Tegnap este ismét rá kellett jönnöm a tényre: szőrös vagyok. Nem kicsit, nem is nagyon, csak úgy szőrös. Nem vagyok e ténytől se boldog, se szomorú, bár vannak előnyei és hátrányai, ha az ember szőrös. Mivel férfiból vagyok ezért nem is olyan gáz a téma. Bár a mai világban az már nem menő, ha az ember szőrös. Régen a görögök is rájöttek, hogy a hosszú haj és szakáll csak fokozza a kurva nagy meleget, amiben éltek így szépen lassan kezdték elhagyni a szőrzetüket. A hippik is rámozdultak a témára, oszt amikor bevitték őket katonának és megnyírták őket, mint a birkát akkor jöttek rá, hogy hoppá!
Szóval szőrös vagyok. Nincsen se Chewbacca, se Bigfoot rokonom, szóval nem olyan vészes, mintha bundám lenne. Sőt. Ha az ember szőrös annak van számtalan előnye. Mondom is!
Legelőször, ha meglátja a másik nem, akkor tudhatja, hogy sok olyan hormont termelek, amitől jó férfias vagyok, így ha esetleg pározni kívánna velem, akkor tudja, hogy jó helyen jár. Télen melegíti a testemet, kevésbé fázok, mint a csupasz szőrtelenített békák, akik azt hiszik, hogy menő szőrtelen mellkassal az élet. Pedig nem. Ha hideg a víz a Balcsiban, akkor sem fázok, másrészt meg tök vicces, ahogy úszok és követnek a szőr szálaim. Aztán. Ha lemegyek mondjuk a nyolcvanas évek retro diszkóba, rózsaszín (én inkább a homo kéket részesítem előnyben) inget felvéve és kigombolva baromi retro menőmanónak érezhetem magamat, amiért kivillannak a dús fürtjeim. (Igaz, még egyszer sem voltam nyolcvanas évek retro diszkóban, szóval lehet, hogy mégsem annyira igaz a fenti megállapítás.)
Hátrányai is vannak. Például ha a strandon azt hiszik rólad, hogy szürke hátú hím gorilla vagy. Vagy ha nem ápolod rendesen (Semmi extra és perverz dologra nem kell gondolni, csupán napi alapos fürdésre.), akkor néha hullhat. Bele a levesbe, a kajába, azt asztalra, meg minden. Vagy, amikor egy hét után lepedőt cserélsz az ágyban és látod a nyomaidat.. Meg azért nem minden lánynak jön be a szőrösség, ez sajnos egy ilyen egyszerű és kegyetlen tény.
Magamat egy átlagosan jóképű gyereknek mondanám, az a fajta, aki ha egy kicsit is kedves és normális a lányokkal, akkor viszonylag nem indul lúzer esélyekkel, ha netán csajozásra adná a fejét. (Nem Kicsim, eszemben sincs, jó papucs vagyok!) Csak hát a szőr. Az van mindenhol.
Kezdve a lábfejemtől, ami leginkább egy visszafogott hobbit lábára hasonlít. Aztán ahogy haladunk felfele úgy sűrűsödik a helyzet. Fürdés közben tök vicces figyelni, ahogy a zuhany rózsából kiáramló víz szabályos barázdákat rajzol a szőrös vádliba. Ugye? A lábszárak és a has alatti részt nem részletezném, szőrös. Elől, hátul, minden kimeneti (és egyes embereknek bemeneti...) nyílásnál. A seggem is szőrös, igen, felvállalom! Fent a torzó, a has és a mellkas is dzsungelként funkcionálhatnak, ha lennének tetveim. Szerencsére az oldalam és a hátam egy része felüdülés lenne a dzsungelben eltévedt tetveknek, hiszen ott a füves pampák fogadnák őket. De. A vállam. Na az lenne az igazi sötét Afrika, ahol Sir Morton Stanley-ék három évig kóvályogtak össze vissza, a crew háromnegyedét otthagyva.
A fejem is tartogat még meglepetéseket..
(És most indult újra kétszer a számítógépem, mert a pagefile hirtelen úgy döntött, hogy 2 gigára állítja magát. Fanni, azanyádúristenit!)
.. szakállt is hordok/viselek/növesztek, mert megtehetem. Érted, aki már 14 éves korában borotválkozott. Na, de a borotválkozás! Haha, hogy én azt én mennyire gyűlölöm! A zsilettmakkhárom néhány borotválkozás után úgy kicsorbul tőlem, hogy utána öröm vele szétszabdalni a képemet. Ráadásul teljesen sziszifuszi harcnak érzem az egészet, mert hiába az ideiglenes sima pofa, holnapra már megint olyan lesz a képem, mint egy sajtreszelő barátságtalanabb oldala. Ezért is van úgy, ahogy. Néha már leszarom az egészet és a borostából, sörte, a sörtéből meg szakáll lesz, a szakállból meg hippi büntetés.
A végén pedig ott a haj. Már, ha hajnak hívhatjuk ezt az ipari sűrűségű és keménységű, drótkefét megszégyenítő súrolási faktorral rendelkező valamit a fejemen. Előnye persze ennek is van (Mindennek van, csak nézd az élet fényesebbik oldalát!), mert ez is melegít. Mert egykéthá.. "Because you lost most of your bodyheat trough your head!". Csak, amikor nekiesek a veterán hajvágó gépemmel. A régi időkben még nyírta, mint Jani a füvet, de most már ha belevágok az erőszakos láncfűrész brummogás szolid vibrátor zümmögéssé fajul. Ha pedig betévedek a sűrűjébe, akkor végképp feladja a harcot és leáll a nyomorultja.
Hiába no, nehéz az élet, ha szőrös az ember.
Szóval szőrös vagyok. Nincsen se Chewbacca, se Bigfoot rokonom, szóval nem olyan vészes, mintha bundám lenne. Sőt. Ha az ember szőrös annak van számtalan előnye. Mondom is!
Legelőször, ha meglátja a másik nem, akkor tudhatja, hogy sok olyan hormont termelek, amitől jó férfias vagyok, így ha esetleg pározni kívánna velem, akkor tudja, hogy jó helyen jár. Télen melegíti a testemet, kevésbé fázok, mint a csupasz szőrtelenített békák, akik azt hiszik, hogy menő szőrtelen mellkassal az élet. Pedig nem. Ha hideg a víz a Balcsiban, akkor sem fázok, másrészt meg tök vicces, ahogy úszok és követnek a szőr szálaim. Aztán. Ha lemegyek mondjuk a nyolcvanas évek retro diszkóba, rózsaszín (én inkább a homo kéket részesítem előnyben) inget felvéve és kigombolva baromi retro menőmanónak érezhetem magamat, amiért kivillannak a dús fürtjeim. (Igaz, még egyszer sem voltam nyolcvanas évek retro diszkóban, szóval lehet, hogy mégsem annyira igaz a fenti megállapítás.)
Hátrányai is vannak. Például ha a strandon azt hiszik rólad, hogy szürke hátú hím gorilla vagy. Vagy ha nem ápolod rendesen (Semmi extra és perverz dologra nem kell gondolni, csupán napi alapos fürdésre.), akkor néha hullhat. Bele a levesbe, a kajába, azt asztalra, meg minden. Vagy, amikor egy hét után lepedőt cserélsz az ágyban és látod a nyomaidat.. Meg azért nem minden lánynak jön be a szőrösség, ez sajnos egy ilyen egyszerű és kegyetlen tény.
Magamat egy átlagosan jóképű gyereknek mondanám, az a fajta, aki ha egy kicsit is kedves és normális a lányokkal, akkor viszonylag nem indul lúzer esélyekkel, ha netán csajozásra adná a fejét. (Nem Kicsim, eszemben sincs, jó papucs vagyok!) Csak hát a szőr. Az van mindenhol.
Kezdve a lábfejemtől, ami leginkább egy visszafogott hobbit lábára hasonlít. Aztán ahogy haladunk felfele úgy sűrűsödik a helyzet. Fürdés közben tök vicces figyelni, ahogy a zuhany rózsából kiáramló víz szabályos barázdákat rajzol a szőrös vádliba. Ugye? A lábszárak és a has alatti részt nem részletezném, szőrös. Elől, hátul, minden kimeneti (és egyes embereknek bemeneti...) nyílásnál. A seggem is szőrös, igen, felvállalom! Fent a torzó, a has és a mellkas is dzsungelként funkcionálhatnak, ha lennének tetveim. Szerencsére az oldalam és a hátam egy része felüdülés lenne a dzsungelben eltévedt tetveknek, hiszen ott a füves pampák fogadnák őket. De. A vállam. Na az lenne az igazi sötét Afrika, ahol Sir Morton Stanley-ék három évig kóvályogtak össze vissza, a crew háromnegyedét otthagyva.
A fejem is tartogat még meglepetéseket..
(És most indult újra kétszer a számítógépem, mert a pagefile hirtelen úgy döntött, hogy 2 gigára állítja magát. Fanni, azanyádúristenit!)
.. szakállt is hordok/viselek/növesztek, mert megtehetem. Érted, aki már 14 éves korában borotválkozott. Na, de a borotválkozás! Haha, hogy én azt én mennyire gyűlölöm! A zsilettmakkhárom néhány borotválkozás után úgy kicsorbul tőlem, hogy utána öröm vele szétszabdalni a képemet. Ráadásul teljesen sziszifuszi harcnak érzem az egészet, mert hiába az ideiglenes sima pofa, holnapra már megint olyan lesz a képem, mint egy sajtreszelő barátságtalanabb oldala. Ezért is van úgy, ahogy. Néha már leszarom az egészet és a borostából, sörte, a sörtéből meg szakáll lesz, a szakállból meg hippi büntetés.
A végén pedig ott a haj. Már, ha hajnak hívhatjuk ezt az ipari sűrűségű és keménységű, drótkefét megszégyenítő súrolási faktorral rendelkező valamit a fejemen. Előnye persze ennek is van (Mindennek van, csak nézd az élet fényesebbik oldalát!), mert ez is melegít. Mert egykéthá.. "Because you lost most of your bodyheat trough your head!". Csak, amikor nekiesek a veterán hajvágó gépemmel. A régi időkben még nyírta, mint Jani a füvet, de most már ha belevágok az erőszakos láncfűrész brummogás szolid vibrátor zümmögéssé fajul. Ha pedig betévedek a sűrűjébe, akkor végképp feladja a harcot és leáll a nyomorultja.
Hiába no, nehéz az élet, ha szőrös az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése