London Elektricity - Just One Second

Itt a karácsony, mindenkinek boldogat, szépet, valaki a családdal van, van aki a párjával vagy a barátaival. Én meg egyedül vagyok, meg egyébként is megyek éjszakai műszakba dolgozni, mert az jó lesz nekem...:( (Ezt a szomorú smiley fejet úgy képzeljétek el, mint egy istentelenül megvert kutya szomorú ábrázatát!)

No nem, baj csak pozitívan! Úgy voltam vele, hogy karácsonyra legyen már egy poszt és meg is volt miről akartam írni, amivel ráadásul több legyet is tudok egy csapásra leütni.

Szóval az én karácsonyi ajándékom a London Elektricity - Just One Second dala. Aki ismerné őket az elismerően bólogat, aki meg nem, annak annyit, hogy a zenekar a világ no1. drum and bass zenekara. Nekik a drum and bass csak egy váz volt, amire felépítették a hihetetlenül érzelmes, szívbemarkoló, néhol vidám, néhol szomorkás, néhol jazzes, néhol funkos, néhol soulos zenei világukat.

A Just One Second különösen kedves dal, tele van gyönyörű képekkel és színekkel, ötletes és kellemes zenei megoldásokkal. A dal szép, lélekemelő, az ember több lesz tőle, de frankón. :) Készült neki egy hihetetlenül jól sikerült remixe, azt linkelem be legelőször. Miért is? Talán azért, mert a remix jobban sikerült, mint az eredeti dal! Hihetetlenül mély és éteri, annyira epikus, hogy a magamfajta dnb rajongó is egyetért velem, hogy ez az év, és talán az egész évtized legszebb drum and bass dala. De én megkockáztatnám "Az évtized legszebb dala" titulust is neki.

Szóval halgassátok, hallgassátok!

Még annyit a végére, hogy már régebben is, de mostanában is megkaptam, hogy obszcén vagyok. Az, mert ez az én kis szemétdombom. Pont. Egyébként meg nem vagyok az. Pont. Ezt bizonyítandó itt a dal szövege, lefordítva, átdolgozva, megtartva az eredeti szellemiségét. Régebben is csináltam ilyet, most egy picit be vagyok rozsdásodva, néhol picit sutának tűnik, de szerintem jó lett. Legalább is nem rossz ahhoz képest, hogy mennyire obszcén tudok lenni néha ;)

A reggeli levegőben gyönyörű a város.
A napfelkelte illata, mint puha bársony,
mert ilyenkor talán minden tiszta és világos.

Hiszem, hogy a leggyönyörűbb te vagy,
nem tagadom, arcomra van írva.
Mikor felnővén vártad a nyarat,

aztán mikor végre eljött az a nap,
kerested megrészegülten, tántorogva.
Hirtelen elillant, a múló pillanat.

Az idő bárcsak megállna nyugodtan.
Akár egy filmben lennénk.
Azt a jelenetet néznénk egész nap,
rólad és rólam egy festményt.

Az örökkévalóságban csak fuvallat az élet,
fogd hát meg kezem és most az egyszer repülj vélem,
mert a pillanatnak hamarosan úgy is vége.

Ha ez a pillanat az életed lenne,
Te mit tennél?
Ha ez a pillanat az életed lenne,
Én szeretnélek téged.
Ha ez a pillanat az életed lenne,
Szeretnél te engem?

Ha ez a pillanat az életem lenne,
Én szeretném a helyedben.
Ha ez a pillanat az életem lenne,
Én szeretnélek téged.
Ha ez a pillanat az életem lenne,
akkor boldogan halnék meg.

Nem kell tisztán látnom,
mert ma minden világos.
A kémények teteje fehéren izzik,
mikor végleg eltűnök én is.

Prodigy - Invaders Must Die - "It won't go away!"

Igazság szerint már elkéstem jó msáfél évet ezzel a beszámolóval, de hát csak most jutott el hozzám az "új" Prodigy album az Invaders Must Die. Nagy fan révén leginkább magam előtt kell magyarázkodnom emiatt és mivel ezen már túl vagyok így inkább ugorgyunk.

Szóval volt egy Always Outnumbered, Never Outgunned 4. album, ami szerintem két dolgon bukott el. Mindenki a harmadik album észveszejtő sikerét akarta ismét látni, így az albumnak hihetetlenül nagy elvárásoknak kellett megfelelnie, hiszen emlékezzünk rá, hogy a 3. album, a Fat of the Land máig tartja helyét a rekordok könyvében. Nem mellesleg, ha valaki megkérdezné tőlem és még sok más embertől, hogy a kilencvenes években mi volt a legnagyobb zenei történés, akkor gondokodás nélkül a kezébe nyomnám a cd-t, megkínálva egy nyaklevessel is, ha visszakérdezne: "Ez most mi?". A Prodigy akkor volt a csúcson, az igazi MTV húzónév, a zenekar, ami ugyanúgy fel tudott lépni egy metál fesztiválon, mint egy techno klubban. A mai fiatalok már nem is ismerik őket. Nem bizony, mondjuk nem is meglepetés miért nem. A zenekar eltűnt a médiából, az egyik tag kilépett, nekiálltak a szólólemezeknek, Liam Howlett kihozott egy mixalbumot, ami távolról sem elégítette ki az étvágyunkat.

Aztán kijött a negyedik album. Ami jó volt, de nem egy Prodigy album volt, hanem egy 21. századi paródia a zeneiparról, a Prodigy görbe tükrén keresztül. Nem volt rossz album, voltak rajta olyan dolgok, amiket most is szivesen meghallgatok, de valahol erőtlen volt az egész. Túl mesterkélt, túlságosan kidolgozott, túlságosan "trendi" volt a hangzása. Egy idő után a sok filler dal lekopott és alig maradt egy kettő az mp3 lejátszóban. És azok is az inkább a kísérletibb cuccok voltak, amik aztán tényleg elég merészen elütöttek a zenekar stílusától. Mintha lenne stílusuk, de ez már más kérdés.

Lényeg a lényeg, tavaly jöttek az első infók, hogy jön, jön, nem kell éveket várni, hamarosan itt az Invaders Must Die. Az elbum jött, látott és egy picit lassan, de győzött, és ismét a Prodigy "A" koncert zenekar. Liam Howlett megcsinálta azt, amit az előző albumnál kellett volna. Vissza a gyökerekhez. Vissza a happy hardcore-rave scene-hez, a hangmintákhoz, vissza a punkhoz és a minimalista, kőegyszerű, elemi, primal érzésekhez, energiákhoz. Mert mire van szükség egy jó számhoz? Groove, basszus, és egy állati jó hook (legyen főtéma, amire tudsz flesselni, nem összetévesztendő a refrénnel!) és ennyi, nem kell több. Az Invaders Must Die megfelel minden elvárásnak és nagyjából a századszori meghallgatás után sem lesz unalmas. 11 dal, 11 energialöket.

Az albumcím adó dal megteszi a magáét. Invaders Must Die, mi vagyunk a Prodigy és meg leszel uralva mostan a zenénkkel, mert visszatértünk és még mi vagyunk a legjobbak a modern zenei iparban. Nagyjából erről szól a szám, iszonyat masszív gitárriffek, menetelős ritmus, ősrégi rave dallam.

Az Omen visszakanyarodik a punk gyökerekhez, habár egyetlen egy gitár meg nem szólal a dalban. Hiányos groove, megragadó ének (ének!), jó kis röfögős túrás a basszusokkal a szám végén. Mondom én, hogy punk, csak hallgasd meg!

A Thunder egy az egyben az Out of Space analógiára épít. Végy egy megragadó reggae refrént, csapj alá egy kis szinti riffet, majd kezdj el csapkodni a baszussal és a ritmussal. Az egyetlen dal, amit néha átugrok, ennek oka, hogy ezt a számot először egy buliban hallottam és olyat szólt, hogy nagyjából mindenki maga alá, de majdnem. Szóval túl szép és fájó nekem ez az élmény, hogy minden nap felidézzem.

A Colours baromi jól kezdődik, In medias res, bele a közepébe, női énekkel megtámogatott kis punk-breakbeat szösszenet. Csapkodó, játékos és hmmm... aranyos? Vagy valami ilyesmi, de mindenképpen jó érzés hallgatni. A lényeg, hogy nagyon adja, csak vigyázz ki ne várd a másik kezéből a sört.

Az ezután következő Take Me to the Hospital az album egyik legerősebb dala. Egyszerű breakbeat, faszányos, pszichedelikus-gitáros kiállással, de nem is ez a lényeg. A szám annyira összerakja azt, amit tudni kell a ritmusról és a fogós basszusokról, hogy oktatóanyagként kellene mellékelni minden zenésznek, "Na így kell behúzni az embert!"

A Warrior's Dance ismét egy régi slágerhez nyúl vissza, ez pediglen a No Good volna. Megvan? Helyes, helyes. Női hangminta vokál, iszonyat régi rawbeat (gyk.: egy drum and bass loop), harapós basszusok, a leállásokban meg egy az egyben azt hinné az ember, hogy a New Order írt egy új Prodigy számot. Sláger a javából, megőrül mindenki a parketten, kezek a magasba'. Jófajta kis nosztalgia.

Run With the Wolves ismét odanyúl, ahol a legjobban fáj. Industrial és punk keveredik, a refrén szuggesztív, igazi dobok pörögnek ezerrel, a riffek meg hasítanak, mint a penge. Pogó gyanus szám, picit kevés zenei fordulattal, de annál több energiával.

Az Omen Reprise egy két percnyi kis pihenő az albumon. Visszatér az Omen főtéma, ambient a javából és néhol már azt mondanám rá, hogy gyönyörű, pedig a Prodigy-re mindent lehet mondani csak ezt nem. Ezután egy életre megjegyezzük a refrént:

Now the writing's on a wall
It won't go away
It's an omen
You just run out of automation
Now!

Ami ezután következik az az egyik legötletesebb Prodigy track, amit valaha is hallottam. Egyszerre ismerős és idegen a hangzás. A Worlds on Fire egy masszív industrial pörgés, hihetetlenül jól eltalált ritmussal, énekkel, gitárokkal. Valami breakbeat-punk-industrial szentségtelen szentháromság, a lehető legjobb dolgokat átörökítve mindenből. Ja és a szám közepén hallható oldschool house key-ektől valaki a falra fog mászni, valaki meg maga elá.. de nagyon. Én először lekapartam az arcom, majd magam alá. Ismét az egyik legerősebb számot hallhattuk az albumról.

A szám utolsó előtti dala a Piranha olyasmi, mint a harmadik albumon hallható Fuel My Fire. Az ugye egy az egyben felvállalt punk zene volt, ez nem kevésbbé. De itt a rave, a drum and bass és a punk ötvöződik egy olyan istentelenül jól eltalált dalban, amit tuti pogóra készteti még a legszelídebb zenerajongókat is. Ponyvaregény soundtrack lehetne, ha a filmet éppenséggel most forgatnák. (Ha lesz valaha annak a filmnek remake-je, ennek a számnak benne kell lennie!)

A legvégső dal pedig egy aranyos kis levezetés, inkább mondanám amolyan end credits-nek. Vágod, amikor a filmnek vége és megszólal egy tökre nem a filmhez illő zene, de akkor és ott pont arra jó, hogy nyugodt lélekkel, de távozz a moziból. Egy az egyben mintha Normak Cook (gyk: Fatboy Slim) egyik stílusgyakorlatát hallanánk. Aranyos, vicces, akár még MR2 Petőfi sláger is lehetett volna a Stand Up-ból. De nem lett az.

Az album ennyi, kilenc végtelenül erős, letisztult, energikus elektronikus punk (cyberpunk?) alapvetés, amik közül nem egyből lehetne olyan slágert csinálni, mint a Fat of the Land idején. Kapunk még egy ambient újraértelmezést illetve egy bigbeat ökörködést a végére. Jók ezek, a maradék kilenc úgy is annyira erős, hogy nem is érezzük, hogy több kellene belőlük.

Mint rajongó és műélvező azt mondom, a Prodigy visszatért, a világ és önmagam számára is. Ez az album nem is sikerülhetett volna jobban!

Van pénzem, de minek

Nagyjából két hete történt, hogy kivettem pénzt egy ATM autómatából, mert nem volt nálam zsé. Igaz, hogy ma már mindent kártyával fizetek, amit csak lehet, de azért jó, ha az embernél van péz. Szóval odabattyogtam, bepötyögtem a kódot, majd rövid fejszámolás után úgy gondoltam, hogy bőven elég lesz nekem húszezer forint. A gép szolgálatkészen ki is adta a húszezer forintomat egyetlen egy papír darab formájában. Na mondom, ebből még lesz baj.

Éjszakai műszakon vagyon, megyek ki Tescoba, majd ott veszek kaját és fel is váltom a pénzt. Én balga. Az nem elég, hogy a fos fánkjuk elfogyott, de még egy kurva zsömlét sem tudtam venni. Okés, Tesco nem nyert. Szemben Meki, az zárva, marad a benzinkút. Ott ki is néztem magamnak kettő darab előre becsomagolt szendvicset, az állaguknál és az ízüknél csak az áruk volt rosszabb. Megyek a pénztárhoz, fizetnék. "Hát azt nem, azzal nem tudunk mit csinálni." - mondja a húszezresemre. Bázmeg. Ez egy kibaszott benzinkút, nagyobb a pénzforgalom itt, mint egy kibaszott bankban és nem tud egy rohadt húszezresből visszaadni.. Okés, fizetek kártyával.

Éjszakai műszak vége. Megyek a kisboltba reggel, hátha.. Veszek cigit, meg pogácsát. Hasonló reakciók a húszezresemre. Mert, hogy üres pénztárral indultak ma. Aha.. De lehet kártyával fizetni.. Útszéli szaros kisbolt. Mondom jó, kártyás fizetés, de aprót nem kapsz akkor.

Átmegyek a szomszéd kocsmába, legyen már kedves váltsa föl. Néz rám a pultusnéni, nem tudni, hogy még mindig ott van-e vagy már bejött-e dolgozni. Mondja ez nem pénzváltó, meg egyébként sem tudná. Mondom fasza, már majdnem megkérdeztem, hogy lehet-e kártyával fizetni, de inkább mentem haza aludni.

Na akkor menjünk át a kocsmák kocsmájába, majd ott tuti fel tudják váltani. Mondtam magamnak a délutáni ébredés után. És igen, siker koronázta tettemet.

Szóval mennyire komoly már, hogy egy szaros húszezressel sehol nem tudsz fizetni, de kártyával már a legutolsó útszéli kisboltban is van. Apró az persze sehol, ha esetleg kéne apró akkor menj újságoshoz, talán nála van.

Az új kétszázast meg bassza meg egy taliga majom, mert semmi haszna nincsen, legalább is egy olyan ember számára, aki él hal a vending machine-ért és éjszakai műszakban élvezettel szórja el az apróját üditőre.

Csináljuk a fesztivált

Csináljuk a fesztivált idén is. Szinte nincs a nyárnak egy olyan hónapja (mit hónapja! hete, napja!), amikor ne lenne valami fesztivál, nagyobb buli, az egész héten nyitvatartó klubbokról és rezidens bulikról nem is szólva. Régen is sok fesztivál volt, de most, ami van az már botrány. Iszonyat a bőség, ember legyen a talpán, aki kettőnél több fesztivált képes zsebből fizetni.
Magamat egy olyan embernek tartom, aki imád bulizni. Egy olyan embernek, aki zene és tánc nélkül szépen lassan megmakkan. Furcsa mód ez a harmadik nyaram, amikor is egyetlen egy fesztiválon sem voltam. Az még hagyján, de még bulizni sem voltam. Leszámítva kettő eléggé félresikerült estet a balatoni éjszakában, de ezt inkább ne firtassuk.
Tíz évig voltam a Sziget fesztivál rendszeres látogatója, minden évben megvolt a hetijegyem, a műsorfüzetem, a gondosan összeválogatott programtervezetem, amiben aztán nem volt helye egy perc pihenőnek sem. Aztán elegem lett. Elegem lett abból, hogy kibaszott drága a hetijegy, elegem lett, hogy alig találok magyar embert, elegem lett a porból, a mocsokból. Elegem lett a divatmajmokból, az igazi prosztódiszkós Sterbinszkyn nevelkedett szutykokból, a vizezett sörből, elegem lett az egész kibaszott fesztiválból. Persze idén is képesek voltak majdnem rávenni, hogy kimenjek, mert ezek a rohadékok képesek volták elhozni a Faith No More-t, meg a The Crystal Methodot, szóval bekaphatják..
Szóval ott tartottunk, hogy elegem lett az egész fesztiválosdiból, Szigetből, Voltból, Kottából, meg minden szarból. Mindig vágytam vissza, a családias hangulatra, az igazán ütős koncertekre, a korlátozás nélküli hangerőre, a pormentes dühöngőre.

Aztán egyik nap eszembe jutott A fesztivál. Amin ott voltam, meg még néhány más "Kiválasztott", aki 2004 nyarán úgy gondolta, hogy kifizet 12'000 forintot (!!!) kettő napért, csak azért, hogy bulizhasson. Ez volt a GluGlu. Szerintem, ha te ott voltál és ezt olvasod szinte biztos, hogy egyetértesz velem abban, hogy abban a fesztiválban minden ott volt, ami egy igazán jó bulihoz kell.

A fesztivál kitűzött célja az volt, hogy egy olyan elektronikus zenei felhozatalt nyújtson, amit eddig még nem láthattunk itthon. Számtalan fellépő, akkor volt először itt kis hazánkban, számtalan világsztár. Csekk a hivatalos oldalt, ami valamiféle oknál fogva még öt év után is működik! GluGlu fesztivál

Csak megmosolygom a BalatonSound fesztivált, mert az igaz, hogy nekik is nagyszerű a felhozataluk, de ezt semmi sem verhette sem akkor sem most. Mondom, úgy nézd a fellépőket, hogy a külföldiek 80%-a akkor volt először itton! Freq Nasty, Groove Armada, Chemical Brothers, Plump Dj's, Hybrid, Banco de Gaia (mint dj már volt előtte itthon, de nem a zenekarával), Dub Pistols. És számtalan hazai zenekar és dj, a scene legjobbjai akkor és most.

A fesztivál előre megjósolhatóan óriási bukta lett anyagilag, sok hazai fellépő csak hónapokkal (évekkel? talán soha) később kapta meg a pénzét. Minket meg "lehúztak" 12'000 forinttal, kettő napra. 2004-et írunk, szóval nézz csak utána, hogy ez annó mennyi volt. Megmondom, kurva sok. Sokan emiatt nem mentek el, pedig, aki kicsit is ért az elektronikus muzsikához az tudja, hogy egy ilyen leosztás, ami akkor volt megért minden pénzt. És (figyelem fesztiválszervezők!) ezért a pénzért minőséget!, kultúrált szórkozást!, tisztaságot kaptunk. Hmmm, fesztivál, ahol nem kell az eldobott söröspoharakban mászkálnod? Hogy lehet ilyen?! Hát képzeld, a megfelelően elhelyezett kukák, a rendszeres szemételszállítás megoldotta a problémát. A rendszeres pedig nem naponta kétszert jelent.

Én megkaptam mindent, amire csak vágyhattam.

1. Jó zenék. Minőségi előadás. Csekk.
2. Külföldi különlegességek először itthon. Csekk.
3. Családias hangulat. Csekk.
4. Szabadjára engedett hangerő, mindenféle korlátozás nélkül. Csekk. Nem, nem sátorban voltunk, mint a heringek, hanem a szabadban. És így megmondom neked, hogy azóta sem hallottam olyan minőségű hangot, ami ott volt. Se szabadtéren, sem pedig zárt klubban. Igen, tényleg annyira jó volt.
5. Szabadtéri buli, festői környezetben. Csekk.
6. Értelmes after/before programok. Csekk. Hát, ha a mogyoródi Aquaparkban van, akkor hogy a túróban ne lenne jó a program? Egész nap vízben pancsolás, csúszdázás, bikinis lányokat sasolás, kell ennél több?:)

Bárhogy is nézem, bármennyire is volt méregdrága a fesztivál, megkaptuk azt, ami pénzünkért járt. Teljes idejű koncert programokat, minőségi hang és fénytechnikát, színvolnalas környezetet, egész napos élményfürdőt. A medencéket éjjel is lehetett használni, a csúszdákat nem. Képzeld ezt el a Szigeten. Másnapra egy medence a Szigeten már rég tele lenne szarva, hugyozva, hányva, nem kevés mennyiségű sárral, ondóval és vérrel elkeverve a masszát.
Hiába, az a pénz, amit akkor ezért a fesztiválért elkértek megszűrte a közönséget és tényleg csak az jött el, aki tudja értékelni a zenét, a kultúrált szórakozást. Ott is volt részeg ember, ott is voltak pózerek, ott is voltak külföldiek, ott is volt, aki csak bámult és nem tudta mi van. Nem ez a lényeg.
A mentalitás, az a lényeg. A Szigetre számtalan minőségi előadót meghívnak, de az egész hely egy prosztó búcsú a nagy faluban, bóvlival, céllövöldével, lángossal, meg kőrhintával. Ott nem volt ez, és aki esetleg prosztóként érkezett oda, az is tapasztalat valami újat, hogy másképp is lehet mulatni, mint arconpörögve hányni.

A kutyával aludtam

Tizenkettő óra. 12 óra. 720 perc. Számolj el 43200-ig. Annyira nem is tűnik soknak. Hát az, ha az ember tizenkét órát dolgozik éjszakai műszakban. Tegnap éjjel is így volt. Én, mint a humble employee megtettem, amit megkövetelt a szerződésem, bringára ültem és hazaindultam, hogy megreggelizzek, megfürödjek majd aludjak egy jót, hogy aztán ismét itt ülhessek és blogot írhassak az éjszaka közepén.

Egyszerű, de nagyszerű kis tervem sajnos azonban nem várt akadályokba ütközött. Fáradtan és mondhatni morózusan érkeztem meg reggel hatra a házunkhoz. Kinyitom a kertajtót, az a kurva bringa meg már megint majdnem eldőlt, mert szar a kitámasztója. Betolom a cangát a tornácra, persze hely az alig van, mert ugye mindent a tornácon kell tartani. Asztal, padok, műanyag székek, tüzelő, kiskosár, nagykosár, talicska tele fűrészporral, meg persze még kettő bringa. Ja és Gréti kutya, az egyetlen női egyed, aki feltétel nélkül tud szeretni. Na jó, talán még az anyám, az aki ilyen képességekkel bírhat. Kitámasztom a verdát, előkapom a kulcsot, behelyezem a zárba és elfordítom. elfordítanám, de nem megy. Nem baj, az ajtóval néha trükközni kell. Fogom a kilincset, felémhúzom az ajtót, fordítanám, de nem megy. Nézem a kulcsot, jó az. Mivel csak kettő kulcs kell, és az egyik meg van jelölve, tuti, hogy ez lesz az. Próbálkozok, aztán ismét, semmi. Na mondom, vagy beszart a zár, vagy benthagyták a kulcsot a zárban. Az utolsót tartottam valószínűnek. Mert ugye a zárban bent kell hagyni a kulcsot, mert kicsit sem vagyunk paranoiásak, mert tuti beámasznak a kertkapun, tuti kinyitják az ajtót és tuti megölnek, megerőszakolnak, feldarabolnak az éjszaka közepén minket, mert valami iszonyat micsoda gettóban lakunk. (Ez irónia akar lenni.)

Szóval ott álltam az ajtó előtt, majd leültem az egyik padra és rágyújtottam, hogy ne kelljen annyit káromkodnom. Elkezdtem gondolkodni. Kint van a csengő, becsöngetek, felbaszom az egész házat (mert ugye nem csak én, meg a barátnőm, hanem az egész család, meg barátnőm anyjának a szülei és nővére is ott lakik) és kurva jó lesz. Mindenki egész nap ingerült lesz és majd jól utálni fognak, amig el nem mondom, hogy ki lettem zárva és akkor majd a bűnöst fogják utálni, aki kizárt engem. Hmmm, nem tűnt rossz tervnek, de aztán rájöttem, hogy nem működik a kapucsengőnk. Akkor csöngessek be a nagyszülőkhöz? De nekik meg nincsen kulcsuk hozzánk és akkor tuti telefonálnak, hogy engedjenek be. Na akkor én is tudnék telefonálni. Elő is vettem a mobilt, hívom a barátnőmet először. Persze három telefonja van és miért is ne halkítaná le az összeset? Jó, akkor hívom az otthoni számot, felbaszom a házat, leszarom, engedjenek be, fáradt vagyok. Csöngetek, felveszik, álmos női hang, barátnőm édesanyja. Mondom tessék már beengedni, kizártak. Mondja mindjárt jön és beenged. Oks. Várok. Várok... Semmi.

Na bazmeg, nekem ennyi. Elkezdem rángatni az ajtót, hátha meghallják a szöszölést, matatást, nyikorgást. Semmi. Márt alig álltam a lábamon, mondom leszarom. Bringát kivettem a helyéről, talicskát arrább toltam, műanyagszéket kitessékeltem, a kertiszékeket félrerugdostam és fogtam a kifeszíthető függőágyat, a napozóágy matracát egy sárga tehén alakú párnát és nyugovóra tértem. Gréti kutya odabújt hozzám, na ő legalább tudja milyen érzés kint lenni a hidegben.

Nagyjából egy óra múlva a mobilom ébreszt, barátnőm hív, hogy mi a turó van. Mondom kizártatok. Fél perc múlva kattan a zár, álmos fej bukkan ki a szunyogháló mögül, én meg nagy nehezen kikászálódok a rögtönzött ágyamból. Még szerencse, hogy fincsi reggelivel várt különben tényleg mérges lettem volna. A végén minden jó, ha a vége jó, megkajáltam, megfürödtem és aludtam egy egész jót. Persze ébredés után kiderült néhány dolog.

1. A kapucsengő már meg lett szerelve. Tök jó, több hete nem működött, most meg jó, de erről nem tudtam, mert sosem voltam otthon, amikor használatban volt.
2. Az otthoni telefonszám rossz volt, kettő számjegy össze lett cserélve, persze barátnőm adta meg a számot. Amit szintén sosem hívtam még, mert még sosem volt alkalom, ami miatt hívhattam volna újdonsült családomat.
3. A kulcs, ami bent lett hagyva a zárban az barátnőm hugáé volt, de az édesanyja azt mondta ő hagyta bent a zárban és egyébként is miért nem dörömböltem az ajtón... Hát mert talán azért, mert nem akartam mindenkit felbaszni és ha elkezdek dörömbölni - amúgy orkosan - akkor félő, hogy bebaszom az ajtót (volt rá már példa) és abból semmi közös hasznunk nem lenne, csak az, hogy én bejutok a házba.

Tanulság. Nehéz az élet a nőkkel.

Nightwatch

Május elején álltam munkába ismét és ismét szembesülnöm kellett azzal, hogy nem szeretek dolgozni, de ha felcukkolom magam, akkor aztán ne álljon senki se közém és az elvégezendő munka közé. Én már csak ilyen dacból is megmutatom, hogy én aztán hú de nagyon. Szóval ismét dolgozok, ráadásul egy világhíres, iszonyatos megacorp, multinál. Nevet nem, mondok, de tényleg rohadt régi és nagy cégről van szó. És ennek a magyar hmmm, leányvállalatáról? Valami ilyesmi.
Szeretek itt dolgozni, miért is?

1. Van munkám. (Ja, ezért is jó itt dolgozni.)
2. Kapok fizetést. (Gondoltad volna?)
3. Jó a környezet.
4. Vannak jó arcok.
5. Lehet sokat netezni. (Nem mintha otthon nem tudnék...)

Az ötös pontot kiegészíteném azzal a gondolattal, hogy az ember, amikor általános szabadidejében netezik, akkor mindig elcsodálkozik, hogy milyen sok olvasnivalót rejt egy régi és napi rendszerességgel frissülő blog, híroldal, fórum, stb.. na most én, aki ezt főállásban "végzi" inkább csak annyit mondok, hogy lehetnének szorgalmasabbak is a szerkesztők úgy ganzegál, mert már ittlétem alatt kivégeztem 2 fórumot, kettő blogot és egy hírblogot... És napi 20-30 cikk, amit elolvasok nem elég. :)
Szóval jelenleg nincs mit csinálnom, és ezért még fizetést is kapok, szóval mondhatjuk, hogy egyelőre nekem (és persze sokan másoknak is) van a legjobb munkám.
Mindenféle lényegi oktatás nélkül benyomtak 24/7-be, ráadásul éjszakai műszakkal kezdek. Lassan véget is ér az éjszaka és már előre látom, hogy ez vicces lesz a továbbiakban. Hiába, hogy már alig látok, annyira fáradt vagyok, nem ez a lényeg.

Vagyunk összesen kb harmincan az irodában, napközben nagyjából ezren nyüzsgünk, így számolj. Szóval eléggé családias. Éjjel kettőkor már mindenki elhallgat, az emberek fáradtak a szociális életre. Előkerülnek a kávésbögrék és a pendriveon hozott filmek, sorozatok, online szerepjátékok, freeware cuccok és flash játékok. Itt megy a 24, máshol a Clone Wars-t nézik, amott meg alszik valaki az asztal alatt. A managerek sehol, ők lógnak, hazamentek, vagy mert ők managerek nem vállalnak éjszakai műszakot. Mondjuk egyet látok, de vele is csak többen vagyunk, hiszen ölbe tett kézzel és tátott szájjal aludja az igazak álmát. Ő már eleget tett a cégért és a dolgozóiért. A portások (akarom mondani biztonsági szolgálatosok...) igazi fazonok. Kettő öreg fószer, az egyik próbálna keresztrejtvényt fejteni, de egyszer majdnem beleállt a fejébe a toll, mikor majdnem engedett az álomtündér hívógató szavának. Így inkább beültek a kis zugukba és végtelennek tűnő anekdótákkal szórakoztatták egymást. "Én annó tizenötkilós halakat fogtam! Az semmi, én meg múltkor majdnem kifogtam egy cápát, amikor horvátban nyaraltunk!" (WTF?!?!!4!4!!44négynégy O_o)
Négykor már én is rohadt nagyokat pislantottam, szóval elhatároztam, hogy a napi cukor mennyiségnek ismét odabaszunk és iszok egy Coca Cola tm terméket. Fantával csapattam szét az esti melegszecsót, a cukor vérré vált bennem és éreztem, hogy hihetetlen energiák áradnak szét a testemben! (Mivan?Anagylófaszt!)
Ellenben olyan napfelkeltét láttam, hogy beszabehu.

Az utolsó órát pedig úgy döntöttem blogírással fogom eltölteni, hogy azért tényleg ne már a végén aludjak el. Ja és persze volt azért on the job training, egy segítőkész srác elmagyarázott mindent, hogy majd feltehetőleg mit és hogy fogok csinálni. De mivel már akkor rohadt fáradt voltam, amikor magyarázott és kb öt program harmincöt almodulját mutatta meg így nem sok maradt meg bennem. Nem baj, majd ma éjjel ismét.

Hold your breath

Alapvetően szeretem a parttalan erőszakot a filmekben. Na jó, annyira nem, de kedvenceim közé tartozik a Chronicles of Riddick sorozat. Vágod, Vin Diesel, mint Richard B. Riddick, a jövő egyik legkeresetebb szökevénye és tömeg gyilkosa. Kicsit sérült lelkileg, de ha ő kérdezi, hogy "Who's the better killer?", akkor az bizony üt. Az első Riddick film a Pitch Black volt, nálunk 22 évente sötétség néven futott, majd néhány év múlva jött a folytatás a Chronicles of Riddick (A sötétség krónikái). A Pitch Black tulajdonképpen a 0. rész, mint a Hobbit a Gyűrűk ura trilógiához. Készül ugyan is a befejező harmadik és negyedik rész, amit már nagyon várnak a kaszabolásra kiéhezett Riddick rajongók.
Hogy csökkentsék az éhségünket kidobtak egy félórás kis animációs filmet, ami az első és a második rész közt játszódik, Dark Fury néven. A történet ott kezdődik, ahol a Pitch Black abbamaradt és nagyjából ott ér véget, ahol a Chronicles of Riddick kezdődik. Maga a sztori nem nagy szám most sem, a lényeg a látványon, az akción és persze Riddick karakterén van. A kisfilmet egyébként az Animatrix - World Record készítői követték el, tehát a minőségre nem lehet panasz. A film végén meg szól ez a Junkie XL End Theme, ami miatt tulajdonképpen megszületett ez a bejegyzés.

A bót

Nyílt mellettünk egy bolt. Reál Pont (ez itt a nemreklám helye). Kimegyek a kapun, jobbra fordulok, lépek kb 15-20 nem annyira nagy, mondhatni átlagos lépést és már ott is vagyok. Van minden, ami kell, a bolt vezető nő kedves, meg olyan anyukás és simán rábeszéli az embert egy Anikó sajtra. Az pénztáros lány meg szintén egy tipikus rajzfilmfigura, szemüveges, hallgatag, kicsit csúnyácska, ellenben kedves.
Mindig is szerettem ezen a környéken élni. Valahogy jó érzés, az amikor az emberre ráköszönnek vagy rá tud köszönni valakire, akit ismer. Van benzinkút, éjjel nappali, mozi, gyors kajálda, vásárcsarnok, ATM automata, játszótér, és most már van "bót" is, ahová le lehet csattogni papucsban, napszemüvegben, fürdőköpenyben, mint a Nagy Lebowski. Egy liter tej, öt zsömle, meg egy doboz cigi lesz.

Suffering - Prison is Hell

Rég volt mikor először játszottam a Sufferinggel. A játék habár nem volt egy kiemelkedő alkotás, számomra még is nagy élmény volt. A Midway most teljesen ingyenessé tette az első Suffering részt, némi reklámmal megspékelve a játékot (ebből eddig még egyet sem láttam).
Na de mi is ez a Suffering? Ez kérem szépen egy horror-akciójáték. Horrorból az ódivatú, hatásvadász és kiszámítható igazi trash horror. Akcióból pedig az adrenalin pörgetős, túlfűtött, kapkodós, hajszál híján túlélős. A játék a mesteri és kult Silent Hill sikereit próbálta meglovagolni, kisebb nagyobb sikerrel. Míg ott inkább féltünk, mint megijedtünk és elég sokat gondolkodtunk a cselekményen és a karaktereken, itt egy magányos túlélőt játszunk, aki megpróbál kikeveredni a megelevenedett pokolból.
A helyszín Abott fegyintézet és Carnate sziget. Mindkettő a lehető legelbaszottabb és legdepressziósabb hely a világon. Számtalan szörnyűség, borzalom történt a szigeten. A börtönben tárolják és végzik ki a legveszélyesebb gyilkosokat, erőszak tevőket, a szigeten van egy második világháborús bunker, ahol foglyokat kínoztak és végeztek ki, a 16. században kisgyerekeket égettek meg boszorkányság vádjával, a sziklás partokon számtalan hajó futott zátonyra, bennük több száz tengerésszel, a helyi bánya is berobbant, maga alá temetve bányászokat és hogy a kép teljes legyen a szigeten üzemelt egy szanitárium is, ahol a fő orvos bekattant és kísérleteket folytatott a betegeken. Csoda, hogy az itt elhunytak lelkei bosszúra éhesek?

A főhős Torque. Egy hármas gyilkosságért elítélt férfi, múltjában épp úgy ott vannak a lezáratlan banda kapcsolatok, mint a titokzatos katonai múlt. Épp most szállítottak át ide kivégzésre. A vád: aljas módon kitervelt elsőfokú gyilkosság. Az áldozatok: a volt felesége és a két fia. Torque nem tagadott, ellenben azt állította, hogy semmire sem emlékszik. Az orvosok kivizsgálták az azóta többször is előforduló emlékezetkieséseket, de semmi bizonyíthatót nem találtak. Így hát főhősünk dobozát fogva lassan bevonul a cellájába. Itt azonban nem sokáig tartózkodunk, a föld megremeg, az fények kialszanak, társaink felüvöltenek, a zárkánk ajtaja kirobban mi pedig menekülünk a pokolból, ahol is megelevenednek az itt elhunytak lelkei a lehető legszörnyűbb démoni formákban testet öltve.
A játék már jó régi, technikailag akkor sem volt a toppon, pláne most. A grafika kicsit kopottas, az irányításon érezni a konzol átirat ízt, de nem is ez a lényeg. A hangulat. A sötét és fenyegető börtön, a kihalt és hátborzongató sziget, amire lassan leereszkedik a köd. Az állandó suttogás és kaparászás, a távoli sikolyok zaja, ami szép lassan elül és csak a saját zihálásunkat halljuk. A legváratlanabb pillanatokban felugró emlékképek, a sötét múlt állandó fenyegetése. A játék hátborzongató, félelmetes. Persze, mint fent említettem ez szigorúan trash horror, tehát vérből, kegyetlen halálnemekből és őrült lövöldözésekből aztán nem lesz hiány, de azért a készítők kitettek magukért és sosem érezzük magunkat biztonságban.
A játékban többször kell majd döntenünk morális kérdésekben, illetve az első egy órában szembesülhetünk a belsőt szétfeszítő düh démonával, amit ha akarunk kontrollálhatunk, ha meg nem és engedünk a szörnyetegnek... Szóval ezektől a döntésektől függ, hogy miféle véget fog érni a játék. Hogy vajon tényleg őrült gyilkosok vagyunk vagy elfajult veszekedés ért tragikus végett, esetleg tőrbe csaltak minket? A választásokon múlik minden.
Nem túl hosszú alkotás, de egyhamar nem is fogunk végezni vele, csak azok, akik bírják idegekkel. Én bevallom szerényen, bármennyire is élveztem a játékot, voltak pillanatok, amikor úgy megijedtem (persze lesznek itt is a tipikusan hirtelen bevillanó képek..), hogy azt hittem megáll a szívem.

Szóval. Töltsétek, toljátok. A játék tényleg jó, kellemes (?) szórakozást tud nyújtani. A kritikák és a játékosok is szerették, bár senki sem nevezte kiemelkedő alkotásnak. Egy átlagosan jól összerakott horror darabról van szó, amiben hiba nincs és néha be fogsz rajta csinálni. Vérpistikék tartsák magukat távol tőle, a grafikai hiányosságokon ők biztos nem tudnának túllépni. Jah, maga a kitömörítetlen install file 1.26 giga, ezzel kell számolni a letöltéskor.

LINK:

The Suffering - hivatalos oldal

The Suffering letöltés 1

The Suffering letöltés 2 (elvileg innen gyorsabb, nekem fél óra alatt lejött)

Journey to the Center of the Earth

Avagy az Utazás a Föld középpontja felé. Verne Gyula regényéből szabadon, 3d-ben a moziban. Az élmény megért minden pénzt.

Bővebben. Szinte a mozgókép feltalálása óta voltak gondolatok és próbálkozások a 3d-s film megteremtéséhez. A technika bár még mindig új, már 20 éve is készültek olyan kísérleti filmek, videó klippek, amik a 3d-s technikát alkalmazták. Technikailag semmit nem tudok róla, olvassatok utána, én most kevés vagyok ahhoz, hogy elmagyarázzam. Lényeg a lényeg, hogy ezt a filmet mondhatjuk az első igazi 3d-s mozifilmnek. Mert hiába az ilyen olyan 3d-s természetfilm, a mozit nem ezért találták ki, a mozi nem erről szól. A mozi akció, dráma, szerelem, lövöldözés, űrhajó, dinoszaurusz. Érdekes, hogy a hang mióta 3d, a kép meg még mindig megmaradt az "unalmas" második dimenzióban. Reméljük ez a film új löketet ad a mozinak.
A teremben ülve ismét elfogott egy rég elfeledett érzés. Az érzés, amikor még csak kisfiú voltam és a mozi még különleges alkalom volt. Amikor szinte remegve vártad a pillanatot, hogy végre kialudjanak a lámpák és elkezdődjön a film! A teremben a szokásosnál is nagyobb volt a hangzavar és az erőltett röhögcsélés. Szerintem sokan voltak úgy, mint én. Szegény retro-futuro designnal megvert 3d-s szemüvegen vezették le a gyenge poénokat. Visszaszámlálás, szemüvegeket felkapjuk, majd jönnek a 3d-s trailerek, hogy szokjuk a látványt. Elsőre kicsit többre számítottam, a film végeztével azonban minden várakozásomat felülmúlta a látvány. Aki még sosem látott 3d-s filmet annak talán a legegyszerűbben egy hasonlattal tudnám elmagyarázni mire is számíthat. Emlékszel még az olyan mesekönyvekre amiben a képek egymáson feküdtek, egymást rétegezték? A képek képek voltak, sík elemek, de egyesek kiugrottak, mások a háttérben maradtak. Valami ilyesmire kell itt is gondolni, csak dinamikus mozgóképen, eszméletlen jó látványvilággal megdobva. Az első öt percben Brendan Fraser rögtön a kamerába köp fogmosás közben, az élmény leírhatatlan ahogy megpróbálsz elhajolni a nyálas fogkrémhab elől. És ez csak a kezdetet. Húsevő növények, sziklák, óriási, fa méretű gombák, földalatti tenger, dzsungel, egy kihagyhatatlan t-rex és az abszolút kedvenc: hullámvasút a föld alatt, belső nézetből.
A film maga? Trevor Anderson és az unokaöccse Sean elindulnak megkeresni Trevor fivérét, Max-et, aki már majdnem tíz éve eltűnt. Az egyetlen nyom, ami a nyomára vezethet az maga Jule Verne regénye és az abban található személyes jegyzetek. Csatlakozik hozzájuk Hannah, a csinos túraegér nő és a kaland kész is. Senki se keressen semmi komolyat a filmben. A hangulat és a látvány visz mindent. A poénok néha ütnek, sőt én még azt mondom, hogy a színészek is hozzák a popcorn mozi szintet. Látszik, hogy az egész előadás és élmény a technikának van alárendelve. Ezt már megszokhattuk, hiszen, amikor a cgi meghódította a filmvilágot a helyzet akkor is fordított volt.


Érdemes megnézni az új élmény miatt, reméljük egy új korszak nyílik a mozi történetében. Egyre több filmet néznék én is ezzel a technikával megtámogatva és persze néhány klasszikus is megérdemelne egy új premiert 3d köntösben. Star Wars, Indiana Jones, Jurassic Park és a többiek. Ha legbelül még mindig kalandor vagy, aki titkon még mindig is hitt abban, amit leírt Verne vagy akár Conan Doyle az Elveszett Világban, ha téged el lehet varázsolni egy földalatti dzsungel látképével, ha még mindig megborzongsz a t-rex lépteinek robajára, akkor ez a film a tiéd.

Ismét itt

Na csá mindenkinek, ismét itt vagyok. Ha jól számolom már több, mint fél éve ide sem dugtam a képemet. Egyeseknek talán örömet okoztam ezzel, bár lehet, hogy csak magamat ringatom illúziókba esetleges utálóim számát tekintve. Tévedés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy engem csak imádnak (pedig minden oka megvan rá az embernek, hiszen szép vagyok és okos), épp ellenkezőleg a kutyát sem érdekli mi történik a virtuális kis szemétdombomon. DE! Ez egy pillanatig sem fog engem érdekelni és rendszertelenül (nem ígérek semmit), időről időre jelentkezek azzal, ami érdekel.

Gyors összefoglalónak mi is történt. Kedves Fanni kihalt mellőlem így kellett egy újat beszerezni. Fanninak hívták a régi pc-t, kiszolgált, öreg tyúk volt már. Makacs, beteg és hálás volt, mint egy rozzant alkoholista nő. Nyolc évet lehúzott mellettem, számtalan szervcserére szorult az évek során, mígnem végleg feladta. Olyan volt, mint a Millenium Falcon. Kívül szutyok, belül pláne, de hasít, mint a szél. (Ja, kérdezed miért volt Fanni a neve? 1. Geek vagyok. 2. Olyan volt, mint egy nő. Minden rossz tulajdonságával együtt..) Most itt duruzsol mellettem egy szép, fekete dizájnos, olcsóért összerakott, hipermarketben vásárolt történet. Persze első nap vinni kellett a szervizbe, de azóta kifogástalan a drágaság, hasít ő is, mint a szél. Remélem lehúz mellettem legalább annyit, mint Fanni. Még nincs neve, de majd lesz egyszer, ha már átestünk az első format c:, windows reinstallon.
Aztán elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját, ami egyben életem egyik legjobb döntése volt. Elkezdtem wowozni. World of Warcraft. Tudod ez az, amit csak 15 éves pattanásos, no life geek srácok játszanak, akik nőt (ruha nélkül) csak jpg-n láttak. Ez persze nem igaz, majd írok erről is, hogy miért fasza és miért nem a wow. Mindjárt jön a második kiegészítő, szóval akár még aktuális is lehetne. Ha esetleg te is nyomod, akkor: Burning Steppes-PvP, Okamahli lvl 70 tauren druid (resto, de NEM fogok arénázni veled!), Mahli lvl 70 tauren shammy.
Nővérjem megházasodott, szóval már van egy sógorom is. A vicc az, hogy kint élnek Angliában, szóval majd, ha nekem is lesz valami porontyom, akkor majd visszük ki őket és majd mesélünk a távoli rokonról, mint George bácsiról az átkosban, aki kiment 56-ban. (Nálunk nem volt George bácsi, nálatok?)
Ennyi most röviden, majd ami eszembe jut azt kifejtem. Vannak linkek, videók ismét, kaptok sok jót és rosszat.

A végére egy villámtréfa, mint anno a Szeszélyes évszakokban. Persze ott három volt, és szarok is voltak, ez meg nem vicces, ellenben flash és játék. Pixelgrafika, pixeldínó, menekülsz a kihalás elől. Futsz, ugrasz és ökölbe szorul a lábad. Meglepően nagyon jó!

LINK:

Dino Run

Nincs semmi bajom a nőkkel...

De azért vannak gyöngyszemek, amik ékesen bizonyítják.. Mit is? Igazság szerint nem is hülyébbek nálunk, hiszen mi is tudunk nagy baromságokat csinálni, meg úgy alapvetően nekünk is megvannak a kliséink. De most nézzétek el nekem, ha egy kicsit szűklátókörű vagyok. Néha ilyen is kell. Szóval a nők...

A "MESTERLÖVÉSZ" - Az alábbi videó után érdemes megnézni a Charlie Angyalai 2. ide vonatkozó részeit, amikor is Demi Moore dupla desert eagle-lel rohangál és lövöldözik. Ez a pisztoly (? löveg bazzeg) bizony ekkorát tud odabaszni. Foghatta volna erősebben is, de akkor nem születhetett volna meg ez a zseniális felvétel.



A TÁNCOSOK - A mester és tanítványa. A szitut nem vágom, de a profi szőke nő éppen mutat egy rúdra felugró technikát a kezdő feketének. Gondolom megtanítja néhány gogo vagy streap tease (sztriptíz gecó) fogásra. A fekete lány leesik, részint a saját hibájából. Beüti az orrát és a buksiját. És ami utána jön. A katarzis csúcspontja a kamerát eldobó fickó, aki megpróbál közbeavatkozni az évszázad küzdelmébe. Priceless!!!



A VILLÁMKEZŰ - A videót elnézve még nincs 16 éves. De gyors. Kb, mint Flash. Csak élőben. A férje szeretni fogja.
Meghitt szombat este apa, anya otthon a gyerekek a nagyszülőknél. Éppen befejezték a romantikus vacsorát, de kezdődik rögtön az esti film, amit már előre kinéztek a műsorújságban.
- Kicsim! Kezdődik a film! Gyere, hagyd a fenébe a mosogatást, majd holnap megcsinálom! - mondja apa.
- Mindjárt jövök Drágám! Megcsinálom most! - válaszolja szerelemtől csengő hangon.
Apa kényelembe helyezi magát a kanapén és egy kicsit csalódva kezdi el nézni a filmet. A háttérben elkezd csobogni a víz, összekoccanak a tányérok, a stáblista még a mellékszereplőkig sem jutott el, de anyu már le is huppant apa mellé. Odabújik hozzá, bal karjával átöleli a másikkal meg egy ropival teli tálat nyújt apu elé.
- Most akkor mégsem mosogatsz el? - kérdezi apu megjátszott szemrehányással a hangjában.
- Leszedtem az abroszt, kicseréltem a szemeteszacskót, adtam enni a kutyának és hoztam ropit is. - mondja kedvesen.
Apa hátranéz, a konyha csillog, villog, a blöki falatozik, a teli szemeteszsák összekötve a kertiajtó előtt.
- Hühhh.. hát ez nem semmi. - nyögi ki nagy nehezen.
- Sssss, kezdődik a film! - mondja anya, majd ad egy nagy puszit apu értetlen képére.

Unatkoztam és ráértem...

Én kérek elnézést. Igazság szerint annyira nem is vicces. Csak megihletett a kép.

BRUSHY MUZAK FREE DOWNLOAD - Chemical Burn

Bienvenue!

Ici, je suis et de la nouvelle chanson. Permettez-moi de présenter cette chanson pour vous.

Akarom mondani, halihó nektek, belétek. Itt az új dal, az új mana, amire oly' régóta vártatok (Engem nem vertek át, he!), a Chemical Burn. Semmiféle zaftos sztorit nem tudok a dal születéséhez fűzni, most nincsen bulvár. Két nap alatt megcsináltam a dalt, persze ez durván 4+5 órát jelent. Szóval tök ösztönös és rapszódikus volt a szülés.
Ha vagytok elég bátrak, hogy a letöltésre kattinsatok, akkor a link alatt egy 7 perc 20 másodperces hmmm.. westcoast breakbeat muzsikát találhattok. Westcoast, mert hangzásban teljesen fedi a dal a breakbeat amerikai és azon belül a nyugati part hangzását. Tudom, kérdezed miért pont hét és fél perc. Így alakult, másrészt nem kötelezi senki sem, hogy végighallgasd. Tekerj bele, azt élvezkedj. Ha meg imádod a jó kis akciósfilmes zenéket, a savas és trance-es hangzást vegyítve a seggrázós ritmusokkal, minimál basszusokkal, akkor szeretni fogod a dalt.

LINK:

Brushy - Chemical Burn

(Offkórsz. A letöltött mp3-at hallgathatod, megmutathatod a barátaidnak, kiírhatod cd-re, odaadhatod anyádnak, buliban is lejátszhatod, de ha ellopod és pénzt keresel vele valamilyen úton módon, akkor megtalállak és úgy megb*szlak, hogy három hétig a sz*r is a szádon jön ki. Érthető voltam?)

Az ixelés hagyományai

Először is ezt:



Aztán azt, hogy a magyar néptánc és népzene egy k*rva jó dolog. Nem t'om ti, hogy vagytok vele, de amikor az ember látja a csoffadt és punnyadt külföldi népeket drum and bass bulikon lagymatagon ide oda dülüngélni, akkor jön rá, hogy a magyar tényleg tud táncolni, bulizni, mulatni. Aki otthon van a 170 BPM feletti tört droidkodásban annak ismerős az ixelős tánc. (Akinek nem, annak csak annyit, hogy a ma ekin pörgő 15-20 évesek úgy tolják a dnb-re, hogy ixelnek a lábukkal, ide oda keresztbe dobálják, mer az "menő")
Eme videóról nem derül ki, hogy tényfeltáró akar lenni, de aki egy kicsit is szemfüles észreveheti, hogy az ixelés a vérünkben van. Tényleg nem csodálkozom azon, amikor a külföldi dnb dj idejön, majd szabályosan bokán fossa magát, amikor meglátja az egyszerre ixelő tömegeket. Máshol csak punnyadt nyugdíjasmenet jut nekik. De az is lehet, hogy külföldön már nem is annyira menő dnb-re pörögni..

Nekem nyolcvan

Áhhh a nyolcvanas évek zenéje. Habár én akkor még sehol nem voltam, így csak hamis nosztalgiával tudok visszagondolni azokra az évekre, amikben még nem is működtem. Élni éltem, de az ovi jobban izgatott, mint a new wave. Ettől függetlenül, mint minden zenebuzi előbb utóbb én is rátaláltam a nyolcvanas évekre, amit semmilyen szempontból nem lehet kihagyni. Az elektronikus zene oldaláról pláne nem. Ekkor történt ugyanis, hogy az elektronikus zene világuralomra tört, a popba belemászott az elektronika, ezernyi új stílusirányzat jött létre, mind a szintiknek és egyéb kütyüknek köszönhetően. Saját kis szubjektív válogatásom következik.

KRAFTWERK - MUSIQUE NON STOP

Mivel is kell ilyenkor kezdeni? Kraftwerkkel, mi mással. Kétségtelen, ha ők nincsenek, akkor nincsen elektronikus zene. Közhely és nem is teljesen igaz, de akkor is ők voltak az útörők. Ha ők nincsenek, akkor az elektronika még mindig underground lenne. 1986-ban jelent meg az Electric Cafe albumuk, ami talán mindközül a legkiforrottabb munkájuk. Electro és techno minden mennyiségben.



AFRIKA BAMBAATAA & THE SOULSONIC FORCE - PLANET ROCK

A hip hop sem volt mindig műmájer majmok parádéja, amikor még a 50 cent is kukából vacsorázott, akkor volt a fénykor. Afrika Bambaataa olyat tett a Kraftwerk - Trans Europe Express dalával, amin máig vitatkoznak az emberek. Feldolgozás? Remix? Egyszerű sampling használat? Nem is olyan egyértelműek a határok a "feldolgozások" és az "újraértelmezések" közt, mint azt előre gondolnánk. Lényeg a lényeg, az electro hip-hop őssámánja megmutatta a világnak, hogy milyen is az elektronika, ha a feketék kezébe kerül. A Planet Rock alapmű, hihetetlen nagy hatással volt az electro és hip hop és későbbiekben a breakbeat scene-re.



GRANDMASTER FLASH & THE FURIOUS FIVE - THE MESSAGE

HA már hip hop, akkor nem mehetek el szó nélkül a The Message mellett. A kilencvenes évek eleje óta, akik a gettókról reppelnek azok... mondhatni elég beszűkülten értelmezik a világot maguk körül. A fent említett 50 cent is le van ragadva a sablonoknál "fogom a fegyverem, lelövöm a kurvámat, drogot árulok, mert én vagyok a király". Teszem azt, a Cypress Hillnek, meg még a régi Prodigy-nek (nem az, egy másik) még el is hittem ezeket a szövegeket, de amikor a luxuvilla medencéjéből tolja ezt a baromságot a képembe, akkor a hitelt nem adnám meg neki. Grandmaster Flash is a gettóról tolta a szöveget, de egy pillanatig sem dicsőitette az ottani életet. Az "utca költőjeként" próbált üzenni a fiataloknak a zenén keresztül, "hé haver, gondolkodj, mielőtt baromságot csinálsz". Respekt neki.



GARY NUMAN - CARS

Annyira igazságtalan Gary Numantől a Cars-t emlegetni, hiszen: 1. Nem csak ez az egy slágere volt. 2. Nagyjából minden zenéje zseniális. 3. De akkor is ez az, ami annyira zseniális, hogy ha megszólal bármilyen buliban, akkor garantált a vakolat szakadás. Igazság szerint egy kicsit kakukktojás is a dal, hiszen nem a nyolcvanas években, hanem a késői hetvenes években készült, de annyira előremutató minden téren, hogy ma már mindenki a nyolcvanas évekhez sorolja. Másrészt 1987-ben és 1996-ban megért néhány újrakiadást, feldolgozást. Szóval ez az a dal, ami egy az egyben hozza mindazt, amiről a 80-as évek new wave-je szólt.



NEW ORDER - BLUE MONDAY

Habár ez nem az eredeti verzió, hanem a 88-as, kicsit felpumpált, szteroidozott, padlóra küldő, hidegen büntető házibuli kedvenc. Mit is lehet elmondani a Joy Division utódzenekaráról? Adtak nekünk néhány slágert és alapvetést. Blue Monday, Crystal, Temptation, Bizarre Love Triangle, stb.. Igazi new wave zenekar, a mainstream határán, az underground árnyékában. Komoly, melankólikus, teli energiával és játékossággal.



FRONT 242 - HEADHUNTER

Régebben már írtam az EBM zene kultikus triójáról egy mash up kapcsán. Sajnos a 2007-es decemberi koncert elmaradt, de reméljük hamarosan láthatjuk őket élőben is. A Headhunter amellett, hogy iszonyatosan jól eltalált zene, igazi sikerét a kultikus klippjének köszönheti. Persze ez semmit nem von le a dal és a zenekar érdemeiből, de. Ha megnézitek a klippet, akkor ti is rájöttök miről beszélek.



YAZOO - SITUATION

Ha még egyszer valaha az életben meghallom a Don't Got, akkor esküszöm odamegyek a dj-hez és a fejével fogok scratch-elni. Nem mintha nem lenne jó szám. De. Ez tipikusan az az eset, amikor az ember annyiszor hall egy dalt, hogy már hányingere van tőle. Pedig a dal jó, igazi kincs, érték, sláger. Csak már annyiszor játszották az ember fülébe, hogy a biztosíték előbb utóbb leég.
(Nem mintha a fenti előadóktól, nem a szarrá játszott slágereket válogattam volna ki, de azért érezni a különbséget, amikor a Don't Got a nagynénéd is ismeri, mig a Cars-t nem.)
Vince Clarke a Depeche Mode után úgy döntött, hogy saját utakra lép. És így lett a Yazoo. No meg a Situation.
A dal semmi extra. De az alaptéma, amivel kezdődik... Először meghallja az ember, akkor azt mondja rá, hogy fasza. Aztán szépen elrontják az egészet mindenféle töltelék zenéléssel. A fénypontok akkor jönnek, amikor viszatér ez a rövid kis dallam. Eltelnek az évek, majd az ember eljut egy breakbeat buliba és meghall egy remixet, ami erre a kis rövid dallamra épül. És akkor jön rá, hogy mennyire zseniális szerzemény a Situation. De csak amiatt a rövid kis téma miatt. Semmi másért.



GO WEST - CALL ME

Fiúzenekaroknak, főleg meleg fiúzenekaroknak se szeri se száma nem volt akkoriban. Az egyik személyes kedvencem (Hé, nem kell buzinak lenni ahhoz, hogy szeresd a buzi zenét! Nagyon is jó az, meg is lepődnél, ha tudnád hány meleg zenész volt akkoriban. Igen, a te kedvenced is buzi.) a Go West. Még a GTA: Vice City soundtrackjén is szerepeltek, pont ezzel a dallal. Mit is lehet elmondani egy 85-ös szerelmes, táncikálós pop dalról? Energikus, játékos, igazi ének van benne, ellenben nem tudnak táncolni és öltözködni. De pont ezért lehet imádni ezt a fajta pózolást, talán még ők sem gondolták komolyan. (Vagy igen és akkor most elszívok egy cigit.)



THE POLICE - WALKING ON THE MOON

Nagy bajban vagyok, mert egy Police dalt kiemelni nem könnyű. Hiszen ott van a Roxanne, So Lonely, De do do do, de da da da, Every Little Thing She Does Is Magic, Every Breath You Take, It's Allright For You, Canary In a Coalmine és a többi. Andy Summers, Stewart Copeland és Sting zenéje máig izgalmas és érdekes. Pop-rock erős reggae hatásokkal és egy kis punk beütéssel. Azt bírom nagyon bennük és a videóikban, hogy baromira élvezték, amit csináltak. Bohóckodtak, táncoltak, vigyorogtak. Kevés ilyen zenekar létezett, létezik, akik ennyire odáig voltak a saját zenéjükért. Sting akkoriban még kreatív volt, most már csak szimplán unalmasan igényes (vagy igényesen unalmas). Elvileg idén ismét turnézik a trió, talán hozzánk is elveti őket a sors és a menedzser keze, de ebben nem reménykednék.



FRANKIE GOES TO HOLLYWOOD - TWO TRIBES

Mert nem csak a RELAX létezik tőlük! Iszonyat nagy zene, iszonyat jó technika, baromi jó hangzás, markáns ének, (akkoriban még) sokkoló klipp, erős politikai üzenet. Two Tribes über alles.



ABC - POISON ARROW

Ismét pop, ismét new wave, ismét egy legenda. Számomra a legjobban eltalált dal a nyolcvanas évekből. Van benne funky groove, szaxofon, slap ezerrel, és ismét a szerelemről énekelnek. Hiába no, ez a téma mindig is örök lesz, csak tudni kell előadni. Ha önkritikával és játékossággal, no és persze minőségi zenével párosul, akkor jöhet. Ezerrel. A szívás csak az, hogy ezt a klippet nem lehet beágyazni, így kattintanotok kell. Remélem annyira azért nem vagytok lusták. Azért az aranyszínű öltönyért mindenképpen érdemes látni. Hiába no, pózolni is tudni kell.

KATT

Azt hiszem ennyi lenne. Mint ahogy azt már említettem, ezek csak a legnagyobb slágerek a zenészektől. De ez csak a jéghegy csúcsa. Aki még nem tette az nyugodtan ássa bele magát a nyolcvanas évekbe, legyen szó punk, rock, metál, synth pop, new wave, electro pop, diszkó, szóval bármilyen stílusról. Talál valamit úgy is, ami tetszeni fog neki. Mert a nyolcvanas évek már csak ilyen.

Kaptok egy kis vegyesfelvágottatotot

Az a baj, hogy annyi, de annyi baromságot találtam, hogy egyszerűen képtelenség őket témákba rendezni, így nem tehetek mást, mint hogy ömlesztve adagoljam a mélyen elrejtett hülyeség dózisokat. Egyébként meg ez az illúzió tavasz nagyon beüt, legalább annyira, mint a macskám, aki tegnap este az ágyamba hányt. So..

STREET SIGNS - Avagy utcai táblák. További komment nélkül egy csokorra való tábla a poros utak mellől.

LINK:

Street Seens

THE HISTORY OF MICHAEL JACKSON'S FACE - Avagy Michael Jackson arcának a történelme. A pop bukott királyának átváltozásait mindig is legenda övezte. Saját állítása szerint ő egy ritka betegségben szenved, attól lett ilyen. Igaza is van, a betegsége azonban annyira ritka, hogy csak rajta ütött ki és így egy fekete srácból fehér nő lett. Egy ideig, mert most már emlékeztet egy rothadó hullára, mint emberre. Ő tipikusan az a zenész, akit hallgatni lehet, de nézni bűn. Csekk a rövid kis történelmet, csak erős idegzetűeknek. Jah, a legszánalmasabb banda újra összeállást is neki köszönhetjük, elvileg idén ismét zenél a Jackson Five. Azé' az mennyire mókás lesz, hogy négy afro közt ott figyel majd egy fehér zombi. Szürreális.

LINK:

The history of Michael Jackson's face

SMOKE ON THE WATER - Vannak emberek, aki lelkesek. Vannak, akik zenélni szeretnének. vannak, aki elszántak, de tehetségtelenek. Vannak, aki nem veszik észre. Sajnos, ha ez mind osszejön, akkor születnek ilyen feldolgozások. Ha azt hiszed szar, várd meg a refrént..



FIKAZOID - FreQ NastY, FreQ-a-Zoid, Freakazoid, Fikazoid, got it? Az az egyik nagyszerű és csodálatos lehetőség, amit az internet megadhat bárkinek, hogy beugathatsz. Arc, név, személyiség, ok és mindenfajta értelem nélkül. Sokan így élik ki eddig rejtett oldalukat. fikazoidok lesznek. A Fikazoidot könnyű felismerni. 1. Mindig beugat. 2. Ha newbie vagy, akkor pláne. 3. Mindig neki van igaza. 4. Mindig övé az utolsó szó. 5. Bármit teszel, bármilyen érveket és összefüggéseket hozol fel állításai és érvei ellen, mindig neki van igaza. 6. Neki nem kell érvelnie. 7. Ha érvel, akkor azt a saját logikája szerint teszi (amit csak ő ért, mert mi kevesek vagyunk hozzá) és nem tűr ellentmondást. 8. A Fikazoidnak mindig igaza van.
RIK-22 user imdb-s pályafutásába pillanthatunk bele, a srác fikáz minden filmet, amit csak ér. Új filmektől kezdve klasszikusokig mindent.

Kambodzsában meg Zámbó Jimmyt tolnak, most hallom a tévéből. Kick ban!

Hitgyüli - Grindcore

Hitgyüli, vidám vasárnap, grindcore verzióban. A riffeket érdemes figyelni. 8/10, de lehetne 10/10 is, ha jobb lenne néhol a vágás. De azé' atom nagyon.

Kneel down bitches! Rap Cat rule 'em all!

A mai zeneiparról mindenkinek megvan a maga véleménye, de érdekes módon még mindig veszik a szart. Szóval sehol sem vagyunk azzal, ha csak állandóan azt szajkózzuk, hogy "csak a szart nyomják nekünk, a pénzről szól minden, az igazi tehetségeket elnyomják, nem kapnak lehetőséget, de bezzeg másokból egyből világsztár lesz, stb...". Így van ez a mostani hip-hop zenékkel is. Jóindulattal sem lehet összehasonlítani ezeket az úgy nevezett "gengsztereket", azokhoz a zenei formációkhoz, amik nem is olyan rég még léteztek és uraltak. Hidegen szétbüntették a világot a hip-hoppal. Mára csak majomkodás maradt, magukat gengsztereknek, striciknek képzelő sehonnai bitangokkal. Az igazi muzak, így a hip hop is visszament oda, ahonnan jött. A föld alá.

De itt van ő. Rap Cat. Egy macska, aki odabasz, úgy csűri a szavakat, hogy csak kapkodod a fejedet. Magvas mondanivalóban nincs hiány, odamond mindenkinek, nem is sorolom fel, a hip hop újraértelmezése, a szavakban rejlő erő ismételt felfedezése Rap Cat. Már az első albumával (8 LIves Left) is nagyot robbantott, de az igazi áttörés ideje most jött el. Ő nem a levegőbe beszél. Amikor még csak kiscica volt, már akkor az utcán élt, lekarmolt minden póznát, hamburgert lopott a szemetesből és a csatornában aludt. A második albumán (Look What I Dragged In) található első slágerét, a Meow Meow-t le is tölthetitek, teljesen ingyen. Érdemes ellátogatni a hivatalos oldalra, ahol megnézhetitek a zseniális Meow Meow videóklippjét.

LINK:

Rap Cat official site

Végre megjelent a Subsonar album!

Tim Bran a Dreadzone egyik ős atyja, majd tíz évig volt a legendás rock and roll-dub-reggae-breakbeat-etno-techno zenekarral. Idén fejezte be Alex Patersonnal és Youth-szal közösen az új The Orb albumot, ami a The Dream címen fog megjelenni hamarosan. Tim Bran, tehát Dreadzone-ból kiválás ide vagy oda, nem hagyott fel a zenéléssel. Subsonar néven saját munkáira koncentrálva, az elmúlt évek során felgyülemlett új zenei hatásokat egy albumba gyúrva végre megszületett a Cool Accident. A hangzás visszatér a régi Dreadzone időszakhoz, techno-deep house-dub-reggae olvad össze egy hihetetlenül mély és spirituális zenei élménnyé, ami egyszerre elringat és megtáncoltat. Összetett és aprólékos zene, de sosem lesz szájbarágós vagy unalmas, egyszerre könnyed és mély. Letisztult és kifinomult munka lett az egész album, amin számtalan nagyszerű zenész, énekes, formáció közreműködik, énekel, köztük Sara és Tim Bran maga is.

LINK:

Subsonar @ MySpace
Subsonar official site