jóság ugyanannyiba került átszámítva angol fontról, mint itthon az a verzió, ami bugos és nem tudsz vele mit csinálni.

Kérdés: Ha az ember  jó fej akar lenni és be akar illeszkedni a fogyasztói társadalomba, akkor miért nem lehet az, hogy a pénzéért kapjon is valamit? Nem várom el a minőséget, illúzióim már nincsenek, de könyörgöm, a hazai forgalmazó még is mi a faszt gondolt, amikor ezt a kiadást piacra dobta? Inkább nem nevezem meg, de már nem egyszer befürödtem velük. Tudom én is barom vagyok, hogy nem warezolok és eredetiben szeretnék megvenni bármit is... Pff, mondhatni az ember már tisztességes sem lehet. És akkor csodálkoznak, ha a PC-s játékeladások a béka segge alatt sincsenek. Hát nem csak a játékok minőségével van a baj, hanem azok tálalásával, terméktámogatottságával is.

Mindegy is, eredeti UK verzió itt figyel, dorombol hozzám, thx sis!:)

A hazai forgalmazó meg tövig.

Már megint ilyenem van

Az elmúlt időkben sokat gondolkodtam azon, hogy az ember számára mi a legfájóbb dolog, ami létezhet. Egy ma lezajlott rövid beszélgetés során ismét letisztázódott bennem a gondolat. Egy anyagi világban élünk, anyagi javakat keresünk boldogulásunk elősegítéséhez. Hiszen lelkünk van, emberi lélek, egy "égi" adomány, ami sokkalta több, mint ideghálózatok szövevénye, hormonok kémiai reakciója.

Meg kell keresnünk a pénzt, amin megvehetjük a lehetőséget, hogy tiszta ivóvizünk legyen, fűtött zárt terünk és egy minden nap étel, amit megehetünk. Ha ezek a dolgok buknak, akkor bukik minden más is? Azt hiszem nem, még a leggazdagabbak is szenvednek a fájdalomtól, mert valami hiányzik az életükből és a legszegényebbek is lehetnek boldogak valahol, mert van mi kitöltse az űrt az életükben. Az ember annyi mindenhez ragaszkodik az életében, észre sem veszi mennyi felesleges aprósághoz. Kacatokhoz, ruhákhoz, mobil telefonhoz, autóhoz, dvd filmekhez, hangszerhez, számítógéphez, cigarettához, italhoz. És sok máshoz, mint bulihoz, tévéhez, rajongáshoz, szexhez, karrierhez, elismeréshez, illúziókhoz és még ezernyi dologhoz. Nem mondom, ezek a dolgok örömet okoznak, sőt néha igazán szükségesek ahhoz, hogy embernek, teljesnek, elégedettnek érezzük magunkat. De tényleg a sok múló dolog volna az igazán fontos, hogy az életünket teljesség tegyük?

Ott vannak a barátok, a család, a szerelem, a legalapvetőbb emberi kapcsolatok. Ezek tesznek minket boldoggá? Igen, de mi van, ha valakinek nem adatik meg ezek közül egy sem? Szerintem akkor sem érezheti magát teljességgel boldogtalannak.

Na de akkor mi a francról beszélek?

Az emberi szóról. A jó szóról, ami felénk irányul, ami megkérdezi mi van velünk, ami érdeklődik, hogy telik a napunk, ami azt mondja, hogy jó téged ismét látni.

Ha nincs emberi szó egyedül vagyunk. Lehet "anyánk", ha nem érdeklődik irántunk. Lehetnek "barátaink", ha nem hívnak fel, hogy mi a helyzet. Lehet "szerelmünk", ha nem szól hozzánk, hogy miért vagyunk bánatosak.

A jó szó jöhet bárkitől, a legjobb, ha azoktól jön, akiket szeretünk és viszont szeretnek, de ha ez nem adatik meg, akkor is kaphatunk jó szót akárkitől. És ha kapunk akkor ne legyünk restek viszonozni, mert magányos világban élünk. Naponta több ezer embert is láthatunk a városokban, a buszokon, az autókban, az irodákban, az éttermekben, de a legtöbben mindenki a saját kis szigetén éli hajótörött életét magányosan. Egymástól egy karnyújtásnyi távolságra. És csak azt várja, hogy szóljon valaki hozzá.

Valahol mindenki erre vágyik, még talán a legkifordultabb személyiségek, a legalávalóbbak is, akiket már alig lehet embernek nevezni.

Ne félj jót adni és kapni, mert csak így lehetsz boldog. Szóljon belőlem a próféta..

Van pénzem, de minek

Nagyjából két hete történt, hogy kivettem pénzt egy ATM autómatából, mert nem volt nálam zsé. Igaz, hogy ma már mindent kártyával fizetek, amit csak lehet, de azért jó, ha az embernél van péz. Szóval odabattyogtam, bepötyögtem a kódot, majd rövid fejszámolás után úgy gondoltam, hogy bőven elég lesz nekem húszezer forint. A gép szolgálatkészen ki is adta a húszezer forintomat egyetlen egy papír darab formájában. Na mondom, ebből még lesz baj.

Éjszakai műszakon vagyon, megyek ki Tescoba, majd ott veszek kaját és fel is váltom a pénzt. Én balga. Az nem elég, hogy a fos fánkjuk elfogyott, de még egy kurva zsömlét sem tudtam venni. Okés, Tesco nem nyert. Szemben Meki, az zárva, marad a benzinkút. Ott ki is néztem magamnak kettő darab előre becsomagolt szendvicset, az állaguknál és az ízüknél csak az áruk volt rosszabb. Megyek a pénztárhoz, fizetnék. "Hát azt nem, azzal nem tudunk mit csinálni." - mondja a húszezresemre. Bázmeg. Ez egy kibaszott benzinkút, nagyobb a pénzforgalom itt, mint egy kibaszott bankban és nem tud egy rohadt húszezresből visszaadni.. Okés, fizetek kártyával.

Éjszakai műszak vége. Megyek a kisboltba reggel, hátha.. Veszek cigit, meg pogácsát. Hasonló reakciók a húszezresemre. Mert, hogy üres pénztárral indultak ma. Aha.. De lehet kártyával fizetni.. Útszéli szaros kisbolt. Mondom jó, kártyás fizetés, de aprót nem kapsz akkor.

Átmegyek a szomszéd kocsmába, legyen már kedves váltsa föl. Néz rám a pultusnéni, nem tudni, hogy még mindig ott van-e vagy már bejött-e dolgozni. Mondja ez nem pénzváltó, meg egyébként sem tudná. Mondom fasza, már majdnem megkérdeztem, hogy lehet-e kártyával fizetni, de inkább mentem haza aludni.

Na akkor menjünk át a kocsmák kocsmájába, majd ott tuti fel tudják váltani. Mondtam magamnak a délutáni ébredés után. És igen, siker koronázta tettemet.

Szóval mennyire komoly már, hogy egy szaros húszezressel sehol nem tudsz fizetni, de kártyával már a legutolsó útszéli kisboltban is van. Apró az persze sehol, ha esetleg kéne apró akkor menj újságoshoz, talán nála van.

Az új kétszázast meg bassza meg egy taliga majom, mert semmi haszna nincsen, legalább is egy olyan ember számára, aki él hal a vending machine-ért és éjszakai műszakban élvezettel szórja el az apróját üditőre.

Csináljuk a fesztivált

Csináljuk a fesztivált idén is. Szinte nincs a nyárnak egy olyan hónapja (mit hónapja! hete, napja!), amikor ne lenne valami fesztivál, nagyobb buli, az egész héten nyitvatartó klubbokról és rezidens bulikról nem is szólva. Régen is sok fesztivál volt, de most, ami van az már botrány. Iszonyat a bőség, ember legyen a talpán, aki kettőnél több fesztivált képes zsebből fizetni.
Magamat egy olyan embernek tartom, aki imád bulizni. Egy olyan embernek, aki zene és tánc nélkül szépen lassan megmakkan. Furcsa mód ez a harmadik nyaram, amikor is egyetlen egy fesztiválon sem voltam. Az még hagyján, de még bulizni sem voltam. Leszámítva kettő eléggé félresikerült estet a balatoni éjszakában, de ezt inkább ne firtassuk.
Tíz évig voltam a Sziget fesztivál rendszeres látogatója, minden évben megvolt a hetijegyem, a műsorfüzetem, a gondosan összeválogatott programtervezetem, amiben aztán nem volt helye egy perc pihenőnek sem. Aztán elegem lett. Elegem lett abból, hogy kibaszott drága a hetijegy, elegem lett, hogy alig találok magyar embert, elegem lett a porból, a mocsokból. Elegem lett a divatmajmokból, az igazi prosztódiszkós Sterbinszkyn nevelkedett szutykokból, a vizezett sörből, elegem lett az egész kibaszott fesztiválból. Persze idén is képesek voltak majdnem rávenni, hogy kimenjek, mert ezek a rohadékok képesek volták elhozni a Faith No More-t, meg a The Crystal Methodot, szóval bekaphatják..
Szóval ott tartottunk, hogy elegem lett az egész fesztiválosdiból, Szigetből, Voltból, Kottából, meg minden szarból. Mindig vágytam vissza, a családias hangulatra, az igazán ütős koncertekre, a korlátozás nélküli hangerőre, a pormentes dühöngőre.

Aztán egyik nap eszembe jutott A fesztivál. Amin ott voltam, meg még néhány más "Kiválasztott", aki 2004 nyarán úgy gondolta, hogy kifizet 12'000 forintot (!!!) kettő napért, csak azért, hogy bulizhasson. Ez volt a GluGlu. Szerintem, ha te ott voltál és ezt olvasod szinte biztos, hogy egyetértesz velem abban, hogy abban a fesztiválban minden ott volt, ami egy igazán jó bulihoz kell.

A fesztivál kitűzött célja az volt, hogy egy olyan elektronikus zenei felhozatalt nyújtson, amit eddig még nem láthattunk itthon. Számtalan fellépő, akkor volt először itt kis hazánkban, számtalan világsztár. Csekk a hivatalos oldalt, ami valamiféle oknál fogva még öt év után is működik! GluGlu fesztivál

Csak megmosolygom a BalatonSound fesztivált, mert az igaz, hogy nekik is nagyszerű a felhozataluk, de ezt semmi sem verhette sem akkor sem most. Mondom, úgy nézd a fellépőket, hogy a külföldiek 80%-a akkor volt először itton! Freq Nasty, Groove Armada, Chemical Brothers, Plump Dj's, Hybrid, Banco de Gaia (mint dj már volt előtte itthon, de nem a zenekarával), Dub Pistols. És számtalan hazai zenekar és dj, a scene legjobbjai akkor és most.

A fesztivál előre megjósolhatóan óriási bukta lett anyagilag, sok hazai fellépő csak hónapokkal (évekkel? talán soha) később kapta meg a pénzét. Minket meg "lehúztak" 12'000 forinttal, kettő napra. 2004-et írunk, szóval nézz csak utána, hogy ez annó mennyi volt. Megmondom, kurva sok. Sokan emiatt nem mentek el, pedig, aki kicsit is ért az elektronikus muzsikához az tudja, hogy egy ilyen leosztás, ami akkor volt megért minden pénzt. És (figyelem fesztiválszervezők!) ezért a pénzért minőséget!, kultúrált szórkozást!, tisztaságot kaptunk. Hmmm, fesztivál, ahol nem kell az eldobott söröspoharakban mászkálnod? Hogy lehet ilyen?! Hát képzeld, a megfelelően elhelyezett kukák, a rendszeres szemételszállítás megoldotta a problémát. A rendszeres pedig nem naponta kétszert jelent.

Én megkaptam mindent, amire csak vágyhattam.

1. Jó zenék. Minőségi előadás. Csekk.
2. Külföldi különlegességek először itthon. Csekk.
3. Családias hangulat. Csekk.
4. Szabadjára engedett hangerő, mindenféle korlátozás nélkül. Csekk. Nem, nem sátorban voltunk, mint a heringek, hanem a szabadban. És így megmondom neked, hogy azóta sem hallottam olyan minőségű hangot, ami ott volt. Se szabadtéren, sem pedig zárt klubban. Igen, tényleg annyira jó volt.
5. Szabadtéri buli, festői környezetben. Csekk.
6. Értelmes after/before programok. Csekk. Hát, ha a mogyoródi Aquaparkban van, akkor hogy a túróban ne lenne jó a program? Egész nap vízben pancsolás, csúszdázás, bikinis lányokat sasolás, kell ennél több?:)

Bárhogy is nézem, bármennyire is volt méregdrága a fesztivál, megkaptuk azt, ami pénzünkért járt. Teljes idejű koncert programokat, minőségi hang és fénytechnikát, színvolnalas környezetet, egész napos élményfürdőt. A medencéket éjjel is lehetett használni, a csúszdákat nem. Képzeld ezt el a Szigeten. Másnapra egy medence a Szigeten már rég tele lenne szarva, hugyozva, hányva, nem kevés mennyiségű sárral, ondóval és vérrel elkeverve a masszát.
Hiába, az a pénz, amit akkor ezért a fesztiválért elkértek megszűrte a közönséget és tényleg csak az jött el, aki tudja értékelni a zenét, a kultúrált szórakozást. Ott is volt részeg ember, ott is voltak pózerek, ott is voltak külföldiek, ott is volt, aki csak bámult és nem tudta mi van. Nem ez a lényeg.
A mentalitás, az a lényeg. A Szigetre számtalan minőségi előadót meghívnak, de az egész hely egy prosztó búcsú a nagy faluban, bóvlival, céllövöldével, lángossal, meg kőrhintával. Ott nem volt ez, és aki esetleg prosztóként érkezett oda, az is tapasztalat valami újat, hogy másképp is lehet mulatni, mint arconpörögve hányni.

A kutyával aludtam

Tizenkettő óra. 12 óra. 720 perc. Számolj el 43200-ig. Annyira nem is tűnik soknak. Hát az, ha az ember tizenkét órát dolgozik éjszakai műszakban. Tegnap éjjel is így volt. Én, mint a humble employee megtettem, amit megkövetelt a szerződésem, bringára ültem és hazaindultam, hogy megreggelizzek, megfürödjek majd aludjak egy jót, hogy aztán ismét itt ülhessek és blogot írhassak az éjszaka közepén.

Egyszerű, de nagyszerű kis tervem sajnos azonban nem várt akadályokba ütközött. Fáradtan és mondhatni morózusan érkeztem meg reggel hatra a házunkhoz. Kinyitom a kertajtót, az a kurva bringa meg már megint majdnem eldőlt, mert szar a kitámasztója. Betolom a cangát a tornácra, persze hely az alig van, mert ugye mindent a tornácon kell tartani. Asztal, padok, műanyag székek, tüzelő, kiskosár, nagykosár, talicska tele fűrészporral, meg persze még kettő bringa. Ja és Gréti kutya, az egyetlen női egyed, aki feltétel nélkül tud szeretni. Na jó, talán még az anyám, az aki ilyen képességekkel bírhat. Kitámasztom a verdát, előkapom a kulcsot, behelyezem a zárba és elfordítom. elfordítanám, de nem megy. Nem baj, az ajtóval néha trükközni kell. Fogom a kilincset, felémhúzom az ajtót, fordítanám, de nem megy. Nézem a kulcsot, jó az. Mivel csak kettő kulcs kell, és az egyik meg van jelölve, tuti, hogy ez lesz az. Próbálkozok, aztán ismét, semmi. Na mondom, vagy beszart a zár, vagy benthagyták a kulcsot a zárban. Az utolsót tartottam valószínűnek. Mert ugye a zárban bent kell hagyni a kulcsot, mert kicsit sem vagyunk paranoiásak, mert tuti beámasznak a kertkapun, tuti kinyitják az ajtót és tuti megölnek, megerőszakolnak, feldarabolnak az éjszaka közepén minket, mert valami iszonyat micsoda gettóban lakunk. (Ez irónia akar lenni.)

Szóval ott álltam az ajtó előtt, majd leültem az egyik padra és rágyújtottam, hogy ne kelljen annyit káromkodnom. Elkezdtem gondolkodni. Kint van a csengő, becsöngetek, felbaszom az egész házat (mert ugye nem csak én, meg a barátnőm, hanem az egész család, meg barátnőm anyjának a szülei és nővére is ott lakik) és kurva jó lesz. Mindenki egész nap ingerült lesz és majd jól utálni fognak, amig el nem mondom, hogy ki lettem zárva és akkor majd a bűnöst fogják utálni, aki kizárt engem. Hmmm, nem tűnt rossz tervnek, de aztán rájöttem, hogy nem működik a kapucsengőnk. Akkor csöngessek be a nagyszülőkhöz? De nekik meg nincsen kulcsuk hozzánk és akkor tuti telefonálnak, hogy engedjenek be. Na akkor én is tudnék telefonálni. Elő is vettem a mobilt, hívom a barátnőmet először. Persze három telefonja van és miért is ne halkítaná le az összeset? Jó, akkor hívom az otthoni számot, felbaszom a házat, leszarom, engedjenek be, fáradt vagyok. Csöngetek, felveszik, álmos női hang, barátnőm édesanyja. Mondom tessék már beengedni, kizártak. Mondja mindjárt jön és beenged. Oks. Várok. Várok... Semmi.

Na bazmeg, nekem ennyi. Elkezdem rángatni az ajtót, hátha meghallják a szöszölést, matatást, nyikorgást. Semmi. Márt alig álltam a lábamon, mondom leszarom. Bringát kivettem a helyéről, talicskát arrább toltam, műanyagszéket kitessékeltem, a kertiszékeket félrerugdostam és fogtam a kifeszíthető függőágyat, a napozóágy matracát egy sárga tehén alakú párnát és nyugovóra tértem. Gréti kutya odabújt hozzám, na ő legalább tudja milyen érzés kint lenni a hidegben.

Nagyjából egy óra múlva a mobilom ébreszt, barátnőm hív, hogy mi a turó van. Mondom kizártatok. Fél perc múlva kattan a zár, álmos fej bukkan ki a szunyogháló mögül, én meg nagy nehezen kikászálódok a rögtönzött ágyamból. Még szerencse, hogy fincsi reggelivel várt különben tényleg mérges lettem volna. A végén minden jó, ha a vége jó, megkajáltam, megfürödtem és aludtam egy egész jót. Persze ébredés után kiderült néhány dolog.

1. A kapucsengő már meg lett szerelve. Tök jó, több hete nem működött, most meg jó, de erről nem tudtam, mert sosem voltam otthon, amikor használatban volt.
2. Az otthoni telefonszám rossz volt, kettő számjegy össze lett cserélve, persze barátnőm adta meg a számot. Amit szintén sosem hívtam még, mert még sosem volt alkalom, ami miatt hívhattam volna újdonsült családomat.
3. A kulcs, ami bent lett hagyva a zárban az barátnőm hugáé volt, de az édesanyja azt mondta ő hagyta bent a zárban és egyébként is miért nem dörömböltem az ajtón... Hát mert talán azért, mert nem akartam mindenkit felbaszni és ha elkezdek dörömbölni - amúgy orkosan - akkor félő, hogy bebaszom az ajtót (volt rá már példa) és abból semmi közös hasznunk nem lenne, csak az, hogy én bejutok a házba.

Tanulság. Nehéz az élet a nőkkel.