"Best Fight Scenes Ever"

Avagy a valaha készült legjobb harc jelenetek. Egy ehhez hasonló kis szösszenetet már elkövettem, akit érdekel az megnézheti a világ legjobb halál jelenetét.

Az első kis videó részletben a gigászi múlttal rendelkező Star Trek sorozatot idézzük meg. Sosem voltam fan és nem is tudom ki az a szőke fickó, aki megküzd ezzel a két lábon járó gyík fejű miújsággal, de az egyből levágós, hogy koreográfusra (meg jelmezre) nem volt pénz és idő. Hát kérem szépen, az első ütés váltás valami olyan frenetikusan szar, hogy a továbbiakat és a legvégén látható "ki ha nem én" erőpróbát csak erős hasizmokkal rendelkezőknek ajánlom nyugodt szívvel.

A második jelenet hosszabb és több türelmet kíván, de megéri! Alapfelállásban ismét a nyolcvanas években vagyunk (most nézem imdb-n, hogy ez 94-es cucc, jáá!) egy akkori "harcművész sztár", Cynthia Rothrock sokadik filmjében. "Undefeatable". Legyőzhetetlen elvileg, magyarul nem tudom a címét, a régi videotékák kínálatából és a magyar fordítók minőségi munkáiból következtetve valószínűleg "Véres Bosszú" a honosított címe. Szóval. Leszámolás a főgonosszal. Kettő túlgyúrt homo egymásnak esik és ütik vágják egymást, mint kettő májbajos víziló, kibaszott nagy puffanások, durranások, robbanások kíséretében. Trikókat széttépik, majd ismét megindulnak, aztán jön a vöröske Cynthia (tisztára Christina Applegate néhol), akinek a bal keze gipszben felkötve, de ő azért csűri csavarja, mint a terhes tornán, majd a gonosz fejét belezúzzák egy kiálló szögbe, bal szemnek csókolom, majd kampóra a jobb szemét is és úgy felakasztják. EZ így leírva morbid, meg gusztustalan, megnézve még ennél is jobb, szakadni lehet a röhögéstől, hogy ezeket a szar filmeket mennyire komolyan gyártották és mekkora nagy szám volt ez még a "vidijó korszakban". A végén hallható kettő beszólás pedig csak hab a tortán.