2007/12/01

Beyond Good & Evil

Vannak olyan remekművek és alkotók (legyen szó könyvekről, filmekről, játékokról, költészetről), akik csak teszik a dolgukat, alkotnak, majd a szerencsétlen események folytán buknak egyet. Ilyen volt például a Blues Brothers film. A kritikusok lehúzták, a nézők nem nézték, majd az éjszakai mozikban akkora kultusza lett, hogy mára egy alapvető alkotás lett, ha zenés filmekről beszélünk. Vagy ott volt Vincent Willem van Gogh is, akinek életútját (remélem) senkinek sem kell bemutatni. Michael Ancel is ezt a sorsot élte meg a játékiparban Beyond Good & Evil-lel.
Ha azt mondom John Carmack egyből tudja mindenki, hogy a Doom, Quake alkotójáról beszélünk, ha azt mondom Hideo Kojima, akkor mindenkinek beugrik a Metal Gear sorozat. Ha azt mondom Gabe Newell, akkor jön egyből az asszociáció a Half Life-ra. És Michael Ancel?

Többek közt ő alkotta meg a Rayman sorozat első kettő darabját és a Beyond Good & Evilt, ami bebizonyította, hogy a játékipart is lehet művészi szinten űzni. Szinte hibátlan alkotással állunk szemben, ha nagyon erőszakosak vagyunk, akkor egyedül három dologba lehet belekötni.


A történet valahol a távoli jövőben, valahol egy messzi világban kezdődik egy kis bolygón, Hillys városában, amit egy idegen faj, a DomZ ostrom alatt tart. Háború van, a katonaság legtöbbször tehetetlen, így az Alpha Section nevezetű elitalakulat tartja uralma alatt a várost, ezáltal az egész bolygót. A DomZ támadások egyre gyakoribbak és úgy tűnik, hogy az Alpha Section nem nagyon akar egyhamar végetvetni a háborúnak. Bizonytalan eredetű pletykák, találgatások járják a várost, hogy valami nincsen rendben, valami sötét lengi körül az Alpha Section módszereit..
Itt lépünk be a történetbe mi. Főhősünk Jade, egy fiatal, a huszas évei elején járó lány, aki a "bácsikájával" Pey'j-dzsel (ejtsd: Pédzs) Hillys városától nem messze egy kis szigeten élnek egy világító toronyban, ahol a DomZ támadások során eltűnt szülők gyermekeire vigyáznak. Idillikus kis környezet, amit még nem ért el teljesen a háború szele. Jade fotóriporterkedésből élne meg, Pey'j röfimalac pedig egy mindenhez értő ezermester, de egyikük sem áll a helyzet magaslatán anyagilag. Egy nap újabb támadás éri a várost, ami a világító tornyot sem kíméli, majd jön egy titokzatos megbízás, amit Jade elvállal és hamarosan belecsöppenünk egy borzalmas összeesküvésbe, ami Hillys, a bolgyó és az emberek ellen irányul. Jade és Pej'y váltvetve felveszik a harcot az elnyomás és a hazug hatalom ellen, kozkáctatva mindent, ami számukra fontos volt.


Meg kell mondjam teljesen elbűvölt a játék világa. A lehető legtisztább és legváltozatosabb mesevilágba lépünk be, de egy pillanatig sem érezzük azt, hogy ez a játék csak gyerekeknek készült volna, mert a karakterek és a történet érzelmi töltete, fordulatai érettebb gondolkodást követelnek meg a játékostól. Hihetetlenül változatos és fantáziadús, teljesen egyedi a látvány fogad minket. Hillys, mint Velence, egy vízre épült város, látványra azonban az ókori perzsa és arab építészet jellegzetességeit horodzza magán. Hillys lakossága emberekből, humanoidokból (félig ember, félig állat lényekből, pl.: rozmárember), robotokból áll, akik csak próbálják élni egyszerű életüket. Mindenféle szerzet megfordul az utcákon, csak győzzük befogadni azt a sokszínűséget, amivel a játék fogad. Külön érdemes megemlíteni Ming Tzut, aki rozmárember létére, teljesen úgy van felöltözve, mint egy kínai bölcs, az átszellemült fejétől pedig garantáltan mosolyra fakadsz. Szintén kötelező bemutatnom a Mammagoo garázst, ahol három rinocéroszember bütykölgeti, javítgatja a járműveket, de nem is ez a lényeg, hanem az a reggae zene, ami náluk szól vagy éppen az a beszívott rasztafári kiejtés, ahogy beszélnek. Egyedi és mulatságos karakterekben tehát nem lesz hiány, mindenhol találunk valami izgalmas személyiséget, mint az Akuda bár tehénember csaposát vagy Peeperst a vak itt a piros, hol a pirosos öreg hippit.


A járművek, a lebegő autók, a hajók, a repülőgépek az ötvenes, negyves, harmincas évek jellegzetességeit hordozzák magukon, a robotok és köztük sok más masina, egy sokkalta fejlettebb technológiára utalnak. Az bolygó állatvilága is lenyűgöző sokszínűséget mutat, ehhez kapcsolódik egyik fő pénzkereseti lehetőségünk a játékban. Mivel fotóriporterek vagyunk így megbíznak minket, hogy készítsünk minden állatról egy fényképet egy intézet számára. A leghétköznapibb kutyától kezdve a kihaltnak hitt űrbálnán kezdve mindenről.


A játékban számtalan melléküldetés van, a zavarbaejtően sokszínű játéákélményt továbbfokozva ezzel. Maga a Beyond Good & Evil számtalan játékstílus keverékéből áll össze. Vannak benne harcok, vannak benne ügyességi részek, amik a régi platformjátékok tradícióit elevenítik fel. Sokszor kell észrevétlenül lopakodnunk, de előfordul az is, hogy csak a társainkkal együttműködve tudunk továbbjutni bizonyos pontoknál, ami egyből a Lost Vikings-et juttatja a a régi játékosok eszébe. Emelett számtalan logikai feladványt kell megoldanunk, ami meg egyértelműen kalandjátékos beütés. Persze, mint mondtam számtalan melléküldetés van, barlangok várnak felfedezésre, ahol göngyöket gyűjthetünk, a városban benevezhetünk autóversenyekre a kis légpárnás hajónkkal, ami egy az egyben a régi Star Wars Racer (SWEPI:) adrenalingőzös meneteit juttattja eszünkbe. Az Akuda bárban emelett játszhatunk itt a pirost hol a pirost, illetve egy közkedvelt játéktermi játékot, ahol a lényeg, hogy a mi térfelünkön lévő összes korongot át kell löknünk az ellenfél térfelére. És persze ott van a fényképezős minijáték is.


Láthatjuk tehát, hogy számtalan lehetőségünk van arra, hogy jól szórakozzunk, a játék mindvégig a lehető legtermészetesebb módon kínálja fel a lehetőségeket. Sosem lesz zagyva az élmény a stíluskavalkád miatt, minden apró elemnek megvan a helye és semmi sincsen eltúlozva a játékban.


A grafika gyönyörű, mintha egy rajzfilm elevenedne meg előttünk. Persze nem lehet a mai technikai csodákhoz mérni, de a készítők célja nem is ez volt. Önmagához felállított mércével nézve szinte tökéletesre sikeredett, csak néhol találkozunk egy kettő mosottabb textúrával extrém közeli kamerabeállításoknál. A látótávolság, a speciális effektek, a víz kidolgozottsága, a mellékszereplők karakterisztikus kidolgozása egytől egyig remek. A látvány sosem lesz karikatúraszerű, de pont annyira rugaszkodik el a valóságtól, ami még nem nevetséges. Bár kicsit alacsony néhol a poligonok száma, de legalább még a régi gépeken is kifogástalanul fut a program. Szót érdemel Jade kidolgozottsága is. A mai játékok női szereplői álltalában vagy rondák, mint a bűn vagy úgy néznek ki, mint Angelina Jolie egy marék szteroidon és másfélszer több implanttal. Lőnek, ölnek, legyőzhetetlenek, úgy öltöznek, mint egy domina, szóval semennyire sem nőiesek és csak egy 15 éves fantáziáját indítják be. Jade egy húszéves lány, akit Pey'j nevelt, az igazi szüleit sosem ismerte és alig, hogy felnőtt egyből belecsöppent egy háborúba. Elég ránéznünk és látjuk, hogy köze nincs ahoz a ferde képhez, amit megismerhettünk a nőkről a számítógépes játékokból. Jade belevaló, talpraesett csaj, félelmekkel, szomorúsággal, hibákkal, kötelességtudattal, erővel. Hihetetlen milyen minőségű arcmimikája van a karakternek, a mellékelt képeken látszik, hogy mennyi érzelmet képes átadni a karakter.


A narrációt nagyban megdobja Christophe Heral csodálatos zenéje. Amilyen változatos és sokszínű a játék, olyan minőségű a zene is. Csodálatos ambient muzsikák kényezteik a fülünket a szabadban, az autóversenyek közben pörgős ratyi rock és techno salsa szól, amolyan los banditos módra. A titkos bázisokon lopakodva paranoiás zongorafutamok borzolják az idegeinket, az installálás közben és az Akuda bárban megszólaló francia trip hop pedig lealázza a mélyládánkat. Zeneileg tökéletes a játék, az átvezetőkben teljesen átadják az érzelmeket, a hangulatot a csillagos égig emelik. A játékban megszólaló szinkronszínészek is perfekt munkát végeztek, többet nem is mondanék. Külön említésre méltó, hogy a játék alapból tartalmazza az angol, német, francia, spanyol, holland szinkronokat és feliratokat, így aki nyelvet akar tanulni, az választhat bőven a beállítások közül. (Követendő példa lenne, bár eddig csak egy játékot tudnék felsorolni, ami több nyelvi szinkront tartalmazott, Star Wars Jedi Knight II. - Jedi Outcast.) Az első hiba, amit megemlítenék, hogy a hiába a sok párbeszéd az átvezetőkben és a majdnem tökéletes ajakszinkron (egy rajzfilmes grafikájú játékban ez már majdnem az), ha magában a játékban lévő párbeszédek, mind némák. Nagyon jó lett volna, ha ezeket is szinronizálják.


Az irányítás is a lehető legegyszerűbb, minden tökéletesen kézreáll. Eleinte egy picit szokni kell, de később úgy érezzük, hogy ez a legtermészetesebb módja a játéknak. Egyedül a kamerakezelés az, ami hagy maga után kívánnivalót. Sajnos néhol elég kaotikus és nem mindig engedelmeskedik nekünk, de előbb utóbb meg lehet zabolázni. Találkoztunk már ennél rosszabbal is.


A játék igazi nagy hibája a rövidsége. Elsőre eltarthat 8-10 vagy akár több óráig is, mire felfedezünk mindent, rájövünk minden fejtörőre, de a későbbi végigjátszások már nem fognak max 6 óráig tartani. És ez sajnos nagyon kevés, mert ez tipikusan az a játék, amit még játszanánk. Voltatok ti is így könyvekkel, filmekkel, zenékkel, hogy még, még, még akartatok belőle. A játék ettől függetlenül nem érezteti velünk rövidségét, az előbb felsoroltak miatt, hiszen annyira változatos, sűrű, hogy egy csöppet sem érezzük magunkat átverve. (Nem úgy, mint más egydélutános játék után..). Sajnos van a játékban egy hatalmas nagy bug, amit elvileg a patch javítana, de nekem most sikerült belefutnom. A lényeg az, hogy ha nem szedünk le egy kis segédprogramot, akkor a játékban nem tudunk továbbjutni. (Ha baj van, írjál, segítek.)


Mindent egybevéve a Beyond Good & Evil egy olyan játék, amire igaz az elcsépelt állítás. Mindenki megtalálhatja a számítását benne, aki egy kicsit is fogékony egy igazán szép és érzelmes történetre. Mint mondtam, ez a játék már nem csak egy termék, hanem egy igazi alkotás, ami sajnos megbukott az eladási listákon, de a játékosok máig éltetik és folytatást szeretnének, hiszen a történet igazság szerint közel sincs befejezve, erre egyből rájöhetünk, ha végignézzük a befejező képsorokat. Én tényleg csak azt mondom, ha egy kicsit is érdekel egy igazi mesevilág, egy igazán izgalmas, érzelmes és fordulatos történet, akkor semmikéépen se hagyd ki ezt a remek alkotást.


LINK:

Beyond Good & Evil official site

3 megjegyzés:

Jung-C írta...

Ezt ki is fogom próbálni. Utolsó kalandjáték, ami igazán odavágott, az a Grim Fandango volt. De az nagyon... Ez is ki kell próbálni.

Azzal toltad egyébként?

Brushy írta...

Jahm. A long time ago. De ez nem kalandjáték. Csak vannak benne kalandjátékos elemek. Legfőképp platform és sneaky, de van benne kalandjáték beütés, meg arcade harc és autóversenyzés, meg minden marhaság. Iszonyat nagy fless, hihetetlenül jó, na, hányszor írjam még le.

Annamária írta...

Azt hiszem, majd ezzel is szeretnék játszani. Majd amikor a baldur's-t végigtolom! :D