2007/11/19

Ma nem jutott túl sok dolog az eszembe...

de egy valamit mindenképp szeretnék megtárgyalni (magammal, meg akár veletek is). Szóval ma Panni mondta, hogy sokat káromkodok a blogomon. Egy válvonással elintéztem a dolgot, aztán feltettem magamnak is a kérdést. Miért is káromkodok nyilvánosan, egy blogon, ahol elvileg azért szeretnék minőséget prezentálni (hehe, tudom, néha nem sikerül)?
Magam sem tudom a választ. Mondhatnám, hogy indulatos ember vagyok és szeretem gyorsan elintézni a dolgokat, így mindenféle kacifántos körülírás helyett simán választom a "bazmeg"-et. Vagy csak simán lusta vagyok és káromkodva fejezem ki az indulataimat. Esetleg keménynek érem magamat tőle és magabiztosságot ad. Vagy csak menőnek érzem magam tőle. Vagy egyáltalán nem figyelek magamra és egyes értelmiségi körök által definiált proli szintre süllyedek le. Vagy csak lesza.. izé teszek rá mit gondolnak mások. Mondhatnám azt is, hogy hiszek a beszélt és írott nyelv folyamatos evolúciójában (És mint tudjuk a kommunikáció mindig a lehető legérthetőbb, leggyorsabb, legprofánabb formát keresi a hatékony működéshez!), ezért a káromkodás egy nagyon egyszerű és gyors formája a beszédnek.
Nem mondok újdonságot azzal, hogy az az emberek szeretik magukat felülértékelni. Ma már mindenki egyéniség, és true, és neki van igaza, és az ő látásmódja helyes, és az ő gondolatai és érvei megingathatatlanok. Én is így vagyok magammal, persze megpróbálom magamat mindig visszafogni és baromira nem többnek képzelni magamat, mint ami valójában vagyok.
Mit is akarok ezzel? Csak azt, hogy szerintem nem annyira számít, hogy az ember mennyit és hogy káromkodik, beszéljenek helyette a tettei.

Eléggé suta lett a lezárás, de ez így jött ki. Káromkodni meg ezután is fogok.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Valóban sokat bazegezel, de nem itt a blogban, hanem az életben.

VÁLTOZTASS BRÁSI!

SAVE THE WORLD, SAVE THE TREES, SAVE YOUR SOUL! (Jesus loves you... khm...)

Szóval kezdj el szépen, kreatív, alkotó, humoros módon káromkodni, mondjál kotványos, pudványos, posványos, fosadék-hányadék-geciszeműeket, és ettől Panni arcán biztos felragyog a mosoly, mert láthatja (és hallhatja) hogy az ő kis Brushy-ja nem csak útszéli kocsmapatkány stílusban tudja kifejezni fennkölt gondolatait, hanem rímes-vicces szóvirágokat farag a nagy költők, írók és nyelvújítók nyomdokaiba lépve.

Szóval előre a káromkodásmegújító mozgalmakkal!

Unknown írta...

Szoktam néha cifrázni, hisz te is tudod mennyi új formát fedeztünk mi ketten már fel a magyar nyelvben. Azt hiszem ez a követendő út!

Névtelen írta...

Pénteken belevetjük magunkat a nyelvújításba... Nyelvemen körvonalazódnak az alagútpatkányok (BKV-ellenőr)...